Milyen az, ha magunkra találunk?
Kedves Barátaim!
Most eléggé titkolódzós leszek és nem egyértelmű, de mégis kérdezem általánosságban. Milyen érzés, amikor megtalálom Önmagam?
Ezt azért kérdezem, mert úgy érzem rámtaláltam, de azért még egy ici-piciri kis egós kétely még mindig van bennem. Az utóbbi 2 hetem alatt nagyon sok tanítást kaptam, úgy érzem a belső mesteremmel is felvettem a kapcsolatot, bár a kommunikációs zavar még megvan, de azért alakul a dolog. És valahogy egyszer csak leesett: tudom mi a dolgom. Nem akartam hinni, kértem segítséget kívülről és aztán mégis megértettem. És dől belőlem az energia, a tenni akarás, elkezdtem csinálni a dolgomat. Még nem tudom, hogyan fogom pontosan megvalósítani, de tudom, hogy menet közben kialakul.
Időnként zizegek, akkor megteszem, amit éppen érzek, hogy kell és amikor végzek, megszáll egy óriási nyugalom és tudom, minden rendben van.
Pedig most is ott állnak a kifizetetlen számláim, a párkapcsolatom sem sokat javult, mégis valami olyan hihetetlen boldogság van bennem, hogy leírhatatlan. Hirtelen értelmet nyertek a közhelyek, s az egóm csak néha-néha tud egy fél pillanatra kibillenteni, de csak nevetek rajta. :-)
"Világomban minden rendben van." Eddig csak egy pozitív megerősítés volt ez nekem, most meg ezt érzem.
Ez az? Ilyen az, amikor tudod, miért vagy?
Segítsetek. Még sosem voltam ennyire magabiztos. Bár tudom, akkor most miért kérdezek. De talán azért, mert még sosem hittem ennyire magamban. És elsőre furcsa. Igyekeznem kell megszokni. :-)))
Segítsetek, nektek mi a tapasztalatotok?
Szeretettel: Kriszti
- jessica73 blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
69 hozzászólásSzia!
Amikor elkezd megrepedni a tojáshéj, amiben élünk, olyan fény szűrődik életünkbe, amiről legfeljebb sejtésünk volt azelőtt. Az égen átrezeg a hajnalt jelző első kék fonál, átdöfi az éjjel brokátját és a fény parttalan ragyogása mosollyá melegíti arcodat. Ez itt átalakulás kezdete. Őrizd meg szívedben. Szükséged lesz rá.
...ha tényleg megtaláltad Önmagad. Szerintem úgy működik a dolog, hogy ha egy tanítást valóban megért, befogad az ember, akkor már többet nem lesz dolga vele, így közelebb kerül önmagához, mindig kicsit jobban megismeri magát.
Én például ilyen téren ellazsáltam az életemet, és amit nem tanultam meg magamról egy 35 éves házasságban, az mind rám zúdult tapasztalásként, felismerésként egy 7 hónapos kapcsolatban.
Volt benne nagyon jó és nagyon rossz egyaránt, és igazság szerint a zöméről nem is tudom, miért kaphattam, ha jó volt, ha rossz.
Lehet, hogy ezeknek a felismerése még hátra van nekem.
Mindenesetre amit felismertem és be tudtam fogadni, azokról mindről tudom, hogy a javamat szolgálják majd a további utam során és mindegyik egy kicsit közelebb vitt önmagamhoz.
Te talán szerencsésebb vagy nálam, mert nekem mindent (a szó szoros értelmében mindent) el kellett veszítenem ahhoz, hogy megtanuljam a leckéimet.
Most itt állok egy számomra merőben új élet kezdetén, és tudom, hogy ezután minden apró jelnél megállok, megvizsgálom, hogy van-e üzenete a számomra, mert eddig ezeket majdnem mindig figyelmen kívül hagytam, pedig tudtam jól, hogy az ördög mindig a részletekben rejtőzik.
Talán ez a lustaság és a felületesség ára. Viszont halálos nyugalom van rajtam a sorsomat illetően, mert tudom, hogy sokat tettem azért, hogy jobb, tisztább, őszintébb Ember legyek.
Hát én valahogy így képzelem el önmagam megtalálását...:)
Köszi Szeges!
Hát ha nem is teljes önmagamat, annak egy részlete most megmutatkozott szerintem. Még csak 2 hete érzem így. A többi még rám vár, most kezd előbújni. De ez a pici részlet is elég ahhoz, hogy úgy érzem magam, mint egy kisgyerek karácsony előtt, mert tudom, hogy kapom a jeleket, ajándékokat folyamatosan, hogy mi a soron következő teendőm. Ez olyan izgalmassá teszi az egészet és mégis hihetetlen, eddig ismeretlen nyugalom szállt meg. Boldog vagyok, mosolyogva ébredek és ez olyan csodás érzés. :-))
Van még egy jó hírem!
Ezek az érzések mind energiák.
S mint tudjuk hasonló a hasonlót vonza.
Ugyhogy amit most érzel testet fog ölteni a fiziakai világban! ;)
Èn németországban dolgozom,egy nénit ápoltam.
Tudtam hogy nem innen megyek majd nyugdijba, :)de végig nyugodt és
kiegyensúlyozott voltam.
Ez jó hatással volt a nénire is egyébként.
Persze megfordult a fejemben hogy mit fogok csinálni ha meghal,
de nem éreztem nyugtalanságot vagy félelmet ebböl kifolyólag.
Arra gondoltam a fia talán megengedi hogy a házban maradhassak
legalább 2-3 hetet amíg munkát és lakhelyet keresek magamnak.
Körülbelül ennyi kilátásom volt,vagy visszamegyek a régi munkahelyemre,
bár ez az utolsó lehetöség lett volna.
A néni egyre rosszabul lett,már nem tudtam egyedül hagyni.
Aztán a fia elvitte kórházba,és én közben a fia lakásában vártam
hogy mikor helyezik át az intenzívröl a normál osztályra,mert akkor már
bemehetek hozzá.
Esküszöm hogy soha nem suhant át rajtam a félelem érzése,
hogy mi lesz velem ha meghal.
Amikor már biztos volt hogy meghal,a fia már mondta nekem hogy szeretné ha a
házban maradnék,mert ezt a házat ö úgyis megtartja,és ö 80 km-re lakik innen,
szeretné ha valaki rendben tartaná.
S Kriszti.
Mindez most volt a napokban.
Pénteken lesz a temetés.
Munkám az már van.
Pedig elárulom hogy a német még nem megy perfekt szinten.
Mindezt amin átmentem a napokban a közeli barátaim(az önmgevalósításról) nyomon követték,
hisz egyetlen társaságom ök voltak.
Köszönöm Nektek! ;)
Szeretném ezt megosztani azért hogy a reményt visszaadjam.
Puszi!Erika
Szia Erika!
Köszi szépen, hogy leírtad a történetedet. Igen, érzem is az energiákat. Meditáció alkalmával, meg utána intenzívebben, de napközben is sokszor. Ez a gyermeki izgatottság nem nagyon hagy aludni még, de nem vagyok fáradt és kétségbe esett sem.
Mostanáig egészen bizonyos voltam a dolgomban, de most fel is jött egy emlék, amit bizonyosan fel kell oldanom magamban, hogy a tervemet véghezvigyem. Nekem még inkább éberen jönnek az emlékek. Gondolom ez is normális, hogy jönnek fel tudattartalmak, az egóm azért még fél, hogy elbukok (elbukik) pedig valahogy mélyen belül tudom, jó úton vagyok.
Ez is normális?
Köszi a segítséget.
Kriszti
Nagyon örülök neki, hogy ilyen jó híreid vannak.
Én akkor érzem, hogy megtaláltam önmagamat, vagy önmagam egy jelentős darabkáját, ha egy belső béke és elfogadás van bennem, amihez egy hihetetlenül nagy nyugalom társul.
Mint ahogy Szeges is írja, olyankor azt is érzem többnyire, hogy én megtettem/megmondtam mindent, amit kellett, bármi is történjék elfogadom.
Az vicces kicsit, hogy ez a belső nyugalom teljesen független a külső környezettől - s ezért egy áldásos, kegyelmi állapot is egyben. Ugyanis bármi is történhet kívül, azt érzem, hogy van bennem erő/energia, hogy elfogadjam és utána úgy alakítsam tovább az életemet, vagy a dolgokat, ahogyan épp tudom.
S ilyen helyzetekben valahogy nincs kapkodás, nincs sietség, még akkor sem ha látom/érzem, hogy messzire van az a cél, ahova el szeretnék jutni, s míg eljutok oda, addig menet közben többször is módosulhat akár az eredetileg kigondolt célom.
Igen, valóban van olyan is, amikor izgalom és izgatottság vesz rajtam erőt, s alig birok aludni, majd valamikor meg ezt felváltja egy másik nyugisabb, alvósabb időszak.
Jöhet fel bármi ébren is, mediben is, álomban is, lényeg, hogy ami feljön, az hadd jöjjön a maga útján és módján, ahogyan épp akar.
S igen, minden ami és ahogyan jön minden normális - sőt még egy esetleges visszaesés, vagy egy látszólagos visszaesés is, mert olyankor erőt gyűjtünk, kicsit megkapaszkodunk, s a elkövetkezőknek már újult erővel állunk neki.
Ugyanis valaminek rájöttünk az "ízére", s visszavágyunk abba az állapotba, aminek örültünk és jó volt, s ha elveszítenénk is újra azon igyekszünk, hogy visszaszerezzük, míg meg nem erősödünk annyira, hogy mind több időre megtarthassuk.
Neked nem feltétlenül kell visszaeséssel számolnod, ezt csak azért írtam le, hogy nálam ilyen is előfordult, s még ennek is megvan a maga értelme és jelentősége.
S az is normális, hogy az egód fél, fogadd el a félelmét, hisz egy számára ismeretlen helyzetben van, s ezzel nagyjából meg is tetted amit kell, s a félelem magától (az elfogadás erejétől) eloszlik.
Az Erika meg a Szeges hozzászólását is nagyon jó volt olvasni, mert bátorító dolog szembesülni azzal, hogy mások hogy csinálják és hogy sikerült nekik túltenni magukat az élet nehéznek számító helyzetein is.
Szia Marcsikám!
Nagyon köszönöm, hogy leírtad a saját tapasztalataidat. Igen, én is ezeket érzem, amiket Te írsz, csak mivel nekem még nem volt ilyen eddigi életemben, azt gondoltam, önbecsapom magam. Remélem jó sokáig fog tartani ez az önbecsapás. :-)))
Puszillak: Kriszti
Kedves Erika!
Légy szíves, áruld el a titkot, hogyan lehet félelem nélkül nyugodtan és kiegyensúlyozottan élni. Hogyan lehet ezt az állapotot folyamatosan fenntartani? Próbáltam meditációkat, nyugodt is voltam, de akkor egy kicsit elszálltam úgy érzem, lebegtem. Ez elvitt a földi dolgoktól.
Amíg külföldön éltem egy ideig, azt hiszem, én sem féltem, csak rövidebb szakaszokig. Mióta Mo.n élek, vissza jött a félelmem. Egy idézet Müller Pétertől, nem tudom, illik-e ide.
"Az én-világba zuhant ember valóban „részeg”, s képtelen kijózanodni. De azok, akikben már
pislákolni kezd ez a fényecske, másképp élnek és másképp gondolkoznak, aszerint, hogy ez a szikra vagy
láng milyen erősen izzik bennünk. Az ilyen ember nem tekinti a földi életét egészen valóságosnak.
És itt a hangsúly az „egészen” van, ami azt jelenti, hogy amit eddig száz százalékos egyedüli
Valóságnak vélt, az nem egészen úgy van, mert énjétől megrészegedve roppant lefokozott, hamis tudatban élt. Először is azt hitte, hogy ez az egész néhány évtized története, ami a bölcsőtől a sírig tart.
Most döbben arra, hogy ez csupán egy végtelenül hosszú út rövid szakasza: most itt van ugyan, de
nem úgy, mint akit végérvényesen ide ítélt, hanem úgy, mint egy átmenő.
Át kell élnie, végig kell csinálnia, bármilyen nehéz is, de nem azzal a leküzdhetetlen iszonyattal, hogy
ez minden, és több nincs.
Lelkiállapota hasonló ahhoz a turistához, aki egy idegen országban jár: megismeri szokásait, törvényeit, befizeti tartozásait, megismeri és megszereti az itt élő embereket és tájakat, tán még szerelmes is lesz, vagy beteg, maláriás, karambol áldozata, vagy éppenséggel börtönbe kerül... de tudja, hogy ez nem
végleges, mert a zsebében van az útlevele.
Mennyivel boldogítóbb átutazóként élni, mint mindenféle távlattól megfosztott, röghöz tapadt elítéltként!
Az ébredező ember nem ragaszkodik túlságosan semmihez, mert tudja, hogy az élet örökös
átváltozás, sodró folyam, amelyet megállítani nem lehet.
Pénzzel nem lehet megvenni és a nyomortól nem fél, mert tudja, hogy minden elmúlik.
A szó szoros értelmében minden - az elmúlás is - elmúlik!"
Egyszer egy indiai hercegnő az édesapjától kapott gyűrűvel felkeresett egy hindu bölcset.
Azt kérte tőle, hogy véssen a gyűrűbe olyan bölcsességet, mely:
-a szomorú napokban vigasztalja...
-a nehéz helyzetekben bátorítja...
-a boldog időszakokban pedig óvatosságra inti...
A bölcs pár nap múlva visszaadta a gyűrűt. Egyetlen szót vésett bele:
ELMÚLIK
Hogyan lehet félelem nélkül élni?
Nincs konkrét recept!
Azt gondolom hogy mindannyain másképp müködünk.
Csak azt tudom hogy volt az én esetemben.
Az én utam a megértés volt,és az elszántság.
Hogy gyakorlatba ültettem át a spirituális elméleteket.
S mindig arra kellett rájönnöm,hogy amitöl félek azok
egyszerre csak elmúlnak mint víz a forró serpenyöben,ha
szembenézek velük.
A félelmem táplálta magát amitöl én féltem.
Számomra nagyon hasznos volt a spirituális törvények ismerete.
Olyan csapból is folyó közismert törvények,mint pl.a vonzás törvénye.
Èn teljesen valóságosnak élem meg a fizikai világom,csak éppen folyamatosan
kapcsolatban vagyok a felsöbb énemmel,a ,,navi"-val.
Mert a Gps -re hagyatkozom,és lazítok.
Ha nem nekem kell folyamatosan megterveznem minden lépésemet akkor
oda tudok figyelni más egyébbre,amiket azelött észre sem vettem.
Persze én is ebböl az állapotból gyakran kiestem,de már egyre jobban megy.
Könnyen rászoksz ha néhányszor megkóstoltad már hogy milyen. ;)
Erika Szeretettel!
Kedves Erika!
A vonzás törvényét kipróbáltam, de vhogy mindig másképp kaptam meg a dolgokat, mint ahogy terveztem. Lehet hülyeséget kérdezek, de ahhoz, hogy a felsőbb éneddel kapcsolatban legyél, azaz gondolom, hogy érezd a jelenlétét, ehhez nem szükséges egy folyamatos laza, félelem nélküli állapot, negatív érzésektől mentes állapot?
A szembenézést a félelmeinkkel már Popper P. is sokszor hangoztatta.
A vonzás törvényét nem lehet kipróbálni, állandóan működik, és kikapcsolni sem lehet.
Az égvilágon minden, ami történik veled azt magadnak hívtad be. Hogy mivel hívtad be, az jó kérdés, mert nemcsak a felszíni fecsegő elhatározások működnek bennünk, hanem a teljes tudatalattink és a felsőbb énünk is. A fecsegő elhatározások a mágnesünknek kábé 3%-át adják, a többiről az emberek zöme semmit nem tud, de nem is fontos, mert az életeseményeink mindig megmutatják, hogy mi a problémánk és mit kell megoldanunk. Ezt szokták jelenben élésnek fordítani a bölcsességek.
Ha pl. a félelemmel van dolgod, folyton félelmetes dolgokkal fogsz találkozni. Ha az önbecsülésed kell helyreállítani, akkor kapsz olyan feladatokat, amit sikerrel meg tudsz oldani vagy/és valaki folyton megalázó helyzetbe hoz addig, amíg ki nem állsz magadért.
A tudatos teremtés, amikor el akarsz érni valamit, meg akarod magadnak teremteni, be akarod vonzani, annak a módját, buktatóit a titok tartalmazza. Mindhárom lépésnél figyelni kell a belső reakciókra. Ha valamit meg akarsz szerezni, de a birtoklása nem tölt el jó érzésekkel, akkor nem fogod megszerezni. Ha jó érzésekkel tölt el, de elfogadni nem tudod, akkor megintcsak nem lesz belőle semmi. Az elfogadás nem mindig egyszerű, gyakran még akkor sem, ha a jót kellene elfogadni. Amikor valamit nagyon akarsz tudatosan és mégsem az történik, akkor legyen nagyon gyanús, hogy a teremtési folyamatban valahol meghiúsítottad, csak nem figyeltél oda, elhessentettél valami ellenállást, ami a teremtéseddel kapcsolatos, magyarán valahol ámítottad magad.
Nekem a vonzás törvénye tökéletesen működik, a sikertelen akarásoknál is mindig megtalálom, hogy hol ámítottam magam. Ehhez csak őszintének kell megunkhoz lenni, oda kell figyelni magunkra.
:)
Nekem ez a vonzás törvénye elég erőltetett magyarázatnak tűnik. Mi van azokkal a szent emberekkel akik erőszakkal haltak meg? Ellentmondásos lenne azt mondani, hogy bevonzották... de mivel? :)
Ademon Drága!
Hisz ez épp egy logikus magyarázat mindenre! ;)
A vonzás törvénye szintiszta logika,épp a Te területed.
Az történik hogy energiák vonzák egymást.
Hasonló a hasonlóhoz elven.
Az elnyomott energia megerösödik.
Mivel elnyomott,ezért a fizikai szinten csak akkor jelenik meg amikor
,,lerepül a fedö a fazékról".
Igazat mond Karmatörlö,hogy a vonzás törvénye egy állandó mechanimus
ami müködik akkor is ha tudomást veszünk róla ha nem.
Nincs olyan hogy ,,kipróbáltam a vonzás törvényét".
A vonzás törvénye az állandóra érvényes.
A bevonzást azt igen! ;)
De ez is csak akkor jön tutira össze ha olyan energiákat tudunk gerjeszteni tudatosan
ami az áhított dolgot vonza be.
Ha mondjuk anyagi gondokkal küzdök és pénzt akarok bevonzani,akkor el kell engedni a
félelmet.Mert a félelem energiája sokkal erösebb.
Ha elnyomva tartom,akkor ez az energia meghatványozodik!
Kántálhatok én reggeltöl napestig megerösítéseket....! :)))
A szent emberek elnoymták az eröszak energiáját magukban.
Ezért az eröszak energiáját vonzották be.
Vannak akik oly mértékben elzárkóznak a negatívnak vélt indulatoktól hogy
belerokkani,meghalni akár is képesek,de akkor sem kívánnak azonosulni vele.
Erika Szeretettel!
Kedves Erika!
Akkor lényegében arra gondolsz,
/mivel minden energia és rezgés/, ha vannak elfojtott érzéseink. ld. félelem, kisebbségi érzés stb., ezek is energiák, és mivel el vannak nyomva, fojtva, megerősödnek, és végül nem azt vonzzuk be, amit tudati szinten szeretnénk, hanem az elfojtott dolgaink energiájának tárgyát.
Ez így konkrétan nem fogalmazódott még meg bennem, de nagyon igaz.
Amire én gondoltam a tudatalattinál, azok a régi rossz beidegződéseink, amiket életünk folyamán akár a szüleink ültettek belénk és amit idővel magunkba szedtünk. Köszönöm válaszod, ez így tisztává vált. Már csak gyakorlatba kellene átültetni..
A tudatalattiba írtó sok minden belefér. ;)
Még kérdezek:) Te használtad a sirály csomagokat? És így sikerült a negatív érzéseket kiiktatnod magadból. Vagy tudatossá váltál, folyamatosan megfigyelted magad? Egyébként a változás, ami belül végbement, szemmel látható változást hozott a külvilágban is? Anyagi téren is akár, kapcsolatok terén stb...Letisztultak benned a dolgok és ezáltal tisztán láttad, hogy mi az út, cél, amely felé menned kell?
De éppen akkoriban volt az hogy Karmatörlö szinte a hajamnál
fogva rángatott ki a dagonyából ahol csücsültem. ;)
S akkor értettem meg hogyan müködik a tükör módszer.
Aztán már magamtól vadásztam arra hogy mik azok a dolgok amik
zavarnak.
Változz,és megváltozik a világ körülötted.
Ez is egy spirituális törvény ami 100%osan müködik.
Igen kipróbáltam,és nem gyöztem csodálkozni!
A fizikai szinten aszerint alakul az életem ahogy én változom.
Most már valóságos csodák történnek velem.
Két hete még egy súlyos beteg nénit ápoltam aki meg is halt közben,
és én abban a hiszemben voltam végig hogy nekem mennem kell.
Mármint a házból.Németországban lakom egyébként.
S nem hogy mennem nem kell,de még pénzt is kapok hogy maradok.
Szerintem ez nem a vak véletlen. :)
Ha fejlödni szeretnél,akkor bontsd le a falaidat.
(nézz szembe a félelmeiddel)
Csak úgy tudsz leszámolni a félelmeiddel egyszer s mindenkorra ha szembenézel vele.
Ha már nem Vagy falakkal elzárva,tisztul az érzékelésed.
S így meghallod a belsö hangot,s azzal sokkal könnyebb.
Már nem kell azon agyalni hogy mit kell tenned.
Hogy mi a célom nem tudom.
S nincs képem a jövömet illetöen.
Rájöttem ha tervezek az egyrészt energiát ölök bele fölöslegesen,másik
pedig az hogy nincsenek olyan merész vágyaim amit a sors pedig megad nekem. ;)
Ha nincsenek vágyaim,akkor a történéseket meglepetés ajándékként élem meg,és
nem a vágyaim elérésének.
Célokkal,és tervekkel fölöslegesen korlátozza magát az ember.
Akkor már elkezdünk ragaszkodni valamilyen irányvonalhoz.
Ha nincsen célom,és nincsenek terveim akkor szabad vagyok!!!!
Erika szeretettel!
http://www.youtube.com/watch?v=Q2um8WpE67Q
Nagyon érdekes, amit írsz. Mert a legtöbb személyiségfejlesztő tréning a célkitűzést nyomja..Tűzzünk ki célokat, hosszú és rövidtávú célokat..
Akkor Te lényegében a belső hangodra hallgatsz, és aszerint éled az életed.
Akkor a lényeg mégis a letisztultságon a harmónián és a belső hangra való odafigyelésen van..
Célra szükség lehet, csak ne akard annak betudni a jövőt. A cél értelmet is adhat az életnek. Tudni kell azt rugalmasan kezelni.
Miért Ademon?
Neked van célod?
Már a megvilágosodást elérted. ;)
Van még valami ezen felül szerinted?
Most pl. az volt a célom, hogy válaszoljak neked. Holnap reggel az lesz, hogy munkába menjek, feltéve ha valami nem húzza keresztül. Ez esetben a célok is változnak a "keresztülhúzás" milyensége függvényében :)
Feltételezem, hogy nem otthon ülsz egész életedben és nézed a falat (persze ha ez a cél...) :D
Persze hogy nem.
A fizikai test arra van hogy tegyen vegyen intézkedjen.
Hogy éljen!
Csak a ,,navi" -t követem,s akkor mindíg jókor leszek jó helyen,
és bármit mondok vagy teszek a legmegfelelöbb lesz.
Szerinted hogy lettem szakács csak egy étteremben amikor soha nem tanultam ezt?
(Most visszajárok oda dolgozni.)
S hogy lettem házi betegápoló,amikor soha nem csináltam még hasonlót sem?
De milyen!
Egy profi ápolónö aki öregek otthonában vezetö,azt mondta szenzációs amit müvelek! :)
Most már kezdik kapisgálni a környezetemben hogy intuitív vagyok,
pedig aki látta a ,,betegápolót" az nem látta a ,,szakácsot" s fordítva.
Aki látott szakácsként el sem tudja képzelni hogy másvalamiben ennyire jó legyek.
De mindez nem az én érdemem.
Csak a belsö hangot követem.
Már nem vitatom hogy jó instukciókat ad-e.
Azt hiszem, erre a válaszra vártam:))
Hát akkor kövesd továbbra is. Én általában mindig magam találtam ki a dolgokat, néha beugrott magától, de mindig láttam mögötte magamat. Lehet, hogy a világ másik oldaláról nézek befelé? :)
Sajna én nem vagyok olyan okos mint Te...! :P
De hát mindenki azzal próbál boldogulni amije van.;)
Talán ez csak a nő és férfi közötti különbség...:D
Akkor kérlek nézd el nekem!
Hisz csak egy nö vagyok... :P
Rendben van, megbocsátom.
:)
válasz szélesebben:)