Belső értékeink
Sanyi egy korábbi írásából ollóztam össze pár dolgot, amit most szeretnék megosztani Veletek:
"A tiszta tudatosság felé vezető úton a második lépés az őszinteség elsajátítása.
A belső lelki munka azon folyik, hogy ezt az őszinteségi szintet növelve fel tudd vállalni azokat az igazságokat, amelyeket eddig Te magad taszítottál a hazugság oldalára, mert nem tudtad vállalni annak következményeit!
A hazugság mögött mindig meghúzódik egy érdek. Általában valamilyen veszteséget, fájdalmat, szenvedést akarunk elkerülni általa. Amikor éppen örömöt, sikert, élvezetet szeretnénk nyerni a hazugságainkkal, akkor is megtaláljuk ezek elvesztésének a lehetőségét ellenpólusként.
A hazugságainkon nem erőltetéssel, az igazság akarásával tudunk túl jutni, hiszen ha meghagyjuk mélyen a félelmeinket, akkor azok alattomosan ki fognak játszani, amikor nem figyelünk!
Hanem meg kell szüntetni a hazugságok mögött álló veszteségtől, fájdalomtól, szenvedéstől való félelmeinket és akkor ok nélkülivé válik a hazudozás!
Jól esik az embernek, ha igazságban élhet, ha nem kell fenntartania maga körül egy látszat világot. Nem csak egyszerűbb egy ilyen élet, hanem tisztább és működésképesebb is. Amikor meg van minden információnk, akkor belátjuk, hogy fölösleges mellékutakat keresni, azon kell végig menni, ami előttünk áll!
Igazából csak azért hazudik egy lény, mert azt hiszi, hogy így megúszhat bármit is, vagy könnyebben elérheti a céljait. Ha látnánk ilyenkor, hogy az elkerülhetetlen a mi fejlődésünket szolgálja, akkor nem akarnánk elkerülni azt.
Az őszinteség, ad egy belső tisztaság érzést is, ami azért esik jól, mert lényünk legbelső természetére emlékeztet. Lelkünk abszolút tisztaságára még mindig emlékszünk, és vissza vágyunk oda!
Ha valakinek nincs veszteni valója, nem ragaszkodik semmilyen jövőbeli haszonhoz, ezért elégedett és elfogadó a jelennel valamint a kiszámíthatatlan jövővel kapcsolatban, akkor az illetőt nem kényszerítik rá a belső félelmei, ragaszkodásai a hazugságra!
Egy ilyen embernek természetes dolog az, hogy igazat mond, sőt, könnyebb is ettől az élete.
A régi hazugságok felvállalása és felszámolása, valamint újak nem teremtése vezet el a jelen tisztaságához.
A becsületesség tulajdonképpen az őszinteség megnyilvánulása szándékainkban, szavainkban és tetteinkben."
Az eredeti forrás szöveg gyakorlatokkal együtt:
http://onmegvalositas.hu/mini/onismeret/4_oszinteseg_becsuletesseg_fejle...
- Michaelita blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
6 hozzászólásJól esik az embernek, ha igazságban élhet, ha nem kell fenntartania maga körül egy látszat világot...
Kedves Michaelita!
Sajnos én még ott tartok ebben, hogy boldogabb voltam a tudatlanságomban. Persze azért mondom ezt, mert eddigi tapasztalataim alapján a tudatlanságom ideje alatt megélt boldogság is jobb volt az addigi életemhez és élményeimhez képest. Most viszont ott tartok, hogy úgy érzem, ugranom kellene a hegy tetejéről a mélybe, ahol viszont fogalmam sincs, hogy mi vár ...
A mostani bizonytalanságomat pedig sok sok önismereti munkával próbálom helyretenni. Egyelőre nem ugrom, azt gondolom, ha helyreállok jobban belül, akkor már látni fogom, hova kell ugranom.
Kriszti
Kedves Kriszti. :)
Úgy érzem, meg kell osztanom veled az én saját tapasztalatomat:
Nekem is volt egy ilyen "ugrós mutatványom" pár évvel ezelőtt, és ez nálam akkor vakon történő ugrás volt.
Az én akkori kihívásom abban rejlett, hogy van-e elég önbizalmam, és hitem ahhoz, hogy egy olyan szakadékon át ugorjak, aminek a túlsó végét teljes sötétség borította. Fogalmam sem volt arról, hogy az ugrás után hová érkezem, de addig-addig, míg egy ponton eldöntöttem: lesz, ami lesz, én ezt az utat választom, és vállalom minden veszélyével együtt.
Nem tudom, Te hogyan éled meg ezt az ugrás előtti állapotot, nekem ez egy válaszút volt: vagy élem a régi életemet, vagy választom az újat, a fejlődést, a haladást az egyre magasabb tudatszintek felé. Végül ugrottam. Nem volt könnyű döntés, de mindennél jobban megérte! Úgy is mondhatnám: én az Életet választottam akkor a vegetálás helyett, vagy másik hasonlattal élve: az ébredés útját az alvó állapot helyett.
Én is éreztem már úgy: bár ne tudnám, amit tudok. Valóban érezhetjük úgy, hogy jobb volt, amíg nem voltunk ennyire tudatában a valóságnak. De miért is? Mert itt már nem vagyunk képesek becsapni magunkat? Miért rossz ez? Mert nem tagadhatjuk meg a valódi vágyainkat, amit pedig félünk megvalósítani, mert mit szólnának a családtagok, a barátok, hiszen ők nem ilyennek ismernek. Ugye? :)
Csakhogy egy ponton túl eljut az ember oda, hogy bárhogy küzd is ellene, az igazsága felszínre tör, ha másként nem, hát erővel, és kiszabadítja magát béklyói alól. És ekkor sokminden megváltozik. Vagy mondajm inkább azt, hogy minden? Mert az az igazság, hogy ekkor minden régi hazugság egyszerűen összeomlik, beleértve szerelmi, házastársi, baráti, és mindenféle-fajta kapcsolatunkat is, amelyeket addig csupán az egó játszmáink irányítottak és tartottak fenn.
Legalábbis nálam ez zajlott és zajlik éppen. Kemény menet! De most tisztán látom a túlpartot is... :)
Az én utam: www.kyarapage.blogspot.com
Szia Kyara!
Nagyon örülök, hogy írtál nekem és megnézem majd az oldalad is. :-)))
Tudom én a lelkem mélyén, hogy igazad van. De azért még tapogatózok, hogy hogyan is ugorjak. Tudom, hogy ugrani fogok. :-)))
Ja és ne hívjátok a mentőket, nem az ablakon, meg nem a hegyről. Csakis képletesen. :-)))
Kriszti
Persze, Neked kell érezned, mit szeretnél megtenni, és mit nem, ahogyan azt is, hogy mikor vagy készen rá. :)
Jó ugrást, és szép utazást Neked! :)
Namaste
Azt tapasztaltam a magamon végzett vizsgálatokban, hogy az ember nem mindig ismeri (fel) az igazságot. Meggyőződéssel állítja, hogy az az valóság, amit gondol, vél, vagy mond, és ez lehet, hogy akkor igaz is. Mert egy oldalról nézi, és ott az van.
A "látszatvilág" egy - az embernek önmaga által felépített világ, ahol biztonságban érzi magát. Lehet, hogy enyhén huzatos, hideg, és sötét, de ő építette fel, (a világból azokat az információkat engedte be, amelyek segítették) ismeri minden zegét-zugát, és ez biztonságot ad.
Az emberek többsége szereti, ha igaza van, mert ezzel meg tudja támogatni a saját világát. És a másikét megkérdőjelezni. Mert ha kiderülne, hogy ott is van igazság, akkor át kéne helyezni egy-két falat, vagy deszkát, ezzel meginogna a biztonságérzet (jól eligazodom a világban) és az ember önmagába vetett hite: én jó vagyok.