A nő mágiája és felelőssége | Önmegvalósítás.hu

A nő mágiája és felelőssége

A valóság természete rejtett és mágikus - okkult, ahogy Hamvas Béla írja a Karnevál című regényében. Ezt a mágikus valóságformáló hatást a szellem fejti ki. Nemcsak az egyetemes szellem által, hanem az egyetemes szellem bennünk leszülető egyedi része által is formálódik a fizikai valóság.

A nő képessége a befogadás (információ befogadás), elfogadás, odaadás és a teremtés, (materializálás). A nő arra született, hogy befogadni, megnyílni, szeretni, a szeretet által önmagát tudatosan átadni, a szeretet által egységet (párkapcsolati, alapított családi egységet) létrehozni, teremteni, szülni, újjászületni képes legyen.

Természetesen nem bármit befogadni, s nem bármi felé nyitott lenni, s nem bárminek átadni magát. Hanem: a férfin keresztül az isteni igazságnak, a kiegyenlítődésnek. A férfi által a valódi, tiszta értelem fényének. Minden nő spirituális útja a „férfin keresztül” vezet. De nem úgy, hogy átgázol rajta, hanem, hogy befogadja, megismeri. Párkapcsolati életük során folyamatosan magához kapcsolja odaadó szeretetével, és visszakapcsolja az ősi egységhez, a Nagy Egész-hez. Így teljesednek ki mindketten. Ez nem misztikum. Ez szellemi, lelki, gyakorlati életfeladataink egyike. A nőnek, hogy a fénytől, tehát az értelemtől, az objektív átvilágítástól, az önmegváltási információktól megtermékenyülve: teremtsen.

Sok nő nem becsüli a valódi nőiséget. Nem tudják, hogy szétáradni (szeretetté válni), ugyanolyan nehéz, mint összpontosítani. Nem tudják, hogy amire születtek, nem kevesebb, mint amire a férfi született. Nem tudják, hogy a gyakorlati feladatok mögött szellemi, spirituális tartalom, alap kell legyen. A „főz, mos, takarít, gyereket szül és nevel” mögött/mellett, szüntelenül mágikus erőt fejtünk ki a képzeletünkkel. Tudatosan is és akarattal is, de tudattalanul és akaratlanul is.

Akik ismerik a valódi metafizikát, de legalább a Titok című filmet és/vagy a Mi a csudát tudunk a világról szóló filmeket látták, minden bizonnyal helyes sejtéseik lehetnek, arról, hogy az általános, emberi mágikus képességről, amelyről ezen tanulmány szól. Tulajdonképpen a 10 metafizikai törvény közül egyiket sem hívjuk Vonzás törvényének, ez egy elég vicces elnevezés. Az első törvény a mágia, avagy a teremtés törvénye. Mely törvény szerint minden ember szelleme (de még az állatoké is) mágikus erejű, tehát teremtő erővel bír. Konkrétan a képzeletünk (belső képalkotásunk) végzi ezt a mágikus teremtési folyamatot, munkálatot. Nem tudom, kinek mennyire meglepő (nekem még ma is az) hogy ez képzeleti-teremtő, szellemi-lelki tevékenységünk folyamatos, „kikapcsolhatatlan”. Egy „örökvevő” diktafon. Szándékosan nem kamerát írtam, mert az megtévesztő.
Az Abszolút Szellemmel tulajdonképpen egyet, tehát egységet alkotó szellemünk-lelkünk által létrehozott érzelmekkel, hangulatokkal átitatott képeink, elképzeléseink nem esztétikailag értelmeződnek az Abszolútumban („Univerzumban”), hanem egy és örök szimbolika szerint. (Figyelmeztetés: világszerte elterjedt számtalan téves értelmezése az ősi szimbolikának, ugyanakkor újabb felszínes szimbólumrendszerek születtek, melyeket eleve hasztalan értelmezni.)
A mágikus, teremtői képessége a nőknek jóval, de jóval erősebb, mint a férfiaké. Nagy kár, hogy a mai modern társadalomunk tagjainak nagy többsége egyáltalán el sem ismeri az ember, s így a nők mágikus képességét sem és ezért a társadalmunkban élő nők még csak nem is tudnak ezen alap-képességükről. Arról, hogy attól függetlenül, hogy nem ismerik a mágikus erejüket, az működik a tudatuktól függetlenül (tudattalanul), szüntelenül. Azaz a mágikus tevékenység esetében nincs kikapcsolt állapot. Vagy bont vagy teremt, vonz vagy taszít, de szüntelenül formálja az anyagot, materializál. Bont, amikor agressziójával anyagi szűkösséget, betegségeket, baleseteket, zaklatókat vonz be. És teremt, amikor mély szeretet, békét, nyugalmat él át folyamatosan és ezzel anyagi gyarapodást, egészséget, gyógyulást, idilli és harmonikus körülményeket vonz.

Tizenéves koromban, iskolában figyeltem fel először a matéria szóra, s fedeztük fel pár barátnőmmel, hogy ahogyan a magyar nyelvben is igen hasonlít a két szó: anya és anyag - úgy a latinban is a mater és a materia. Már az is szomorú, hogy a saját anyanyelvünkben nem tulajdonítottunk neki semmi jelentőséget. Véletlen - gondoltuk. Milyen vicces véletlen. ÉN azért is éreztem viccesnek, mert az anyagról akaratlanul is asszociáltam tovább az agyagra, a könnyen formálható agyagra, amit falusi gyerekek lévén jól ismertünk a házépítések, ház-kiegészítések, betonozás céljából az udvarra került sóderkupacból, amiben ugyanúgy játszottunk, mint egy homokozóban. Nemcsak, hogy erre asszociáltam, de 10-14 év közötti gyermekként számomra valahogy az anyag szó nem volt körülhatárolható és értelmezhető. (Persze ez talán, abból a karmikus nehézségemből is fakadhat, amit a Halakban álló Lilithem jelez, tulajdonképpen, hogy a fizikai valóságot hajlamos vagyok unalmasnak érzékelni, más, érdekesebb, romantikusabb misztikumra sóvárogni és ezért a valóság érzékelése háttérbe is szorult időnként, homályossá vált.) Valamennyire földként határoztam meg a az anyagot. Az én értelmezésemben tehát ott állt előttem egy összefüggés az anya és az agyag között. Továbbá az anya és a sötét, képlékeny, gyúrható, „mocskos” föld között, de ez a hangzásbeli párhuzam számomra hamisnak tűnt. Őskori, primitív tévhitnek gondoltam azt, hogy valóban párhuzam lenne az anya és az anyag, a föld között.

Még 18-19 éves érettségire készülő, taoista filozófiával tanterv szerint ismerkedő gimnazistaként sem értettem, hogy a jin miért sötét, és miért azonosítható az anyaggal. „Buta, mint a föld.” – ez már beivódott a tudatomba addigra. De tény, hogy a férfi-nő, fény-szeretet, analóg páros sem zárja ki a nő és az anyag butaságát. Persze, spirituális emberként ma már nincsenek ilyen tudományos, biológus-filozófus, (primitív) feminista gyanúim semmilyen metafizikával, filozófiával vagy vallással szemben sem. Idővel sikerül egyre spirituálisabban gondolkodnom, egyre inkább metafizika szerint.

Ma már más a világképem. Az anya és az anyag közötti kapcsolat nem primitív. Az anyagot formáló, a fizikai síkot a sorsot alakító, mágikus, képzeleti erő tudatában, s külön a női mágikus képzeleti erő mértékének, intenzitásának ismeretében, egészen másként tűnik fel ez az összefüggés. Az összefüggés mágikus, spirituális értelmű és mélységű. És nem anyagi, tárgyi-testi értelemű. Az anyagi, tárgyi világ keletkezésének és a testbe születésnek az értelme nem anyagi és tárgyi, hanem mélyen és evidens módon szellemi, vagyis spirituális.

De különben az anyag sem olyan megvetendő. Az emberek sokszor az anyagot, anyagi világot, fizikai létezést minősítik le, amiatt, ahogy ők maguk téves értelmet adnak mindannak, amivel találkoznak a fizikai síkon, konkrétan arról van szó, hogy a fizikai világot valami rosszul sikerült dimenziónak vélik, kontár munkának, s mindez azért van, mert metafizikailag nem ismerik a létezést, nem ismerik a szellemi dimenziót, s annak kapcsolatát a fizikaival. Nem ismerik és nem értik az anyag szakralitását. Mármint azt, hogy az anyag az egyedüli un. tiszta állapot a létezésben, mivel teljesen Lilith-mentes.

Társadalmunk tagjainak többsége nem tud az ember mágikus erejéről, a valóság mágikus természetéről, még a spiritualitással foglalkozó nők is nehezen tudatosítják a felelősséget ezen képességükért. Én a saját nevemben legalábbis kijelenthetem, hogy sokáig, még karatésként sem tudtam legyőzni magamban (mert nem karatéztam elég lelkesen és ambíciósan, tehát bátran) a női emancipáció által sokszor preferált és támogatott szereptévesztési ambíciókat, és időnként meg-megirigyeltem a férfiak fizikai erőfölényét, pusztán azért, hogy azzal mennyivel könnyebb tiszteletet ébreszteni másokban stb. Vagy régebben sokszor, amikor nehézségeim akadtak ösztönösen nehezteltem a sorsra – megfeledkezve arról, hogy a sorsom én magam vagyok, a rossz reflexeimmel, tévképzeteimmel, és a valóság az én szellemi-lelki tevékenységeim, állapotaim, objektív tükre, s nem egy rám küldött, külső személy által írt élettörténet.

Ezekben nem kell lineáris logikát keresni, ez pragmatikus szempontból logikátlan, mint minden negatív, karmikus meghatározódás. Hiába tudunk valamit intellektuálisan, mert úgy is csak hosszú idők folyamatos befelé figyelési és önnevelési törekvések által alakíthatjuk át tudattalan és önkéntelen negatív reflexeinket.

Sok nő, azt hiszi, hogy ha ő amolyan férfias típus, szeret férfiakat hódítani és könnyedén elhagyni, szeretkezés közben felül lenni, gyorsan hajtani, ha nem is trágárul, de amerikai filmekből tanult, férfias- meredeken fogalmazva és kemény szavakat használva beszélni, élvezi a konfliktusokat, az autószerelést, a vadászatot, a box és hoki-meccseket, vagy más férfias tevékenységeket, akkor az ő személyiségében egyszerűen túlsúlyban van a férfi, és ebből fakadóan, ő talán nem az anyaságra született, vagy csak nem „tipikus anya” természetű nő. Ez minden esetben tévedés. Még akkor sem igaz, ha úgy éreznék, hogy a tipikus női vonások helyett nem is negatív, hanem pozitív, nemes férfi tulajdonságokkal rendelkeznek (amit persze a férfiak és/vagy a kényesebb, maradi nők nem tudnak bennük elfogadni, irígységből).

Legtöbb esetben minden nőnek van veleszületetten képessége a nőiségét megélni, egy bizonyos fokig. Annak a kis százaléknak, akiknek nincs veleszületett pozitív női vonása, természetesen ugyanúgy életfeladata, rendeltetése a teljes nőiség megélése, mint a pozitív női vonásokkal született nőtársainak.

Vannak nők, akik személyiségüket „keményebbnek”, „bátrabbnak”, tehát tulajdonképpen „férfiasabb típusnak” érzékelése végett belekerülnek pl. a testedzés mániájába, valamilyen versenysport űzésébe, tulajdonképpen hasonló ez, mint a karrierizmus és sokszor fedi is egymást a kettő és a sportot, mint hivatást választják. Modern sportokra gondolok, és nem spirituális alapú, tradicionális harcművészetekre, amelyek voltaképpen szellemi beavatási rendszerek. Sokkal több annál, mint szereptévesztés, a versenysportoknak a nők általi fanatikus gyakorlása és a férfias izmokért történő testépítői ambíció, és /vagy a karrierizmus gyakorlása az első sorban anyai spirituális funkcióra született nőknél. És lehetne még más és több férfiaskodási törekvést is felsorolni: lőfegyver használat, vadászat, autóversenyzés. Az előbb felsoroltak mind egytől egyig a hamis (asztrológiai, metafizikai meghatározással a Lilith által meg zavart, eltorzított) férfi szerepek példatárát gazdagítják. Ezért ez inkább férfiellenesség, a valódi pozitív férfi tulajdonságoktól való félelem, mely arról ismerszik meg, hogy az illető nő vagy férfi vagy általában passzív és gyáva vagy pedig feleslegesen vakmerő, törtető és agresszív.

Amikor nem jut el egy nő odáig, hogy ezeket a tulajdonképpen közönséges, világi sikereket megszerezze (versenysportokban, lőfegyver használatban, üzleti tevékenységekben) a negatív (agresszív) férfi szerep eltanulásával, felvételével, egy komoly férfipartnernek és a családnak a mellőzésével, hanem ehelyett megmarad feleségi, élettársi/házastársi és anyai szerepében a nyílt vakmerőség, agresszivitás és törtetés helyett a másik rosszat, másik végletet választva: a gyávaságot, az alárendelődést, a rosszul nevelt és magára (apai funkciójára, spiritualitására) rá nem ébredt férfi személyes szeszélyeinek a kiszolgálását, akkor ezekkel a feltáratlan és ezért feloldatlan torz ambíciókkal, agresszióval, agresszió és törtetés kiélési vágyakkal, az ő mágikus képzeletének romboló hatása nem csak őrá hat vissza (mint egyedálló szingliként, laza partneri kapcsolatokban élve) nemcsak ő rezonál a negatív maszkulin energiákkal (negatív Mars, Uránusz, Nap, Jupiter, Szaturnusz) hanem főként gyermekei, akik átveszik az egészséges nemi szerep elfogadásának elkerülése következtében felgyülemlő agressziót, neheztelést és emellett sokszor megvonódik tőlük az igazi anyai törődés, szeretet, ami a gyermekek szellemi-lelki tápláléka. Mindezeknek következménye a gyermekek betegségei, balesetei és személyiségük negatív irányba történő formálódása, mellett a házastársi, élettársi kapcsolat megromlása, tönkremenetele. Metafizikával foglalkozó személyek számára tény, hogy pl. a harag, az agresszió, a neheztelés, legyen az akár rejtett, elfojtott, sőt, ebben az esetben sokkal súlyosabban okoz ez a negatív Marsi magatartás lázat, fejsérülést, fejfájást, nagyujjak sérüléseit, vér -és szemproblémákat. Tehát pl. egy rejtetten haragvó, neheztelő, rejtetten agresszív anyának a kiskorú gyermekei átveszik ezeket a vibrációkat és ők maguk is viselik azok következményeit, (baleset éri őket, megbetegszenek).

Mindezek tudatában gondoljuk tovább azt is (mellékesen), hogy a rejtett, negatív karmikus tulajdonságaink által, boldogságunk szempontjából kedvezőtlen irányba könnyen beinduló, folytonosan működő-dolgozó, mágikus, sorsidéző hatású képzeletünket mikor fogjuk tudatosan pozitív írányba terelni, pozitív képekkel betölteni, ha a karmikus tudattalanunk egyébként is sorsrontó képei, képzetei mellé szabadidőnkben még szórakozásból, horrorokat, katasztrófa filmeket, perpatvaroktól hangos szappanoperákat bámulunk rendszeresen, s hogy milyen pozitív változásokat érhetnénk el, ha ezek helyett is inkább karmafeloldási naplónkat vagy mantráinkat írnánk és hallgatnánk és még karatézni is járnánk, hogy a valódi, pozitív (tehát haragérzéstől mentes) harci szellemiséget elsajátítsuk.

Érzékletes és találó kifejezés, hogy valami közönséges. Manapság valóban igen nagy közönsége van az agresszív, tehát negatív férfias tulajdonságokkal büszkélkedő nőnek. Rideg, kemény, kíméletlen, agresszív, trágár, szabados elvű, bájait fitogtató, azokkal hódító stb. jellemzéssel írhatjuk le a tudatosan vállalt, vagy csak utánzási ostobaságból gyakorolt mentalitást. Hatalmas szórakozni vágyó közönség figyelme irányul rájuk. Úgy, mint a szórakoztató ipar pár évtizeddel ezelőtti szex-szimbólumaira, a negatív nőiséget megtestesítő, butácska, de derűt árasztó, a férfiak számára feltétel nélkül nyitott, de csak a felszínen, azaz a test szintjén, csak kívül nyitott és befogadó, s így tulajdonképpen csak a szórakozás jellegű szexualitásra és más szórakozásokra való nő. Aki persze emellett, jobban megfigyelve érzelgős, érzékenykedő, valódi szeretetre és odaadásra képtelen, és aki az érzékenysége és állandó, szeszélyes irritáltsága, rögeszméi miatt képtelen stabil kapcsolat kialakítására, mivel álszent naivitásában ravaszkodó, mártírkodó, női bájait fegyverként használó, cselszövő, ármánykodó, kéj- és kényelemvágyó, bosszúálló, gyűlölködő személy.

Napjaink céltudatos, nyíltan törtető és agresszív, férfiasan mocskos szájú, a filmekben némi sértést egy-két ökölcsapással vagy érzékeny pontra rúgással elintéző, egyéb harci eszközzel profi módon bánó, viszont ezért annál csábítóbb, vagány harcosnői és briliáns elméjű számítógépes kódtörői, széf-robbantói, céltudatos, kemény cégvezetői semmiképp sem értékesebbek, és pláne nem példaértékűbbek, mint érzelmeikkel viaskodó és romantikusan szerelmes, butácska elődeik.

Ahogyan fentebb írtam, nem csak a férfi princípiumhoz tartozó elemek (tűz, levegő) karmájára jellemző vágyak, reflexek és tulajdonságok akadályozzák az egészséges női szerep felvételét, megvalósítását, hanem (ahogyan a férfiaknál is a saját szerepük, általánosságban a személyiségük pozitív értelmű megélését) mind a négy elem szerinti karma, tehát a víz és a föld karma is éppen olyan nehézségeket gördít a női mágia kreatív használata és a női funkcióra jellemző sorsfeladatok felvállalása elé. A nőiség hamis formái, víz karmánál a zavaros érzelgősség, érzékenység, romantikus, idealista érzelgősség, amely vonások nem hogy megóvnák tulajdonosaikat a másokkal szembeni felelőtlenkedéstől, hazugságoktól, megcsalástól, cserbenhagyástól, de ugyanúgy ezek irányába visznek, mint ahogyan ki is hívják maguk ellen ezeket a negatív cselekményeket. A másik feminin elem, a föld elem karmájánál az anyag, a fizikai valóság, beleértve saját testünket is - téves értelmezése, értékelése válik a sorsrontás, az élet kisiklatásának előidézőjévé. Az anyagban való elmerülésnek, az anyagi létezésben való tökéletességre törekvésnek nincs értelme, hiábavaló és egészségtelen, ahogyan a fizikai világ jelentőségének semmibevétele is az. Testünk, anyagi helyzetünk némi eltolódással, de szinkronban működik belső történéseinkkel, azzal a céllal, hogy a fizikai létben ellenőrizni tudjuk szellemi-lelki mozzanataink helyességét. Ennek tudatában kell a fizikai valósághoz viszonyulni.

Minden egyes ember nemétől függetlenül tartalmazhatja és tartalmazza is a hamis férfi, a hamis női és az igaz férfi és igaz női vonásokat, tulajdonságokat. Nem baj, ha egy nő kifejleszti magában a pozitív férfias tulajdonságokat, képességeket (a fény, tudás áramoltatását kifelé, s befelé önmaga átvilágítására, önvizsgálatra is egy magasabb szinten) sőt, kell is, hogy felnőttként, idővel ezeket elsajátítsa, ahogyan férfi is kell, hogy idővel fejleszteni kezdje személyiségében az igazi női képességeket, a befogadást egy magasabb szinten. Magasabb szinten, mint a velünk születetten bennünk levő jin és yang energiákat, amelyek már a bolygók minőségét nézve is egyértelmű, hogy fellelhetőek a személyiségünk alapjaiban. (Az más kérdés, mennyiben negatívak, s mennyiben pozitívak.)

Záró gondolatként a következő tapasztalatomról szeretnék írni: asztrológusként sok tanácsérő levelet kapok, 90%-ban nőktől mindenféle korosztályból. Ezeknek a nagyobb részében mindig szerepel a kérdés, hogy vajon mi az ő nekik személy szerint, elrendelt hivatás? Hol az ő helyük a világban és az életben a hivatást, a pénzkeresést, az önkifejezést és önmegvalósítást illetően. E kérdést feltevők között a legtöbbnek, ezen csoport 90%-nak komoly párkapcsolati és/vagy családi karmája ismerhető fel egyértelműen a sorsképletében. Tehát azok, akik érzik, hogy nem lelik helyüket, valami nincs a helyén az életükben, valamit nem tettek meg, valamibe nem kezdtek még bele, amitől végre egésznek éreznék magukat, amitől végre helyre kerülne az önértékelésük.Van valami nyugtalanság bennük, valamilyen képességüket fejleszteni kell, valahol nekik dolguk van stb.
Még azok is, akik érzik, hogy valahol nekik „más” dolguk van, mint a jelenlegi, feminista alapú társadalmi minta, még azoknak is, csak valamilyen különleges munka és hivatás jut eszébe, s hogy azon a területen kell önmagukat megtalálják, az „önmegvalósító” hivatásukkal kapcsolatos a szerep, amit keresnek belső sugallataiktól hajtva.

Tévednek. Tévedtem én magam is, amikor a párommal való együttélés megkezdése után, ahol ugye hamar anyai szerepbe is kerültem az ő 3 leányának pótanyukájaként, gondozója-nevelőjeként, igen sokára kezdtem neki letisztázni a kérdést magamban, hogy mit is várok el magamtól ebben a szerepben, miről is szól ez és szellemileg, lelkileg megértettem-e ezt a funkciómat, és teljesítem-e. Nem vettem észre, hogy az az elégedetlenkedés, ami a asztrológusi pályám elején bekövetkező, az én várakozásaimat alulmúló eredményeimből fakadt a felszínen, mélyebb szinteken egy olyan feszültség és agresszió volt, melynek okaként végül a családban elfoglalt helyem, betöltött szerepem szellemi-lelki letisztázatlanságát, és ebből fakadó tapasztalatszerzési és egységbekapcsolási mulasztásaimat jelöltem meg.

Rájöttem, hogy még én is, akinek többnyire tűz karmája van (Oroszlán Nap és Ascendens, és Nyilas Sárkányfarok az V. Horoszkóp házban, amely az Oroszlánnal analóg jelentésű életterület) és ebből kifolyólag igen fontos számomra, a szakmai elismerés, a siker, az önálló és kreatív munkavégzés stb., szóval rá kellett jönnöm, hogy azok a tapasztalatok, azok a próbák, amelyeket ösztönösen, sőt, a felettes énem által vezérelten keresek azoknak legalább a fele (ha nem a nagyobb része) a családanyaként, a gyermekgondozással, -neveléssel megszerezhető tapasztalatok általi önértékelés. Nem azért írtam ezt le, mert milyen egyedi és érdekes feladat ez, pont ellenkezőleg: ez annyira általános és sokak számára „unalmas” tény, ahogy az én karmikus meghatározódásaimmal nekem is unalmasnak tűntek a gyermekneveléssel és családanyaként a háztartással járó feladatok és kötelességek. De bármennyire is tűnik a modern és a post-modren nők számára szürkének ez az életterület, első sorban a magunk fejlődése és kiteljesedése érdekében kell azt lehetőleg minél nagyobb szeretettel és odaadással felvállalnunk. Főleg, ha normális és egészséges gyerekeket akarunk nevelni, s nem a kényeztetéstől óvodás szinten ragadó felnőtt hisztériákat, érzelgősen szeszélyes bajkeverőket, vásott, kis anyuci – apuci kedvenceket. És egyáltalán nem kell azt tragédiaként megélni pl., hogy nincs pénzünk bejárónőt, babysittert tartani, hogy a pénzzel megvehető kényelem és sorskönnyítés által nem tudjuk megfosztani magunkat azoktól az erőfeszítésektől, amelyek egy nőt tényleg és igazából nővé és anyává tesznek a szó legpozitívabb értelmében, és természetesen a szó spirituális értelmében is.

És ez a természetes, spirituális fejlődéshez és önértékeléshez szükséges tapasztalatszerzési szükség jelentkezik a nőknél már a 21 és 28 éves kor közötti életszakaszban, azaz a Rák jelentésének megfelelő Szaturnuszi ciklus ideje alatt. Ebből a tényből adódóan is logikusan következik, hogy a nők már ebben az életszakaszban foglalkozni kezdenek saját anyaságukkal, az anyasághoz való viszonyukkal, és fellép (legalábbis egészségre törekvő szellemiség eseté fellép, más esetekben csak fellépne) az önkéntelen elvárás magukkal szemben, hogy anyakánt helytálljanak. De ezt a koreszme manapság nagyobb részt teljesen elnyomja bennük. Azt is lehetne mondani, hogy a nő felnőtté válása egybekötötten zajlik az anyává válás igényének kialakulásával és megerősödésével. Sajnos, ez manapság – és a portálra érkező kérdésekre válaszoló asztrológusként, azt kell látnom, hogy ez az igazság a mai nők tudatáig egyre később, és ma már csak harminchárom –harmincöt éves korban válik egyértelművé.

Mindez az önkéntelenül jelentkező természetes vágy nem semlegesíti senki karmikus, mély tudattalan ellenérzéseit a magzatfoganással kapcsolatosan. Viszont a fordítottja inkább megtörténik, tehát az, hogy a tudattalanban rejlő karmikus anyaság-ellenes, magzat-ellenes, és még esetleg hozzájárulva a férfi-ellenes érzéseik által vezérelve a tudatos én számára nem lesz érezhető az anyává válás természetes, szellemi-lelki fejlődéssel együtt járó igénye. Hanem tulajdonképpen a negatív, karmikus tulajdonságai érvényesülésének érdekében azt letagadják maguk előtt a nők. S mi sem megszokottabb annál, hogy a nők ezt a 21-28 éves koruk közötti Hold életszakaszt szellemük és lelkül szintjén a gyermekmentesség rendíthetetlen, sziklaszilárd vágyával, biológiai szinten a hamis információt, a várandósságot jelző hormonanyagokat tartalmazó tabletták hatásával élik meg. Ez ma társadalmi normává vált, sajnos.

De félreértés ne essék, nem állítok olyasmit, hogy pl. a nők 21-28 éves koruk között vagy bármikor később egyáltalán nem kell hivatást válasszanak és tanuljanak, majd hivatásukat gyakorolják és ott tapasztalatokat szerezzenek. Ez is fontos és szükséges számukra, de nem annyira, mint az anyaság. Ugyanezt állítom, a férfiakkal kapcsolatosan is, de, mivel ők a tapasztalati ismeretszerzésből eredő szellemi fénynek a megtestesülései, nekik sokkal több gyakorlati tapasztalatra van szükségük mint a nőknek, a családban való helytállási képességük kialakulásához. Ezért náluk csak 35 éves kor után lépik fel az igény, hogy első sorban családapák legyenek, és csak az után társadalmi szereplők. Tehát első a család mindkét nemnél, de megfelelő korban. Azért, mert a család az az életterülete, ahol tényleg fejlődünk, ahol valódi felelősséget tanulunk, ahol valódi szeretet kell áramoltassunk.
Persze a családi élet zavartalanságának fenntartása múlik az alapvető anyagiak meglétén, megszerzésén, bevonzásán, de mint tudjuk az anyagi viszont megint csak a mi szellemi-lelki állapotainktól függően érkeznek életünkbe vagy távoznak, s maradnak el tőlünk. A szellemi-lelki egészségünk elérése, mint írtam fentebb: leginkább a családban való helytállásunk, felelősségünk, egységbe-kapcsolódásunkon múlik.
Ma már tudományosan is elismert tény, hogy a mai ember elődei nem csak az által fejlődtek szellemileg, mert vadásztak, és a jobb vadász-eredmények érdekében eszközöket kezdtek gyártani, tehát nem a táplálékszerzési feladataink megoldása által okosodtunk lényegesen, hanem az által, hogy az ember-elődei, az ember szabású majmok, de már, a különböző majom-félék is, egyre több időt töltöttek az utódaik gondozásával, sőt: egyes esetekben azok nevelésével is kezdtek egyre többet és egyre tudatosabban foglalkozni, és egyre hosszabb távú eredményekben gondolkodni a gyermeknevelés terén, a gyermeknevelésben szerzett tapasztalataik által.
És mai napig érvényes ez, tehát: hogy szellemi fejlődésünk „kulcsa”, nem annyira az intellektuális tudásszerzés, vagy a művészi tevékenykedés, hanem az utódok gondozása, és egészséges lelkű felnőtteké nevelése.

Kozma Szilárd asztrológus felfedezései, ismeretei és saját tapasztalatai nyomán írta: Joó Violetta asztrológus

http://www.asztrologika.com

Beküldte: | 2010. dec. 16. csütörtök - 18:43

Hozzászólások

54 hozzászólás
Violetta! Csodálatos ez az írás. Mély érzéseket és
2010. december 17. péntek, 0:27 | Éva.

Violetta! Csodálatos ez az írás. Mély érzéseket és gondolatokat indított el bennem.
Köszönöm.

Joó Violetta képe
én is köszönöm!
2010. december 17. péntek, 10:13 | Joó Violetta   Előzmény

Én is köszönöm az elolvasást, és a pozitív visszajelzésnek külön örülök.

tűzjáró képe
Én is köszönöm ezt az írást, mert aktuális és
2010. december 17. péntek, 15:07 | tűzjáró

Én is köszönöm ezt az írást, mert aktuális és elgondolkodtató!!!!!!!!!!!!!!
Köszönöm, üdv: Kriszti

Hatar Beatrix képe
illúzió
2010. december 19. vasárnap, 20:15 | Hatar Beatrix

Nekem ez az írás nem tetszett. Rózsaszín habos babos köd. Túlmisztifikált az anyaság kérdésköre.
Valami tökéletes világ feeling.
De én itt élek a földön a magam tökéletlenségével, küzdelmeivel, harcaival.
Számomra nem hiteles ez a női /anya kép, amiről írsz.
Minden élőlény elsődlegesen önmagért felel!!!!!

Joó Violetta képe
reális
2010. december 20. hétfő, 16:14 | Joó Violetta   Előzmény

Kedves Hatar Beatrix,
Erre azt mondom: elsőkből lesznek az utolsók, s utolsókból az elsők.
Tehát, van az a jelenség, ami jelen tanulmányomnak nem tárgya, hogy bizonyos jó képességekkel élő emberek, akik pl. gazdagok, befolyásosak, már az életük első felében és ezért a sors-ellen látszólag be vannak biztosítva, életük második felében kisiklanak, a bebiztosításnak vége. Vagy elveszik vagyonukat, társadalmi pozíciójukat, vagy egészségük romlik meg rohamosan, vagy felnövő gyermekeikkel romlik meg a viszonyuk, boldogtalanok a párkapcsolatban, és egyre magányosabbak. Ez vár azokra, akik a valóságot nem akarják meglátni, s a felszín alatt rejlő igazságokat nem akarják megismerni és elfogadni.
Az Ön korát nem ismerem, de az nyilvánvaló számomra, hogy az anyaságot nem tudta megélni, mert Önnek a befogadás, elfogadás, szeretet áramoltatás az idealizált fantazmagória. Pedig a sors nem hagy senkit ezen képességek kifejlesztésének elvárása nélkül, de főleg nem egy nőt.
Az anyaság és a nőiség negatív megélésének egyértelmű jele pl. a fájdalmas menstruáció, a szülési nehézségek, női nemi szervek, és a mellek betegségei.
Érdemes lenne utána néznie, hogy mi az összefüggés az alázatra való képtelensége (mint olvastam erről írását) és a pozitív női szerep megélése iránti elutasítása, kételkedése között.
Nagyon sok tökéletlenségről írtam a tanulmányomban, ami szerintem semmilyen tévedés alapján nem tűnhet illúziónak. Egyfajta tökéletlenség az is, ha valaki gyáva és amikor haragra gerhed agresszióját úgy gondolja jobb titokban, gondolatban kiélni és félretenni stb. Aminek következményeként a kisgyermeke nekivágódik az asztalsarkának, elesik biciklivel, megverik iskolában, lényeg, hogy a negatív Marsi és/vagy Kosi szellemi magatartása következtében mondjuk nem ő veri be a fejét, lesz lázas, hanem a gyermeke. Aki ezt rózsaszínű illúziónak gondolja, annak nem tudom mi a fekete. Vagy amennyiben csak azt gondolja illúziónak, hogy minderre az a megoldás, hogy magunkon valahogy mégis javítsunk, persze miután karmikus mélységekig megismertük hibáinkat, az viszont az én szemszögemből cinizmus és abban való kételkedés, hogy az élet értelme megvalósítható, pozitív cél. Valódi boldogság. Arról írtam, hogy a nők milyen tévutakon járnak, a nőiség lényegének, és rendeltetésük ismeretének hiányában, az Ön tökéletlenségének típusát is nagyon szívesen megmondom a születési adatai ismeretében, sőt, honorárium ellenében szívesen adok a karmájának megfelelő életút és sorsrendezési tanácsot.;)

Domoszlai Katalin képe
Csak
2010. december 20. hétfő, 16:57 | Domoszlai Katalin   Előzmény

rászántam magam, hogy végig olvassam, bár baromi hosszú.

Kettő dologgal nem értek egyet. Az egyik, hogy a nők mágikus képessége nagyobb. Ez nem a nemtől függ, hanem a tudatossági szinttől. Azt tudom gondolati úton megteremteni, amiről el tudom képzelni, hogy megvalósult. Jézus példának okáért ( szerencsére nem olvasta a fenti írást ) elég jó szinten értett a mágiához :-DDD

A másik, ez a jó pénzért ajánlgatom magam, majd én megmondom a Te tökéletlenségedet... Hát ha Te erre vársz egy pozitív választ, először nézd meg a saját képletedet, elsősorban az önmagunk felé irányuló őszinteség címszó alatt...

Az önmegvalósítói út a Belső Bölcsességet keresi és találja meg, mindenki a saját fejlődéséért születik le, ez az alap. A saját fejlődéséért vállalja az anyaságot vagy éppen a meddőséget. Az asztrológia számomra mindig olyan mankószerű megoldásnak tűnt. A kapcsolatfelvétel a Belső Mesterrel, az viszont a forró drót.

Bizonyos csoportokban bizonyos
2010. december 20. hétfő, 23:04 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

hajlamok előfordulása gyakoribb , és így az ezen hajlamokon alapuló képességeknek , tulajdonságoknak , viselkedési módoknak az előfordulása is gyakoribb . Pl. erőszakosság és csoportösszetartás , mint hajlam , és szóbeli kötekedés , késelés , lincselés , mint ebből fakadó viselkedési mód . Én ezen az alapon elhiszem azt , hogy az általam tisztelt női nem tagjainál gyakoribbak a mágikus képességek , ami természetesen a csoport minden egyedére nem egyformán jellemző , de átlagosan erősebb , mint a férfiaknál .Férfiaknál meg nemi jelleg miatt több a kiugró képességű egyén pozitív és negatív irányba is . Bár van egy elmélet , ami szerint az emberiség fejlődésében a ma férfiai a holnap női . Üdvözlettel : felacsó

Hatar Beatrix képe
Köszönöm
2010. december 21. kedd, 10:51 | Hatar Beatrix   Előzmény

Köszönöm a felajánlást, azért járom az önmegvalósítás utat, hogy megtaláljam a válaszokat magamba.
Ami elég nagy százalékban hál istennek működik és sikerül.
De van egy fantasztikus pszichoterapeuta asztrológus ismerősöm ,ha úgy gondolom és kérem a segítségét ingyen is segít. Az, hogy visszanézte az írásaimat ez jó dolog, de azok a múlt írásai, ami azt jelenti, folyamatosan dolgozok magamon tehát tárgytalan a jelent nézve......
Nem a befogadással ritka mód nincsenek gondjaim:)))Megy a minden tanítást befogadni az életembe és megismerni. Ellenben az ön írásánál a nem akármit befogadni csak ami az egónak jó....
Az írása megmozdított bennem valamit és utána is néztem magamba mi azt, igyekeztem helyre tenni.
Nekem erre pont megfelelő volt ez az írás.
A sorsrendezést pedig magamra bízom:))))

Megjegyzés
2010. december 20. hétfő, 22:31 | Karmatörlő (útkereső)

A női és férfi energiaminőség kialakulása sokkal korábbi, mint a dualitás világa, és ez az írás a dualitás férfi-női szerepleosztásáról és nem a női energiaminőségről szól. Ez azért lehet érdekes, mert épp most hagyjuk magunk mögött a dualitás világát és lehet, hogy a napjainkban a férfi és női szerepleosztás destabilizálódása nem szereptévesztés, hanem a szükséges átalakulás jelzője. A vízöntő korszak leckéje a férfi és a női energiák belső egyensúlyának megteremtése, elsajátítása.

Mi maradt ki a női energiaminőség sajátosságai közül? A dualitásban intézményesen és a szokásjogban is gondosan eltagadott alapvető komponense a női energiának, a szabadság, ami elképesztő zabolázatlan őserő.

:)

Joó Violetta képe
kettőség
2010. december 22. szerda, 13:20 | Joó Violetta   Előzmény

A férfi és női őserő lehet ősibb, mint az anyagi világ, és az anyagban megjelenő nő és férfi, ettől még természetesen az alapminőségek nem változnak.
A szellemben sem szűnik meg, a kettősség, dualitás, így természetesen az anyagban sem. A női energiának nem komponense a szabadság, sem a fogság, egészen másról szól. A szabadság viszont alapvető komponense az abszolút létnek, de inkább maszkulin természetű (Uránusz, Vízöntő). Mivel mi az Isten, vagyis az Abszolút szellem képmásai vagyunk bennünk is van "szabadság", de inkább nyitottság a szellem világ törvényeire, azokkal való együttműködésre, ez a Vízöntő lényege. Még egy nőnél is és nem a párkapcsolatot és családot sutba dobó egoizmus.

Pistis Sophia.
2010. december 22. szerda, 20:39 | Karmatörlő (útkereső)   Előzmény

Pistis Sophia.

Aditi képe
Bocs, ezt az írást ide szántam :) Megpróbálom törölni a másik
2010. december 22. szerda, 18:46 | Aditi

Bocs, ezt az írást ide szántam :) Megpróbálom törölni a másik helyen...

Szerintem is elfogult ez az írás, bármennyire is tájékozott, és 2010, december 21 - 00:43 - Aditi

Szerintem is elfogult ez az írás, bármennyire is tájékozott, és lehet érezni, hogy tapasztaláson is alapuló.

Hiányos.

Az ember egyetemes része a legmagasabb rendű rész. Ebben minden ember egyenlő. Szabadság, szemlélődés, áradás, levés. Gondolatok és érzések-nélküli az ember ezen a szinten. és test nélküli.

Bármilyen energia, lett légyen az a női s férfi energia, amely még nem is feltétlen a testi (nemiség, szexualitás, szerelem, érzelmek, stb.), az előbb említett szintből áll elő, azt szolgálja, ilyen értelemben alacsonyabb rendű.

Minden férfi és nő, hermafrodita, vagy szexuálisan "más" beállítottságú lény ember, legelsősorban.

Feladataink sokrétűek lehetnek ezen a földön. A szexualitással, a nemiségünkkel, vagy akár a nemző-képességünkkel kapcsolatos lehetséges feladataink ezek közül elenyészőek lehetnek, sőt lehetnek, olyanok, akiknek nincs is. (Pl. rendellenességgel születnek, eleve más rendeltetéssel, soha közük sem lehet a szexualitásukhoz, soha fel sem foghatják a nemiségük, vagy nemi energiáik milyenségét.)

Az emberi élet egyetemes jelentőségű, BÁRMILYEN.

Az egészséges nők és férfiak szerepei eltévesztettek, és nem vagyunk elég tudatosak a belső energiáinkra. Ám ezzel az első számú feladatuk nem az, hogy kitaláljuk, hogyan lenne harmonikus, még ha az ősi civilizációkat, tanításokat vagy az Édenkerti állapotokat is vesszük figyelembe, mert akkor ugyanazt csinálnánk, amit őseink: újabb sémát gyártanánk: Mit jelent anyának lenni? Mit jelent nőnek/férfinak lenni?

Túl sokat foglalkozunk olyan részeinkkel, amelyek eltörpülnek egész-ségünk mellett.

trendi mostanában az anyasággal meg a nőiséggel foglalkozni, egyébként egyénileg kell is, ha ez indokolt, de ebből újabb ideológiákat gyártani az egyén és a világ megmentésére értelmetlen, és nem-látó dolog. (nem akartam más szót használni)

És minden egyes esetben amikor az anyaságomat vagy nőiségemet gyógyítom, mindig, kivétel nélkül még mélyebbere kell ásnom, és ott lelem meg a félelmeim okát. Mindig az embert kell gyógyítani. Az egészséges ember egészséges anya lesz, olyan, épp olyan, amilyen ő tud lenni, és amire az ő gyermekének szüksége van. (még ha rossz tapasztalatai is vannak - senki sem születik oda véletlenül, ahova születik - én sem tudtam volna a dolgomra ébredni az édesanyám által rámterhelt "rossz karmák" hiányában. Ugyanis ezek nélkül nem az lennék, aki vagyok.)

Inkább a világunk és önmagunk elfogadásával kellene foglalkoznunk, mint az újabb okos szerep-leosztások gyártásával. (Ha már női minőségekről beszélünk.)

A módszer, amelyik nálam beválik, kézenfekvő és teljesen egyéni - mindig arról szól, aki csinálja: nézd meg, mit teremtettél meg az életedben és vállalj felelősséget érte. Kérdezd meg, mit szeretnél még megteremteni és hogyan tudsz felelősséget vállalni érte.

Ha van ezek között gyerek, és annyi amennyi, akkor van. Ha meg nincs, akkor meg nincs. Ha van karrier, akkor van. Ha meg nincs, akkor nincs. Mi határozzuk meg a dolgunkat.

nem attól lesz valaki teljes nő, hogy ráébred, a tradicionális szerepeit jól kell játszania: ha elég gyereket szül és elég jól szolgál anyaként, meg tudja szeretni, amit teremtett, akkor jó anya lesz, meg tökéletes nőiségében, a többi meg rossz és tökéletlen. Ez egy fatális tévedés.

Egyetértek Karmatörlővel, ezek csak szerepek. Régiek és újak.

megtanulni megszeretni a teremtéseinket, és bánni velük, legyen az egy gyermek, vagy egy autó a hitlével együtt, szükséges, ha jól akarunk élni. de ez nem tesz bennünket jó anyákká, teljes nőkké, vagy tejesebbekké, mint mások.

Ez csupán az első lépés ahhoz, hogy eldöntessük: milyen az az élet, ami szeretnénk élni, és átformálhassuk olyanná.

Embernek lenni nem egyenlő a szaporodással és a gondoskodással a szaporodásunk termékeiről. Az csak egy része. De persze lehet, hogy van, akinek így is tökéletes. Sokfélék vagyunk.

Azt is meg merem kockáztatni: az embernek egyáltalán nem feltétlenül fontos szaporodnia. De ez már egy másik téma.

Már bocsánat, ha "kemény nő" voltam. :)

Egyébként egyáltalán nem vagyok az. :)

Namaszte

Namaszte

Joó Violetta képe
elfogadni a világot
2010. december 29. szerda, 16:03 | Joó Violetta   Előzmény

A világot el lehet fogadni, de nem tudom látó-dolog-e egy hitelre vett autót egy lapon említeni az anyasággal és a gyerekneveléssel.
Annak bizonyára megy, hogy egy lapra vegye ezt a kettőt, akinek nem sikerült felnőni és felelőtlen maradt és egyáltalán "nem ébredett fel". Spirituálisan ugyanis nincs indokolt hitel, nincs protekció. Nem élvezhetünk olyasmit amiért nem fejlődtünk.
Én elfogadom a világot, nem érzem nagy dolognak. Azt nem tudom, hogy a nyugati társadalom nagyobb százalékának apái és anyái hogyan néznek szembe a lelkiismeretükkel, amikor bűnöző társadalmat neveltek fel, olyat, aminek nincs istene, nem tisztel embert életet, áldozatot semmit, mindent könnyedén és azonnal meg akar kapni. Hogyan néznek azzal szembe (sehogy) hogy gyerekeik boldogtalanok, drogosok, öngyilkosok, maffiózók, kegyetlen karrieristák, és agresszív gerinctelen, gyávák, üresfejű cicababák, akik egy manikűr és egy melltartó vásárlás között elkapartatják a gyerekeiket stb. Nem ítélkezem, nem az én dolgom, viszont természetes nem tagadom, hogy spirituális életet élőként, mennyire semmire való mindezek élete. Teljesen értelmetlen és felesleges.
Tehát, amikor egy társadalomban ilyen szintű a mélységes sötétség és tájékozatlanság arról, hogy mit jelent anyának lenni, apának lenni, és hogyan érdemes gyermeket nevelni, aki valóban boldog lesz és nem csak harácsol a nyugtalanságát és ürességét sosem csillapító élvezetekért.
"nem attól lesz valaki teljes nő, hogy ráébred, a tradicionális szerepeit jól kell játszania: ha elég gyereket szül és elég jól szolgál anyaként, meg tudja szeretni, amit teremtett, akkor jó anya lesz, meg tökéletes nőiségében, a többi meg rossz és tökéletlen. Ez egy fatális tévedés."
Igen, tévedés, tökéletességre törekedni egoizmus és Lilith zavar. Én ezt nem írtam pozitívumként. Az anyai teljesség viszont elég lényeges elvárás felénk (maga felé, a bennünk levő teremtő isten felé) az Abszolút szellemnek. És nem mindenki kénye-kedve szerint kell anya legyen ugyanis "alapban", velünk születetten a kedvünk és kényünk pontosan a negatív karmánknak van alárendelve, ami nem szeret áldozatot hozni, és akárhogyan is, de szélsőségesen egoista, nyilvánuljon meg ez akár karrierizmusba, luxus-függőségben, ami által vezérelten hitelre meg kell (!) azt a bizonyos autót, házat, számítógépet, playstationt stb-t, vagy egyszerűen annyiban, hogy nem tud kijönni egy szeretőjével sem, vagy nincs kedve családot alapítani, hiszen azokhoz az áldozatokhoz neki épp nincs kedve.

"Az egészséges ember egészséges anya lesz, olyan, épp olyan, amilyen ő tud lenni, és amire az ő gyermekének szüksége van. (még ha rossz tapasztalatai is vannak - senki sem születik oda véletlenül, ahova születik - én sem tudtam volna a dolgomra ébredni az édesanyám által rámterhelt "rossz karmák" hiányában. Ugyanis ezek nélkül nem az lennék, aki vagyok.)"

Sok nőnek igen megromlik az egészsége az anyaság terhe alatt. Tehát a korábbi egészség egyáltalán nem garancia az egészséges anyaságra. S természetesen a testi egészség romlása a szellemi egészségtelenséget jelöli. Pl. fogíny gyulladás, fogszuvasodás, foggyulladás - rejtett sorsharag, ami nem meglepő módon a nők nagy százalékánál rögtön megjelenik, amint a várandósság megkezdődik.
Mindenki olyan anya, amilyenre a gyermekének szüksége van. - :DDD Hát, ez enyhén szólva szemethunyó érzéketlen "humanizmus. Kétlem, hogy bármelyik gyereknek szüksége van arra, hogy gyermekkorát végig betegeskedje, kancsal, gerincferdüléses, lúdtalpas, siket, néma, túlsúlyos, ételallergiás, asztmás, Aids-es, cukorbeteg stb. legyen, ahelyett hogy egészséges legyen, természetesen az édesanyja szellemi-lelki állapotát letükrözve! És pl. a betegségeiből való kigyógyítás helyett elhanyagolják stb. Hogy a jellembeli torzulásokat már ne is említsem, amelyek ugy-e nagyrészt köszönhetőek manapság a liberalista értékítélet-mentes, vagy éppen fordított értékrendű (pénz, külsőségek, élvezet, csalás, szórakozás, önkényeskedés) nevelési "elveknek" és elvtelenségeknek.

Az embernek nem fontos és nem kell szaporodni, ha a szellemisége annyira gyenge és sötét, hogy felesleges azt továbbadnia és csak a világ zavarosságát, káoszát növelné, sőt, súlyosbítaná gyermekei által.

Sokfélék vagyunk, ez tény. De boldog az biztos nem lesz, aki nem fejlődik. S aki még gyermeket sem vállal (legalább hármat, négyet), az esélyt sem ad lényegi fejlődésre. Az más kérdés, hogy sokan vállalnak és még úgy sem jut eszükbe fejlődni. Eleinte nem könnyű.

anyaság
2010. december 29. szerda, 17:15 | Karmatörlő (útkereső)   Előzmény

Az anyaság nem az, amikor elfogadják a nők, amikor teherbe esnek, akkor megszülik a gyereket. Ez a tudatlan anyaság.

Az anyaság tudatosan felvállalt teremtési folyamat. Talán spirituálisan felvilágosultak közül is már nagyon sokan elfelejtették, hogy a nők nem teherbe estek a sorsprogarm szerint. Hanem maguk alkották a sorsukat és az utódot is megteremtették mentálisan és érzelmileg a férfival együtt, és annak egy pontosan meghatározott időpontban, a megalkotott kis lélekhez illeszkedő csillagállás mellett történt a fogamzás és a születés. És a nők pontosan tudták, hogy kit hoznak világra. Ennek másik fajtája, amikor bekéredzkedik egy lélek leszületni és a nő eldöntheti, hogy elfogadja-e vagy sem, megszüli-e vagy sem? Ez az elfogadás. Ekkor is pontosan tudja, hogy kinek ad életet.

A spirituális és tudatos anyasághoz nem kellenek varázspálcák és nem kell a csillagokat böngészni, minden belül van, csak fel kell fedezni. És nem kell sem antibébit szedni, sem védekezni a gyerekáldás ellen, mert nincs véletlen teherbe esés sem, hiszen a termékenység tudatos.
Vannak még a Földön népek, ahol a születés és a halál is tudatos.

Nos, a tudatlan termékenység és anyaság semmit nem fejleszt a nőkön, ahogy évezredeken keresztül nem segítette hozzá a nőket a tudatossághoz és a spirituális fejlődéshez. Épp ezért tartunk itt. Ők az elődeink és hetedíziglen itt virítanak a génjeinkben a sok feldolgozatlan traumát ránk hagyományozva az anyaság, az apaság, a szülőség és a szexualitás megélésével kapcsolatban is. Igen, ezt a sötétséget örökítették ránk elődeink, akik, ha totális vakságukban nem szaprodnak csak, mert ez általában a szex velejárója, akkor nem lehetne nyafogni az anyaságról sem itt.

Rövidlátásra vall, ha a leszülető lélek programját lesajnálják, mert fogyatékosnak, vagy akármilyennek születik vagy azzá válik. Nekem volt szerencsém végigasszisztálni egy kómába esett és lebénult gyermek hatéves kálváriáját, amiből nagyon sokára volt elfogadható számomra, hogy valójában a kislány nem hagyja magát meggyógyítani. Sokáig azt gondoltam, hogy a szülei milyen bénák, de minden elérhető módszerrel nekiálltak a gyógyításának, de nem, nem hagyta magát meggyógyítani, mert így tanította a legtöbbet a totál sötét és kőgazdag családjának.

A gyerek három éves koráig van az anyja aurájában, ezt követően fokozatosan leválik róla és hétéves korától a családi aurában önálló aurára tesz szert. Vagyis az anya felelőssége a gyerek három éves koráig nagyon közvetlen, de azt követően már nem. Persze ebben is vannak egyedi esetek.

A családfelállításos sztorik nagyon plasztikusan képesek bemutatni, hogy a nem boldog, alkesz, krónikus beteg gyerekek nem kizárólag és nem elsősorban az anya konfliktusait vállalják át, van az is, de az előző generációk megtagadott sorsai a legkülönfélébb formában képesek visszaköszönni az utódokban, nem beszélve az ikerterhességek magzati veszteségeitől.

Egy ismerősöm kínzó hátfájása attól volt, hogy a nagyszülők korán meghalt kislányukat elengedni nem tudták, ottmaradt velük a halála után is. Az ismerősömet, az unokájukat pedig ők felügyelték. A szokásos történet, hosszú házban laktak, elöl az idősek, hátul a hozzáépítésben a fiatalok. A fiatalok a hegyen dolgoztak, a nagyszülők pedig vigyáztak a kislányra. Az el nem távozott kislány lelke hozzákapcsolódott az unokájukhoz, máris kész a betegségfaktor, és ehhez az anyjának semmi köze nem volt.

Az élet sokkal színesebb, minthogy szülni kell a nőknek három-négy gyereket, akkor aztán ott a fejlődés lehetősége. Nem tudom honnan a fenéből származik ez a minta, de hogy semmi köze a spirituális ügyekhez, egészen biztos. Ezerszer voltunk már apák, ezerszer voltunk már anyák, hetedíziglen dolgoznak bennünk az elődeink tapasztalatai, ez épp elég muníció a fejlődéshez anélkül, hogy most gyereket kellene szülni hozzá.

Joó Violetta képe
anyaság
2010. december 31. péntek, 19:24 | Joó Violetta   Előzmény

Attól, hogy a megfoganás nem tudatosan várt, „tervezett”, még bőven van esély rá, hogy az anya tudatos anya legyen. Egy magas szinten élő, de karmáját még nem teljesen feloldott (ami ugye általában nem is zajlik le 40-50 éves korig, hiszen mindig van hova fejlődni, mindig van mit átvilágítani és megváltoztatni magunkban) tehát tudatosan élő nővel is előfordulhat, hogy olyan nehézség éri, ami közben elveszti éberségét, és váratlanul megfogan. Ettől még, amint megtudja a várandósságát teljes tudatossággal és felelősséggel és nagy szeretettel várhatja a jövendő gyermeket. És mehet tovább a tudatos teremtési folyamat. (Én sem írtam terhességről.)
„Hanem maguk alkották a sorsukat és az utódot is megteremtették mentálisan és érzelmileg a férfival együtt, és annak egy pontosan meghatározott időpontban, a megalkotott kis lélekhez illeszkedő csillagállás mellett történt a fogamzás és a születés.” – A sorsát maximum élheti, de nem alkotja, mert az már meg van alkotva születésekor, persze nem egy variáns, de tény, hogy megvannak a „kötöttségei”: az adott karmák feloldása. És van pozitív beteljesedés, karmafeloldás és van karma súlyosbítás, körbe-körbe forgás, lecsúszás.
„pontosan tudták, kit hoznak világra” – hát, ha megnézték a várható születési képletet, akkor nagyjából, igen, de pontosan nem tudhatták, ugyanis az egész várandósság alatt az anya szellemi-lelki állapota hat a megszülető gyermek spirituális struktúrájára, tehát az nem a foganás pillanatában dől el 100%-ban. Nem készen kapunk „onnan” egy egyéniséget, egy nagy szellemet, mert ott nincsen „kiadásra készen” senki, nem Cleopátrák, Napóleonok, Nagy Sándorok és Newtonok stb. várakoznak ott kosztümösen, hogy leszülessenek :D
„Ennek másik fajtája, amikor bekéredzkedik egy lélek leszületni és a nő eldöntheti, hogy elfogadja-e vagy sem, megszüli-e vagy sem? Ez az elfogadás.” – nem ez nem a másik fajtája, nincsen kéredzkedés, a nő elméletileg mindig eldöntheti, hogy elfogadja-e a megfogant életet és leszületendő szellemet. Ha éber, dönthet erről. Az anyaság mindig elfogadás és befogadás. Persze, amikor kábulatban történik, akkor a félelem és az ellenérzés által érkezik a gyermek, tulajdonképpen a polaritás törvénye szerint. Ekkor a sors dönt, vagyis a metafizikai törvények. Ilyenkor valószínű sokszor elmarad a szellemi-lelki tudatos befogadás. De végül is, bizonyos szintig már úgy is le van tuszkolva az illető torkán. De nem akarok dramatizálni :D

„A spirituális és tudatos anyasághoz nem kellenek varázspálcák és nem kell a csillagokat böngészni, minden belül van, csak fel kell fedezni. És nem kell sem antibébit szedni, sem védekezni a gyerekáldás ellen, mert nincs véletlen teherbe esés sem, hiszen a termékenység tudatos.” – Ezzel teljesen egyetértek. Kiegészítve azzal, hogy nem lehet ezt ilyen szélsőségesen idealizálni. Tény, hogy irányítjuk valamelyest a sorsunk, de azért minden csak az egyetemes törvényekkel harmóniában működik, tehát van egy határa az „akaratunknak”, a sorsunk igen nagyban a sors iránti alázatról és elfogadásról is szól. Isten gyermekei vagyunk, de ránk is vonatkoznak törvények. És nem lehet a gyermekáldást több, mint egy évig elkerülni egy komoly párkapcsolatban, legalábbis spirituálisan törvényesen kicsi az esély, ugyanakkor van, ha sokáig kerülte a nő a megfoganást, nem tudja semlegesíteni azt egy-két hónap alatt. Akar több évébe telhet mire megérkezik a várva várt gyermek.
„Vannak még a Földön népek, ahol a születés és a halál is tudatos.” – Valamennyire nyilván ráéreztek ezekre a dolgokra a mágikus világképpel rendelkező népek, de ettől még ne essünk abba a tévedésbe, hogy ők magasabb rendűek szellemileg, mint pl. a modern emberek spiritualizálódó része. Máskülönben nem halnának ki. Ugyanis az emberek között nem a testileg erősebb marad életben, hanem a szellemileg erősebb, persze azért, mert ezt tükrözi a test egészsége is.

„Nos, a tudatlan termékenység és anyaság semmit nem fejleszt a nőkön, ahogy évezredeken keresztül nem segítette hozzá a nőket a tudatossághoz és a spirituális fejlődéshez. Épp ezért tartunk itt. Ők az elődeink és hetedíziglen itt virítanak a génjeinkben a sok feldolgozatlan traumát ránk hagyományozva az anyaság, az apaság, a szülőség és a szexualitás megélésével kapcsolatban is. Igen, ezt a sötétséget örökítették ránk elődeink, akik, ha totális vakságukban nem szaporodnak csak, mert ez általában a szex velejárója, akkor nem lehetne nyafogni az anyaságról sem itt.” – Épp ezért tartunk itt. Hol? És pontosan kik? Mert egy dolog ahol Ön tart, a misztikus okoskodásával, amiből kitűnik, hogy még annyit sem realizált és tapasztalt, mint én. Továbbá nem értem az Ön itteni kiborulását és azt sem, hogy miért kell „nyafognia” - ahogy Ön fogalmaz. Totális vakságnak nem mondanám, ez hatásvadász túlzás, nyilván helyt kellett álljanak valamilyen szinten anyaként, tehát ha vékony tudatosság is, de volt bennük. „a szex velejárója” – szerintem tartózkodjunk ezektől a materialista-tudományos kijelentésektől, még mindig teremtésről és spirituális ember-szemléletről beszélünk. Az állatokban van anyai ösztön, és az ember akárhogy is nézzünk tudatosabb, mint egy állat, nem kellene azt a hamis látszatot kelteni, hogy az ember 200 évvel ezelőtt még csimpánz volt. :D És hogy 3/4-ed részt még mi is csak állatok vagyunk. Már legalább több 10 ezer éve nem vagyunk állatok.

„Rövidlátásra vall, ha a leszülető lélek programját lesajnálják, mert fogyatékosnak, vagy akármilyennek születik vagy azzá válik. Nekem volt szerencsém végigasszisztálni egy kómába esett és lebénult gyermek hatéves kálváriáját, amiből nagyon sokára volt elfogadható számomra, hogy valójában a kislány nem hagyja magát meggyógyítani. Sokáig azt gondoltam, hogy a szülei milyen bénák, de minden elérhető módszerrel nekiálltak a gyógyításának, de nem, nem hagyta magát meggyógyítani, mert így tanította a legtöbbet a totál sötét és kőgazdag családjának.” – Nem tudom, mit ért lesajnálás alatt, mindenesetre szerintem szomorú, ha egy gyermek fogyatékosnak születik.
Erősen kétlem, hogy a gyermek nem akart meggyógyulni! A gyermek ugyanis az anya tudattalan és tudatos szellemi-lelki életét tükrözi, 14 éves koráig az anya (vagy később, ha az anya lemond róla, a gondozó) szelleméhez és tudattalanjához van kötve. Tehát ebben az esetben (is) az anya tudattalan tévideáiból fakadó agressziója bontotta szét a gyermeke szellemét, akármilyen kegyetlenül is hangzik. A fenti tanulmányomban, talán túl finoman próbáltam erre a női mágiára felhívni a figyelmet. A gyermek, mint tanító, ez óriási misztikus tévedés. A sors sem tanító, hanem „csak” törvény, az, hogy érdemes belőle tanulni, az más kérdés. Ezzel a misztikus magyarázattal, hogy a kislány azért született volna, hogy betegként jól megleckéztesse a szüleit, ez is önámítás, a lelkiismeret elcsitítása, ugyanis valójában, az anya felelt azért, mert a kislány nem lehetett egészséges és leendő boldog és egészséges felnőtt.

„A gyerek három éves koráig van az anyja aurájában, ezt követően fokozatosan leválik róla és hétéves korától a családi aurában önálló aurára tesz szert. Vagyis az anya felelőssége a gyerek három éves koráig nagyon közvetlen, de azt követően már nem. Persze ebben is vannak egyedi esetek.” – Ilyen eset, amit Ön említ nincs. Az auratestek fejlődési korszakai egyforma időtartamúak mindenkinél, és egy a funkciójuk, attól, hogy tévesen, egészségtelenül fejlődnek ki az auratestek többnyire a nevelésen múlik, de minimum 14 éves koráig minden gyermek az anyja tudattalanjával van összekötve, és kitéve annak, hogy tükrözze az ott gyülemlő, lefojtott negatív érzéseket. A harmadik Szaturnuszi ciklusban 14-21 éves korig alakul ki (az Ikrekkel analóg fejlődési szakaszban) a gyermek önálló, sorsot is szemlélő logikai képessége, ekkor alakul ki az önálló mentális aura teste, innentől kezd egyre felelősebbé válni az egyetemes törvények szemszögéből is saját lelkivilágáért, ami persze még ekkor is befolyásolható az anya által, ez a gyermek stabilitásától függ.

„A családfelállításos sztorik nagyon plasztikusan képesek bemutatni, hogy a nem boldog, alkesz, krónikus beteg gyerekek nem kizárólag és nem elsősorban az anya konfliktusait vállalják át, van az is, de az előző generációk megtagadott sorsai a legkülönfélébb formában képesek visszaköszönni az utódokban, nem beszélve az ikerterhességek magzati veszteségeitől.” – Csak anyai ágról, tehát elég nagy valószínűséggel az anyában is ott rejlenek az adott karmikus problémák.

„Egy ismerősöm kínzó hátfájása attól volt, hogy a nagyszülők korán meghalt kislányukat elengedni nem tudták, ottmaradt velük a halála után is. Az ismerősömet, az unokájukat pedig ők felügyelték. A szokásos történet, hosszú házban laktak, elöl az idősek, hátul a hozzáépítésben a fiatalok. A fiatalok a hegyen dolgoztak, a nagyszülők pedig vigyáztak a kislányra. Az el nem távozott kislány lelke hozzákapcsolódott az unokájukhoz, máris kész a betegségfaktor, és ehhez az anyjának semmi köze nem volt.” – De a valósághoz se sok. A hát az oroszlánhoz tartozó testrészt, tehát oroszláni, személyiségi problémát jelent. Az ismerőse feltételezem felnőtt, tehát a hátfájás az ő oroszláni karmáját jelzi. (Amennyiben tényleg a háta fájt.) Az Ön ismerősének inkább a párkapcsolattal és saját személyisége értékével kapcsolatosan vannak tévideái, amelyek a karmáját jelzik. Ha valóban elmúlt a hátfájása az igen misztikus dolog, viszont nem tudom, milyen lehet a párkapcsolata és élete vezetését mennyiben vezérli az, hogy saját magát lemérhesse, és lehetőleg mindig a legjobb. legérdekesebb lehessen, mennyiben képes nyílt harcokat vállalni, felvállalni magát, uralkodni magán stb. Ez természetesen az ő ezekről való személyes beszámolója nélkül nem vitatható tovább, csak jeleztem, hogy egy kauzális asztrológus másfelé indult volna el.

„Az élet sokkal színesebb, minthogy szülni kell a nőknek három-négy gyereket, akkor aztán ott a fejlődés lehetősége. Nem tudom honnan a fenéből származik ez a minta, de hogy semmi köze a spirituális ügyekhez, egészen biztos. Ezerszer voltunk már apák, ezerszer voltunk már anyák, hetedíziglen dolgoznak bennünk az elődeink tapasztalatai, ez épp elég muníció a fejlődéshez anélkül, hogy most gyereket kellene szülni hozzá.” – Nem rég azt írta, vak tudatlanságban szültek ősanyáink, szinte arra utalt, hogy állatok módjára szaporodtak, most pedig mégis le akarja tudni ezen állati szaporodások által az anyai és apai szerepeket. :D
Persze nem voltak állatok, sem vaksötétben, ahogyan Ön jelezte, viszont ettől mi még tovább kell fejlődjünk. Ők is a gyermeknevelés által fejlődtek, mi is az által fejlődhetünk és oldhatunk karmát. Vagy Ön a sok Önre örökített nehézséget esetleg szintén hitelre vett luxusautóval szeretné törleszteni és gazdasági fejlődéssel? :D Szerintem inkább Önnek nem sok köze van a spirituális ügyekhez, azon kívül, hogy szeret beleszólni és szeretne ebben is a legjobb, legokosabb, legügyesebb és legsikeresebb lenne, de legalábbis elnyomni azt, aki szerint az anyaság szerepköre lényegesebb, mint az önmegvalósító színésznői, művésznői, doktornői, üzletvezetői stb. hivatásban szerezhető tapasztalatok, mert nyilván Ön szerint ez a minta spirituálisabb. Természetet kifosztani, önzően gyermek nélkül maradni, csak saját vágyaink kielégítésével foglalkozni, Önnek bizonyára emelkedettebb. Ezen a mintán én nem lepődök meg, már jól ismerem. Ön azt hiszi, hogy az anyai ági női ősei nem voltak elég önzők, nem volt elég hatalmuk, pénzük, sikerük, nem élveztek eleget, ezért Ön megteszi helyettük is. Nem véletlenül nincs utódjuk, vagy csak egy, esetleg kettő, de azok sem családcentrikusak, többnyire elköteleződni képtelenek, az ilyen modern szemléletű embereknek. Míg a világ értelmiségi-misztikusai kristálygyermek - , és leszülető nagy szellem – lázban égnek, a tinédzser generáció nagy százaléka drog-, alkohol- függő, éretlenül szexuális kapcsolatokat létesít stb. a következő generáció nagy része meddő, terméketlen biológiailag stb. Nem minden arany, ami fénylik, nem minden spiritualitás, ami annak tűnik, mert nagy részük hamis misztika az ego kényelmére és izgalmaira.

Anyaság?
2011. január 01. szombat, 0:53 | Karmatörlő (útkereső)   Előzmény

Igen, sokan vannak, akiket a tények fikarcnyit sem zavarnak, az elméletbe nem illő tények nem elemei a létezésnek, csupán, mert nem férnek bele egy közkeletű, ám ettől függetlenül a valóság próbáját ki nem álló apologétikus axiómamix kalitkájába.

Léteznek emberek, akik nem csak a gyermeknevelés által fejlődtek. Vannak akiknek sikerült időközben felnőniük, még talán önmagukhoz is.

:)

Joó Violetta képe
nem csak
2011. január 01. szombat, 10:36 | Joó Violetta   Előzmény

Nem csak a gyermeknevelés által, de anélkül nem sokat.

Felnőni önmagunkhoz? :D Egy hitelre vett autó, egy csoda-kurzus, egy felszabadító válás az alkalmazkodás és hibabelátás terhe alól, fogamzásgátló és abortusz az édes hedonista, nyüzsgésért, nárcisztikus tetszelgésért. stb. :D Micsoda mitologikusan legendás próbatételek, micsoda furfangosság, micsoda isteni erő kell mindehhez? :D

"Igen, sokan vannak, akiket a tények fikarcnyit sem zavarnak, az elméletbe nem illő tények nem elemei a létezésnek, csupán, mert nem férnek bele egy közkeletű, ám ettől függetlenül a valóság próbáját ki nem álló apologétikus axiómamix kalitkájába." - Hát, igen, hogyan férhetnének bele az anyaságot elutasító, de legalábbis többnyire negatívumként megélő nők modern és misztikus életfelfogásába azok a metafizikai tények, hogy tulajdonképpen a női mágikus képességért való felelősség, az ők nagyon jónak és erkölcsösnek képzelt személyisége lemérhető gyermekeik egészségén és magatartásán, mert egyrészt a gyermekek 14 éves korukig őket tükrözik, másrészt az apák kezéből úgyis kivették a nevelés jogát, és az elkényeztetett gyerkőcök felnőve vagy őrült természet és más embertárs kizsákmányolásába kezdenek, vagy csak tengenek, lengenek céltalanul.
Az itt lezajlott méltatlankodások számomra még élesebben mutatják a különbséget a valódi spiritualitás szerint élő, s befogadó, szeretetáramoltató képességüket a párkapcsolat és természetesen az gyermekek gondozása által kifejlesztő, elmélyítő nő és a világi, okoskodó, szemellenzős, nyafogós és akaratos hedonista "nő" között.
Különben nem teljesen értem, hogy egy, magának a "karmatörlő" nevet választó személy, tehát az aki már nevével is jelzi teljesen metafizikátlan és spiritualizálatlan felfogását tulajdonképpen milyen alapon akar vitatkozni a metafizikáról és a spiritualitásról. Kedves Karmatörlő, mielőtt sikerülne túlnőnie saját magán és ebbe nyomorultan belebetegednie és belehalnia, talán fogadja meg azt a tanácsom, hogy tegye félre a misztikus marhaságokkal felpóckolt és túlnőtt egóját, és gondolkozzon el (némi sors iránti alázatot erőltetve) azon, hogy az a feladat (karma) amelynek megoldása életünk értelme és rendeltetése, eltörölhető-e egyáltalán, de legalább is mi a sorskövetkezménye, karmikus következménye ennek a sors és isten elleni kicsinyes lázadásnak?
Tudja vannak emberek, akik azt hiszik, hogy felnőttek egy sosem létező mindenható szintre, hogy az egojuk mindent irányító hatalommá nőtte ki magát a sok tudás és okoskodás segítségével és egy bizonyos mértékű, huzamosan fenntartott sorssal szembeni agresszió és akaratoskodás után a Karma törvénye egyszerűen lenyomorítja vagy ki is iktatja őket.

Kedves Violetta!
2011. január 02. vasárnap, 11:39 | Karmatörlő (útkereső)   Előzmény

Látszik az anyaság és nőiség témáján, hogy igen nagyon mélyen érinti a nőiség és anyaság megélésének problémája. Nyilvánvalóan dolga van vele, de nem kívül, hanem belül. Ám belül már annyira szofisztikáltan ápolja a téveszméit, hogy kívülről kell egy impulzus, ami a belső munkát elindítja a letisztázódás felé. Természetesen reagálhat egóból és spirituális egóból is, mindkettőt megtette, és természetesen akkor lát neki a belső munkának, amikor megérett rá, mint mindenki más esetében.

A nőiséggel kapcsolatos terjengős és sokféle jelzővel illetett témaindítójában a szellemi törvényekre hivatkozik. A nőiség és az anyaság szerepét illetően a szellemi törvények azon interpretációja, amelyet Ön axiomatikusan elfogad, súlyos csúsztatásokat tartalmaz, amelyek tényszerűen cáfolhatók, mind a családfelállítás, mind az Ön által misztikusnak vélt, számomra szabályosan kézzel fogható parapszichológia felől, de más módszerek is rendelkezésre állnak. Ez a mondandójának alapját kilövi. Érthető az ellenállása, hiszen milyen nagyon sokat gályázott a témán! Bár ebből kiderül, van még mit. Megjegyzem, hogy a szellemi törvények és azokról készült interpretációk nem azonosak.

Beszéljünk az egóról, olyan sokat ostorozza! Szerintem nincs semmi fölösleges bennünk, mindennek megvan a helye. A hol természetesen egy fontos kérdés. Továbbá érdemes volna egy az Ön szótárában még nem szereplő spirituális egóval is legalább ennyit foglalkoznia. Meglehetősen sokan spirituális egó túltengésben szenvednek, akik a spirituális útra lépnek. Amikor valaki elkezd a spirituális ügyekkel foglalkozni, akkor hajlamos csak a saját álláspontját és kizárólag a neki megnyílókat látni. Most a saját érvrendszerében dagonyázik és minden mást ignorál. A nagyra nőtt spirituális egó megakadályozza egy teljesebb kép kialakulását, ami mellesleg alkalmas arra is, hogy tesztelje a sajátját, bár elég munkás a különféle rendszerek közötti átjárást megtalálni.

Sokan megfeledkeznek a legalapvetőbb jellegzetességéről a világunknak, és az a sokféleség. Sok világról érkeztünk, mindenkinek más a tudatfejlődési története, és az elválasztott földi világunkban más a médium, ami által eljuthatnak legbensőbb lényegükhöz. Van, akinek az asztrológia ez a médium, van, akinek a számmisztika, van, akinek a védikus tudományok, van, akinek a vallásos hit, van, akinek a parapszichológia, stb. sőt ezek permutációja is előfordulhat. Nos, az Ön számára az asztrológia ez a médium, nekem és még sokaknak viszont nem. S bár az Ön számára érzékelhetetlen és ezért elfogadhatatlan, másoknak másként mutatkozik meg a finomenergetikai világ.

Olyan ez, mintha a csillagászok azon vitatkoznának, hogy hogyan néz ki az Univerzum. És aki a látható tartományt fényképezi azt bizonygatná, hogy a más hullámhosszokon készített kép nem valóság, és aki más tartományt fotóz, mint ő, az tévutakon jár, az ne nevezze magát csillagásznak. Tudom, hogy az asztrológia hisz saját átfogó mivoltában, ez azonban csak az asztrológusok spirituáis egójának a terméke, ugyanezt tökéletesen különböző terminológiákkal is le lehet írni, nem beszélve az asztrológia által nem ismert energiahatások és energiaimpulzusok befogásáról.

Ami a tükröt illeti, számomra minden tükör. Minden emberi kapcsolatom az, és életem minden eseménye függetlenül attól, hogy milyen úton érkezik. Ez a blog is az. Belenéztem ebbe a tükörbe is, nyilvánvalóan át kell gondolnom a női energiaminőséggel kapcsolatos ügyeket ismét.
S, ha már tükör, azt, javaslom, amiként engem lát, használja tükörnek, ez egy saját bensőjéből származó kivetítés. Talán érdemes megkeresnie benne önmagát. Bizonyára van kapaszkodója az energiarendszerében. Még az is lehet, hogy karmikus eredetű.
Még egózhat és szofisztikált asztrológiai halandzsával érvelhet, akármiket tulajdoníthat nekem, azt vetít rám, ami Önből fakad. Ez mind Önről szól, cseppet sem bánom akármit írogathat. Több okból is szúrom a szemét, használja ki az alkalmat és nézzen magába, hogy mi miatt irritálom ennyire? Ez is egy esély a fejlődésre, mégha nem anyuci felől érkezik is. Bár ez a saját axiómarendszerében biztosan valahogyan begyömöszölhető az anyai vonal akármijébe.

Egyébként van az asztrológiának egy igen súlyos vakfoltja, így kimarad a legalapvetőbb és legközvetlenebb hatás vizsgálata és figyelembe vétele minden szinten, méghozzá a szülőbolygónk a Föld és élő szellemének, a Földanyának a hatása. Ha már nőiség és anyaság, érdemes volna egy cseppet vele is foglalkoznia. Bár lehet, hogy ez már túlságosan misztikus Önnek.

:)

Ja, kimaradt....
2011. január 03. hétfő, 9:43 | Karmatörlő (útkereső)   Előzmény

A karmatörlésről....
A karmatörlés eredményeképpen minden krónikus nyavalyámból kigyógyultam, visszakaptam a képességeim egy részét, s bár még nem vagyok a folyamat végén, nagyon úgy tűnik, hogy őstehetség vagyok karmatörlésből.:)
Nem sétagalopp, de végigcsinálható sok-sok veri-veri misztikus és egészen konkrét segítséggel. Örök hála érte!

Most a folyamatban - sokadik körben - ismét a női energiák vannak terítéken, ezekhez nyújtott adalékot a topikja. Köszönet érte!

:)

Karmatörlő! Elgondolkodtam azon,amit írsz,és arra jutottam,hogy
2011. január 03. hétfő, 12:20 | Éva.   Előzmény

Karmatörlő!
Elgondolkodtam azon,amit írsz,és arra jutottam,hogy biztos valamit nagyon jól csinálsz,de az is biztos ,hogy ez nem a karmatörlés.

Ha a karmatörlés lehetséges lenne,akkor már rég nem lehetnél velünk,mert azzal magadat is megszüntetnéd,eltörölnéd.

Nézd meg még akik megvilágosodottak,azok is amíg élnek végig kell hogy éljék még a maradék
szamszkárákat.
Betegek lesznek és úgy halnak meg.Miért nem tesznek ellene vajon,hiszen mi az nekik?
Ők nem törődnek vele mert tudják miről van szó.
Buddha pl.Ételmérgezésben halt meg.Valószínű el tudta volna törölni a karmáját,miért nem tette?
/de sorolhanám a többieket is/

Az a lényeg,hogy a megvilágosodásuktól már nem hoznak létre újabb karmacsírákat,viszont a meglévőknek még el kell égni./pont ezért vannak itt még a megvilágosodásuk után egy ideig,amíg ez a folyamat végbemegy./

Miután minden tettünknek következménye van,akkor annak is ,hogy Te törölgeted a karmádat,hiszen ezzel is egy karmát hozol létre,tehát így sohasem lesz vége:)

Ezen kívül ki vagy Te most? Ezeknek a szamszkáráknak,karmacsíráknak az összessége.Ha ezeket törölgeted akkor magadat törölgeted,magadat akarod megszüntetni?
Ez akkor lenne lehetséges,ha nem ez lennél már ami,de akkor meg már minek?

Szóval Ilyen kétségeim támadtak a karmatörléssel kapcsolatban.

Ademon képe
Egyáltalán mi ez az egész mizéria a karmatörlésről? :) Mit
2011. január 03. hétfő, 12:52 | Ademon   Előzmény

Egyáltalán mi ez az egész mizéria a karmatörlésről? :) Mit kell törölni minek, miért? Mert anno valaki ezt monda, hogy ezt kell különben szenvedni fogunk úgyhogy húzzunk gyorsan innen? Ennyire rosszul érezte magát az a pasas az életében? :)
Ebben az egész karmatörlésben mennyi valódi tudatosság és mennyi a pusztán beidegződött dogmatikus babona?

Ez egy viszonylag új ezoterikus irányzat.Megvan a szellemi hátte
2011. január 03. hétfő, 13:16 | Éva.   Előzmény

Ez egy viszonylag új ezoterikus irányzat.Megvan a szellemi háttere és a praxisa is.

Nekem konkrétan az a bajom vele,hogy a létet szerintem nem helyesen értelmezi,ahogy azt fentebb is megkérdőjeleztem,és hát a praxis is erre van felépítve.
Karmatörlő írásait egyébként mindig megkülönböztetett figyelemmel olvasom,de ebben a kérdésben kétségeim támadtak,amit fentebb ki is fejtettem.
Mivel ,egyébként díjazom karmatörlő nézeteit,ezért vetettem fel ezt a ,,problémát''.
A részemről nincs semmiféle mizéria,és az ő részéről sem,úgy gondolom.
De ezt majd ő elmondja /ha akarja:) /.

Ademon képe
Az érdekelne, hogy hétköznapi értelemben mit jelent a
2011. január 03. hétfő, 13:24 | Ademon   Előzmény

Az érdekelne, hogy hétköznapi értelemben mit jelent a karmatörlés?

Ezt ne tőlem kérdezd én elmondtam a véleményemet,hogy ez miért
2011. január 03. hétfő, 13:33 | Éva.   Előzmény

Ezt ne tőlem kérdezd én elmondtam a véleményemet,hogy ez miért nem lehetséges.
Karmatörlő csinálja ezt a praxist,majd ő elmondja ,hogyan gondolja mégis:)

Túl hamar válaszoltál,ezért az előbbi hozzászólásom vége lemaradt,és már nem tudok így szerkeszteni:)
Ezt írtam még:

,,Részemről nagyon komoly próbákon kell átmenni bármilyen elméletnek,tanításnak,ahhoz ,hogy elfogadjam.
Minden létező információt összeszedek egy állításról,és ütköztetem azokat.Csak is így fogadok el valamit,ha ezeket a próbákat kiállja. Egyébként nem hiszek el semmit,akármilyen jól hangzik is:)

Jelen esetben úgy találtam,hogy minden eddigi tanítás a létről,teljességgel ellentmond ennek az újfajta elméletnek.
Azért vagyok kíváncsi Karmatörlő véleményére,mert hátha mond olyan indokot,érvet a felvetésemre,ami mégiscsak elfogadható,vagy legalább is elgondolkodtató.
Szerintem ez alap kérdés a létünkkel kapcsolatban,miért lenne ez mizéria szerinted?''

Ademon képe
Miért ez a mizéria? Mert valaki már megint nem bír magával... :D
2011. január 03. hétfő, 13:44 | Ademon   Előzmény

Miért ez a mizéria?

Mert valaki már megint nem bír magával... :D

Kire gondolsz ?:D
2011. január 03. hétfő, 13:54 | Éva.   Előzmény

Kire gondolsz ?:D

Ademon képe
Akárkire aki többet lát bele a dolgokba, mint ami valójában van
2011. január 03. hétfő, 14:29 | Ademon   Előzmény

Akárkire, aki többet lát bele a dolgokba, mint ami valójában van :)

Mikor az ember sokszor úgy próbál a bizonytalanságban bizonyosságot teremteni, hogy kitalál oda egy számára ideális elméletet, ami többé kevésbé beleillik a képbe. Még ha az elmélet egy illúzió is, még mindig jobb abba kapaszkodni, mint forgolódni a bizonytalanság érzésében. Idővel az ember el is hiszi, hogy az igaz pusztán azért mert jó érzést és bizonyosság érzetet okoz neki a felfedezni vélt tudás. Aztán jön az ellentmondások folyamatos kimagyarázása ilyen olyan, újabb elméletekkel... egészen a végtelenségig.

És mindez az egyén fejében játszódik le, a saját fantáziájában, de ekkor már rég összemosódott a realitásával. Az elfogult magabiztosságának kisugárzása pedig vonzza az önbizalom és szeretet hiányos embereket, akik mellészegődnek és elmerülnek az illúzió adta boldogság fényében... és így tovább, tovább...

Nem kell más hozzá mint egy jó szónok, aki őszintén beszél, mert tényleg el is hiszi amit mond :) A mosolygó hívek meg a jelenlétükkel ezt mind visszaigazolják neki. A többi ember meg nyilván még tudatlan, hisz nem jöttek rá az igazságra és az "ego-juk" is ellenáll :)

Egyetlen mondatodat kivéve,minden szavaddal
2011. január 03. hétfő, 14:34 | Éva.   Előzmény

Egyetlen mondatodat kivéve,minden szavaddal egyetértek:)

,,Akárkire, aki többet lát bele a dolgokba, mint ami valójában van :) ''

Ez lenne az a mondat,mert ezt még te sem ítélheted meg teljes bizonyossággal,mert nem tudhatod azt a,, határt'',amennyi lehet a dolgokban,és annál több már nem:)
A te tudatodban annyinak van helye...ez így lenne helyes
A többivel egyetértek...

Ademon képe
Akárkire, aki többet lát bele a dolgokba, mint ami valójában
2011. január 03. hétfő, 14:48 | Ademon   Előzmény

Akárkire, aki többet lát bele a dolgokba, mint ami valójában előtte van.

Így jobb? :)

Igazán nem akarnám megmondani,hogyan fogalmazz,de a végén
2011. január 03. hétfő, 16:11 | Éva.   Előzmény

Igazán nem akarnám megmondani,hogyan fogalmazz,de a végén valahogy egy sávba kerülünk mindig:DDD

Ez még így mindig nem áll meg nálam,mert vannak lehetőségek is potencialítás,amit még nem tudhatunk,de ha nyitottak vagyunk,akkor esetleg felfedezhetjük.
Vagyis hogy nem zárnék le semmit a további lehetőségek elől.
Ha mondjuk ,meg maradok annyinál,amennyit épp most látok,és nem adok teret esetleg többnek,akkor megrekedek,itt ahol tartok.
Így gondolnám valahogy.Vagyis hogy nem tehetek még ilyen kitételt sem,amire most módosítottál.
De ismétlem ez az egy mondatod,amivel nem értettem egyet:)
És hadd legyen!:D