Mit kerestek, mit akartok? :)
Egy ideje olvasgatom, az írásokat, kritikákat, véleményeket és egyre jobban felvetődik bennem a kérdés, hogy vajon itt hányan tudják tudatosan, hogy mit is akarnak valójában?
Sokszor szembesül azzal az ember, hogy egyes vélemények le/fel vannak emelve/húzva, de úgy érzem mintha háttérben nem lenne semmi érdemes, ami miatt több igazságtartalma lenne az egyik embernek, mint a másiknak. Egyszerűen elméletek és tapasztalatok ütköznek, kereszteződnek, összefonódnak mégsem jut sehová a dolog, mert a jelen és a valóság az mégis csak kint van, és nem itt a blogon. Mintha a fától nem látnánk az erdőt :)
Mi a célja a győzködésnek? Mi a cél? Megvilágosodás, szeretet, felszabadulás boldogság, és efféle gondolatok, általánosítások, nem beszélve a betanult közhelyekről mint pl. a "nincs célom", "nem akarok semmit"? A leghétköznapibb értelemben mit is akar mindenki itt, mi az ami hiányzik az életéből amiért megéri néha éles vitákba menni és egy igazságot magyarázni? Vagy esetleg annyi, hogy szeret itt lenni, beszélgetni, elmélkedni... ez is lehet egy válasz.
Tegyük fel, mi lenne ha kiderülne, hogy valójában csak belső és külső tapasztalatok félreértéséről, félremagyarázásáról van szó? Mi lenne a reakció? Vajon hányan lennének itt képesek arra, hogy meggyőzően és tudatosan ellentmondjanak maguknak, csak úgy? :)
Hozzászólások
72 hozzászólásMert ez az emberi létünk alapja.
Mindig keresünk,vágyunk valamit.Pont azért ,hogy egyszer csak rájöjjünk,hogy amit keresünk,amire vágyunk,azt csak egyetlen helyen találhatjuk meg,Istennél.
Ezért van az egész,ezért kaptuk a létet,hogy hazataláljunk.
Kifejtenéd miért kételkedsz a "buddhistaságomban"?
Nem tudom kifejteni Anita,mert nem kételkedem benne.Annál is inkább ,mert semmit sem tudok a buddhistaságodról,csak annyit ,hogy említetted,én pedig elfogadtam.
Amikor ezt a bejegyzést írtam,azt válaszoltad,hogy:
,,így van, ÉVA! Szívemből szóltál!''
Most mit találtál,amiről úgy érzed ,hogy én kételkednék a buddhistaságodban?
Csak azért lenne jó,ha megírnád,mert én nem tudok róla:D
Részben osztom Éva véleményét, főleg a vitákról.
De úgy fair, ha elmondom mi zajlott a kezdetekben, és mi zajlik most bennem.
Kezdetekben önhazugságaimra világítottak az "ellenségeim"! Kiborultam, de még mindig nem láttam ÖNMAGAM. Ma már el tudom mondani, mennyire hálás vagyok érte, h folytatták a "pofozásom".
Ma már látom, a legnagyobb ellenségünk az önhazugságunk, a téves énképünk.
Nincs helyén még a maximalizmusom, ugyanazt várom mástól, mint magamtól, hol van ebben az igazi elfogadás?
De gyakorlom.
Szóval kezdetekben bosszú vezérelt, igen keményen.
Ma meg szimplán szemét, rossz, gonosz vagyok, de majd beérik a gyümölcse :). Türelem :). És akkor lehet rájönnek "ellenségeim" arra, amire anno én is :).
Ma már "ellenségeim" közt vannak, akik érzik hálámat, és vannak, akik még nem. De így megy ez, lépésről-lépésre!
Van, aki szép szóból tanul, van aki a háborúból sem. Ahhoz csel kell, meg manipuláció, és irtózat türelem! Látni, mikor hagyjam abba, kis szünet, és újra kezdés. Ez sem megy még tökéletesen.
De hol tanuljam máshol, ha nem egy ilyen kemény környezetben? Millió szempár, aki szüntelenül analizál (hol vakon, hol betegesen, önmagukat sem látva, hol élesen a lényegre világítva!), tökéletes környezet, még ha online is!
KÖSZÖNÖM MESTEREIM, szüntelen hálám felétek árad!
A legtöbbet itt tanultam/-lok magamról!
Nekem ehhez már csak annyi hozzáfűzni valóm lenne,hogy szerintem sokkal elfogadóbbaknak kéne lennünk,elsősorban magunkhoz,és persze a másokhoz is.
De az is azzal kezdődik,hogy nem sanyargatom magamat,nem vagyok annyira szigorú magammal,szeretem annyira magamat minden hibámmal együtt ,hogy átmenetileg el tudjam fogadni magamat így is,és akkor talán a másikat is képes vagyok elfogadni olyannak ,amilyen éppen most.Hiszen ő is küszködik,kisebb nagyobb sikerrel,ugyanúgy ahogy én.
Én itt úgy tapasztaltam,hogy pont azok az emberek,akik túl szigorúak,szinte kíméletlenek magukkal szemben,pont ők várnák el a másiktól is ezt a kíméletlen -önszeretet legkisebb szikráját is nélkülöző- önmegvalósítást,és általában többnyire ebből pattannak ki a konfliktusok is.
/amikor valaki nem akarja ugyanezt az önsanyargatást,mert ennél jobban szereti és elfogadja esetleg magát./
Ezt senki ne vegye magarára személy szerint. Általánosságban írtam,mert feltűnt ez nekem ,és nagyon sajnálom azokat az embereket,akik így gyilkolják magukat, holott ők is megérdemelnék a szeretetet,
elsősorban önmaguktól.
Remélem senki nem veszi ezt támadásnak,inkább elgondolkodtató hozzászólásnak szántam.
Az én véleményem az ,hogy sokkal több szeretetet,türelmet,és elfogadást érdemelnénk saját magunktól !
ezt kétlem: "Én itt úgy tapasztaltam,hogy pont azok az emberek,akik túl szigorúak,szinte kíméletlenek magukkal szemben,pont ők várnák el a másiktól is ezt a kíméletlen -önszeretet legkisebb szikráját is nélkülöző- önmegvalósítást,és általában többnyire ebből pattannak ki a konfliktusok is.
/amikor valaki nem akarja ugyanezt az önsanyargatást,mert ennél jobban szereti és elfogadja esetleg magát./"
A szeretet nem valami rózsaszín maszlag, van benne erély is, meg alázat is. :)
Az egó tévképzete fáj, ha valamit bántásnak vélsz. Itt a baj: önazonosulsz olyannal, ami nem igaz!
Majd, ha mindenki ezen dolgozik, nem kell annyit magyarázkodni: h nincs hangsúly, stb. Nem ez a baj! A feltételezéssel van baj! Már eleve a "sértett" sértést vél , ennyi :).
Gyakorlatilag sértődött meg rám néhány napja egy ismerősöm ezért is: Ágikának szólítottam, és kész lett :).
Sőt, ha megfigyeled, kaptál már durvább szavakat másoktól, azok nem érintettek sosem olyan érzékenyen, mint pl az én írásom, akármit is írtam. Itt van az, kit szeretünk, kit utálunk, kit "lenézünk", holott "nem ítélkezünk" :). Hát igen.
Nem mindegy, kitől mit olvasunk. A kialakult kép a fejünkben az zavar meg. Emlékeztek Szabox névváltoztatására? Mindenki, hu, de jó, de tudatos, addig hiába is írt bármit, vagy lehurrogták, vagy el sem olvasták.
Természetesen ne vedd magadra, csak úgy, általánosságból írtam. Csak számomra érdekes, ha kiírsz (írunk) valamit magunkból, az még ha bántó is, elvárjuk, h megértsék, elfogadják, míg hallani, visszafelé, már nem benyelhető. Pedig hát az élet ilyen: kölcsönhatás.
(Az sem baj, ha utálsz valakit, mond ki nyugodtan. )
Itt is lényeg: önismeret. De nem mindegy, milyen! Nagyon nem! Elszállós, önhazudós, vagy valódi elfogadós! Ha valódi lenne az önszeretet, nem lenne, ami kibillentene: tudnád azt mondani, na és, ilyen vagyok és kész! Ehelyett jön a kitörés! Na itt azért sántít a nagy szeretem magam állapot :).
Csak azt nem értem, miért baj ez? Mindenkinek van rossz és jó oldala is, mindenki egyszerre szerethető és utálható is! Talán ezt kellene elfogadnotok, és akkor nem lenne perpatvar :).
Amit én tapasztalok: elkülönül bennetek a filozófia és a valódi hétköznapi élet.
Éva, írtad nekem a buddhizmust (ráadásul kérdőn :)).
Nem csak buddhista vagyok. Gyári munkástól, egyedül álló nőig minden, még rossz is :). Ami biztos: csak az az igaz, amit az életedre ki tudsz vinni, csak azt éled!
Egyszer írtad: "világomban minden rendben van", pont egy vita kapcsán, még Miki blogjában, a háborúk kapcsán. Nos, értelmezés kérdése: ha abból indulsz ki, h neked ez azt jelenti: minden kényem kedvemre való, akkor persze, semmi sincs rendben. De ha abból: minden rosszat, bajt, azért vonok (tehát a saját felelősségem) fejem felé, h tanuljak, megérjek Istenhez, akkor azt fogod mondani, igen, ezek a leckék.
Sőt, mindent bajaimnak köszönhetek, formálják jellemem.
Még az is eszembe jutott, poénból beírom a betegségek lelki okai blogba: buddhanita fóbia, kinek mi a lelki oka?
Mert hát ugye, ennek senki nem járt még utána :). Pedig már hányszor kértem, és kérdem is!
Hát ezeket is el tudom fogadni.Úgy látszik az igazság elég sokrétű és színes.
Bár egyszer azt mondtad,hogy igazság csak egy van.De ,ha ez így lenne,akkor a másikat soha sem tudnám elfogadni,pedig most elfogadom,hogy amiket írtál,abban igazad van.
Talán ezt a példát tudnám felhozni: egy beszélgetés során valakivel összeveszel:
Ha téged hallgatlak egy esetről, neked tudok igazat adni, hiszen megértem mit éltél át, hallom mire gondoltál, hogy esett neked. aztán ha jön a másik fél, az ő verziója van úgy, más, hiszen szubjektíven működünk. De ha hallgatom, az ő nézőpontjából neki adok igazat.
De ha távolabbról nézem, látom mindkettőtöknek tanulandó feladatát, na az a végső igazság, az egyetlen, mely túl van a szubjektivitáson, (személyiségen), így már érthető?
ÖÖÖÖ...nem akarnék vitatkozni,de még így sem jó,hiszen épp hogy nincs túl a szubjektivitáson,hiszen még ott vagy Te,és amit ,ahogy Te gondolsz,az még szubjektív.
Az a harmadik verzió,de még mindig nem az igazság szerintem:)
Az igazság ,ugyanúgy megfoghatatlan valami,ahogy Isten is az.
miért vitatkoznál, ha más a véleményed és elmondod?
Fejtsd ki akkor szerinted mi?
áá, leesett már mit értettél félre!! ÁÁ, igen, vedd úgy, h nem szubjektív énem látja, hanem Isten (na mostmeg azt fogod hinni, azt hiszem Isten vagyok a megvilágosodott :DDDDDD) Tehát inkább maradjunk annál a szubjektvitáson túli tudattal (Neked talán Isten) ha megfigyeled.
Hát lehet ,hogy Te teljesen el tudsz vonatkoztatni a személyiségedtől?,és csak az ,,isteni tudatodat'' használni,de ez nekem még nem megy:)
Tehát én csak úgy tudok egy ilyen esetről véleményt mondani,hogy akárhogy is kívülről nézem a dolgot,
csak csak rajtam keresztül megy át,én gondolkodom róla,és ez szubjektív.
Ha csak nem az intuícióra gondolsz,amikor egy magasabb kiterjedésemtől kapom a tévedhetetlen választ.
Ha erre gondoltál,azt értem,és az nem szubjektív,és valóban igaznak kell elfogadnom.
Hm, nem lehet, hogy az Igazság pont a sokféleség, a változatosság? A valóság határtalan fantáziája? Hiába keresel egy konkrét dolgot, ha az igazság pont az ellentéte :)
Éva, még én sem tartok ott, bőven van mit leadnom ahhoz!
Ademon: ellentét: duális világban igen, de ha abban hiszünk, h a teljességben nincs dualitás ;) ?
Nem duális, dehogy :)
Lényeg, hogy ami belül Egyben van, az kívül Szétterjed.
Érted :)
én így értem: jó-rossz, tetsző-nem tetsző , erre mondják, h duális :)
egyébként ez is dualáis: belül-kívül. Nincs határ, az énhatár az illúzió :) elvileg :), gyakorlatilag meg a legjobb hobbym!
Duális? :) Miért lenne az? :) Testen "belül", testen kívül? Csak az emberi mérce húzza meg a határt jogszerűen, de valójában egy pontból folyamatosan széterjedő dologról van szó (mellesleg mi bajod a dualitással?).
bajom? semmi! Írtam, a legjobb hobbym :), máskülönben miért születnék le, he?
Na Ezt szoktam ezo-s közhelynek nevezni :)
Fehér fény, rossz egó, no forma, előnytelen szubjektivitás... stb kicsit olyan betanult szövegnek tűnik nekem, amit addig mondanak míg rájönnek, hogy valami nem stimmel vele :)
Erre lett létrehozva blog kérem :D
én ennek örülök, de te hoztad fel a fényt meg a rossz egót és társait :). Egyiket sem minősítettem :).
Bár ha arra gondolok, Egyek vagyunk, akkor csak kiáradtam a gépedhez és bepötyögtem és végig magammal társalogtam, még ha kigyakjuk is, vagy mi a szöszt írtam :DDDDDDD
Nem, nem erre gondoltam. Hanem amikor a prizma felbontja a fehér fényt a spektrumra. Egyik szín sem rosszabb mint a másik, csak más.
igaz, de ott is ott van az elkülönülést okozó tényező, nem ;), ergo EGO ;)
Értem, h a kiáradásra gondolsz, csak halandó tudattal ott van a tükröződés, az elválasztó fátyol. A szubjektivitás. Ha ezt kigyajuk, akkor teljes a kiáradás, de akkor nincs szétvetülés, széthullás más színekre, csak a fény, úgy ahogy avn.
"Ha ezt kigyajuk, akkor teljes a kiáradás, de akkor nincs szétvetülés, széthullás más színekre, csak a fény, úgy ahogy avn."
Őőőő és az miért jó? :) Ki akar itt kigyakni bármit is? :D
Vagy teszem azt mi a baj az ego-val? Mi a baj a szubjektivitással? Mi a probléma ezzel az egésszel? :D
még jó h ezt írtam!
Ki írta, h baj van az egoval? Vagy a szubjektivitással? Vagy az egésszel? Ezt nem értem :(
Na, h te nem ismered a kigyakni szót! Hát arról meg nem tehetek :DDDDDDD
Most már én se :) Fordítson kérem.
por isa hamu vogymuk, vagy kihagyjuk :DDDDDDDD, nem beszélsz magyarul? :DDD
http://nepszotar.com/?szo=gyakni
Ha meg a "kihagyni"-ra gondoltál, akkor rosszul írtad aranyom :D
de ez olyan problematikus Bogaram? Fel tudod dolgozni? Imádkozzam érted? Mi legyen? Sosem tévedtél? Meg tudsz bocsátani? Súgd meg nekem mit tehetnék érted?!
:DDDDDDDD
Gondoltam megmutatom mit jelent valójában a szó... :)
Jól érzem, indulat van benned, hm? Vagy tényleg nevet? :)