Kötelék
Ember és ember között kapcsolat van. Mindegyikünk élete valamely módon összefonódik. A kapcsolatok pedig folyton születnek, alakulnak, elmélyülnek, és nagyon sokszor megfakulnak, olykor pedig szerte is foszlanak.
De, ha odafigyelsz, meglátod, hogy azok a kötelékek, amelyben az ember az Embert keresi a másikban, soha fel nem bomlanak. Hogy miért mondom ezt? Mert az Ember, nem tulajdonság-halmaz, nem a vágyak lidérce vagy szavak által meghatározott "egyén", sem pedig érzelmeinek, gondolatainak összessége.
Az Ember az, aki felé önmagadban tartasz. Ha képes vagy túllátni a másik hibáin és erényein, szavain és érzésein - mindazon, aminek eddig őt hitted, ott, pontosan ott kezdődik kettőtök igazi kapcsolata.
Ha ezt eléred, átváltoznak kötelékeid másokkal.
Lelkiismereted nem benned szól többé, hanem barátod hangjában,
Az odaadás többé nem a gátjaid mögött rejlik, hanem kedvesed mosolyában.
Az odafigyelés, pedig már nem elővigyázatosság, hanem szeretete annak, akit idegennek neveztél...
Hozzászólások
2 hozzászóláshát igen, mostanában én is ezt élem a kapcsolataimban és nagyon hálás vagyok a résztvevőknek!
zita
"De, ha odafigyelsz, meglátod, hogy azok a kötelékek, amelyben az ember az Embert keresi a másikban, soha fel nem bomlanak." ---> és ha a kötelékben csak az egyik fél keresi a másikban az Embert, a másik fél vágyainak, félelmeinek, lidérceinek a rabja és nem lát azon túl? Olyankor mi történik? Átalakulhat a kötelék vagy felbomlik? Lehet egyoldalú a kötelék, vagy mindig kétoldalú, csak az egyikben nem tudatos?