Te kezdted Erika, én válaszoltam. Béke van, de véleményem is, és ki is mondom. Nem ellened harcolok, de Te jöttél okoskodni a blogomra, tehát válaszolok.

Ez nagyon így van. :) Jézus azt mondta, "szeresd az ellenséged". Ez így működik, és akkor már nem is ellenséget látsz benne, hanem az embertársad, akivel vagy nagyon nem értitek egymást egyszerűen (de ezt is el lehet fogadni), vagy valami igazságtalanságot tesz pl, mert mondjuk nem elég tudatos még ("nem tudja, mit cselekszik", nem fogja fel, mit okoz). Ilyenkor az igazságtalanság ellen próbálunk felszólalni, de nem az embert kellene gyűlölni, én így vagyok vele. Attól még nem szabad hagyni, hogy garázdálkodjon, muszáj védekezni, felszólalni ezekkel kapcsolatban, hogy igazságot tehessünk, persze emberi eszközökkel. És mondjuk nem úgy, hogy rakétákat lövöldözünk egymásra... Csak az a baj, hogy óvatosan próbálok most én is fogalmazni, mert többen a média miatt asszociálhatnak a nácikra, holott ennek semmi köze ahhoz. Hitler eszméitől nekem is hánynom kell. De mondjuk a kurucinfót sem tiltanám be, mert nekik is joguk van elmondani a véleményüket. Pl én nem cáfolom a holokausztot, de az gáz, hogy büntetik, aki igen. De ez már alaposan politika, inkább maradjunk a lelkizős résznél.
Úgy érzem, nekem nincs ellenségem, bennem béke van, csak vágyom az igazságra, de ez sok emberen múlik. Egyelőre kénytelen vagyok elfogadni azt, ami van, és tenni, ami apró dolgot esetleg tudok.

Fontos kiegészítés, egy másik bloghoz írtam, de ide is fontosnak érzem, mert amit előbb írtam, az tartalmaz némi tájékozatlanságot:
...és gyűlöld apádat,anyádat" én ilyet nem hallottam. De utána olvastam és tényleg. Nekünk azt annak idején kihagyták (és eléggé félreérthető is lett volna, nem csodálom), a Bibliából meg csak részleteket olvastam. Ez a tanítás nekem nagyon nem tetszik! Nem is fogadom meg. Még ha azt jelenti is, hogy "számoljuk fel a ragaszkodást." És nagyon nem értek egyet azzal, hogy az érzelmeket fel kellene számolni. Legyünk hidegek? Abban mi a jó? Ha így értelmezem a buddhizmust, akkor azzal sem értek egyet. Számoljunk fel mindent, ami az életünkkel kapcsolatos? Mert ez olyan lenne számomra, a "nirvana", mint az élő halál, lehet, hogy nagyon békés, de mindenképpen zombis. :D Nem vágyom rá. Nagyon jól érzem magam abban az érzelmi állapotban, amiben most vagyok, még ha olykor jár apró konfliktusokkal is.
Én azt vallom, hogy szeretem a családom (pedig nem egy mesevilág), szeretem a nemzetem, meg az egész világot, akkor is, ha jelenleg vannak fájó dolgok, nem is kevés. Amik fájnak. De azért fájnak, mert "él a lelkem". Természetes, hogy fáj. De ettől nem akarok menekülni, mert akkor a jót sem érezném. Amit tudok, megváltoztatok, de.... De nem akarok nem élni, nem érezni.... Az lenne számomra az igazi halál. Nekem így nagyon jó.
plusz:
Nekem így nagyon jó érzés, sokszor radikálisan szeretni. :D Ez nem vonja maga után azt, hogy akkor a haragot is radikálisan élném meg, mert nem. Nem vágyom rá, hogy felszámoljam az érzelmi állapotom, hozzáállásom, ezzel így békében vagyok, hogy ilyen vagyok. Azért Jézustól elég erős volt ez a mondat (ha tényleg mondta, és nem csak kitalálta, aki írta, Lukács evangéliumában van, azt olvastam most). Nem tetszik, és persze nem is fogadom meg, akárki találta is ki. :D Szerintem olyannak kell lennem, amilyen szeretnék, és nekem így jó. Ezt nem mondhatja meg egy könyv sem szerintem.

Magyarázat, kiegészítés: tiszteletben tartom mindenki vallását, de a Biblia nekem nem szentírás, meg egyik sem. Főleg az Ószövetség nem, de most az Újszövetségben is sikerült találni dolgot, amivel nem értek egyet. De ez ilyen, mivel azt is emberek írták, és mi emberek hajlamosak vagyunk félreértelmezni dolgokat. Ezt vallom, hogy inkább figyeljünk az érzéseinkre, és próbáljuk meg az életben megtalálni Istent, aki szerintem a mindent behálózó szeretet. Kb. ilyesmi a hitem.

a befogadás gyakorlatát, mert az szív nyitással kell csinálni. Aki elszakadt a szívétől, a fejében él, lezárva a múlt fájdalmas emlékeit, az még a saját múltját sem fogadja el...

A pszichológia ezt a folyamatot így írja le: az a gyerek, akinek muszáj "rendesnek" lenni, akitől mindig elvárnak valamit, elveszíti az igazi kapcsolatot az igazi érzéseivel a valódi szükségleteivel és a vágyaival.

A szerepeinek él, hamis énképpel azonosul, de az életet unalmasnak és értelmetlennek tartja, a legnagyobb tömegben és a párkapcsolatában is magányos.

Megoldás? Szívnyitás :-)

pont az érzelmi viharok blogban írtam az előbb a frusztrációról valami ide vágót

ha valaki bosszant állandóan és ezért nem bírom és mondjuk nincs mód megbeszélni mert főnököm,szeretni nem fogom,de sajnálni igen,mert belátom,hogy megvan az oka rá,hogy ilyen goromba legyen,mert mondjuk nem lehet gyereke és ezért alapból dühös.
de ez csak az empátiámon múlik,hogy sajnálom,vagy örülök a kárának,vagy letojom egyazegybe a problémáját és csak megállapítom a tényeket