Érdekes történet, bár szerintem igazi önbizalmat az nem ad, ha megpróbáljuk azt látni, hogy másoknak nagyobb gondjaik vannak. Nem attól vagyunk jók, hogy mások "rosszabbak". Ez egy álönbizalmat adhat, de a belső fényt nem tudatosítja önmagában szerintem.
Találtam egy jó idézetet: "Csak azért, hogy elhiggye, hogy helyesen cselekszik, nem kell bebizonyítania, hogy mások rossz úton járnak." (Coelho)

A másik, ami feltűnt, bár persze lehet csak jelképes: hogy a külsőségeken keresztül megy az önbizalom keresése. Persze fontos az ápoltság, de és ez is lehet a novellában egy kifejezőeszköz, de olyat nem láttam benne, ami valami lelki dolgon vagy szereteten keresztül adott volna számára bizalmat. Anélkül én nehezen tudnám elképzelni, de mondjuk ha testi gondok okoznak önbizalomhiányt konkrétan, akkor persze értem. (A szemüveget amúgy meg lehet szeretni anélkül, hogy másokat csúnyábbnak próbálnánk látni. A szemüveg tud öltöztetni, segít elfedni a fáradtságtól kialakult karikákat. Én akkor szerettem meg még jobban, mikor rájöttem, hogy a zöldes színt is tartalmazó szememmel együtt igazán Kati Potteres kinézetet ad. :D Szóval lehet ezer módon megszeretni valamit, amit zavarónak is ítélhetnek. Ettől még én sem vagyok elégedett a külsőmmel, sőt nagyon nem. De a boldogság nem ettől függ, ezért tudom elfogadni, hogy nem nézek ki úgy, mint a szép modellek vagy színésznők, hanem átlagos vagyok. Mégis tetszettem nem egy férfinak már, mert lelkem is van, olyankor a külsőt is szépnek látja az ember. Meg hiszek Istenben, hogy nem működnek a dolgok, hogy attól függjön az igazi boldogság, hogy nem vagyok egy modellszépség. Egyik ismerősömnek betegség miatt lebénult a fél arca és ez ugye látszik, és több éve boldog párkapcsolatban él, a párjával a betegsége után jött össze, amikor már le volt bénulva, szóval erről ennyit, hogy mitől függ a valódi boldogság, mert ha valaki emiatt hagy el valakit vagy nem szereti meg, akkor az sosem igazi szerelem, és az nem is kellene nekem, emiatt lehet, hogy a nem túl csinos külsővel előnyt érhet el az ember: mert akik megszeretik, azok valószínű biztosan mélyen szeretik).

És ha valakinek valódi, jogos problémák miatt nincs önbizalma? Akkor ez nem működik.

abszurd 1perces. az alapvető mondanivalója az, hogy nem biztos, hogy akkora probléma az, amit mi annak látunk.. lehet, hogy elég egy másik nézőpont is(önsajnálat)...

persze, lehet hogy önismereti szempontból nem állja meg a helyét, de kit érdekel? nem is ez a célja! :)

Petiből így jött ki most ez a probléma.Én így nézem ezt az írást,és tetszik is ,úgy ahogy van.
Ez persze a személyes reakcióm,de ez alkotói szabadság szerintem,és azt próbáltam élvezni,amit elém rakott. Nekem tetszett:) Szaboxos:)

Nekem ez nagyon tetszett, humorosan bemutatja, hogy milyen is az ember. Legtöbben azt hiszik, hogy ők a legszerencsétlenebbek, úsznak az önsajnálatban, s közben pedig......Szerintem nem a külsőségekről szól, hanem segít az embernek észrevenni azokat a boldog pillanatokat és dolgokat, amik megadatottak neki, csak eddig nem vette észre az önsajnálattól. Segíthet, hogy az ember megtalálja a helyes utat, s nem feltétlenül azt jelenti, hogy leragad a külsőségeknél. Egy kis reggeli hidegvizes ébresztő :)