Tegnap történt, mielőtt épp visszautaztam Pestre, hogy az ablakom elé szállt egy galamb. Délelőtt egy számomra fájó konfliktushelyzeten gondolkodtam. Nem tudok rajta segíteni, mivel egész közösségeket érint. Elfogadtam, hogy ez van, és azt is, hogy fáj. Nekem valamiért nagyon szívügyem, de nem szeretnék itt politizálni. Kapcsolódik hozzá, hogy van egy zsidó származású volt párom, aki nagyon félreérti az én gondolataimat. Igazából nehezen értjük egymást, de ez nem akadálya köztünk a szeretet áramlásának. Nemrég összefutottam vele az egyetemen, és újból eszembe jutottak ezek. Békésen beszélgettünk, érezni lehetett a szeretetet, vonzalmat, de... De szerinte, most nem részletezem, és nem is ez a lényeg, nem lehet ennél több, amit én el is fogadok. Nem szeretném itt tényleg annyira részletezni, magyarázkodni, nem is ez a lényeg, ez egy bonyolult történet. Nagyon jólelkű a srác, csak elhisz egy propagandát, miszerint akikre én szavaztam és segítettem a kampányban nekik, azok gonoszak (pedig itt nincs szó fasizmusról, ellenben az izraeli politikát inkább tartom annak, de még erről sem vitáznék vele, ha nem hozná elő, tüntetett is már ellenünk nem egyszer, és engem ez sem érdekel, nem tudok rá haragudni, mert tudom, hogy csak félreérti, ahogy korábban amúgy én sem értettem dolgokat, meg azért neki kicsit más a gondolkodása). Nagyjából ez is beletartozik a történetbe, de mondom, ez ennél furább, de megbékéltem vele.
Emiatt elkezdtem gondolkodni ezeken a dolgokon.
Ezeken gondolkodtam épp, amikor kinéztem az ablakon, és pont szemben velem ott volt egy galamb. Néztem, ő vissza rám. És sokáig ott volt, nem repült el. Jelnek vettem, mintha Isten üzent volna: érti az érzéseim, és hogy tudja, tiszták a szándékaim, bármit is gondoljanak a világ hazugságai, félreértései miatt emberek. Bennem is béke van. Persze megvan a véleményem a politikai helyzetről... Meg erről az egész konfliktusról, de úgy állok hozzá, amin tudok változtatni, azt megteszem, amin nem, azon nem, de a véleményem megvan róla. És fáj, de magát a fájdalmat is elfogadom. Én akkor is azt képviselem, amit, és tudom, hogy kb annyi bennem a fajgyűlölet, mint a medvesajtban a brummogás.
Eddig 2010. december vége...

Frissítés: 2011. január 5:
Véletlen vagy inkább Isten segítsége: megismerkedtem valakivel aki szintén zsidó származású, de egész máshogy gondolkodik! Sokkal tájékozottabb lehet, mint a volt párom. Konkrétan a béke mellett áll, az igazság mellett: izraeli zsidó-arab békét szorgalmazó mozgalmak szimpatizánsa (pl. Sheikh Jarrah). Ez ugyan nem szerelmi ügy (csak levelezünk főleg politikáról).
Ezért úgy korrekt, hogy ezt is megosszam: nem egész Izraellel van ám baj! Ott jelenleg egy fasiszta jellegű, szélsőséges hatalom kormányoz. De ott is van más értékrend is! Humánus zsidó megmozdulások, békekeresés, meg ilyenek. Csak jórészt nem ők vannak hatalmon. Tehát mikor Izraelt szidjuk, akkor ne egész Izraelt szidjuk... Hanem ezt a szélsőséges hatalmat, ami ott kormányoz!! Adj békét uram! Hajrá Sheikh Jarrah! Hajrá igazság, béke és szeretet! :)