Ez a Vagyok aki vagyok engem egy Mózes életéről szóló Disney-rajzfilmen érintett meg...:))))

Nem érdekel ki szerint nyálas meg amerikai, meg nem elég magyar, meg zsidó :)) még jó hogy az :)), nekem nagyon bejön. És mellesleg a legszebb zenéket szerintem ebben a rajzfilmben gyártották az amcsik. (meg még ki tudja milyen vérű, tehetséges zenészek.)

Szóval tudtam, h ennek a mondatnak "misztikus" jelentése van, de azt hiszem még nem voltam elég érett h átéljem a dolgot, folyton csak "törtem rajta a fejem" mert éreztem, h valamihez el kell jutni ebben a mondatban h a valódi jelentését felfogjuk. (És ne csak értsük..)

Nem nagyon sikerült, úgyhogy végül arra használtam fel, hogy gyakoroljam az önelfogadást.

Legyártottam a mondatom" Vagyok amilyen vagyok." :)))

Vicces, vagy nem, sokat segített.

és szerintem abban is hogy ez által, furcsa, vagy nem, közelebb kerültem a "Vagyok aki vagyok" jelentéséhez.

Szerencsések azok, akik érezni tudják az útjukat, esetleg látják, vagy még jobban, akik tudják. (Vannak , akik tudják, mi a Dharmájuk, sőt vannak irányzatok, amik egyenesen felvállalják, hogy megtanítanak meglátni a sajátod - Mennyei Prófécia gyakorlati útmutató -mondanom sem kell nekem ez sem volt elég :( )

Mindenesetre odáig már eljutottam, hogy ez a bizonyos valaki, aki vagyok az a valaki, aki pontosan beleillik a szövevényes szőnyegbe , az Élet szőnyegébe, egyetlen szálát alkotva, abszolút egyéni módon. Csak én csak úgy lehetek az, aki beleillik az emberiség, meg a tágabb mindenség történetébe azzal, amivel született, amit képvisel, amire képes, és amit megtanult hozzá.

de azt is érzékelem, hogy ez a valaki még nem vagyok. Hogy a karmák mássá tettek, mint akinek lennem kéne. És ebből a pozícióból nagyon nehéz látni, ha egyáltalán ez lehetséges. Nemrég ébredtem rá ha vaksötétnél is sötétebb erdőben az illúziók tökéletesen teljes világában bolyongtam egész eddig. Ez volt az első lépés h elkezdjem leleplezni. Most már legalább tudom, hogy fontos vagyok, mint bárki más, de nem fontosabb. Ez már egy jó kiindulópont: azt mondani: létezem. Olyan vagyok a ilyen, elfogadom magam, ez a kiindulópont. Lássuk, miért is születtem, mi a dolgom.

Szóval könnyű erről a karmásdiról beszélni, de megtalálni önmagunkban azt a valakit, aki miatt megszülettünk, aki hasznára van a világnak valamilyen általunk megítélhetetlen módon... azt hiszem, leginkább ez tart életben. Nem tudnék úgy meghalni, h nem végeztem el a dolgom.

De vak vagyok, és amíg vak vagyok csak bolyongok, és igyekszem utakat találni, de csak találomra tudok választani. Kipróbálom, és ha nem jön be, váltok. Nem tudom, meddig lehet ezt csinálni, és elvezet e arra az útra, ahol végre önmagammal maradok ebben az életbe, végig.

Szóval ez a vagyok aki vagyok, számomra most valami olyasmit jelent: "Az vagyok, akinek születtem, magam miatt is, és miattatok is. Akinek rendelt a Nagy Összefüggésháló, én nem tudom, miért, de ennek kell lennem, hogy értelmes legyen az ittlétem. Mert épp én kellek ide, ehhez a feladathoz, ezzel kapcsolódom hozzátok és mindenkihez, és ezzel váltom meg magamat.

Lehet hogy nem értitek, miért ezt teszem éppen ezt és miért nem foglalkozom mással. Nem foglalkozhatom mással, az illúziókkal, mert nincs rá időm. A szabad akaratom ennek a célnak rendelem alá.

Ez az, amitől jól vagyok, és jól van a Mindenség, és békével ajándékoz meg, mert azt teszem, amire küldött, azon az úton haladok, amely az áramlást szolgálja, aminek csak egy kicsiny része látható még a legmagasabb tudatú embereknek is. Ez az, amitől meggyógyulok, vagy legalább erős vagyok magamért és azokért akikért itt vagyok."

Bárcsak tudnám, mi az a szerep, amit nekem szánt az ég. (És nem én gyártom folyton a mintáimmal. ) Amire születtem, és ami miatt olyannak születtem, amilyennek. vagy legalább érezni tudnám olyan erősen, hogy soha ne térjek le róla.

Valami miatt tudom, azt biztosan érzem, hogy ennek mindent alárendelhetek bátran. Mert ha képessé válok az lenni, aki vagyok valójában, azt szolgálom a tetteimmel, amiért lettem, minden más is a helyére kerül az életemben.

Csak már lennék ott......

És ti is...:))

Namaszte

Nagyon nem ment könnyen nekem sem!
20 évesen, főiskolásan, míg a többiek azzal foglalkoztak, hogy mikor legyen a következő lerészegedős buli, mikor, ki melyik csajjal bújjon ágyba, én türelmetlenül vártam, hogy megjelenjen magyar nyelven az "Agykontroll" című könyv.
Aztán türelmetlenül arra vártam, hogy mikor tanulhatom meg végre a Himalájáról származó transzcendentális meditációt.
Aztán türelmetlenül arra vártam, hogy mikor tudok elmenni a TM-Sidhi tanfolyamra, és mikor leszek képes a "jóga repülésre".
Aztán türelmetlenül arra vártam, hogy mikor világosodok meg már végre.

Most meg türelmesen várom, hogy melyik csaj bújik velem végre ágyba. :D :D :D

Aki nem volt hiteles és nem állta a próbát.
Sokan vannak. :D