Az állati tudatra mindig jellemző, hogy az egyedi. Minden egyed a saját tapasztalatai alapján építi fel a maga környezeti modelljét,világképét és ezek a tapasztalatok az egyed pusztulásával elvesznek. Az ember az egyetlen olyan faj, ahol az egyedi környezetmodellek részben vagy akár teljes egészében az egyik egyedből a másikba átvihetők. Az átvitel eszköze a nyelv. A nyelvet használó emberi csoportban egy új típusú környezetmodell alakul ki, egyfajta szupermodell, amely lényegében a társadalmi tudat. Ez a szupermodell már nemcsak egyetlen egyed tapasztalatain alapszik, hanem egymással állandó folyamatos kommunikációban - beszélgetésben - lévő egyedek egész csoportjának a terméke. A beszélgetések révén az új generációk készen kapják a csoport meglévő szupermodelljét, ezáltal egy-egy aktuális modell generációk hosszú sorának tapasztalatait hordozza magában. Az új szupermodell dinamikus, egyedek feletti struktúra, az egyén számára mint szociális realitás jelenik meg. Ezáltal a környezetmodell függetlenné válik hordozójától, létrejön egy új evolúciós szint, az emberi kultúra szintje.
Az emberiség további története tulajdonképpen a kultúra evolúciója. A nyelv segítségével az egyedek memóriakomponensei, a különböző koncepciók,gondolatok átkerülnek egy másik egyed memóriaterébe.

önismeret:

amikor az ember saját magát modellezi le önmegfigyelés alapján.Megfigyeli érzéseit,érzelmeit,gondolatait,vágyait.
De az idegrendszer nem képes lemodellezni önmaga 100%-ig tökéletes mását, hiszen csak önmagába reprezentálhatja önmaga modelljét.
Vagyis ha sikerül is kiismerni önmagunkat,az csak a múltra érvényes,a jövőt nem lehet belőle megjósolni.