a világ megismerése
Az állati tudatra mindig jellemző, hogy az egyedi. Minden egyed a saját tapasztalatai alapján építi fel a maga környezeti modelljét,világképét és ezek a tapasztalatok az egyed pusztulásával elvesznek. Az ember az egyetlen olyan faj, ahol az egyedi környezetmodellek részben vagy akár teljes egészében az egyik egyedből a másikba átvihetők. Az átvitel eszköze a nyelv. A nyelvet használó emberi csoportban egy új típusú környezetmodell alakul ki, egyfajta szupermodell, amely lényegében a társadalmi tudat. Ez a szupermodell már nemcsak egyetlen egyed tapasztalatain alapszik, hanem egymással állandó folyamatos kommunikációban - beszélgetésben - lévő egyedek egész csoportjának a terméke. A beszélgetések révén az új generációk készen kapják a csoport meglévő szupermodelljét, ezáltal egy-egy aktuális modell generációk hosszú sorának tapasztalatait hordozza magában. Az új szupermodell dinamikus, egyedek feletti struktúra, az egyén számára mint szociális realitás jelenik meg. Ezáltal a környezetmodell függetlenné válik hordozójától, létrejön egy új evolúciós szint, az emberi kultúra szintje.
Az emberiség további története tulajdonképpen a kultúra evolúciója. A nyelv segítségével az egyedek memóriakomponensei, a különböző koncepciók,gondolatok átkerülnek egy másik egyed memóriaterébe.
önismeret:
amikor az ember saját magát modellezi le önmegfigyelés alapján.Megfigyeli érzéseit,érzelmeit,gondolatait,vágyait.
De az idegrendszer nem képes lemodellezni önmaga 100%-ig tökéletes mását, hiszen csak önmagába reprezentálhatja önmaga modelljét.
Vagyis ha sikerül is kiismerni önmagunkat,az csak a múltra érvényes,a jövőt nem lehet belőle megjósolni.
Hozzászólások
44 hozzászólásA lét két külön partjárol szónokolunk egymáshoz.
Mégis mit csináljak már,hogy megértsd miről beszélek?
Kifejtenéd még egyszer?
:)
Nos hát, végül is értem, hogy kegyed miről beszél :) Meditációban a tudat belső burkolatlan szikráját tapasztaljuk meg a maga valóságában, kitágult tudatállapot pedig a megnyilvánult valóságot is magában foglalja. Belsőleg a tudat van "üres önmagában", külsőleg ugyancsak a Tudat van, de minden egyéb többszörösével és formai tartalmával együtt. Jól mondom?
Mondom ,hogy teszteltél:D
akkor most hirtelen miért lett világos nagyjából ,miről beszéltem...?
Jól mondod:)
Félig komoly volt :)
Már korábban efelé az elmélet felé hajlottam, mert így logikus :)
Én ezt nem gondolnám elméletnek,hanem tapasztalásnak,és ezért nem találom itt semmi helyét a logikának,amit egyébként nagyon is díjazok,más szempontból,de a tapasztalásnál,vagy átélésnél semmi helye.
Ne bosszants már vele:)))
Logika...
Férfi agy kell ehhez...:D
Ja.Meg tudós agy....
Emlékszel? ;)
Így van :)
Hahahahah...csakhogy ez nem nemi kérdés,hanem az agyféltekéké.
Aki a bal oldalon erős,az bírja a logikus gondolkodást,merthogy a jobb oldal meg inkább az intuitív rész.
Telesen független a nemektől:)
Látom is ,hogy viccnek szántad:D
Meg aztán jónak mondod:)
De már megint csak nézőpontokról van szó.
Szerintem Ádám és Éva (na ez így vicces azért meg kell hagyni :D) ugyanarról beszéltek:
Az, hogy a világ megszünik, vagy hogy az elme beleolvad a világba szerintem egy és ugyanaz az élmény, csak két különböző személy nézőpontjából. Mindkét esetben ugynaz a végeredmény. Ha az elme beleolvad a világba, ugyanúgy megszűnik az elkülönültség érzése, és maga az "én", mintha azt mondjuk, hogy a világ szűnt meg. Éva azt mondja, megszünik az "én" és ezzel a világ. Tehát az "én" maga lesz a világ elkülönültség nélkül. Ádám meg azt mondja, beleolvad a világba. A különbség annyi, hogy egyik esetben "először" az "én" tűnik el, és "utána" az elkülönültség, a másik esetben az elkülönültség szűnik meg előbb, és utána az "én".
Az idézőjelek meg megint azért, mert szerintem egyébként nincs még csak időbeni sorrend sem a kettő között. Ugyanúgy, ugyanabban a pillanatban szűnik meg az elkülönültség és az "én", mint az "én" és az elkülönültség. Egyik nélkül a másik sincs. Vagy "én" van, és akkor van elkülönültség is, vagy nincs egyik se.
Spiri,nem egészen erről cseréltünk eszmét Ádámmal,szerintem.
Én azt szerettem volna kifejezni,hogy amit Ádám tapasztalt,és amiről Te is most beszélsz,amikor az elmének még szerepe van,tehát befogadja a ,,világot teljességében,az egy hatalmas egységélmény lehet,de nem az önvalóban tartózkodás.Mert az csak akkor lehetséges,ha az elme is oda vonódik vissza.
A megvilágosodásról beszéltünk,ami inkább ez,az önvalóban lenni,ahol mivel az elme is ott van,megszűnik a
világ,ahogy Maharsi is mondja.
Tehát az egységélmény és a megvilágosodás ,nem ugyanaz. A megvilágosodás mindenképpen több annál,
mivel semmi más nem tételezhető,csak az önvaló.
Ilyen értelemben van különbség ,és az elmének is más,más a szerepe a 2 esetben.
Csak az egyikben van szerepe a másikban már nincs,illetve pont az a szerepe ,hogy ne legyen:)
De mit keressek én az önvalóban? :) Most is ott vagyok, az vagyok csak kifelé tekintek. Az "önvalóban" rajtam kívül nincs semmi se, mi értelme lenne ottmaradni? Onnan jöttünk és most menjünk vissza mert ott a megvilágosodás? Francokat megyek...:D
Egyébként hogyan jutottál oda le...?? :)
Látom Te sem vagy igazán jóban Önmagaddal:D
,,Szerintem Ádám és Éva (na ez így vicces azért meg kell hagyni :D) ''
Nem is olyan vicces ifjú Spiritosaurus. Gondolj csak bele ,mindkettőnknek Karácsony este van a névnapunk is
ezért egy kalap alá veszik a karácsonyi ajándékkal ,vagyis el van sinkófálva a a névnapunk:D
Ebben sorstársak vagyunk Ádámmal:)
De ez legyen a legnagyobb veszteség az életünkben:D