A domináns anya
A domináns anya nem mond le a gyermek birtoklásáról akkor sem, ha az már felnőtt. Az elég jó anya fokozatosan húzódik a háttérbe, teret adva az önállóság növekedésének. A domináns anya viszont nem akarja az anyai szerepet elveszíteni, mert a többi szerepében megbukott, vagy neki sem állt azokat megvalósítani, nem megélt becsvágy fűti. Valójában gyenge karakter, van amikor a domináns anya igazi gyerekként viselkedik, a felnövekvő gyermeke a szülői feladatot kénytelen felvállalni a saját anyja felett. Óriási érdeke fűződik az anyaszerep megtartásához, tudatosan és tudat alatt. A gyermek egója igyekszik kialakulni, de nem működőképes. Az anya manipulációs eszközei a szeretet, a kötelesség tudat, a bűntudat keltés és a neheztelés. A gyermek ( aki már felnőtt ) nem fog a külvilágból egyetlen működőképes lehetőséget sem bevonzani az otthona elhagyásához. Ha átmenetileg ki is szakad onnét, utána mindig visszatér az anyjához. Csak a saját, megnövekvő ÉN erejére támaszkodva törhet ki onnan.
A gyermek két féle szerepet kaphat, az első esetben ő van mindig a figyelem középpontjában. Később neki iszonyú erős problémát jelent a háttérbe húzódni.
A másik eset, ahol a gyerek nem is igazán számít, csak egy kellék a középpontban lévő anya kezében. Következménye az, hogy a gyermek képtelen elérni, hogy figyeljenek rá, mindig a peremre szorulva él.
A domináns anya gyermeke gyakran asztmás, átvitt értelemben sem kap levegőt, az anyja szorításában él. Másik tünet a lehet a klausztrofóbia.
A nemi identitás elmosódik, ha a lánygyerek passzív, csak árnyéka az anyának. Ha harcos alkatú, akkor tagadja a saját nőiességét, harcol ellene. A passzív alkatú fiúknál előfordul a homoszexuális hajlam. Az aktív vérmérsékletű fiú túlzásba viszi a férfiasságát, agresszív a nőiességgel kapcsolatban.
A gyermek kreativitása időnként fellobbanó, a kitartás ereje nélkül. Gyakori, hogy a túl szorosan tartott gyermek korán meghal. Jellemző az alkoholizmus, a kábítószer. A függések azt jelentik, nincs rá mód hogy normális módon az illető boldog legyen, az egó bár talán harcolt de elbukott.
Enyhébb esetben a kapcsolatok hajszolása jellemző, amik mindig kudarccal végződnek. Tudat alatt még mindig az anyja szoknyáját fogja. Ha az anyához már nem lehet visszamenekülni, akkor a kudarcot mély depresszió követi.
Hihetetlen, de a fenti borzalmak leírása után most következik a lehetséges pozitív következmény :-D
Aki olyan erős karakter, hogy az Én erejét felhasználva kikerül a domináns anya hatása alól határtalan kreativitást kap, mint képességet, a legmagasabb szintű célokat is képesek elérni.
Tehát egyetlen lehetséges megoldás van, a belső erőt kell növelni, az Én határokat kijelölni és betartatni.
Az Én határok azt jelentik, hogy el kell dönteni, hogy mi az, amibe beleszólást enged valaki. És mind a kemény megtorló ráhatásokkal szemben, mind pedig a manipulációs játszmázással szemben meg kell tudni védeni ezeket a határokat. Tudatosítani kell, hogy a saját fejlődésünkért születtünk le, bábot még a szülő anyának sincs joga egyetlen emberből sem csinálni. El kell költözni otthonról, felépíteni egy saját életet, megkeresni a megfelelő segítséget az Én erő építéséhez.
( A rövidített vázlat Barbara Somers Gyógyító Utazás című könyve alapján, utolsó bekezdés, saját tollamból...)
Hát ez nehéz, nagyon. Én is dolgozok vele.
Jórészt egyetértek és a másik blogban, amit Erika nyitott is indokolt a felvetés, hogy nem csak ilyen pszichológiai gyökerű sémák torzítják el az anyai szerepet. Én nem vitatkoznék azon, hogy előző vagy nem előző élet, a lényeg, hogy bennünk van. Valahol, mélyen a tudatalattink tudja, valóban, hogy éltek őseink, milyen hibákat követtek el, amit nem tudtak feloldani. És ezeket cipeljük, amíg felszínre nem kerülnek.
Nem akartam harcolni, és ezért nem volt kamaszkorom, és ezért nem tettem meg mindazt, amit a felnőtté váláshoz meg kellett volna tennem.
Amikor tudatosult bennem, hogy még mindig nem szakadtam el a szüleimtől, 35 éves voltam már.
Azt hittem, most, hogy vannak technikáim, hogy sokat ismerkedtem egy új világnézettel, majd "bölcsen" és "szeretettel" "el tudom engedni" őket.
Egy fenét. Nem úsztam meg a harcot. Amit meg kell harcolni, azt meg kell harcolni. Amit fel kel építeni, azt nem ússzuk meg. és egy rossz házat le kell rombolni, mielőtt újat építünk. De minimum le kell kaparni a falat.
Segít a látás és a belső munkára való képesség, de akkor is sokkal nehezebb volt most, mint 16 évesen lett volna.
Sajnos már a mi szüleink is betegek és mi is azok vagyunk. Ezért nem úszható meg a harc, a konfrontáció, az elrontott konfrontációk (drámák), a rossz mintákkal valós szembesülés/szembesítés és mindezek érzelmi vonzatai. Valóban, meg kell tanulnunk nemet mondani, még ha rettegünk is, mert az az illúzió tart fogva, hogy nem szeretnek és mi sem tudjuk eléggé szeretni magunkat, nincs elég erőnk, hogy helytálljunk az életben, sőt, sok esetben a megsemmisüléstől való félelem tart vissza bennünket a kiszakadástól az anyáinkhoz fűződő beteges kapcsolatunkból.
De fel kell számolni és át kell alakítani, annak dacára, hogy kézzel lábbal ellenkeznek, erőszakkal is akár élve, mert ők nem voltak képesek úgy megvizsgálni magukat, ahogy azt nekünk életbevágó. És lehet, hogy soha nem is fogják. Akkor is meg kell ezt tenni, ha fekete báránnyá válsz a családodban, és ha egyedül kell vállalnod azt az utat, amit senki sem vállal fel körülötted a családtagjaid közül, akik pedig a legjobban "ismernek" és "szeretnek".
Számomra ez a legnehezebb.
De tudom, hogy magamért és a saját kapcsolatomért a fiammal csinálom. És azért, hogy a fiamnak nem kelljen átrágnia magát már ezen a dzsungelen. Elég neki az övé.
Hogy ne hurcoljam magammal a beteges kapcsolatteremtő mintámat továbbra a kapcsolataimba sem a férfiakkal, sem a gyermekeimmel.
Nekem sokat segített, amikor megértettem: a méhben töltött idő, a Paradicsom analógiája, a tapasztalt egységé, a születés a felnőtté-válásé, az önállóvá válásé, és az anya az Isten amíg fel nem növünk. Lelkileg. És meg nem értjük és meg nem vagyunk képesek élni önállóságunkat és ezen keresztül az egészséges egységünket a világgal. Azt hogy ha mi magunkkal vagyunk, akkor isten is velünk van. :)
Ehhez le kell tenni az illúziót, hogy mindaz, amit anyáinktól tanultunk mi vagyunk. Be kell látni, hogy ők is csak emberek. Vállalni kell az életünket mindenestül. És elfelejteni a traumát, amiben azt éltük meg: elszakítottak minket Istentől (az anyától), önmagunktól, a szeretettől, vagy a lehetőségünktől, hogy magunk teremtsük saját tudásunk, tapasztalatunk, hitünk és erőnk által a világunk.
Mert az a trauma csak egy nagy seb, mely félelmet szült, rettegést, ragaszkodást és gyűlöletet, de természetében semmiben nem különbözik az összes többi engramtól (nem tudatosan átélt sérülést okozó élmény): hogy nem valós. Már nem létezik, a múlté, vagy éppenséggel másoké. Hamis. Nem arról szól, amiről hittük. Megváltozott minden. Felnőttünk.
Nem könnyű ezt az utat végigjárni, amiben elválasztjuk magunkat és élményeinket, félelmeinket és vágyainkat, álmainkat anyáinkétól. De meg lehet járni.
Mert mindenki önálló sorsú alapvetően.
Namaszte
Nagyon megörültem ennek az írásnak. Nem ismerem a könyvet, ami alapján íródott.
De a megfigyelések helytállóak, magam is láttam, tapasztaltam hasonló eseteket. Sőt, magam is domináns anya leánya vagyok :D És valószínű a rezonancia törvénye alapján, de a volt szeretőim is domináns anya gyermekei voltak. Úgyhogy ezen tapasztalatok révén is ismerem a jelenséget.
Persze az ego szó használata számomra nem minden helyen indokolt a szövegben, sokszor jobban megfelelne: a személyiség, egyén. Ugyanis a nagy Én-t, az istenazonosságot, nem kellenes ego-nak hívni, márpedig a szülőktől való elszakadás nem csak a kicsi én általi törekvés.
Fontosnak tartom megjegyezni: hogy az anya nem véletlenül bukik el más szerepeiben, és talán ha nem is kezdett bele más szerepek teljesítésébe, de persze kemény ambíciói vannak. Mégpedig természetesen egoista, öncélú és nárcisztikus ambíciók: karrier, csábítás, vagyon-kényelem-luxus, hatalom, bosszú stb. Ehelyett természetesen az elsődleges és legfontosabb, legnagyobb erőfeszítést, helytállást, hibabelátást igénylő szerepei: az alapvető női szerepek (egyértelmű, hogy az alapok, amíg bizony igen kemény alapok, nincsenek meg, akkor nincs boldogság sehol) tehát a párkapcsolati befogadói, szeretetáramoltatói, egységbe visszakapcsolói funkció és az anyai befogadó, szeretetáramoltató, egységbecsatoló, gyermekeit tápláló, gondozó és nevelő szerep.
A pszichológia senkit nem tud kigyógyítani az általa definiált bajokból, a fenti adatok is csak ritkaság számban említik a kiszabadulókat, s egyértelműen azok saját erejét jelölik meg a szabadulás okaként. Az erő viszont nagyon-nagyon-nagyon tág fogalom. Képesség, tudás? Milyen képesség? Milyen tudás? Akaraterő? Logika? Öntudat? Önbizalom? Pálfordulási képesség?
Ez a pszichológia homályában marad rejtve.
Viszont az asztrológia pontos útmutatást ad saját gyengepontjaikról, tehát a karmikus negatív tulajdonságainkról, s arról, hogy oldhatóak fel, hogy cserélhetőek ki az odaillő pozitív képességekre, hogyan kell feltölteni a hiányinformációból keletkezett szörnyű tévideákat, amelyek tudattalanunkból vezérelnek minket. A kauzális asztrológia segítségével is az egyénen múlik mit kezd a megkapott információkkal, viszont az önállósodási sikerek aránya jóval nagyobb.
hasznos lesz. Rögtön a címlapon szembe fog tűnni, hogy ez nem pszichológia szimplán, hanem integrál pszichológia.
Ha megérted a különbséget utána folytathatjuk :-)
A könyv írói nem azért tárják fel a problémákat, mint az asztrológia, hogy akár segítek, akár nem, lökheted a honoráriumot. Vezetett imaginációs gyakorlatokkal segítik a terápiát igénylőket.
Karmatörlő már megállapította, furcsán kezeled a tényeket és az elméleteket. Erről nem óhajtok ( másról sem ) parttalan vitát nyitni, csak megosztanám a benyomásomat. Inkvizítor szájízű, felfújt spiri egós, szívcsakrás szint ahogyan kommunikálsz. Sok sikert a fejlődéshez!
Szia Kati!
Elfogadom a véleményedet,hogy Te így látod.
Nem is védeni akarom Violettát,de én örülök,ha időnként jön valaki és kicsit határozottabban ,
keményebben kommunikál.
Azt vettem észre magamon is,hogy minél több időt töltök itt,annál inkább idomulok a közösséghez,
szinte beolvadok,és olyan ez ,mint egy ,,massza'',egy egységes erőtér,valahogy szép lassan alkalmazkodik mindenki,és eltűnnek az egyéniségek.
Ez persze nem ,,drámai'',de mindenképpen hasznosnak találom,amolyan ,,vérfrissítésnek'',amikor jön egy ilyen személyiség,és elkezd kommunikálni.
Nekem nagyon érdekesek és tanulságosak az írásai,és nem zavar,hogy melyik csakrából kommunikál,mert minden hozzászólásnak van igazságtartalma.
Ha nem lenne előítéletünk például ilyenkor,akkor szerintem sokkal többet beengedhetnék akár abból is,amit ő mond el nekünk,mert szerintem,ha nem foglalkozunk a ,,hogyannal''/hiszen az csak a mi elvárásunk/,akkor nagyon is értékes mondanivalót is felfedezhetnénk nála.
Én tudást is tetten érek itt,és marhára nem érdekel a tálalás,csak a szellemi érték.
Hogy jobban érthető legyen ,amit mondok,hivatkoznék neked egy kutyás hasonlattal,mert tudom abban otthon vagy. /másban is,ez nem minősítés:D /
Szóval tenyésztés,kennel,ugye előbb utóbb ,,BELTERJES'' lesz a dolog,és akkor hoznak egy másik ebet
egy másik vérvonalból,és egyből milyen haszna lesz az egész kennelre:)
Szerintem most is meg lesznek az eredmények,csak elfogadóbbnak kell lennünk.
Az én elvem: minden értem van,csak észre kell vennem:)
Puszi: Éva
Még azt mondanám,ahogy így nézem Violetta fotóját,hogy vizsgáld meg ,sugárzó tiszta személyiség.
Az első adandó alkalommal valaki az arcába vágta,hogy jó pénzért adja a tudását.
Hát itt az oldalon még senkitől nem kért pénzt,ellenben komoly időt és energiát igénylő munkát folytat,
és én az írásaiból úgy látom,hogy valami missziót teljesít,a lelkiismerete által vezetve.
Igen ki van élezve nála ez az anyaság /is/,szinte kötelező gyermek vállalás dolog,de nem árt néha szembesülnünk ezzel sem,hiszen nézd meg a statisztikákat ,lassan elfogyunk.
Ami meg a pénzt illeti,hogy ,,jó pénzért árulja a ,,tudását'',hát mindenki elkéri a pénzt a munkájáért,
élnie kell valamiből neki is. /metafizika ide,vagy oda:)/
Nekem elég sok asztrológus ismerősöm van ,jók is !, de úgy látom,hogy közelében sincsenek annak,amit ő tud.
Nem konkrétan neked írom ezeket,hanem mindenkinek,hogy egy nem megszokott,vagy esetleg erélyes,
és ezért nem túl szimpatikus kommunikáció /előítélete/ miatt,esetleg ne vegye észre azokat a talán értékes tanításokat amik azért ezekben az írásokban ott vannak . /szerintem/
Tudom hogy védőügyvédnek kellett volna lennem:D,...de nem volt hozzá gyomrom,mert ott nem csak olyan embereket kellett volna megvédenem,akiket a szívem diktál:),és ahhoz már nem fűllött a fogam:)))
Pedig hát ez mindenkinek jár,még a rablógyilkosnak is:DDD
Na ,hát hova kanyarodik el egy gondolatsor,így Újév napján???:)
merthogy sántít mint a sánta kutya...
A vérvonalfrissítést minden kennel komolyan veszi. De nem azt jelenti, hogy bármilyen útszélit beraknának azért mert az új :-)
Az igazi önismereti tudáshoz képest, azt asztrológia csak egy mankó. És ez egy önismeretről szóló oldal, vagy még sem?
Szívesen elolvasnám, viszont mostanában kétlem, hogy hozzájutnék. Minden pszichológiának az a nagyon nagy és komoly veszélye, hogy teljesen felszínes. Az, hogy globális misztika olvasztó ágazata is van, igazán pezsdítő, persze csak távolról, közelről elég veszélyes intellektuális örvény. Ken Wilber nagystílűen leírta Mindennek a rövid történetét igen veszélyes egyesítéseket és nem egyesítéseket elkövetve és durván értelmetlen konklúziókat levonva. Ilyen pl. a holisztikusság tagadás. A holisztikus szó jelentése: egységet látó, tehát nem csak fizikait, hanem érzelmit, szellemit is egységben látó, továbbá egységre törekvőt is jelent. Ő az egész szót félreértelmezi, összekeveri a "mindenkinek igaza van valahogy és mindenkinek megvan a maga külön igaz valósága" című humanista hozzáállással, de ez mind nem elég, még megfejeli ezt a teljesen hamis alapállást egy még negatívabb és még hamisabb megtagadással, ami még a megtagadás konkrét ténye alól is kihúzza magát. „Ott is volt meg nem is” szintű trükkös felelősség kikerülések, bravúrós szabadulások a magunk kötötte trükkös csomókból a szinpadon.
Igazi negatív Uránuszi (és negatív Ikrek) szellemiség: nem elég a hierarchia tagadása, az egyenlőség (ami már hamis), hanem még azt is tovább tagadja negatív irányba, mintha ez nem lenne elég tagadás, még a tagadást is meg kell tagadni, úgy hogy az ne tagadás legyen hanem, hát, mondjuk holarchia, tehát egy általa önkényesen kitalált valami, ami tulajdonképpen hierarchia csakhát az nem lehet, mert az most nem divat és akkor nem sikerül majd népszerűnek lenni vele, valami új kell! Valami Uránuszi nagy újítás! – Hát, nem annyira jött össze neki. Pedig a Vízöntőben álló bolygói még kapnak is pozitív fényszögeket a Neptuntól, viszont az Ikrek Uránusza többnyire negatív, ahogy a Plútója is, és Skorpió és Halak karmája, amelyek által önkéntelen elkerüli a valódi mélységű és személyi spirituális önismeretet, de a valóság ismeretet is. A kettő egyrészt összefügg általánosan is, de neki a Halak Lilith által jelzett tulajdonságaitól vezérelten egyébként is unalmas a valóság így megszállottan szomjazza a hamis misztikákat, amiket az ügyes vízöntői-ikreki agyával szépen beintegrál a modern tréning-pszichológia tudományos utcai nyelvezetébe és irracionális dupla-tripla-féltagadásokat elleplező szóalkotásainak elmélet kavalkádjába.
Szokásos tévedése a pszichológiának, hogy fogalma sincs arról, hogy egy megszülető gyermeknek már van egy spirituális (szellemi) struktúrája és ezek a tulajdonságok megnyilvánulnak a csecsemői magatartásban is, főként a negatív karmikus tulajdonságok. De természetesen az anya lelkivilága, tudattalanja még egybefüggő a gyermekével, és így a gyermek egészsége, megnyilvánulásai sokszor az anya tudattalan érzéseinek következménye.
De nem is szeretném sorolni a Ken Wilbertől olvasott fárasztóan nyakatekert szabaduló művészi „ez is, meg az is, de egyik sem, és végülis mindkettő csak máshogy hívják és akkor mégis csak más, mert ez egy új fogalom, még nem használtuk el” típusú, határtalan agymenéseket. Ki akarja békíteni a világot, az „aszcendenst” és a „deszcendenst”, a holisztikust és a nem holisztikust, a hierarchikust és a nem hierarchikust, egybeintegrálva, új szintre emelve, és úgy egyébként is mindenre a kibékítés és integrálás a megoldás, de arról némán hallgat, hogy kell-e vezekelni, megéri-e a földi örömöket hajszolni stb. Persze bármit lehet csinálni, csak önbizalom kell hozzá, s azt majd beprogramozzák neked. Akkor is, ha épp egy kis bűntudat gátol, amiért az 5-ik házastársad, élettársad hagytad ott, mert nem értette meg hogy neked pedig a munka az első, vagy a kocsitunningolás, vagy a shoppingolás, vagy a kozmetikus és a fodrász, meg a bulik. Semmit nem tudnak még az alapvető emberi életfeladatokról sem, arról, hogy mindennek az alapja a párkapcsolati harmóniára és családi harmóniára való törekvés és nem pedig a hivatásunkban vagy hobbinkban való egoizmusunk kiélése, s nemhogy még a karmikus negatívumokról és azok feloldásának szükségéről. Többnyire ugyanis minden szerepüket részben mindig a negatív karmikus reflexeiknek rendelik alá öntudatlanul is.
hogy a saját szellemiségedet magasabb szintűnek tartod mint Ken Wilberét :-D
Kár, hogy a külvilág folyton szembesíteni fog azzal, hogy bocsika...
Szép álmokat!
Nem ismerlek eléggé, és rossz érzést sem szeretnék okozni Neked így újév első estéjén... de úgy tűnik fenti írásodból, hogy nem sokat értettél meg Wilber filozófiájából.
Totál félreértés, hogy tagadná a holisztikusságot, és hogy holarchia=hierarchia, ahogy Te értelmezed. A "mindenkinek igaza van valahogy és mindenkinek megvan a maga külön igaz valósága" abszolút jól megfér a "holisztikus" és a "hierarchi" fogalmával, amelyeket a "holarchia" bevezetésével egyesít.
Minden egyes tudatossági szintnek van mélysége és kiterjedtsége, amelyek együttesen szabják meg az értékét, a "tágasságát", és a holarchiában elfoglalt helyét. Hogy ezek mit jelentenek, javaslom nézd át újra, mert jelenleg úgy néz ki, hogy a holarchia fogalma nem fér bele a Te "holarchikus szintedbe", de ez nem jelenti azt, hogy nem igaz, és azt sem, hogy neked ne lenne igazad ebben a kérdésben.
Ez a hozzászólásod milyen csakrás volt? ;)
Miért van az, ha valaki nem ért veled egyet, így reagálsz?
Ha már önismeret :).