Már hogy lennék bizonytalan Istenben?
Közhelyeket nem akartam mondani,komoly meghatározásokat meg Istenről ez idáig senki nem tudott mondani,még a középkori szentek sem,akiknek megvolt ez az eggyé válásuk,unio mistica. Egyfelől.

Másfelől meg nem erről beszélünk itt,hogy eggyé válás.Eggyé válni csak egy külső dologgal lehet,ami addig nem én voltam,márpedig a megvilágosodás nem erről szól,hanem arról ,hogy tulajdonképpen Én Önmagam lennék Isten. Ezt kéne felismernem,és tökéletesen átélnem,realizálnom.
Nem eggyé válni vele,az Önvalómmal nem válhatok eggyé,mert az én vagyok.

Harmadszor,a megvilágosodással is csak felismertem ezt a dolgot,de még nem realizáltam,mert az már a Nirvána szerintem,ott vagyok Én= Isten,ha azt is megvalósítom.A megvilágosodás ehhez csak a kiinduló pont.

Igyekeztem megválaszolni a kérdésedet.A nirvánában vagyok csak Isten,addig pedig nagyon sok lépés van
és csak potenciálisan vagyok Isten,egyébként mindig más,épp az a minőség,ahol tartok.A megvilágosodott sem a végállomás.Még ő sem mondhatja ,hogy Isten vagyok,csak ha a Nirvánát is megvalósítja.

Az egyesülés istennel az egy külső út.Keresztény, gnosztikus stb..utak.Persze belső út is,de mégiscsak egy külső Istennel egyesülsz.Ez a személyes üdvözülés,individuális út.
A megvilágosodás,/és nirvána/ a személytelen üdvözülés.
Két külön dolog,és itt most az utóbbiról beszélünk.
Bár én az elsőt tűztem ki célként:)

Ezeket a fogalmakat csak az elme, egy hamis énkép tudja mondani a megvilágosodottról. Szerinte: Csendes, mert nincs énje. Tiszta, mert nincs karmája. Boldog, mert megtapasztalt a tudatosság által minden gyötrelmet és örömöt.
A felsorolt fogalmaid a megvilágosodott számára szükségtelenek, mint maga a tudatosság.

"Ami hátra visz, az az emlék. Ami előre, az az álom."

aamate

Szerintem akkor is önmagunk vagyunk, ha épp vissza vagyunk húzódva (tényleg ne belekötésnek vedd ezt, csak leírom, hogyan élem meg). Szerintem nem tudsz semmi lenni. :) Különböző állapotaink vannak, de van, ami állandó. :)

Hmmm...akkor sem a semmi vagyok,hanem egy pont.
Ez pedig óriási különbség.

Néha álomban vagy mediben más létezőkkel azonosítom magam és boldogan szárnyalok mint pillangó a sok pillangó között, vagy egy boldogan és önfeledten játszó kacsaként viselkedem, amelyik fürdik a vízben, és örül az életnek, a létezésnek. Vagy éppen egy kicsiny csillagocskához tartozom egy hatalmas és fenséges galaxisban.

Az üresség megélése annyira idegenül érintett, hogy az önmagam semminek megélése helyett még szívesebben érzem magam egy nagy, ismeretlen működő valami részének.
Most még elfogadom ezt és jónak gondolom/érzem, de ha írsz valamit arról, hogy ez után mi a következő lehetőségem, azt nagy segítségnek érezném, s talán könnyebb lenne felvállalni is.

A buddhizmus a tudatunk üresség természetében hisz, ez tény, de könnyen meglehet, hogy nekünk európaiaknak könnyebb lesz azt elfogadnunk, hogy az Isteni Szikrával vagyunk azonosak, amely bennünk található és összeköt bennünket a Születetlen Egy-el.

Jézus is azt mondta, hogy Én és az Atya egyek vagyunk (nem azt, hogy semmi vagyok)

Az Aki és Ami Van. Mi van most épp? Egy ember. Tehát most Ez vagyok, aki épp vagyok :)