Mi változik karácsonykor?
Mi változik karácsonykor? Mitől más ez a néhány nap?
Ugyanazt a levegőt lélegezzük be, ugyanúgy süt ránk a nap - vagy éppen hull a hó, ugyanúgy siklik a kezünk – lábunk - testünk a TÉRBEN… ugyanúgy süti a a sütőnk a pogácsát … ugyanolyan csodálatos MINDEN…
Ugyanúgy VAGY, LÉTEZEL.
Ha karácsonykor úgy döntünk, hogy szeretünk, máskor miért nem tudunk?
Vagy ez nem is szeretet, csak egy újabb szerep?
Mi a valódi szeretet?
Ha megfigyeljük magunkban őszintén, mi az, amit mi szeretetnek tartunk, valószínűleg dühöt fogunk érezni, hisz akkor énképünk „megfakul”.
Amit szeretetnek nevezünk, az valójában nem más, mint birtokolni a másikat, függővé tenni másokat magunktól, függeni másoktól. Másokon keresztül megszerezni, elérni valamit. Másban megtalálni egyfajta boldogságot.
De miért nem magunkban keressük?
Ha túllépünk az elmén, megtalálhatjuk…
Bár valami tényleg változik karácsonykor. Más energiák „keringenek”. Ezek az energiák belőlünk indulnak, (s térnek vissza) mi árasztjuk magunkból. Akárcsak egy sporteseményen egy teltházas stadion atmoszférája is megváltozik, hiszen több ezer ember egy cél érdekében van ott, mind ugyanazt szeretnék… kollektívan….
Hát nem lenne egyszerű ezt a mindennapokban „gyakorolni”, hogy minden nap karácsony legyen?
Boldog Karácsonyt! … BÉKÉS HÉTKÖZNAPOKAT MINDENKINEK
Hozzászólások
30 hozzászólásElsőre arról írnék, hogy én mit szeretek a karácsonyban.
Szeretem azt, hogy összejövünk a szeretteinkkel és időt szánunk az egymásra figyelésre, egymás meghallgatására, az egymáshoz odafordulásra, a meghitt beszélgetésre, az önfeledt, örömteli játékra (társasjátékozni vagy texas pókerezni szoktunk). Nagyon jó, hogy ilyenkor senki nem siet sehova, mert ezek a napok az ünneplésre vannak szánva.
És bevallom őszintén én nagyon szeretek ünnepelni, szeretem, ahogy készülődhetek rá kívül (takarítás, sütés, főzés) belül (ráhangolódás, szép teríték felrakása, gyertyagyújtás, az ajándékok összeválogatása, becsomagolása, örülni annak, hogy van kit/kiket megajándékozni és örülni a meglepetésnek, amit a mások szeretettel csomagolt ajándéka jelent).
Igazad van, mert ez az ünnep is látszólag ugyanolyan mint bármelyik másik nap... látszólag.
Ugyanis bármelyik másik napba, hétköznapba is bele lehet csempészni az örömöt, a kedvességet, a figyelmességet, a szeretetet. S ha ez elvétve sikerül, akkor az ember lelke valóban egy tiszta, felüdítő örömöt képes átélni, ami a hétköznapot is ünneppé varázsolja.
Igen, jó lenne ezt többet is gyakorolni... talán eljutunk egyszer odáig, hogy mind több ilyen időszak lesz az életünkben...reménykedjünk benne, hogy egyszer így lesz.
Addig is békés, boldog karácsonyt és békés, boldog hétköznapokat kívánok Mindenkinek!
Nekem is az a jó benne, hogy ilyenkor összegyűlik a rokonság, a távolabbiak is, pl unokatestvérek. A nagy távolság miatt nálunk ez ritka alkalom. Szüleimet is ritkán látom amúgy, de most ismét hazajöttem.
Igaz, a mostani karácsony nem vidám a családnak,az okával most nem szomorítanék senkit. De mégis érezni, hogy azért jó a karácsonyban, hogy együtt vagyunk.
Én is szeretem a készülődést, díszítgetést stb. Ennek magvan a maga hangulata. Az ünnepeknek szerintem fontos szerepük van, egyfajta "aktív meditációk", fontosak a közösségi életben. Nálunk falun ez még jobban megvan. Szenteste pl. járnak gyerekek és idős nénik énekelni házról házra. Ilyenkor is érzi az ember a faluval való összetartozást. Jó, hogy ilyen eseményekkel színesítjük a napjainkat. Mikor mivel tudjuk, ilyenkor pl. ezzel.
Egy jót kajálunk! :)
Hát igen, ez egy kényes téma.Én személy szerint,soha sem szerettem a kollektív ünnepeket.A karácsonyt is bele értve.Amikor el "kell" menni rokonokhoz,ajándékot "kell"vinni(venni),És mindenkivel jópofizni "kell",még akkor is ha ehhez semmi kedvünk.Ugyan is ez az ünnep erről szól.
Ez is csak egy szerepjáték.Ne értsetek félre,nem azt akarom mondani,hogy én nem szeretem vagy kedvelem a rokonaimat.De jóból is megárt a sok.
Nekem csak az nem tetszik az egészben,hogy mások mondják meg azt,hogy ezen a napon én ajándékozzak,és szeressek,és legyek boldog.Mintha az év többi napján ezt nem tehetném meg.
De megtehetjük, vagy is megtehetnénk ha úgy élnénk, az év többi napján is(szép lenne)!!!!!!!!!!!Ebből következik,hogy sokan lelkiismeret furdalásból vásárolunk, drágábbnál drágább ajándékokat,és ezzel "vezekelve" próbálunk valamit pótolni,abból amit év közben nem tettünk meg vagy elhanyagoltunk szeretteink irányába.De ugyan akkor az ego-nk el is várja azt,hogy ha már adunk valamit akkor kapjunk is valamit cserébe.Persze ez nem mindenkivel van így,de az emberek többségével igen."Csak az tud igazán adni aki szívből ad" De a szív nem vár érte cserébe semmit!!!!!Az emberek többsége képes hiteleket felvenni ezeken a napokon,csak azért,hogy megmutassák a világnak, hogy ők milyen drága dolgot ajándékoztak.Utána egész évben nyögik a törlesztő részleteket.
Mondhatnám azt is:a karácsony egy jó marketing fogás,ebben a rohanó és fogyasztó társadalomban,amiben jelenleg élünk.
A halottak napjáról is így gondolom.Nem azon az egy napon kell a halottainkra gondolni, és kollektívan kivonulni a temetőbe.Hanem akár Karácsonykor,és akkor sem muszáj kimenni,mert elég ha csak rájuk gondolunk a szívünkben,de már az is valami ha az elménkben.Mivel nem mindenki tud még a szívével gondolkozni! ÉN sem de rajta vagyok és gyakorlom .
Lehet hogy ezt az írást ,nem szent este kellene felrakni,de most aktuális.
Boldog Karácsonyt mindenkinek. És Kívánom hogy a szívetekben éljétek meg!!!!!!!!!!!!!!
Már kezdem úgy érezni hogy ez szándékosan eröltetett dolog.
S a tömeg nem áll meg gondolkodni hogy:Hoppá!Miért is csinálom!?
Szeretet..... :P
Tényleg!?
Bocsi de én már csak ilyen sorból kilógó kakukktojás vagyok.
Nem akarom azt csinálni mint a többiek,mert rájöttem hogy én nem ök vagyok.
S nem értem hogy miért kellene többet enni karácsonykor!?
Túltáplálás legalább olyan ártalmas/fájdalmas mint az éhezés.
Ezzel megint csak önmagunknak ártunk.
Arra kéne kitalálni egy napot amikor önmagunknak szeretetet adunk,
s éppilyen hévvel rákészülni nem gondoljátok?
Erika Szeretettel!
(nem csak karácsony alkalmából) ;)
"Nem akarom azt csinálni mint a többiek,mert rájöttem hogy én nem ök vagyok."
Miért? :)
Néha a tömegnek is igaza van. Kivéve amikor nem. De mikor van igaza?
Talán nem tudod eléggé megélni már mert... mondjuk zavar, hogy mindenki karácsonyozik, és te meg nem mindenki vagy. Vagy túl átlagos dolog lenne, nem eredeti?
"Nem akarom azt csinálni mint a többiek,mert rájöttem hogy én nem ök vagyok."
Honnan vontad le azt a következtetést hogy ,,kinek van igaza" téma van?
Szerintem a tömegnek is igaza van,a saját igaza.
Mindenki meg tudja magyarázni mit miért tesz sok sok indokkal.
Tévedés hogy mindenki karácsonyozik.
A zsidók például nem.
Nem vagyok zsidó,mielött újabb félreértés történne. ;)
Csak olyan ember vagyok aki gyerekként már nem szerette az iskolai kötelezö dolgokat sem.
Megtanulok,és megteszek én mindent,csak annyi kell hogy én akarjam,a magam és nem a mások kedvéért tegyem.
Persze hogy nem vagyok a karácsony ellen,de nem ragaszkodom ahhoz hogy december 24-én a rohangálás és készülödéstöl kimerülten dugig kajálva,és átszellemült ábrázattal üljek a karácsonyfa mellett,és karácsonyi slágereket énekeljek.
Lehet hogy elkap egy olyan hangulat hogy mindent és mindenkit szeretek,de ahhoz nem kell se karácsonyfa,se Jézuska,se száncsengö. :)
Ha a karácsony a szeretet ünnepe,akkor nekem több karácsonyom van egy évben,én nem csak ez az egy.
S hogy kinek van igaza,nekem teljesen mindegy!
Ez nem igazság hanem a véleményem.
Üdv!Erika Szeretettel!
Szia Erika!
Igazad van ! Én is pont így érzek gyerekkorom óta.
Ha azt veszed észre,hogy gondolataid azonosúlnak a tömegével,szállj mélyen magadba.
"Mark Twain"
Zoeya
ez nagyon jó! :D
köszi!
Azért nem mindenkinek a felszínről szól ez. Az ünnepekkor történhetnek olyan dolgok a rendezvényen keresztül, amik még inkább előre visznek. Ráadásul, együtt van egy közösség, vagy akik messzebb vannak, még inkább rájuk koncentrálsz, és örülsz annak a szeretetnek, egyfajta tudatosulása, megünneplése ez. Előjöhetnek ilyenkor nem csak kellemes dolgok is, de lehet, hogy még inkább előre vihetnek megbékélés felé.
Máskor is lehet persze, de az ünnepeknek, szertartásoknak különleges meditatív jellege lehet. Szerintem jó dolgok ezek. Nem véletlen vannak ünnepek egyébként nagyon régóta. Persze máskor is ott a szeretet érzése (szeretteink, közösség és önmagunk iránt együtt és nem különválasztva), ezek ilyen még inkább tudatosítanak dolgokat.
De tényleg, kívülről erőltetett, üzletet csinálnak belőle, ez a jelenség nekem sem tetszik. De azért az rajtunk múlik, hogy hogyan ünnepeljük, hogyan éljük meg.
Csatlakozom Kati véleményéhez. Az ünnep elüzletiessége nekem sem tetszik, de ez mindenkinek a saját problémája.
A szertartásoknak fontos szerepe van az ember életében, és a karácsony is egy kicsit az. Segíthet például abban is, hogy az emberek kilépjenek a hétköznapok egyhangúságából.
Mindenki akkor és úgy szeret, vagy ünnepel ahogy tőle telik. Hagyjuk meg ez a kiváltságot nekik.
Mi viszont figyeljünk magunkra. :)
Ez a mi dolgunk.
a szeretet megadása önmagamnak, az csak egy előkészítő gyakorlata annak, hogy képes legyek a szeretet energiáját átadni és befogadni. Egyre nyitottabb szívvel, egyre mélyebben és egyre több embernek.
A karácsony hatalmas szimbólum, a sötétségből a fénybe tartás szimbóluma. A szereteté és az együttlété. Nem véletlen hogy Krisztus leszületése ide kapcsolódott, a téli napfordulóhoz. Gondoljatok bele, az ókori túlzabálós, degradált, orgiázós ünneplések és a tömegek által most megélt karácsonyok... És jön egy tanító, aki azt mondja, ne így!
Mindenkinek a saját dolga, szembenézzen az igazi okokkal, az idei karácsony miért ilyen. Miért tölti egyedül, kivel tölti és hogyan éli meg. Mennyit költött, mennyit eszik, milyen pótcselekvésekbe menekül. Spirituális pótcselekvések is léteznek :-)
Nekem egy mondat nagyon beégett a lelkembe, az egyik barátnőm mondta, nem önsajnálkozós és nem irigy, csak leszögezte, mint tényt: Neked van kinek ajándékot venni. Olyan mély hála fogott el, igen, vannak akik hozzám tartoznak!
A másik, hogy már a komolyságot kicsit hagyjuk, msn-en beszélgetek a lányom barátnőjével tegnap este, tök egyedül volt. Mondom neki, figyu, több mint hatmilliárdan vagyunk, ez hogy sikerült? Azt válaszolta, mert ő aztán bevállalja, hogy szőke: " Mindig rossz voltam számtanból..." :-DD
Szerintem, csak akkor erőltetett, hogyha saját magunkra erőltetünk olyan dolgokat, amiket egyébként nem szeretnénk csinálni, csak azért csináljuk mert kell, mert mások elvárják, mert ez illendő, mert ez a szokás...
húúúú, hogy ezek mekkora hülyeségek!
Igenis meg kell hogy legyen a kellő bátorságunk - ha előbb nincs is, akkor legalább egy bizonyos életkor után - , hogy amit nem szívesen csinálunk, az alól kivonjuk magunkat, s amit szívesen csinálunk, azt, ahogy a szó is mondja, szívvel lélekkel tegyük.
Mi a családban végiggondoltuk a dolgokat, s valahogy kialakult az, hogy nem szentestén, hanem szenteste napján ebédre gyűlünk össze - nálunk ilyen korán kezdődik az ünneplés - és ebéd után, egészen estig, beszélgetünk, nevetgélünk, társasozunk.
Tegnap a fiam - az áhított - sakkészletét kapta ajándékba, mi meg tanultunk/újratunultunk sakkozni.
Szóval még az indulatos, harcias, agresszív énemet is előreengedhettem, hogy a csatát megnyerhessem/megnyerhessük... ennek ellenére ketten összefogva sem sikerült nyerni, mert 30 éve sakkoztam utoljára párszor és a szabályokat is újra kellett tanulni, a kis meny-jelöltem meg most először tanulta a sakkozást, hogy majd ketten játszhassanak. De ez nem csak a nyerésről szólt persze, s így is nagyon élveztük, jó volt, jól éreztük magunkat. Annyira felvillanyozott az együttlét és a játék, hogy utána
hála Istennek még a barátokkal megbeszélt éjféli misére is volt lelkierőm elmenni a Bazilikába.
Ugyan nem vagyok katolikus, de a Bazilika zengő orgonahangja, s a sok összegyűlt magyar és külföldi ember részvétele a tömjénfüstös szentmisén a lelkemben erősen megmozgat valamit,... magam sem tudnám megfogalmazni, hogy mit is,... s valahogy egy csendes, befeléfordulós áhítatot ébreszt bennem, még a tömeg közepette is.
Én is szeretek sorból kilógó kakukktojás lenni:) S szerintem teljesen helyénvaló az, ha az ember tudatosan és egyedül dönt arról, hogy a közízlésből és kor divatjából kivonva magát mit miért tesz (mert hogy önállóan gondolkodó lelkes, tudatos lények lennénk... vagy mi:)
Karácsonykor miért kellene többet enni??
Nem, nem kell, csak annyira jól esik:)
Merthogy több fogást és több finomságot készítünk, s jól esik rágondolni, eléülni és a jóízű beszélgetés közben eszegetni.
S én részemről ilyenkor igyekszem ritka, ünnepi fogásokat tálalni, olyanokat, amit ritkán eszünk. Pl. egy évben csak egyszer csinálok tiramisut, amit nagyon szeretünk, s ha már egyszer van, hát teljesen jóllakott gyomorra is eszünk másfél 2 óra múlva és rájárunk pár napig ... mert annyira finom.
"Arra kéne kitalálni egy napot amikor önmagunknak szeretetet adunk"... én nem tudom, csak úgy a semmiből szeretgetni magam... ezt úgy értem, hogyha csak egy évben egyszer szeretném magam, akkor az nagyon nehéz lenne számomra, mert olyan mintha a semmiből kellene létrehoznom valamit. De egyetértek Veled, az önmagunk szeretete tényleg egy nagyon fontos dolog, szerintem is.
Ezért én azt próbálom pár hónapja, hogy folyamatosan szeretgetem magamat. Ami hol jól, hol rosszabbul sikerül, de kitartóan próbálkozom továbbra is:)
Szeretetteli szép ünnepet kívánok Mindenkinek!
Még a 23.-i blogodat olvasva eltűnődtem, mi is hiányzik nekem és vettem egy társas játékot!
Nagyon köszönöm hogy leírtad, szenteste játszottunk, jól esett.
Nekem nagyon jó volt az idei karácsony! Marha szar volt, és ezért volt jó. Végre megláttam, amit eddig nem akartam látni. Még nem tudom, mi lesz ebből, de kíváncsi vagyok. :)
Csatlakozom hozzád.Csak annyi az eltérés, hogy nekem egész eddig szar volt. A legrosszabb érzés a világon, amikor az ember szívből készíti az ajándékokat ( én saját magam készítem ilyenkor a süteményeket, a bonbonokat, a papírból összeragasztható ismert épületeket, kötött pulcsik, sálak, sapkák, kesztyűk, hímzett terítők és még sorolhatnám ), szóval ami a lényeg én magam készítem őket, és szívből.És amikor átadom, mutatják hogy örülnek. Megköszönni már nem mindig sikerül nekik,aztán másnap már a látókörból is eltűnik az ajándék. Na meg természetesen én nem kapok semmit.
De ezt már megszoktam. Ha ez sem jó, akkor jövőre már semmit sem kapnak.
Ezért szar.
Ha szeretnél ajándékot kapni, megbecsülést, elfogadást és szeretetet akkor azt először magadnak kell megadni.
Mert ahogy a belső világod változik, úgy fog megváltozni körülötted a világ.
Elég régóta benne lehetsz ebben a szerepben, és hidd el, nem bántásként mondom, de azonosultál a mártíromsággal.
Ha elindulsz az önismereti úton, akkor mindez meg fog változni. Meg fogod ismerni ki is vagy valójában.
Ha igazából tudod mire van szükséged, mit szeretnél kapni, akkor fogod látni, hogy a többiek hogy állnak ezzel a kérdéssel. Többen leírták már, hogy a karácsony a fogyasztói társadalom hatására lett ajándékközpontú. A legtöbb ember megveszi ajándékba a többieknek azt, amit valójában ő szeretne kapni. Nekünk az a dolgunk, hogy a szép hagyományokat megtartva, és csak azt, amihez kedvünk van, egy meghitt, szeretetteli pár napot tudjunk együtt tölteni azokkal akik a legfontosabbak számunkra. Magunkra és egymásra figyelve együtt jól érezzük magunkat. Az ajándékozást megkönnyíti, ha mindenki készít egy listát arról, mit szeretne kapni, az a jó, ha tízszer olyan hosszú, mint a lehetőségek. A meglepetés ilyenkor az, hogy a kívánt dolgokból vajon melyik lapul a csomagban, de a siker, az tuti.
Még egy tanács, ha veszel házi sütemény helyett a multiból beiglit meg a legolcsóbb mű vacakokat, hangosan fognak "sírni" a finomságokat után. Akkor be lehet dobni a munkamegosztást, mert nem csak az együtt töltött ünnep hanem az együtt végzett munka is lehet nagyon jó időtöltés. Ha viszont az is megfelel nekik, akkor töltsd az értékes idődet konyhai robotolás helyett valami hasznosabb dologgal.
Úgy érzem, hogy nagyon komoly kommunikációs probléma van a családodban, ezen úgy tudsz segíteni, hogy önmagaddal és a többiekkel szemben felvállalod az őszinteséget. Nagy meló, rengeteg szülői mintát át kell írni, amit te gyerekként kaptál és nagyon fontos lenne a saját belső gyermekeddel felvenni a kapcsolatot. A benned élő gyermek szeretne ajándékokat kapni, játszani, kiélni a művészi hajlamait. Meg kell tanulnod szeretni önmagad és kiállni önmagadért. Jó sokáig vártál ezzel, de ez tesszük majdnem mindannyian :-) Akkor változtatunk, amikor már elviselhetetlen, amíg elviselhető, addig cipeljük.
A Sirály csomagokból mindezt megtanulhatod, ha bármi leakadásod lenne, szívesen segítünk.
http://onmegvalositas.hu/siraly_csomagok
4. Önértékelés
5. Őszinteség
6. Elfogadás és szeretet
Az őszinteség csomag ingyenes, letölthető. Ezen kívül nagyon gyors és könnyen megtanulható sok Szabó Ilona gyakorlat, a Csalódás feloldását ajánlom, ami most nálad sajnos karácsonyi aktualitást kapott.
http://www.sziakademia.eoldal.hu/oldal/csalodas-feloldo-kitisztazo-gyako...
Délelőtt hevertem , szunnyadtam , lámpáztam magam , ettem , ittam , elláttam magam . Este meg szkájpoltam éjfélig egy párkeresési ismerősömmel . A keringő energiákkal tökéletesen meg voltam elégedve .Üdvözlettel : felacsó
Azt hiszem Felacso hozzászólása világította meg számomra a lényeget. Jó, ha nincsennek elvárásaink a karácsony ünnepével szemben sem, hanem tegyük azt, amit éppen szeretnénk, amiben jól érezzük magunkat, ami örömmel tölt el... vagy ha ezt nem lehet, akkor amit teszünk, annak próbáljuk meglátni a számunkra hasznos, vagy jó oldalát, mert mindenből tanulunk és minden tanít, figyelmeztet valamire, ha más nem önmagunkra találunk a részvétel/tevékenység/együttlét közben. De persze ehhez az kell, hogy én a belső hozzáállásomban ne azt adjam, amit a többiek ne adj Isten megérdemelnek, hanem azt, ami legjobbat csak adhatok. S ha ezt teszem - elvárásoktól mentesen - akkor törvényszerű, hogy az univerzum - akár egy másik csatornán (nem az általunk elvárton:) - valamit visszaadjon belőle... hisz nem is tehet másként, ha mi tiszta szívvel elindítottuk a jó kezdő energiát.
..........................................................................................
"Az ünnepekkel kapcsolatban lehetnek gondjaink, mert lehetséges, hogy nehezen és magányosan telnek az ünnepek. Hogyan lehet megbirkózni a nehezebb ünnepekkel?
A saját érzelmeinkkel kell foglalkozni, de nem elmerülni bennük. Az ünnepeket egy bizonyos távlatba kell helyezni, hisz: egy ilyen ünnep is csak egy-két nap a sok közül.
Át kell vészelni a napot. Ha bevetettük túlélési stratégiánkat, előfordulhat, hogy leverő érzéseink újra előbújnak a következő napon. Ezekkel is foglalkozni kell! Igyekeznünk kell mielőbb visszajutni a rendes, megszokott kerékvágásba!
Keresni kell és értékelni az elérhető szeretetet, még ha nem is egészen az, amit szeretnénk! Van valaki, akinek szeretetet adhatunk, és ugyanazt kaphatjuk viszonzásul? Vannak gyógyulófélben lévő barátaink? Van olyan család, ahol örülnének jelenlétünknek az ünnepek alatt? Lehetnek olyanok, akik boldogan elfogadnák, ha felajánlanánk, hogy töltsük együtt ezt a napot.
Könnyű azzal áltatni magunkat, hogy rajtunk kívül mindenki más tökéletes boldogságban ünnepel, de ez távolról sem igaz.
Összeállíthatjuk a magunk ünnepi napirendjét. Végy magadnak valamilyen ajándékot! Találj valakit, akit meg ajándékozhatsz! Vedd le a pórázt melegségre vágyó, szeretetteljes énedről, és add át magad az ünnepi hangulatnak!
Egyeseknek az ünnepekkel kapcsolatos látványok, jelek, illatok melengető örömöt jelentenek. De míg ők boldogan ugranak fejest az ünnep vidámságába, mások elmerülnek a konfliktusokba, bűntudattal küszködnek, vagy úgy érzik, megfosztották őket valamitől.
Cikkekben hívják fel a figyelmünket, hogyan élvezzük az ünnepeket, de sokan még mindig nem tudják, hogyan vészeljék át ezeket a napokat. Talán fogalmuk sincs, milyennek kell lennie egy ünnepnek.
Sokan csak tipródnak afölött, hogy mit szeretnének csinálni az ünnepek alatt, és hogy érzésük szerint, mit kell tenniük.
Bűntudat tölti el őket, mert nem akarnak együtt lenni a családjukkal. Úgy vannak ezzel, hogy telnek-múlnak az évek, és ők még mindig ugyanabba a szobába mennek be ugyanazon az ünnepen, közben azt várják, hogy az idén másképp lesz. Aztán, mint rendesen, csalódnak.
Az ünnepek jó néhányunkban fájdalmas emlékeket ébresztenek. És nagy-nagy megkönnyebbülést érzünk, ha elmúlnak.
Gyógyulásunk egyik legnagyobb ajándéka, hogy rájövünk, nem vagyunk egyedül. Valószínűleg ugyanannyian küszködnek konfliktusokkal az ünnepek alatt, mint amennyien békében élik át ezeket a napokat. Minden évben próbálkozhatunk valami újjal; az se baj, ha néha melléfogunk.
Gyógyulásunk érdekében az az első feladat, hogy elfogadjuk magunkat, helyzetünket és érzéseinket. Elfogadjuk bűntudatunkat, haragunkat és a veszteséget.
Nincs semmilyen előírt vagy tökéletes módja annak, hogyan kezeljük az ünnepeket. Akkor találjuk meg magunkban az erőt hozzá, ha a tőlünk telhető legjobbat tesszük minden évben.
Az ünnepek sebei:
„Gyerekkoromban egyszer, apám berúgott karácsonykor. Éppen kibontottam az egyik ajándékot, egy kézápoló krémet, amikor kitört belőle az az alkoholista dühroham. A karácsonyunknak befellegzett. Rettenetes volt. Az egész család halálra rémült. Most, harmincöt év múlva is, valahányszor megérzem egy kézápoló krém illatát, rögtön rám tör mindaz, amit azon a karácsonyon éreztem: A félelem, a csalódottság, a fájdalom, a tehetetlenség és az ösztönös vágy, hogy kordában tudjam tartani a dolgokat.”
(Név nélkül)
Számtalan pozitív dolog emlékeztet a karácsonyra: a hó, az ünnepi díszek, a „Csendes éj”, vagy a „Jingle Bells” dallama, a díszesen becsomagolt dobozok, a Betlehem, a kandallón lógó harisnyák. Ezek az „ingerek” fel tudják idézni a karácsony ünnepéhez hozzátartozó érzelmek melengető nosztalgiáját.
Ám vannak másmilyen ingerek is, amelyek kevésbé nyilvánvalóak, és másféle érzéseket és emlékeket aktivizálnak.
Elménk olyan, mint egy nagy teljesítményű számítógép. A látványt, a hangot, az illatot, az érintést, az ízeket érzelmekkel, gondolatokkal, emlékekkel köti össze. Érzelmekkel, melyek felidézik az emlékeket.
Néha a legapróbb, legártatlanabb esemény beindíthatja az emlékek újraéledését. Nem mindegyik kellemes, főleg ha rossz családban nőttünk fel,.
Lehet, hogy nem értjük, mitől ijedtünk meg hirtelen, miért vagyunk lehangoltak, idegesek. Lehet, hogy nem értjük, mi indította be ismét függő viselkedésmódunkat. Ha ilyesmi történik, valószinüleg, valamilyen ártatlan esemény aktivizálta újra a mélyen eltemetett emlékeket.
Ha valami fájdalmas emléket hoz felszínre, még ha nem értjük is pontosan mi, visszahozhatjuk magunkat a jelenbe azzal, ha elismerjük az általa keltett érzéseinket, kicsit távolabbra helyezkedünk, fölidézzük a megfelelő lépést, és megerősítjük magunkat. Mindegy, milyen volt a múlt, már távolról szemlélhetjük, és sokkal kellemesebb ünnepet teremthetünk magunknak ma.
Hatásos tapintatosan végiggondolni a karácsonnyal kapcsolatos emlékeket. Elfogadni az érzéseinket akkor is, ha mások, mint a többieké. Fohászkodhatunk Istenhez, hogy segítsen elengedni az ünnepekkel kapcsolatos fájdalmas emlékeimet. Segítsen lezárni a múltat, és olyan ünnepet teremteni, amely boldoggá tesz"
Forrás: thesecret/meditacio-2010-december
Szerintem sem kell elvárni, hogy szabályszerűen minden úgy alakuljon, csak mert úgy szokás Szenteste. Nekem a mai nap kezd inkább úgy alakulni, ahogy szabályosan Szenteste "kellene", de nem bánom. Azért a tegnapi szertartás is meghozta a varázsát, kellett, de most jobb lesz, meg holnap a Nagymamámnál, mert egyszerűen akkor érünk rá jobban. Ezzel semmi baj nincs.
Én azt hiszem,hogy azért éljük meg kicsit furcsán ezt az ünnepünket /is/,mert bár bennünk mélyen munkál valami az eredeti jelentéséről,de már nem tudjuk mi az,viszont még mozgat,és így valami mást csinálunk helyette póttevékenységként:)
Úgy értem,hogy bennünk van egy szokás,mint rítus,de elveszett az eredeti szellemi tartalma.
Minden ünnep eredetileg az évkörhöz tartozik,a természet ciklikus változásához.
Karácsony ugye a téli napfordulókor a fény születésének ünnepe lenne.
Nem untatnék senkit azzal,hogy mióta,és hogyan ünnepelte az ember ezt. Krisztus előtt ,utoljára Mithras ünnepe volt,szintén a fénnyel ,Nappal kapcsolatos.
Krisztus születése óta meg tudjuk is ,miről lenne szó,és sokáig úgy is ünnepelték.
Hát bevallom mára én sem emlékszem rá,hogyan is várjam a fény születését,és ezért már az adventi koszorún a gyertya gyújtogatásról is leszoktam,mert nincs mögötte az a lelki megélés,ami valahol még pislákol bennem mélyen ,de már nem tudom hitelesen átélni.
Szóval a fény születéséből,-közmegegyezéssel -lett a szeretet ünnepe,ugye Jézusra asszociálva./bár ő valószínűleg nem karácsonykor született ,-és nem a naptárak,meg a precesszió miatt-,de így hisszük/
Vagyis ,hogy a lelkünk meg valami genetikai emlékezet,hajt még minket erre az ünnepre,csak Isten igazából elfelejtettük már,mit is kéne ünnepelnünk:) Ott van még a szívünk mélyén valami,de nem tudjuk már megélni,és valamit csinálunk helyette,ami viszont nem az igazi. A lelkünk elégedetlen igazán ,nem is mi,mert mi mindent megteszünk ,hogy szép és meghitt legyen ez az ünnep,de valami mégis hiányzik a lelkünknek,és amiatt nem vagyunk teljes mértékben boldogok Karácsonykor.
Én így érzem,és az utóbbi években már így is állok a Karácsonyhoz,hogy tudom,hogy már nem tudok átélni valami nagyon fontosat,de itt van ez a mai szokás nekünk,és jó érzés adni szeretettel,és kapni is jó érzés ,és próbálok ezzel megelégedni,nincs semmi elvárásom,és valahogy azóta nincs problémám a Karácsonyokkal.
Azt gondolom,hogy az a tudat alatt még működő dolog ,amit már nem tudunk igazán megélni,annak a hiánya okoz az emberek többségében ,,csalódásokat,furcsa érzéseket'' ,de ha az ember utána néz és tudatosítja,hogy mi is az a hiány,akkor lehet hogy helyére kerül a Karácsony ,a mai mivoltjában is.
Lehet ,hogy ezt csak én gondolom így,de mióta ezt így ,,átláttam'',azóta teljesen rendben vannak a Karácsonyok,előtte pedig valami kötelező dolog terhe volt.Valószínűleg azért ,mert tudatosítottam azt a hiányt,amit mindig ezzel a ,,modern Karácsonnyal'' akartam betömködni.
Most meg már tudom ,hogy ez az ünnep nem egészen az az ünnep,és ebben a korban nekem ezt kell megélnem,legalább is úgy tűnik.Hát próbálom teljességgel ezt megélni,a ,,modern Karácsonyt'' a Szeretet Ünnepét.És nem valami helyett csinálom póttevékenységként,hanem ezt próbálom tiszta szívemből megélni. /Már amennyire sikerül:)/
Ma volt az M1-esen egy tipikus karácsonyi film. Hát halálra nevettem magamat rajta,miközben csomagolgattam az ajándékokat. /holnap még lesz egy kör,rokonság:)/
Szóval a film:nagy család,papa mama gyerekek,nagymamák,egyebek.Onnan láttam,hogy az apa bénázott a fenyőfával,és elfűrészelte a lábát a fa helyett. Aztán ennek megfelelően fokozódtak az események. Persze főleg a két anyós vitte a prímet:D
A végkifejletben már égett az egész fenyőfa,teljes pánik,csak a mama volt nyugodt,aki nem bírta már a stresszt és jól leitta magát.Annyira jellemző volt az egész sztori,és tényleg az ember nevet rajta,de ilyenek vagyunk sajnos,tisztelet a kivételnek. Szerintem sok család magára ismerhetett,mert amikor így összejön a ,,nagy család'',és persze mindenki jót akar,de valahogy a vége mégis csak az ,hogy szinte kő kövön nem marad:)
Nem baj,de legalább jól kinevethettük magunkat!
Ritkán nyitom ki a TV-t ,de ez most bejött:)))
Nem volt olyan unalmas a csomagolás:)
Például sokkal mélyebb undor fog el, mint szokott a hétköznapokban.
van is itt egy igen kifejező cikk erről.
http://hajdum.blogspot.com/2010/12/fene-nagy-szeretet.html
Kérdem én ekkor, "És akkor mi van?".
Van értelme ennek a cikknek? Engem miért nem érint meg az elüzletiesedés? :) Ez van, de nem kötelező problémát csinálni belőle... főleg ha a jó érzéseink rovására megy.
Megértem a cikk szerzőjét. De szerintem ezt az undort, vagyis ellenérzést úgy tudjuk leküzdeni, ha eldöntjük, hogy mi akkor sem így ünneplünk, hanem őszintén, hiszen azt meg tudjuk tenni, hogy úgy éljük meg, ahogyan szeretnénk. Bennem is ellenérzést vált ki az elüzletiesedés, az őszinteség nélküli csicsás dolgok, de ilyenkor nem foglalkozok úgy velük, megmondom a véleményem, ha kell, és annyi, mert annyit tehetek. És megyek úgy ünnepelni, ahogy én akarok. :)
Elszomorít, hogy ilyen nagy keserűséggel a szívedben kell megélned ezeket a napokat. :(
Kaptam okos gondolatokat Karácsonnyal kapcsolatban.
Szerintem még így utólag is aktuális.
/részlet/
... - mivel egy ünnep csak akkor igazán a MIÉNK, ha személyes okunk is van örülni -
elmesélem, hogy én mit ünneplek ma...
Számomra a Karácsony ezt az üzenetet hordozza:
NEM KELL TÖKÉLETESNEK LENNED AHHOZ, HOGY SZERETETRE MÉLTÓ LEGYÉL. :-)
Szerintem ez az a jó hír mindenki számára, amiről a Karácsony tanít. És ez azért
lehetséges, mert a VALÓDI szeretet önzetlen: tehát nem azért adják, AMILYEN vagy...
hanem pusztán önmagadért, mert VAGY. Így lehet az ajándékozás a VALÓDI szeretet
kifejezése. És ez a csodálatos a Karácsonyban, hogy az ajándékokat és a figyelmességet
NEM KELL KIÉRDEMELNI. :-)
Mert a SZERETET: valódi segítség vagy támogatás nyújtása és kifejezése - önzetlenül.
És ezért van az is, hogy MIELŐTT szeretnénk, azelőtt meg kell tudnunk bocsátani
a Másik hibáit, őrültségeit és mindazt a terhet, amit néha jelent a számunkra. Így válik
a Karácsony valójában annak próbájává minden évben, hogy KÉPESEK vagyunk-e megbocsátani és szeretni.
Ha megtesszük, AKKOR a Karácsony a mi saját ünnepünkké válik, és a szívünkben
gyulladnak meg azok a fényesen ragyogó gyertyák és csillagszórók, amelyek a valódi
boldogság BELSŐ fényét jelentik.
......................................
/ Paeli Suutari /
Sziasztok!
Érdekes dolgot éltem meg a napokban. Az Édesanyámnál, Bátyusoméknál és családjánál voltam és találkoztam a kisunokáival.
Tegnap a 3 évét betöltött Dominik határozottan mondta, hogy tudod most karácsony van... mire én döbbenten az Anyjára néztem, aki mosolyogva tolmácsolta, hogy mivel még ott a feldíszített karácsonyfa és oviba sem kell menni, a gyerekeknek még most is karácsony van.
Ezen akkor és azóta is többször elgondolkodtam, s valami olyasmit fogalmaztam meg magamban, hogy valószínűleg tiszta, egyszerű, ártatlan gyermeki lélekkel nézve miért ne lehetne tovább is karácsony, pláne, ha még utólag is karácsonyi papirba csomagolt meglepetéseket hoznak a rég látott rokonok:)
Azt hiszem, úgy gondolom, hogy valamilyen szinten a karácsonyi készülődésben és karácsony feelingben mi is valami egyszerű, ártatlan, tiszta lelkülethez próbálunk meg ösztönösen, vagy tudatosan is jobban hozzáférni... valamihez, amit valamikor átéltünk és jó lenne újra átélni... valamihez, amit valamikor megtapasztaltunk és újra szeretnénk megtapasztalni... ha egész évben nem is tudjuk, de legalább néha-néha és legalább karácsonykor.
Sziasztok.
Úgy gondolom igazad lehet. A gyerekek,főleg minél fiatalabbak,a szívükben-(böl ) élnek.Még nem nyomta el bennük az ego az érzéseket,mint nálunk felnőtteknél.
Talán mi is próbáljuk kitolni a ""karácsony"" érzést tovább a hétköznapokra,de az egonk nem engedi.Tolakszik és utat tör magának,hogy vissza szerezze az irányítást felettünk.
Ez sikerül is neki..........