Tornádó-kapcsolat
Sziasztok,
Megint rég voltam erre, viszont gondoltam hozzátok kellene fordulnom tanácsokért, mert itt talán járt már valaki hasonló cipőben. Egy kritikus ponthoz érkezett az életem és nem tudom hogyan, milyen formában tovább.
Megismerkedtem egy lánnyal nemrég, de kis túlzással úgy is mondhatnám találkoztam saját magammal. Nem gondoltam volna hogy még egy hozzám ennyi mindenben hasonló ember létezik a világon, ráadásul nőnemű? Ezzel mindketten így vagyunk egyébként. Persze nem 100%-ban azért de félelmetesek a belső hasonlóságok, amiben viszont nem egyezünk, abban meg mintha pont kiegészítenénk egymást, pont a két véglet. Van és lenne is még mit tanulnunk egymástól. Én szerintem sokat fejlődtem, tanultam meg magamról az elmúlt hetekben, amit folyamatosan együtt töltöttünk. Mint két szembefordított tükör, látom a saját hibáimat benne, sőt az olyan apróságokra is rávilágít folyamatosan amin egyébként elsiklanék, nem tulajdonítanék semmilyen jelentőséget neki.
Mondhatni minden szép és jó és példaértékű a környezetünk felé is. Mert beragyogjuk ketten időnként bármelyik társaságot ahová bekerülünk, inspirálva, felemelve őket is, mi magunk pedig mondhatni kiteljesedve, kinyílva tündöklünk mint két virág. Sokkal jobban önmagam vagyok mellette mint bárki mellett eddig. Inspiráljuk egymást.
Viszont most jön a dolog árnyoldala ami elég komoly, mondhatni sokkoló volt ráeszmélnem.
Egyik pillanatról a másikra a semmiből, vagy csak egy pitiáner dolog szikrájából olyan dührohamokat áraszt felém időnként hogy félelmetes. És ez napi rendszerességgel megtörténik, menetrendszerűen és olyankor elhord mindennek. Pár óra alatt általában túlteszi magát valahogy rajta és utána kibékülés és minden happy.. De szinte nem telik el nap enélkül. Van úgy hogy szerintem is van némi valóságcsíra a vádjában ilyenkor és ez nekem jól is jön, mert olyan területemre, olyan apróságra figyelhetek és fejlődhetek általa amin eddig elsiklottam, de sokszor meg abszolút a saját dolgait próbálja rámvetíteni, persze csak szerintem. És ez a legdurvább, mintha magát kritizálná, hajszálpontosan ugyanazokat vetíti rám amik akkor és ott épphogy rá jellemzőek, saját magáról beszél olyankor és nem veszi észre!..
Persze ebben az állapotában bármilyen kritika, vagy figyelemfelhívás számára csak olaj a tűzre, esélytelen. Olyankor nem önmaga. Tolle ezt nevezi fájdalomtest-nek, ez ennek egy nagyon súlyos megnyilvánulása.. A pszichológia nyelvén meg valószínűleg ez lehet a borderline. És ezt a fogalmat ő is ismeri mivel pszichológiát tanul jóideje. Ennek ellenére nem képes elfogadnia magáról semmi ilyen irányú kritikát, mindent rámvetít.. Lehet hogy a szuperérzékenysége következtében elveszti az én-határait és azt hiszi kívülről jön az a fenyegetés ami benne (is meg)van és támadásnak veszi?
Ja igen és nála mindez pánikbetegséggel társul, amit állítása szerint már sikeresen lekűzdött, de két közös stoppolásos utunk (ha tudtam volna előre..) alkalmával észre kellett vennem hogy ez nem igaz.. Beszélt arról hogy gyerekkorában a szülei a munkájuk miatt nem tudtak vele foglalkozni egyáltalán, gyakorlatilag a nagyanyja nevelte fel. És éppezért biztonságérzetet vár el mindenkitől, azt várja el hogy mindig legyen valaki aki maximálisan vigyáz rá, foglalkozik vele. És amint ez nincs meg akárcsak egy pillanatra sem, jön a "hiszti". És a legnagyobb baj ebben hogy mivel hihetetlenül érzékeny pontosan tudja mikor van egy olyan pillanat hogy éppen egy társaságban mondjuk egy kis időre nem foglalkozok vele valami miatt. Megérzi a hangulatom. Megérez minden negatív vagy pozitív energiát, egy társaságban pl mindig kiszúrja az "energiavámpírokat" és akkor általában el is kezdi osztani őket, gyűlölködni feléjük! Ez azért "vicces", mert ő a pozitivitás mintapéldája, nem szabad semmilyen negatív dologról még csak beszélni sem, mert az lehúz. Csak előre, csak felfelé, csak pozitivitás!
Épp ezért semmilyen kritikát vagy apró személyes panaszt nem fogad el tőlem (ami nekem éppen jól is jön, mert legalább kicsit leszokok ha másnem így, pl mások kritizálásáról), mert a kritikáimmal - ahogy ő fogalmaz - csak megpróbálom őt lehúzni és energiát lopni tőle.. Olyannyira hogy ez el is bizonytalanított, tényleg energiavámpír lennék ilyen módon?? Csakhogy ahogy látom, az oké hogy az életben éljünk úgy hogy csak a pozitív dolgokra koncentráljunk, ne foglalkozzunk semmi negatívval, ez szép és jó, de valószínűleg az ilyen szőnyegalásöprések eredményei a dühkitörések, amikor is olyan szitkokat tud szórni hogy hihetetlen. Márpedig "aki gyűlöli a rosszat, az csak egy újabb rosszat teremt". Gyűlöli a rosszat és hátat is fordít neki, nem akar tudomást venni róla.
Mindenesetre nekem nagyon tanulságos, viszont embertpróbáló nem kicsit ez a kapcsolat. Félek amúgy hogy szétvisz, meg hogy valójában ő rabol tőlem energiát sokszor, ezt nem tudom biztosan. Mindenesetre "betegség" terén az is tanulságos, hogy mindkettőnknek voltak térdproblémája az elmúlt évben - bár én tanulok mellette most alázatot is az biztos. Továbbá neki problémája van a gerincével is, ami szerintem meg annak köszönhető, hogy halad előre a spiritualitás felé, felfelé, mint egy kúszónövény, ugyanakkor az alapok nincsenek rendberakva és ezért torzul a személyiség egyre erősebben. Persze csak szerintem.
Ő most szerelmes belém, hát, én egyelőre kordában tudom ezt tartani és gondolkodom a hogyantovábbon. Nem akarok megfutamodni, úgy érzem nem véletlenül van dolgunk egymással, hatalmas lehetőségek rejlenének ebben a kapcsolatban, viszont olyan ez a lány mint egy tornádó, és ezt több régi ismerőse is megjegyezte már. Képes felemelni, inspirálni, energetizálni, de ha mély érzelmeket táplálnék iránta akkor előbb utóbb mint egy örvény hatna rám az a gyanúm. És magával rántana a szarságaiba, mint ahogy sikerül is neki sokszor.. Káosz van az életében ez nyilvánvaló, fizikailag is megnyilvánul sokszor. Elhagy dolgokat, eltörnek dolgok.. És hiába hiszi magát már most nagy tanítónak, még sokat kellene fejlődnie olyan dolgokban amiről nem hajlandó tudomást venni. Nem véletlenül vonzhattuk be egymást, azokban a dolgokban vagyunk erősek amikben a másik gyenge, ezt még ő is megjegyezte egyszer. Ennek ellenére persze van benne némi spirituális gőg is úgy érzem..
Mindegy, számomra nagyon tanulságosak a vele töltött idők. De most úgy érzem talán lazítanom kell a kapcsolatunkon, és megpróbálni nem belegabalyodni érzelmileg. Mert az engem is lebontana.
Hát ennyi lenne tényleg csak röviden, várnék javaslatokat, nézőpontokat, hasonló észrevételeket, bármit, köszi szépen előre is!
- jaguar blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
97 hozzászólásHellinger, családfelállítás módszerével szerzett tapasztalatai szerint az alkoholizmus és drogfüggőség oka lehet az apa el nem fogadása, illetve az apa korai halála. Sokan használják arra is, hogy a fájdalmas élményekkel - mint a félelem, bűntudat - ne kelljen szembe nézni. Ebben az esetben az a célja, hogy elfedje a testi-lelki kínokat, feloldja a szörnyű élményeket.
Pánikrohamok olyan családban fordulnak elő, ahol a félelem szélsőségesen van jelen. Lehetett a családban erőszakos cselekmény, súlyos baleset, háború alatti bántalmazások, stb. Ezek az érzések rendszerint generációról generációra áttolódnak, hacsak valaki fel nem ismeri, és meg nem állítja.
"....Olyankor nem önmaga. ...." Igen, a családfelállítások tapasztalata is ezt mutatja, Hellinger ezt úgy fogalmazza, hogy a család tagjait összeköti egy úgynevezett családi lélek (morfogenetikus mező), és mindenkinek, aki oda született, ott a lenyomata. A gyerekek lélekben, szeretetből gyakran átvesznek bizonyos érzéseket, viselkedéseket az őseiktől.
Ha valaki úgy viselkedik, mintha nem önmaga lenne, mert a viselkedést kiváltó ok, nem indokolja a reakciót, akkor gyanítható, hogy vagy más családtag helyett éli meg az érzéseket („majd én helyetted”), vagy sorsátvételre lehet gondolni. („ha te is, akkor én is”)
Na ahogy olvastam némi indulat is megjelent bennem a csaj felé :) Én a békés lélek lehet, hogy erős szigorral lépnék fel a csajjal szemben ha elkezdene kellemetlenkedni :) Nekem pont az jött le, hogy ő is egy afféle energia-vámpír, aki mindig a saját életproblémáira hivatkozik és ahelyett, hogy magába nézne, elvárja hogy a saját terheit a környezete hordja a hátán, miközben magához egyáltalán nem őszinte.
Persze így hogy nem látom az arcát, mozgását és kisugárzását még nem akarnék messzemenően következtetni a lelki világára. Minden esetre úgy tűnik, hogy nagyon nem tudatos az érzelmeire.
Szerintem az ego-jára is ráférne egy kis erősítés, mert azoknak akik ilyen agresszívek, sokszor az énképük sem túl erős. Éppen ezért van a gondolati kompenzálás, hogy ők nagy tanítók meg... stb. Az gyenge ego szindrómája ez is.
"merthogy hihetetlen de ő is hasonló képpen és hasonló rendszerességgel szeret mindenféle tudattágító és szűkítő szert.."
Hát, igen. Személy szerint a rendszeres "tudattágító szerezést" mindig is gáznak tartottam. Okos, tudatos ember nem így könnyít magán, ennél vannak színvonalasabb megoldások is :S Ez csak menekülés a világ elől.
Nagyon sajnálom,hogy ezt kell mondanom/amit most gondolok/,de pszichiátriai kórképet látok a barátnődnél.
Valószínűleg a kialakulásához hozzájárult a drogozás is.
Elvonási tünetekre is hasonlít ,amit leírsz,és valóban a Bordeline kórra is.
Szóval szerintem itt többről van szó,mint önismereti problémáról,vagyis valahogy rá kéne őt venned valamilyen gyógymódra.
Persze tudom,hogy a pszichiátriai betegeknél ez lehetetlen,mert a világért sem képesek felismerni ,hogy betegek.Mindenki hülye,és nekik van igazuk,tehát nincs semmiféle ez irányú önkontroll.
E miatt Istenigazából nem is tudok neked épkézláb tanácsot adni,mert úgy is ellen fog állni minden kísérletnek
.
Ha valóban jól látnám a helyzetet,akkor a fenti okok miatti megoldhatatlansága miatt,én elengedném ezt a kapcsolatot,mégpedig mielőbb,amíg még nem késő.
Elnézést Jaguár a borúlátó véleményemért,de most így ,abból amit megosztottál velünk,ezt gondolom.
Sajnos vannak is tapasztalataim ilyen esetekről.
Ez a kapcsolat,ha elmélyül /amit nagyon jól látsz,hogy nem kéne/,tipikusan a se vele se nélküle állapotot eredményezi/,így is úgy is kibírhatatlanná válik/ ,és vagy az egyik,vagy mindkét ember rámegy.
Ezt megelőzendően ajánlanám,hogy szállj ki belőle,amíg nem késő.
Természetesen nem ismerem őt,csak az elmondásod alapján,ezért a tévedés lehetőségét fenntartom:)
Szerintem rávetítitek a piára meg a fűre a dolgot, csak mert a végén megemlítettem zárójelben és az maradt meg bennetek utoljára. Csak azért írtam hogy ebben is hasonlítunk, de nekem mégsincsenek ilyesmi tüneteim.. Tényleg határozott véleményem, hogy el kéne felejteni ezt itt most, mert ezzel így csak elviszitek a szálat és torz vélemények, következtetések születnének. De a Borderline-nál maradhatunk azt nem tartom kizártnak. De nem az ital vagy a fű a kiváltó oka az egésznek, ugyanmár..
A Hellinger családfelállításhoz képest is szerintem sokkal egyszerűbb a dolog, mégpedig amit említett is nekem, hogy a szülei gyakorlatilag nem foglalkoztak vele gyerekkorában és emiatt lehet az, hogy biztonságban kell hogy érezze magát folyamatosan. Ebből kéne inkább kiindulni szerintem. Talán a pánikbetegség is innen van.
Ademon: hogy érted például hogy ráférne az egójára erősítés, milyen módon? biztos hogy az nem a visszájára sülne el?
Ja és kiszállni teljesen, elvágni a kapcsolat szálát nem fogom, max nem hagyom elmélyülni. Azt még megtehetem.
tényleg ezt az alábbi tünetet hogyan definiálnátok akkor:
http://www.youtube.com/watch?v=TghjybwII-Y
00:43-01:00-ig van a nagyon fontos mondandó, meg maga a konfliktus később.
Te is hárítod ezt a drog problémát,mert ugye érintett vagy,de honnan tudod,hogy ő amikor még nem ismerted,mennyit drogozott,milyen szereket használt,és azok milyen kárt tettek az idegrendszerében?
Simán hozhatja ezeket a tüneteket,dührohamok,és a pánikbetegséget is.
És attól még lehetett- a családi helyzete,hogy nem törődtek vele,a szeretetlenség megélése,amit persze nem tudott feldolgozni,-a drogozásának az oka.Mert úgy könnyebb elviselhetőbb,amit ,,normálisan ''esetleg nem tudott elviselni.
Na mindegy,csak még azért válaszoltam,mert egyből pattogtál a drog miatt,hogy nem is,...mert Te meg azt hárítod,pedig nagyon érdemes lenne elgondolkodni rajta. Annál is inkább,mert valószínűleg nem ismered igazán az előéletét.
Eddig ketten szóltunk csak hozzá,de nem véletlen,hogy mindketten gondoltunk erre.Kíváncsi vagyok,hogy a többiek kizárják e ezt a lehetőséget.
A Bordeline-nak is ilyenek a tünetei,de erős ,tartós drogozás is okozhat ugyanilyen tüneteket,mert keményen károsítja az idegrendszert.Ezt jó ,ha tudod,mert Te sem vagy hajlandó leszokni róla.
Ez persze a Te dolgod,csak hát éppen ezért hárítod ezt a lehetőségét,mint okot a problémának.
Járj utána:)
hárman szóltatok hozzá és mindhárman erre próbáltátok rávezetni.. nem hárítok nem pattogok, egész egyszerűen ezen az oldalon nincs értelme média által (nemvéletlenül) démonizált és az ittlévők túlnyomórésze által csak hírekből ismert dolgokon vitatkozni. nincs gond ezzel, nem azért mondom, csak ne menjünk bele, mert feleslegesen elvinné a témát és olyan következtetéseket vonnátok le amik szerintem távol állnak a valós okoktól ennyi. nem fogok erről itt most vitázni.
(de most tényleg, akár csak játszásiból, csak feltételezésből.. próbaképp csak, vonatkoztassunk el a drogoktól a kedvemért és nézzük meg az egész képet anélkül. úgy mit látnátok ha az nem lenne benne? ez érdekelne..)
Én azzal kezdtem ,hogy pszichiátriai kórképet látok az elmondásod alapján,de mivel nem ismerem őt,fenntartom a tévedés lehetőségét.
Az ,hogy ez mitől és hogyan alakult ki,ennek kéne utána nézni.
,,egész egyszerűen ezen az oldalon nincs értelme média által (nem véletlenül) démonizált és az ittlévők túlnyomórésze által csak hírekből ismert dolgokon vitatkozni.''
Most tényleg vonatkoztassunk el a Te esetedtől,de ez itt olyan kijelentés ,ami sajnos egyáltalán nem állja meg a helyét.
Épphogy semmi nincs démonizálva,és már nem csak a gimiben ,főiskolákon,egyetemeken mindennaposak a drogozások,a szórakozóhelyekről nem is beszélve,hanem az általános iskolákban is.
Én ezt nem a médiából veszem,,hanem rengeteg fiatal jár hozzám,tőlük hallom.
Tanulnak vele,fogyókúráznak vele,vagy csak leszidta a szülő,vagy hétvégén buli van,mindegy folyamatosan találnak okot rá.
A másik tapasztalatom pedig amikor a következményeket is láttam,a zenész világban 20 évig.
Úgyhogy nekem ne gyere azzal,hogy a média félrevezet minket,mert mindenkinek van manapság sajnos erről a dologról személyes tapasztalata is bőven.
És ezennel,kérésedre lezártam a drog témát,mert ahogy látom teljesen felesleges ezzel kapcsolatban bármit is mondani,olyan erősen kapálódzol ez ügyben.
szerintem azért repültetek rá a szerekre, mert TI nem fogadjátok el... itt a tornádó fílingen van a hangsúly, és azon, hogy azzal mit lehet kezdeni...
és amíg nem találja meg a miértjét addig kapni fogja a szidalmat, ha nem ettől a lánytól akkor a következőtől, akármilyen előélet van is mögötte... ezért szerintem benne kell maradni, amíg azt nem érzi, hogy MÚLT... tudod: a legjobb kiút a beút :) hadd szóljon
Lehet,hogy igazad van,csak azt nem tudom,hogyha Jaguár ebbe mégiscsak bele csúszik érzelmileg,akkor azt hogy viszi el szárazon?
Én ugyan szeretek aggodalmaskodni,de szerintem ez most nagyon is helyén való.Nem biztos,hogy ilyen pokoljárásba /ami ennek a következménye lesz/ bele kéne menni Jaguárnak.
Ha pedig nem megy bele,és a lány,mint írja szerelmes,akkor meg neki lesz megint csak szeretet hiánya, hacsak nem már most is az van!!!,
és megint ott vagyunk ,ahol a part szakad,ugye az alap problémánál,hogy a szülők nem szerették eléggé,hát most Jaguár sem,ha ugye érzelmileg kívül marad.
Szóval ettől meg a lány fog besokallni, /de lehet,hogy már most is ez okozza a düh rohamait/,úgyhogy talán más megoldást kéne találni.
... csak tudod, én már régóta (szerintem) elég jól ismerem Jagut, úgyh tudom hogy neki milyen hárításai vannak, de ezt szépen megbeszéltük privátban.
Valóban nem akarom, hogy kikészítse magát. De a lány sem takarózhat egész életében azzal, hogy nem szerették a szülei eléggé... ő is bevonzza magának a tanulnivalót. Ha azzal hogy Jag kilép, akkor azzal... viszont itt nemcsak a lányról van szó, hanem arról h Jaguár merre lépjen. Különbséget kell tenni a kilépés minőségén. Illetve a kiváltó okán. Hogy ne menekülés legyen a fájdalom elől (érzelmileg nem bonyolódom bele, mert kiborít), hanem egy tudatos választás, amikor átlátja, megérti a folyamat mozgató rugóit, ezáltal magától zárul le a dolog, egyszer csak észreveszi, hogy vége...
Mindannyian szeretethiányosak vagyunk, többek közt ezért kell megtanulnunk magunkat szeretni. Persze vannak mennyiségi eltérések...
És valóban, (utánajártam) a drogok újra felszínre hozhatják a józanul már tünetmentes pszichés betegségeket, úgyh mindkettőjüknek szembe kell nézni a drogok árnyoldalával is... azzal, hogy amennyire mások kardoskodnak ellene, ők éppúgy kardoskodnak mellette, ideje lenne a maga valóságában látni ezt is... ha már ekkora bazinagy kiborító erővel tolja a képükbe az Élet...
Arra gondolok, hogy az egészséges ego valahol aranyközépúton helyezkedik el az emberben.
Ha túl gyenge az ego, akkor az ember önbizalomhiányban szenved, túlságosan ragaszkodik szeretethez, vagy épp nagyképű, sokat állít, gondol magáról (bebeszéli magának), miközben érzi, hogy ez nem igaz, pl. lenézi az a embereket miközben magát felnagyítja. Vagy ellenkezőleg: nem elég határozott, nehezen áll ki magáért, nem szigorú amikor kell, másokat önmaga fölé helyez, háttérbe szorítja magát, kevés az akaratereje... stb. (szerintem a legtöbb spirituális, kereső, "világmegváltó" ember általában gyenge ego-val rendelkezik)
A túl erős ego ezzel szemben, túlzott magabiztosságot is eredményez, a kelleténél agresszívabb céltudatosságot, olyan aki mindent maga akar csinálni, nem bízik a többiekben csak saját magában, őszintén tartja önmagát a legjobbnak a többiekhez képest, "szerelemes" magába. Sokszor nincs tisztába a korlátaival, veszélyeivel, lehetőségeit eltúlozza. Vagyis a magáról kialakított őszinte és tudatos valósága túlmegy a realitáson, miközben ezt ő nem veszi észre. Hajlamos "hős" lenni, akaratos.
ragaszkodás és spirituális gőg, ja. szóval egóerősítés, köszi.
Vegyük úgy, hogy az ego lehet -10; 0; +10 (az egészséges ego a "0").
Nézzük tehát a két szélsőséget:
Egy ember áll egy 200 m magas sziklaszirt szélén:
+10-es ego-val meg van győződve, hogy ha leugrik neki nem eshet baja, és ezt bizony ki kell próbálnia. Vagy megvan győződve a tudásában, hogy a világ csak egy illúzió, így a halál sem halál, hanem egy kapu az "Egyetemességbe" ami milyen király már (leugrik).
-10-es ego-val szánalmasnak, gyengének, szerencsétlennek tartja magát, öngyilkos akar lenni. Vagy meg van győződve róla, hogy a világ szenvedés és a halál egy kapu a " Szeretet Fehér Fényébe", amit most neki meg kell tennie (leugrik).
Teljesen kiegyensúlyozott egó-val ("0") csak áll a szakadék szélén és elmerülve a jelen pillanatában a csodálatos panorámát szemléli (Esetleg elgondolkodik, hogy bizony milyen szép is tud lenni az élet)
"ragaszkodás és spirituális gőg, ja. szóval egóerősítés, köszi."
Azért ne vegyél mérget rá :)
persze, de szerintem látszódnia kell egy idő után, hogy rosszabbodik-e vagy javul a helyzet.
Jaja, egy próbát megér :)
Elöször is megjegyzem örülök hogy megjelentél!
Nagyon hiányzott már a laza stilusod az oldalról. ;)
Na de Jaguár!
Most mire számítasz,kapsz valami szikrát? ;)
Régi bútordarab Vagy már Te is,tudhatnád hogy megint ezt a drogos mizériát fogják meglovagolni.
Az elsök között voltam akik vitába keveredtek Veled erröl.
(ha nem én voltam a legelsö...?)
Változott valami azóta?
Mert ha még mindíg nem tudtál lapozni akkor bizony nem a csaj,meg a szitu a Te gondod.
Most is mit vártál attól hogy mindezt ilyen részletességgel leírtad!?
Nekem az a gyanúm hogy azt reméled hogy innen fogod megtudni hogy Te mit gondolj róla!
Bocs a kemény szavakért!
Azért bírlak! ;)
Tudod,akarás az van Benned hogy letedd a cuccokat.(és én is tudom ;)
Csak az akarás kevés önmagában.
Söt!Szerintem az akarás az olyan hogy inkább beletaszít abba aminek igyekszel ellenállni.
De még ez sem baj....!
Neked ezen a téren van a lecke feladva! ;)
Szeresd Magad ne olyannak aki szeretnél lenni,hanem szeresd azt aki most Vagy!
Szeretettel!Erika
ááááááá!! legyetek szívesek ne offoljátok tovább a drogokkal a témát.. töröltem azt a részt fentről (amúgy idővel az egész sztori részét fogom, túl személyes és konkrét), hiba volt beleírnom azt a lábjegyzetet már látom. vigyük át máshova ezt a részét nyissunk neki új blogot, szívesen beszélgetek veletek tényleg, vetítsétek rám nyugodtan hogy segítségre szoruló drogos vagyok, fogok kardoskodni, vitázni továbbra is ha akarjátok, de itt ne vigyétek már el a témát..
Hát ez most nem volt jó ötlet ,hogy törölted azt a mondatot.
Nem csak azért mert az összes hozzászólás erről szól,a tiéd is,hanem azért ,mert ezt a mondatot konkrétan meg is említed,pedig ugye már nincs ott.
,,Szerintem rávetítitek a piára meg a fűre a dolgot, csak mert a végén megemlítettem zárójelben és az maradt meg bennetek utoljára. Csak azért írtam hogy ebben is hasonlítunk,....''
Hát ez így most,hogy nincs sehol az a mondat,elég hülyén néz ki:)
,,ragaszkodás és spirituális gőg, ja. szóval egóerősítés, köszi."
Ja.Rakétával! ;)
Bocsi,bocsi de ezt nem hagyhattam ki.... ;)
De Jaguár!
A csaj nem a maga ura!!!!
Persze tükröt tart,meg lecke,meg bla bla bla...
De ki is ö valójában?
Te ismered!? ;)
Kedves Jaguár!
Épp a közelmúltban olvastam valahol, hogy az ember használati utasítás nélkül születik ebbe a világba. Illetve csak önmaga érzi így, mert a használati utasítás a hátára van ragasztva...
Mivel ő ezt nem képes leolvasni, meg kell kérnie másokat, hogy segítsenek neki ebben. Egyszerűen rá van erre szorulva!
És képzeld, mindannyian így vagyunk ezzel:-)
Lassan megtanulunk olvasni és olvastatni, adni és kérni....és közben elfogadni, megérteni.
Elfogadni egyszerre magunkat és a másikat is. Ez párhuzamos folyamat. Nem tudja az egyik megelőzni a másikat.
A felismerés és a szándék, hogy nem megváltoztatni akarom a másikat, hanem megváltozni akarok általa, már több ezer wattos "takarítógépként" működik a kapcsolat esetleges káoszában.
És ahogyan kezd beállni a rend, felcsillan az önszeretet és ezzel együtt a másik szeretetének képessége is.
Ilyen egyszerű.../-nek látszik!/
Kérlek, Jaguár, kérj segítséget Tőle....(hajlítsd be a térded)...., s beindul valami MÁS, mint ami eddig volt köztetek.
Szeretettel: szeklice
Kedves Jaguár!
Ha a helyedben lennék, akkor a hogyan továbbot csak a saját mély belső megérzéseimtől tenném függővé.
Attól, hogy vagyok-e olyan bátor, hogy egy befolyásolt (akár nehéz sors miatt is), labilisnak tűnő személyiség minden nyűgjét nemcsak elfogadni tudjam, de azon túl azt a másik lényt még emberszámba tudom-e venni, még tudom-e tisztelni, szeretni, tudok-e bízni benne, van-e számomra a kapcsolatnak jövője, van-e közös témánk, vagy csak leköti a figyelmemet?
Ha tényleg annyira tornádó jellegű a dolog, akkor arra is odafigyelnék, hogy csak viszi-e az engergiáimat vagy néha adni is tud? Hogy tud-e befogadó lenni velem, vagy csak én vagyok befogadó feléje?
Szeklice annyira szépen leírta, hogy mit kell még tudnia kapcsolatnak, hogy az mélyen elgondolkodtatott.
S talán még azt is meg kellene kérdezned magadtól, hogy hogyan is álltok Ti a kölcsönösséggel, hogy mennyire tudtok adni és elfogadni, kapni és kérni?
Mélyen önvizsgálatot kellene tartanod, hogy a mostani megtorpanásod csak a kapcsolatokban szokásos érzések, érzelmek elmélyülésétől való félelem, vagy ennél sokkal többről van szó?
Milyen módszerek azok, amivel Te továbblendíted a kérdéses dolgokat? Mélyen befelé figyelsz? Jósolsz/jósoltatsz magadnak? Kiingázod? Intuitíven ráérzel? Bármi is a bevált módszered érdemes lenne azt is bevetned:)
Én a leírtak alapján pszichésen sérültnek gondolnám az érintettet, aki segítség nélkül, önerőből ebből nem igazán fog tudni kikeveredni (bár Isten adná, hogy ne legyen igazam).
Az egó erősítését én is jó ötletnek tartom! Miért? Mert az egó nem csak egy szükségtelen rossz, hanem egy nagyon fontos személyiségépítő részünk, amelyre nagy szükségünk van.
S számomra úgy tűnik, hogy az érintettnek jócskán negatív énképe van, amit talán nem is jó szó, hogy megerősíteni, hanem inkább úgy a helyes, hogy pozitív énképre átcserélni mindenképp szükséges. Kineziológusok ezt ügyesen csinálják, tapasztalatból tudom, hogy a negatív énkép igenis korrigálható, sok munkával (tudattartalmak kicserélésével), külső szakértő kezek között és szerető embertársak (családtagok, barátok) segítségével.
"Ha tényleg annyira tornádó jellegű a dolog, akkor arra is odafigyelnék, hogy csak viszi-e az engergiáimat vagy néha adni is tud? Hogy tud-e befogadó lenni velem, vagy csak én vagyok befogadó feléje?"
azért a 3. bekezdésben írtakat ne felejtse ki senki a képből, úgy teljes!.. jó hangulatában, ami túlnyomórészt jellemző rá, energetizál, feldob mindenkit a társaságban, felkavar minden állóvizet, ezért tornádó.. viszont ő sokkal ritkábban befogadó mint én egyelőre, de elismeri, amikor valami újat (meg)hall tőlem.
szerintem sem fog tudni önerőből kijönni belőle, viszont ilyen tükörrel még ő sem találkozott és éppezért hasznára válhatunk egymásnak de ez sok mindenen múlik még. bízom benne hogy idővel jobban fog nyitni felém. és hogy megtalálom a megfelelő módszereket, kulcsot hozzá, bár már most adtatok nagyon jó tanácsokat.. a vicc az, hogy legfőbb problémáiról szerintem rögtönzött kiselőadásokat tudna tartani mert otthon van a pszichológiában, viszont önmagára vonatkoztatni azokat, az érdekes módon nem megy.. nem áll össze neki a kép, abszurd..
nem hogy negatív énképe van, de inkább úgy mondanám nincs énképe, vagy ami van, az egyfajta illuzórikus, felfújt (de egyben pozitív) énkép. kérdés hogy egóerősítéssel ezzel a spiri-légvárral mi lesz?
Ezt senki soha nem mondta, de számomra a nincs énképe, az ugyanúgy a negatív énkép hátrányaival bír, merthogy nincs saját személyes indentitású (önmaga által felépített) énképe, ami megvédené.
S józan paraszti ésszel végiggondolva úgy gondolom, hogy ez a pozitívnak tűnő énkép az igazi személyest hívatott pótolni.
Nem vagyok szakember, nem tudom mi a jó megoldás és hogyan lehetne az énképét jól felépíteni, de hogy kellene és szüksége van rá, azt a saját életem tapasztalatai alapján állítom.
Sőt én még azt is mondanám, hogy ez az a fajta dolog, amit talán nem lehet befejezettnek tekinteni, hanem folyamatosan van/lesz vele teendő.
Az egoerősítés számára azt jelentené, hogy kialakítaná a saját maga védelmi bástyáit. Szerintem ezt nem lehet kihagyni, mert ez - egy pontig - nagyon fontos mindenki számára, bármilyen spiris előítélet ellenére is.
Én is osztom az Évi véleményét, hogy csak a körültekintően és jól megválasztott, igazi, lelkiismeretes szakember fogja tudni kihozni ebből a helyzetből, más beavatkozás inkább többet árthat neki.
csakhogy az nála felejtő. negatív, cimkézős kóklereknek tartja a pszichológia szakmát.. (azért valahol én is)
ő a maga útját járja, de kreatív is, úgyhogy rá kell vezetni valahogy dolgokra.
Jaguár!
Szeretnék veled privát beszélgetni, ha nem zavar Téged. Írj, kérlek'
nagyon szívesen, jelentkezz be, katt a nevemre és kapcsolat-gomb.. (máskülönben kérek mailcímet)
Köszönöm Jaguár, hogy válaszoltál.
Nem vagyok még elég bátor a nyilvános szerepléshez.
Cimem: erzsoka0320@freemail.hu
Szerintem is nagyon nagy tanítás és tükör neked ez a kapcsolat! Én az ilyen volumenű fejlődést jobb szeretem inkább meditációban elintézni, de egyszer írtad, hogy te nem meditálsz, hanem az életet tekinted egy nagy meditációnak, és inkább igyekszel megélni az életben azokat a tapasztalatokat, amiket a sors eléd hoz. Gondolj az igen-emberes gyakorlatodra... Ebből a kapcsolatból akkor hozod ki a legtöbb fejlődést, tapasztalást, ha belemész teljesen, amennyire a szíved diktálja, miközben végig tudatos maradsz és figyelsz. Amik azt mondatják veled, hogy nem vonódsz bele érzelmileg, mert akkor lehúz, azok a félelmeid. Nekem is van sok belőlük, de tudom, hogy a félelmek rossz tanácsadók. Ezért, ha végre sikerül őket tudatosítanom, akkor nem engedem meg, hogy hatalmuk legyen fölöttem, a döntéseim fölött. Engedd meg, hogy lehúzzon: ha le tud, akkor dolgod van vele!
Gondolj bele, nálad mennyi érzelmi elfojtás lehet, ha egy ilyen kapcsolatot vonzottál be! Azok most mind a felszínre jöhetnek, és végre szembe nézhetsz velük.