Még egyszer megpróbálom felhozni ezt a témát mert túl fontosnak tartom ahhoz,hogy csak úgy átugorjuk.

Időnként elszórakozom azzal,hogy az egész életet,világot csak egy virtuális valóságnak,mátrixnak fogom fel.(Persze azért nem mindig)
És ráadásul úgy ,hogy csak ÉN vagyok az egyetlen valódi ember,emberi tudat.Pláne amikor elnézem az átlagembereket,egyáltalán nem nehéz róluk azt feltételezni,hogy valójában csak epizódszereplők,programok az én világomban.Ezért nem izgatom magam,hogy mit gondolnak rólam.(a család az kivétel,de ki tudja?)
Ezáltal elég könnyen veszem az életet(bízom a mátrix kegyességében).A MÁNAK élek.Persze vannak terveim.Inkább úgy mondanám, a fejemben élek.
És teljesen objektíven szemlélődöm: "De érdekes ez a mátrix. Hogy itt mik nem vannak?"
Én meg csak úgy lógok benne,mint egy idegen.Igazából nem tartozom sehová,én egy megfigyelő tudat vagyok benne.Ezáltal önmagam előtt nincs szégyellni valóm,vagy titkom.Igyekszem jól érezni magam benne,betartom a szabályait(törvény,erkölcs)de azokat is azért,hogy ne legyen belőle kellemetlenség.Néha meg már elég uncsi az egész,persze egy valag pénz ezen változtatna az tuti,de ez is csak belső szabály.Azon is gondolkodtam ,vajon van-e kiút ebből,fel lehet-e ébredni belőle.Esetleg az LSD valójában a kapu ami kivezet innen?Vagy a halál?
És hogyan győződhetnék meg arról,hogy a többi ember valódi?
Néha elgondolom mennyivel érdekesebb lenne ha láthatatlan lennék.Azt tehetném amihez kedvem van és nem lenne semmi kötelezettségem.Jöhetnék mehetnék szabadon.Ennék a boltban,aludnék a Hiltonban.Majdnem olyan mint a gazdagság.

Ezek persze csak fantáziák ,de ha beleélem magam, akkor látom igazán önmagam,hogy milyen is vagyok valójában.