Miért van szemüvege a Dalai Lámának?
Láttam a Tv-ben a Dalai Lámát Magyarországon.
Miért van szemüvege?
Ő nem tudná elintézni hogy ne legyen szüksége rá?
De most komolyan, Ti mit gondoltok?
- aurora blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
262 hozzászólásA megvalósult-megvilágosodott nem azért nem menti meg a testét, mert már nem érzi fontosnak, és nem is azért lesz beteg, mert még valahol ő is személy.
Jézus miért nem mentette meg magát a keresztfán? Miért nem futott el amikor érte jöttek?
Pontosan azért nem, mert Ő már nem személy.
Ramana miért nem mentette meg önmagát? Ennek már semmi köze sincs a karmához, meg a személyiséghez, hacsak az nem, hogy ezek hiányában, nem marad más csak az Egy.
És valóban Ramana kivetítette a testén belül a világot, és megszabadította annak bűneitől. Nem önmagát, hanem a világot.
Ezek a világi bűnök tették a testét beteggé, és nem egy még megmaradt személyiségre nem odafigyelés váltotta ezt ki.
Ezt önfeláldozásnak hívnánk, ha nem tudnánk, hogy az "ön" nem létezik, így feláldozás sincs.
Ez az Ön-zetlen , Ön-nélküli szeretet.
Egy megvilágosodott csak értelmes dolgokra törekszik, és az, hogy ne legyen személy, nem értelmes dolog.
Hogy Krisztus miért nem mentette meg magát a kereszthaláltól? (röviden, mert vétett és a karma törvénye még rá is érvényes! Mert élő személy...) Bővebben: http://www.kozmaszilard.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=90&...
Kozma Szilárd: A kereszt metafizikai értelme és a kereszténység paradoxona
Továbbá Kozma Szilárd több tanulmányában is említést tesz arról, mi a keleti misztikák alap hibája, még pedig az, hogy a fizikai valóság funkcióját nem ismerik, nem ismerték, és ezért nem értelmezik az anyag által közvetített információkat. Ilyen a betegség is. Nem értelmezni és függetlenítenie valakinek magát a saját teste betegségeitől teljesen metafizikátlan, tehát téves spiritualitás. Kábulat. És nem megvilágosodottság.
Teljes megvilágosodottság persze nincs, de bizonyos tettekről, magatartásokról kellő információ birtokában megállapítható, hogy az éber tett volt-e, vagy kábult és metafizikai törvényekkel nem harmonizáló.
Kozma Szilárdnak a témához való hozzáállása inkább tűnik nekem filozófiainak vagy teológiainak ezen a téren mint saját szubjektív Tapasztalaton alapuló konkrét tudásnak. Nincs ezzel semmi baj, az egyén - főleg ha erősen kötődik a fizikai megnyilvánulásához, és a testet mint az élet elengedhetetlen és elsődleges meghatározójának tartja - valószínű hogy érthetetlennek és természetellenesnek veszi azt, mikor valaki (szubjektíve megtapasztalva a nem-fizikai lét lehetségességét, és az életnek testhez nem kötöttségét) úgymond átengedi testét Istennek, lévén hogy nem kötődik oda az éntudat, és már nem "fontos" vagy "lényeges" mi lesz vele. Hisz csak olyan mint egy házikedvenc, egy szeretnivaló állatka :)
Azért nem filozófia, vagy teológia, mert metafizikai a Kozma Szilárd hozzáállása, tehát saját (objektív vagy szubjektív) tapasztalat az egyetemes törvényekről. Nekem logikus volt elsőre is. Aki misztikus mártíri ambíciókból feszítteti meg magát, az bizonyára nem a spiritualitás útját járja. Jézus, az "Isteni fia vagyok" kijelentést nem csak magára értette, hanem úgy, hogy én, mint ember, tehát ti is mindannyian. De tény, hogy ébredt erre rá, és ezért ő tudta használni a mágikus képességét, amit a Titok film óta már sokan ismerhetünk mi is, úgy, hogy valóban bárki képes rá.
Az élet elengedhetetlen tényezője a test. Test nélkül "csak lét" van. Az élet biológiai. De attól, hogy biológiailag élek, attól még a szellemem nem szűnik meg létezni. Viszont csak a fizikai világon keresztül tud saját magáról információt szerezni és saját magát javítani. Tulajdonképpen fejlődés csak a fizikai világ segítségével, az anyag információ megtartó és visszatükröző tulajdonsága által létezik. Tehát aki az anyagot függetleníti a szellemtől, az tulajdonképpen keveset tud. Elég beképzeltség azt állítani, hogy ezt valaki azért teszi, mert ő már tökéletes. Tökéletes ugyanis nincs. Feladat nélkül nem születünk, Jézus sem csak tanítani jött, hanem tanulni, tapasztalni is. És ha tehette volna, akkor nem hal meg 33 évesen, de az egyetemes törvények rá is vonatkoznak. Halottat feltámasztani pl. már fekete mágia.
Tudom, hogy ez sokaknak hajmeresztő, de az egyház (pontosabban Nagy Konstantinék) pont azért ferdítette el, cenzúrázta ki nekünk az egész történetet Jézusról, hogy az emberek jó alattvalók legyenek, s ne felébredettek, akik tisztában vannak azzal, hogy saját sorsukat irányítják, s ezért meg is oldhatják.
A nem-fizikai lét lehetségességét megtapasztalni nyugodtan lehet úgy is, hogy attól még tudom, hogy a testem a szellememet (annak egészségét) tükrözi, s ezért a fizikai világ, bele értve a testemet is - jelzéseiből kinyomozom a szellemem tévedéseit, hibáit és változtatok rajta. "Ha kettőt eggyé teszitek csak úgy juttok be a mennyek országába" Test és szellem egy. Különválasztva még csak arra sem jövünk rá, hogy miért született a világ, miért születtem én?... Hát, nem azért, hogy a házi kedvencemmel víkendezzek. De nyilván, aki már eldöntötte, hogy a teste neki nem tájékozódási eszköz, annak úgymond már mindegy. Az ilyen téves boldogságot jelzi a cukorbetegség, vagy pl. azt a mentalitást, hogy a testemért nem vállalok felelősséget bőrbetegségek, csontbetegségek (Szaturnuszi problémák).
Erről mi a szubjektív filozofikus-misztikus, anyagi valóságot félretevő véleménye, kedves ramanovics? :)
Különben az éntudatot kár megtagadni, mert az még az Úristennek is van. Az arany öntudat-ról van szó. Ami egyszerre személyes és egyetemes érzés. Az Aranykor azt a korszakot jelzi, amikor az emberek arany öntudatban élnek. Egyéni, személyes korszak. Nem világi és össznépi, emberiségi, az egy idealista és utópista elképzelés. A Mennyország is személyes. És nem pedig Vendéglő a Jó istenhez. :D
Nem a testem vagyok? Hanem egy bárányfelhő? Mint ahogy Osho adta könyvcím hirdeti: az én utam egy bárányfelhő. Ez nem volt realizálható, mert ha a testi betegségek a megvilágosodása után inkább fogytak volna, mint szaporodtak és súlyosbodtak, akkor valóban hihetnénk, hogy ő tényleg könnyedén végezte a feladatokat, amire leszületett és szellemét egyre világosabbá tisztábbá tette. "Gyümölcséről ismeritek meg a fát" mondhatnánk mai szóval: egészségéről és gyermekeiről ismered meg a másik ember szellemét, éberségét, megvilágosodottságát. Na, már most, ha egy "mesternek" 35 éves kora után sincs családja, ahol tényleg nem lehet már kikerülni a felismerést, hogy a testi tapasztalataim is én vagyok, :D nem véletlenül, s nem feleslegesen, értelmetlenül, hanem okkal! Akkor általában az illető egészsége hanyatlásnak indul. Ahogy a szelleme is tévutakon tévelyeg sok lényeges kérdést illetően. Emellett féligazságokat mondhat még. De amennyiben van családja csak épp nem tölti be az apai szerepet szintén ez következik.
metafizikai a Kozma Szilárd hozzáállása
Metafizikai úgy hallottam azt jelenti "a fizikain túli". Nekem igencsak a fizikumra, testre, formára korlátozottnak tűnik amiket ír. Annak világa pedig lévén illúzió, kimeríthetetlen - végtelen életeket tölthetünk magyarázásával, értelmezések és ideológiák gyártásával. Elnézést, de én inkább Isten békéjét keresem :)
ő tudta használni a mágikus képességét, amit a Titok film óta már sokan ismerhetünk
Ha arra gondolsz, hogy "amit az elmédben tartasz, az hajlamos megjelenni a fizikai világban" akkor ez nem mágia. A Titok filmet nem láttam, de nem is vagyok rá kiváncsi. Többet tanulok abból, ha leülök és hallgatom ahogy nő a fű :)
Az élet elengedhetetlen tényezője a test.
Kérdezz meg erről valakit akinek már volt testen kívüli tapasztalata :)
Az élet biológiai.
Igen - a reduktív materialista szemlélet szerint pedig pusztán biológiai.
Tulajdonképpen fejlődés csak a fizikai világ segítségével, az anyag információ megtartó és visszatükröző tulajdonsága által létezik.
Igen - a reduktív materialista szemlélet szerint. Persze ettől még egy kis igazság abban is lehet természetesen :)
Tökéletes ugyanis nincs.
Az Abszolút létezik (hívhatjuk Istennek is). Sokan beszámoltak már erről a világ fennállása óta, a nagy avatárok, Krisna, Buddha, Krisztus... Én inkább nekik hiszek, elnézésedet kérem :)
Elég beképzeltség azt állítani, hogy ezt valaki azért teszi, mert ő már tökéletes.
Igazad van, aki azért tenné mert tökéletesnek, abszolútnak, Istennek hiszi magát, az tévedésben van. Viszont akivel ez pusztán megtörténik, mivel ez önnön saját valójának kifejeződése abban a pillanatban, azt mondhatjuk, Isten kegyelme van rajta :)
...azért ferdítette el, cenzúrázta ki nekünk az egész történetet Jézusról, hogy az emberek jó alattvalók legyenek...
Könnyen esik az ember abba a hibába hogy a világot febontja üldözőre és üldözöttre, gondolván hogy "mindenről (amit én rossznak címkézek) tehet valaki", és "máshogy is lehetett volna". Ha a történelem máshogy is alakulhatott volna, máshogy alakult volna :) Így aztán könnyen belátható, hogy aki Isten békéjére vágyik, jobb ha nem olvas Marxot :)
A nem-fizikai lét lehetségességét megtapasztalni nyugodtan lehet úgy is, hogy attól még tudom, hogy a testem a szellememet (annak egészségét) tükrözi
Ez így van. Lehet úgy is (!). Ámen.
Az ilyen téves boldogságot jelzi a cukorbetegség
Akit aggaszt a cukorbetegsége, az nem lehet boldog cukorbeteg. Viszont miért ne lehetne az boldog cukorbeteg, akit nem aggaszt a cukorbetegsége? Miért ne lehetne boldog az a kövér, aki elfogadta, hogy ő kövér? Aki nem hajlandó elfogadni jelen állapotát, az nyugodtan dolgozzon rajta. Nincs azzal semmi baj. Viszont én nem nevezném megtévelyedettnek azt, akit nem aggaszt saját korlátolt véleményem és látásom szerinti "hiányossága" vagy betegsége. Ez erről az én jajdemetafizikai véleményem :))
Különben az éntudatot kár megtagadni, mert az még az Úristennek is van.
Az antropomorf istenképnek nemcsak éntudata, de még hosszú szakálla is van :) Félretéve a viccet, ez a te Istenképed. "Mindenkinek érdemei szerint".
Összegezve, mondhatnánk hogy: van testem, de nem a testem vagyok. Ramana Maharshi szavai:
"Nem én vagyok a hét alkotóelemből (dhátu) álló durva [anyagi] test; nem én vagyok az öt megismerő képesség, nevezetesen a hallás, a tapintás, a látás, az ízlelés és a szaglás képessége, amelyek a nekik megfelelő tárgyakat, vagyis a hangot, a tapintást, a színt, az ízt és az illatot érzékelik; nem én vagyok az öt akarati képesség, nevezetesen a beszéd, a helyváltoztatás, a fogás, az ürítés és a nemzés képessége, amelyek a nekik megfelelő funkciókkal, vagyis a beszéd, a helyváltoztatás, a fogás, az ürítés és gyönyörérzés funkcióival rendelkeznek; nem én vagyok az öt életszél, vagyis a prána és a többi, amelyek a belégzésnek és a többi négy lélegzési funkciónak felelnek meg; de nem én vagyok a gondolkozó elme sem; s ugyanígy nem vagyok azonos a [mélyalvásban megvalósuló] tudatlansággal sem, amely mit sem tud a objektumokról, amelynek nincsenek funkciói, s amely a tárgyaknak csupán maradványszerű benyomásait hordozza."
Ha ezek közül egyikkel sem vagyok azonos, akkor ki vagyok én?
"Miután a fent említett azonosítások mindegyikét az "ez sem", "az sem" válaszokkal elutasítottuk, egyedül [maga] a tudatosság marad - az, hogy én vagyok."
Amen.
A megvilágosodás fogalmára az egyén konkrét szubjektív tapasztalat hiányában rávetíti illúzióit, vágyait, elmeszüleményeit. Így könnyen megszületik egy naiv, idilli álomkép "A Megvilágosodottról" aki bizonyára fiatalos, fitt, aktív, erős, egészséges, kedves és figyelmes, kiváló szónok, határozott de mégis szelíd... És Gyémánt fokozatú hálózatépítő is, természetesen :-)
Igen, ez egy elég problémás népbetegség, úgy látom.
:D
Tehát az naiv illúzió, hogy ha valaki megvilágosodott, tehát úgymond szellemileg teszi a dolgát, fejlődik stb., akkor az pl. 60 éves kora után is (először is még él, aztán, hogy még) fitt és egészséges is, és az arca fiatalos. Tehát teszem azt, a robotmunkától, hajtástól, stressztől, krónikus betegségektől, ellaposodott, kisiklott magánélettől meggyötört arcú 40-esektől valahogy jobb bőrben van, s fiatalabbnak néz ki, az illúzió. S az igazi megvilágosodás, ha az illető tojik a teste nyomorára és arra, hogy 70 éves rokkantnak érzi magát 40-50 évesen, az élete romokban hever, de ő mégis... pedig jó úton jár. Csak hát nem a teste, hanem a szelleme. Ott fenn a babakék égen a bárányfelhőkkel játszadozva.
Nem akarok senkit megbántani, de aztán az illúziók csúcsa.
Hálózat és csapatépítő trénerekről szerencsére nincs tapasztalatom.
Nem értem. Én azt hittem megvilágosodottakról beszélünk és nem szociológiai jelenségekről. Hogy jönnek a témához az életüket romokban heverőnek, magukat pedig rokkantnak érző 40-50-esek? :)
Nem megvilágosodottakról beszélünk, Ön pl. beszélt azokról akiknek az, az Ön szerint naiv elképzelésük, hogy a megvilágosodottak fittek, fiatalosak stb. Talán már ezzel is a szociológia határait súrolta? Vagy ez melyik lógia? Naivalógia? :)
A fiatalos és fitt kontrasztjaként említettem én az öreges és beteges embereket. Nekem az a meglátásom, hogy amennyiben Ami fent, az van lent (Hermes Trismegistus) tehát amilyen a szellem, olyan a test (az anyagi) aszerint a fiatalos és fitt, jó észjárású stb. inkább tükrözi az egészséges, megvilágosodott szellemiséget, mint ami nem fiatalos (energikus, harmonikus) és fitt. Persze egy bizonyos korig lehet csalni a testünk esztétikájával, az egészségünkkel viszont nem.
Úgy érzem elbeszélünk egymás mellett. De legalábbis biztosan gyökeresen mást értünk a "megvilágosodott" fogalmán.
Le kell szögeznem viszont, hogy nem zártam ki annak lehetőségét hogy fitt és egészséges IS lehet egy megvilágosodott, egy ilyen kijelentés nem fedné a valóságot. Azt zártam ki, hogy CSAK olyan lehet.
Viszont Ön szerint (elnézést az eddigi tegeződésért) úgy látom prerekvizítum, hogy ez csak és egyedül (!) a test folyamatos figyelése, ápolása, egyfajta "ideál" felé való folyamatos hangolásával (vagy testtel kapcsolatos "jó karma" tulajdonlásával) valósulhat meg, és kétségbe vonja, hogy bizonyos tudatszinten lehetséges a létezés a test állapota feletti aggódás nélkül is. Szíve joga, olyan dogmában hisz, amilyet csak jónak lát :)
Én inkább a metafizikában hiszek, mint dogmákban.
A test folyamatos figyelése, szükséges a szellemi egészség felé vezető úton való járáshoz. Az, hogy figyel valaki a teste jelzéseire, nem aggódást jelent. Teszem azt pl. az, hogy valaki vezetés közben próbál az úton haladni ahelyett, hogy az árokba hajtana, de legalábbis a szembejövő sávba csalingázna, tehát normálisan vezet, nem hiszem, hogy bárki tudatszint emelkedését akadályozná :D A kettő nem zárja ki egymást. De vehetjük a gyerek nevelést is, az, hogy a gyermekemre figyelek és gondozom, szintén nem hiszem, hogy "földi aggodalmaskodás" amin az égiek mosolyognak "nézd, a szegény, naivat, azt hiszi számít valamit...". Szerintem amiről Ön beszél valamiféle kábult. Igen, kábult nem foglalkozni a fizikai világgal, s ottani feladataink alól kibújni, olyan kifogásokkal, hogy hát ez a stressz, meg aggodalom zavarja, hogy magasabb körökbe emelkedjek. Hát persze, hogy zavarja. Ez a lényeg. Egyszerre tudatszintet emelni folyamatosan, de ez csak éberséggel lehetséges.Egyszerre ébernek lenni szellemileg, a fizikai világra is. A spiritualitás, a tudatemelkedés, megvilágosodás nem is lehetséges felelősség nélkül. Az, aki hárítja a felelősséget, vagy aki felelősség-vállalás helyett csak aggodalmaskodni tud, az tévúton van egyelőre. De az aggodalmaskodás nem csak a spirituális felelősség vállalást nélkülözi, hanem a hitet is.
Ennek tisztázásához jó ha ismerjük a tamasz, a radzsasz, és a szattva fogalmait. Van egy egyszerü magyarázata ennek a világ létezőinek tulajdonságait hármas felosztásban taglaló leírásnak, aminek megértése segíthet Önnek megmutatni hogy nincs egyenes összefüggés a nem foglalkoztat a testem = mély tudati szinten leledzem épp.
Ez pedig a következő: a tamasz szintjén az egyén koszos, ápolatlan, ruhái foltosak és koszosak, önmaga épp hogy csak vegetál. A Radzsasz szintjének kezedetén az egyén rájön hogy ő a felelős saját életéért, egyre több az energiája és a világ dolgait elkezdi a maga és a köz hasznára fordítani, most már egyre szebb ruhákban jár, már nem koszos, és nem ápolatlan. Ez kiteljesedik a Radzsasz szint felsőbb szféráiban, ahol az egyén már gyönyörű és új ruhákban jár, mindene megvan amire a fizikai világból vágyik, egészséges, boldog és kiegyensúlyozott. A következő szint a Szattva, ahova Isten megismerésének vágya hajtja, s mikor ide eljut, a sok szép ruha és fizikai érték már keveset jelent számára. Ruhái lehet használtak és lukasak, de tiszták, önmaga pedig Isten békéjében él.
Remélem segitettem :)
Nem teljesen értem, hogyan és miért tért Ön át a ruhákra a testről. Persze nyilván, aki egészséges testre vágyik talán logikus, hogy nem kíván koszos ruhákban járni és ezzel azt hirdetni, hogy nem érdeklik a közösségi, társas élet minimális elvárásai, vagy pl. a benne élő istent ne akarná tiszta ruhákkal megtisztelni.
Ugyanúgy ahogy tévút a flancos ruha és az az általi önértékelés, önbizalom növelés, ugyanúgy tévút a szellemiekkel és lelkiekkel való nem foglalkozás, hanem a puszta materialista egészség és tisztaság mánia. A szellemet gyógyítva gyógyul a test, de egyáltalán nem tilos a szellem gyógyításával párhuzamosan gyógyítani a testet is, sőt, bizonyos súlyos esetekben elengedhetetlen! Egy törött lábat érdemes sínbe tenni, a lyukas fogat kifúrni, betömni, az emésztési problémát megfelelő étrenddel "kezelni" stb.
Amit írtam mindössze egy szerény szemléltetése volt a gúnáknak. Azt hittem érthető és egyszerű, de ha nem, az se gond :) Arra akar rávilágítani ez a régi megfigyelés, hogy a szattva szintjén nem elképzelhetetlen, hogy valaki egyre mélyebb lelki életet élve, Istent, az Abszolútumot megtapasztalva már kevésbé kötődik fizikai gondjaihoz-bajaihoz, úgymond már nem is "törekszik", mert az amit én-nek, magamnak nevezek, már nincs jelen, az ego háttérbe vonult és átadta helyét a Tudatnak, az Én-nek, ami egyszerűen csak "van", és teszi a dolgát, Isten kegyelméből. Lévén hogy a teljességet és tökéletességet tapasztalja mindenben, ami van, mi az amire törekedhetne?
Két fontos dolog, elébe vágva bizonyos félreértéseknek:
1. Igen kevesen jutnak el ide (milliárdból egy?), a többségnek legfeljebb tudomása lehet róla (lásd jómagam) esetleg mímelhetik, lásd Osho et al.
2. Egy yang típusú embernek lehetséges hogy nehéz elfogadni, de nem csak a törekvő, cselekvő létnek van létjogosultsága a lelki fejlődés útján. Ön mintha úgy értelmezné, hogy a megvilágosodott, akit nem késztet közbeavatkozásra hogy teste szemüveget vagy rákos daganatot visel, bizonyára "törekszik" erre a fajta hozzáállásra, viselkedésre. Nos, ez nem a Megvilágosodott jellemzője. Aki törekszik arra, hogy ne törődjön a teste jelzéseivel, az a remete vagy a hippi. A megvilágosodott egyszerűen ebben az állapotban "van", leledzik, de nem törekszik rá.
Amiket az önértékelésről és a fizikai gyógyításról ír, az úgy van, teljesen magától értetődő. Remélem nem gondolja hogy bármelyik válaszom ezeknek a kijelentéseknek ellent mondana.
A Szellem nem beteg, ezért a szellemi egészséghez vezető út sem valós.
Nem fontos emberi tulajdonságokkal felruházni, így könnyen elkerülhető, hogy olyan csapdába essünk, hogy én mentem meg Őt, és nem az Ő kegyelme által részesülök Őbenne.
"A spiritualitás, a tudatemelkedés, megvilágosodás nem is lehetséges felelősség nélkül."
Ez minden bizonnyal így van, viszont egy "kábult" ezekre a tulajdonságokra nem törekszik.
XxX
Sziasztok,
Látom, leült ez a téma, de gondoltam, én is megosztom Veletek a gondolataimat, érzéseimet ezzel kapcs.
Én is voltam idén szeptemberben a dalai láma előadásán, nekem nem is annyira a szemüvegessége szúrt szemet :), hanem megemlítette, hogy nemrég volt epekőműtéte.. Fuh, mivel én is pont akkor küszködtem egy betegség testi és lelki fájdalmaival, ezért megkönnyebbülés volt, hogy egy ilyen "nagy" ember is kötve van még a fizikai léthez. Ezek szerint mégse vagyok annyira alacsony tudatossági szinten?, gondoltam magamban. Ez valamicskét segített nekem az önelfogadásban..
Most olvasom Dr. David Hawkins "ERŐ vs. erő" című könyvét. Alapvetően arról szól, hogy az igazi tudás benne van a testünkben, és izomteszteléssel és megfelelő kérdésfeltevéssel meg lehet állapítani ki/ mi hányadik lépcsőfokon áll a tudatossági - logaritmikus - skálán 1 és 1000 között. Talán a dalai lámára is érdemes lenne elvégezni a tesztet, kíváncsiságból.. ( A könyv itt is elérhető, ha v.kit érd.: http://www.4shared.com/get/lKAL50tm/DH_-_Ero_vs_ero.html) Nekem nincs benne gyakorlatom.
Sok üdv,
Azért nem lehet a testet kérdezgetni, mert a személy aki kérdezne, a test számára nem létezik. Nincs tehát kettejük között kapcsolat. Ha a személyre, egóra lenne bízva a test működése, akkor már valószínűleg rég megfulladtunk volna, mert elfelejtenénk levegőt venni :).
Tehát a test egyáltalán nem hallja a személyt, de valakivel mégis csak kapcsolatban kell lennie, mert valahogy csak megtanítottuk írni, olvasni, biciklizni. Az elme az ami utasításokat adhat a testnek.
A lelki kapcsolat is egy igen furcsa dolog, mert az a lélek ami ennyi mindent érez, úgy mint szenvedés, fájdalom, lelki-furdalás...., az nyilvánvalóan szintén nem az Igaz Lélek.
A személyhez kapcsolt érző lélek szintén nincs kapcsolatban a testtel.
A betegségek vagy karmikusak, vagy a test számára előre elrendeltettek, azaz Jelek.
Vagy, ha a személy már nem létezik, azaz egy megvilágosodott számára a betegség áldozat. "Légy élő áldozatul. "
hú de biztos valaki magában. ezeket tapasztalatból tudod?
Én is pont az okfejtés nem helyén valóságán gondolkoztam,főleg az érzőlélek,személy ,test ,betegség problematikáját illetően/is/
Hiszen a pszichoszomatikus betegségek pontosan ezen kölcsönhatások által jönnek létre.
A betegségek nem csak karmikusak,hanem a helytelen gondolkodásunkkal,érzelmeinkkel,feldolgozatlan lefojtott problémáinkkal folyamatosan hozzuk létre azokat.Ez nagyon szépen tetten érhető,mert aki kiegyensúlyozott,rendben van magával,az nagyon ritkán,vagy egyáltalán nem beteg.
A másik dolog meg az,hogy az embert mint létezőt nem lehet úgy nézni,hogy bármely ,,részei'' nem lennének kölcsönhatásban egymással,hiszen a létező/az ember/,pontosan mindezek egységes kölcsönhatásának az összessége a véleményem szerint. /doktrínákra nem hivatkoznék:)/
Érdekes reakció, hogy nem az üzenet érdekel, hanem a feladója.
Ez egyébként normális reakció az emberektől, képtelenek elviselni a bizonytalanságot.
Hogy én biztos vagyok-e magamba? Ez mennyire befolyásolja a te véleményedet a Dalai láma szemüveghordásával kapcsolatban?
Ezeket tapasztalatból tudom-e? Tehát van-e bizonyíték rá?
Csak néz a testedre. Mit tudsz róla? Ismerős az az arc ami visszanéz rád a tükörből? Ismered a tested, érted mit üzen? Nem.
Azért nem mert nem is kell érteni, nem kell ismerni.
Sokan csak az autójuk színét és márkáját tudják megmondani, azt nem, hogy miként világit a fényszóró. Tudjuk, hogy kell tankolni és karban is tartjuk, de mindenképpen azért kapunk defektet, mert nem törődtünk a gumikkal, vagy csak ott volt egy szög az úton? Azért reped be a szélvédő, mert belül eltüsszentettük magunkat, vagy azért mert felverődött egy kavics?
A test sokban hasonlít egy kocsihoz, de mégis teljesen más, mert Tudattal rendelkezik. De bármennyire is szeretnénk nem ránk figyel. Nem mi vagyunk a kormánynál, csak megkérhetjük (szabad akarat) a sofőrt, hogy merre vigyen. Mehetünk lassan, vagy száguldhatunk, de míg az én azon fáradozik, hogy megállítsa, a test Tudja, hogy az Ő rendeltetése az elmúlás.
Felruházhatjuk mindenféle tulajdonsággal, hogy közelebb érezzük magunkhoz, vehetünk rá új felniket, elvihetjük mosóba, szólíthatjuk babának, kicsimnek, egyetlen kincsemnek, bánhatunk vele tréül, össze-vissza karcolhatjuk, még le is lehet köpni, a lényegen nem változtat:a sofőr számára ez változatlanul A jármű.
Szerintem nem olyan érdekes reakció, inkább csak emberi.. Az én reakcióm. És igen, én ilyen bizonytalan vagyok. És valóban nehezen viselem, olykor.
Csak arra lettem volna kíváncsi, miért vagy ilyen biztos abban, hogy "a testet nem lehet kérdezgetni". Kérdezgetni egyébként is lehet, max. válasz nem jön rá ;)
Most így elolvasva, tényleg van egy kis tévedés abban amit irt felhasznalo1, mert hogy David R. Hawkins tényleg nem állít olyat, hogy a válasz a testben lenne, vagy a testet kell kérdezni. Sőt, valójában a végtelen Tudat mezejének határtalan tudására épít. Az általa továbbgondolt kineziológiai módszer a testet csak eszközként használja. A módszer alapja a kineziológia, viszont ő kicsit továbbmegy, és teóriája szerint azok a testválaszok amiket az egyén kineziológiai teszt során kap valójában nem lokálisak, hanem kontextuálisak, azaz valójában a mindent átszövő, végtelen Tudat tudása fejeződik ki az "igen/nem igen" válaszokból (ami a testtől függetlenül is létezik). Így továbbmenve arra a következtetésre jutott hogy ezzel a módszerrel bármilyen, a múltra vagy a jelenre vonatkozó kijelentés igazságtartalma ellenőrizhető, persze bizonyos keretek között.
Szia,
Dr. Hawkins egy későbbi (magyarul meg nem jelent) könyvében írt róla, a Láma az ő skáláján az általa mért 570-es tudatszint körül kalibrál. Ez egy igencsak magas tudatszint és igen ritka, az Isteni kegyelem egyik legmagasabb foka a megvilágosodottság előtt. Mint vallási vezető nem is igazán tenne jót neki a megvilágosodás annak valódi értelmében :) Bizonyos "földi" feladatokhoz egyes tudati szintek már túl magasak. Például Teréz anyából sem lenne jó biztonsági őr :)
Próbálj magas tudatszinten fagyit enni... "elolvad a kezedben" :D
Azért elgondolkodtató. Megvilágosodott állapotban a lélek nem gyógyítja meg autómatikusan a testet.
A megvilágosodás test és lélek tökéletes harmóniájában jöhet létre vagy nem?
Szerintem szándékosan visel szemüveget .... valamiért.
,,A megvilágosodás test és lélek tökéletes harmóniájában jöhet létre vagy nem?''
Szerintem nem.
A test mulandó,a megvilágosodással pont ezt ismered fel,és az örök,halhatatlan lényeddel
,,lépsz szövetségre'':)
Ezért nem gyógyítja meg a lélek a testet,mert semmi értelme,és pont ezért is halnak meg a megvilágosodottak is,többnyire valamilyen betegségben.De ez őket egyáltalán nem érinti.Az igazi lényüket,mert nem az a beteg,csak a test.Annak meg az a természete:) Romlandó.
Ez egy megvilágosodottnak világos:)
"A megvilágosodás test és lélek tökéletes harmóniájában jöhet létre vagy nem?"
Ez is egy téveszme a sok közül.
A megvilágosodás az, amikor felismered, hogy te nem a test vagy.
Eva Christina:
"Ezért nem gyógyítja meg a lélek a testet,mert semmi értelme,és pont ezért is halnak meg a megvilágosodottak is,többnyire valamilyen betegségben."
Hát szerintem ez
baromság(Megkérek mindenkit, tartózkodjatok a trágár szavak használatától! Moderátor) Aki betegségben meghal annál valami biztos nem volt rendben. Senki ne mondja már, hogy a lélek ilyen bénán oldja meg a dolgokat...neee :D Számomra ez csak az bizonyítja, hogy ezek a megvilágosodottak mégsem éltek annyira tisztán, mert nem figyeltek a testre."Annak meg az a természete:) Romlandó."
Kikérem magamnak a test nevében. Kicsit több tiszteletet neki. Könyörgöm hagyjuk már ezeket a ezo-s marhaságokat!
Látogató:
"A megvilágosodás az, amikor felismered, hogy te nem a test vagy."
Csak ennyi? :) Azért ennyire nem felszínes a dolog. Ez önmagában még nem egy megvilágosodás. Megvilágosodás során az ember megpillantja az igazságot, magát a valóságot. Ettől ébred fel. Ekkor a valóság tisztán tükröződik vissza a tudatban, torzítás és akadálymentesen.
Szóval szerintem meg mindketten tévedtek. Egyrészt a tudattól nem kéne elvásztani a testet, mert a testnek ugyanúgy onnan mélyről jönnek a gyökerei. Aki ilyen formában "tagadja" a testet az valamilyen szinten önmagát is tagadja. A test nem egy kődarab; a test sejtjeinek is van egy "kicsike" tudata. Szóval ez megint nem egy lineáris dolog, hanem oda és vissza. Testből tudat, tudatból test, mert mindkettőnek ugyanaz az eredete. A dolgok legmélyén nincs olyan, hogy test és lélek külön; ott a test ugyanaz mint a lélek (tudat) és a lélek ugyanaz mint a test.
Ramanovics "kenyerét" és idéznék DRH-tól, a megvilágosodás utáni állapotáról így ír:
"A közönséges értelem számára felfoghatatlan „csodák" történtek. Egy rakás krónikus nyavalya, amelyektől hosszú évek óta szenvedtem, most egyszerűen eltűnt; a látásom magától helyreállt, így megszabadulhattam az addig egész életemben használt bifokális szemüvegtől. Néha azt éreztem, hogy hirtelen különösen áldott energia tölt el, s a szívemből Végtelen Szeretet kezd sugározni..."
Ken Wilber pedig patalógiának írja le pl. ezt:
"Jógabetegség" Az okkult és finom energiák nagy intenzitása túlterheli a fizikai-érzelmi testet. Eredménye allergia, emésztési panaszok, szívzavarok, rák.
"Pránikus zavarok" a kundalíni felébresztése miatt, izomgörcsök, fejfájás, légzési nehézség stb.
Én azt tapasztaltam, mivel rendszeresen végzek meditációkat ahol "csak" energiát töltök be, hogy van egy szabályozó lehetőségem arra, mekkora mennyiséget engedek be. Ez az energia típus, amit Tepperwein írt le fémes ízűnek, elsőre nagyon kellemetlen, de meg lehet szokni. Az idegrendszert tréningezi a magasabb frekvenicájú energiák befogadására. Ez az egészséges út, nekem ( az egómnak ) ez jobban bejön :-)