Amikor valakivel történik valami rossz, esetleg sorozatban, akkor néhány new ages azt mondja: mert valami baj van veled. Te vagy a felelős, még ha olyan dologról van is szó, ami nem az illetőn múlt. És ez alapján esetleg még meg is ítélik, hogy ő ilyen és olyan ember, illetve ezen és azon a szinten áll. Csak mert lehet, hogy fél. Csak mert lehet, hogy fáradt. Érdemes lenne megvizsgálni ezt a kérdést. Az én felfogásomban és tapasztalataim alapján: nem erről van szó. Amikor történik valami, érdemes megvizsgálni, hogy mennyiben a mi felelősségünk. De szerintem az egy szélsőség, hogy ez mindig a mi hibánk lenne, és kizárólag mi vonzottuk be, mert valami "fogyatékunk" van. Mivel egy közösség vagyunk, Egyek vagyunk, ezért az állapotokat együtt formáljuk, az együttes tevékenységek alapján jönnek ki történések. Ez nem azt jelenti, hogy vádaskodjunk mindig és mérgelődjünk.... csak mérlegeljünk. Én azt is egy szélsőségnek tartom, hogy minden személy szerint önmagunkból eredeztessünk, ami történik velünk. De persze azt is, hogy semmit. Szerintem abban van felelősségünk, de abban kizárólag nekünk, hogy miket teszünk, hogyan reagálunk dolgokra. Én nem gondolom magam olyan mindenhatónak, hogy legyen valami akár rossz, akár jó, azt mind én kreáltam volna bele az életembe. De ez nem zárja ki az elfogadást, illetve azt sem, hogy tegyünk, amit meg tudunk tenni épp.

Most épp van a környezetemben egy példa. Adott lány1 és lány2. Lány1 jólelkű az emberekkel, szereti a párját, törődik vele. Nagyon empatikus és együttérző. Azonban több elég szomorú dolog történt vele, ami nem rajta múlt. Lány2-nél nincs nagy gond ilyen téren, de pl. a párját mindig becsapja, nem is szereti igazán, mégis vele van, szexfüggő, mégis sok fiú rajongja körül. Lány2 sokkal magabiztosabb több téren. Illetve ahogy elmondja, takarja az amúgy meglévő önbizalomhiányát. Néha mond ilyet "mekkora egy ge...i vagyok." Lány1 viszont elégedett saját személyiségével (belsőt tekintve), minden reggel tükörbe tud nézni. Viszont talán jobban fél dolgoktól, mert eddig érte több durva tapasztalat. Lány2-t sem akarom bántani, nem egy ördögnek kell elképzelni, tesz ő jókat, de vannak ilyen dolgai. De ő is szenved ettől.
És kivel történtek a traumák? Lány1-gyel. Lány2-nek sokkal kényelmesebb az élete. Én nem kívánom neki, hogy ne legyen, és nem is akarom, hogy olyanok történjenek vele, mint lány1-gyel. Mindenkiben ott van a belső fény, és az lenne jó, hogy lány2 is megtalálná, lány1-gyel pedig minél több jó történjen. Ha már eddig az volt, ami.

De hiszek abban, hogy aki Isten felé fordul, az később kikeveredik olyan dolgokból, amik a világunk mostani állapotával függnek össze. Csak nem gyorsan. Lehet, ebben az életben nem is teljesen. Mert más a mostani állapot, és más a hosszú távú továbbélés. De ettől semmit nem szabad feladni, minden jónak örülnünk kell (ezt teszi lány1 is, aminek lehet, örül). Lány1-gyel érzek együtt, mert ismerem ezt a "nem érdemeltem ki mégis megkínoztak" helyzetet. A példát azért hoztam, mert épp ide illik a példájuk, ismerem mindkettőt és ők is egymást. Elég érdekesek vagyunk így hárman, tanítjuk egymást amúgy, úgy, hogy észre sem vesszük sokszor. (Hogy kik ők, az mindegy is, másrészt tiszteletben kell tartsuk a személyi jogokat).