Meditációk fajtái és technikák!
Sokszor olvasok mindenféle meditációkról, de sehol nincs leírva, vagy legalább is nem találtam, hogy milyenféle technikák útján jut valaki meditatív állapotban a céljához.
Többször olvastam már, hogy le kell menni a belső bölcsességhez, vagy a belső mesterhez, és majd az elvezetgeti az embert.
Erről is szeretnék némi információt kapni, hogy mi, vagy ki ez a belső bölcsesség, és miként lehet kapcsolatba kerülni, illetve hogy ezáltal miként lehet mások ilyen belső dolgaival kapcsolatba kerülni?
Honnan tudom, hogy az ott az én belső bölcsességem, és nem egy elementál, vagy valami más becsapó, vicces természetszellem?
Szóval milyen technikákkal juttok meditatív állapotba, és hogyan találjátok meg belső bölcsességeteket?
Hozzászólások
29 hozzászólásA belső mesterrel milyen módon kommunikálhatunk? És ha mondjuk egy idegennyelvű személy belső világával veszem fel a kapcsolatot, a fizikai nyelvi különbözőségek, akadályozzák-e a kommunikációt?
A ,,nyelvi különbözőségek'' feltételezésétől eltekintve nagyon jó a téma felvetésed.
Nagyon sokoldalú ,komoly és megfontolt válaszokat igényel,úgyhogy foghegyről most nem is vetnék ide semmit.
A meditációs technikáknak számtalan formája van.
A belső mesterrel meg valóban nem árt az óvatosság.Jogos a kérdésed,mert valóban gyakran előfordul,hogy az embert ,,más''vezeti /az orránál fogva:) / nem a belső Guru.
"A ,,nyelvi különbözőségek'' feltételezésétől eltekintve nagyon jó a téma felvetésed." Mire gondolsz ezzel?
Nocsak nocsak-nak:
Szerintem a nyelvi különbözőségnek nincs akadálya a belső kommunikáció során, mert nem a más nyelven értőszemélyiségével kommunikálunk, hanem a mélyebb rétegben levő lelki énjével. Így akár egy más anyanyelvűvel vagy egy néma emberrel is kommunikálhatunk meditációban.
Sanyi a kérdésedre válaszolva:szóról szóra arra gondoltam ,amit Te leírtál.
Hogy nincs ilyen akadály ebben az esetben.
köztem és a dán barátnőm között. Normál kommunikációnk angolul zajlik, ami átjön, mint információ, érzés vagy kép, az először fejben magyarul bontom ki, utána lefordítom angolra :-D
Tévedési lehetőség valóban nagy, ez egy komoly tanulási folyamat, majdnem ahány ember annyiféle megoldással.
A saját tapasztalatom az, hogy ha másik emberrel kapcsolatos dologra kérdezel rá, aki majdnem közömbös, az jó gyakorlási lehetőség. Kapsz válaszokat, amik jöhetnek egóból, belső bölcsességtől, kóbor entitástól stb. Olyanokat érdemes kérdezni, amiket biztosan le tudsz ellenőrizni. Egy idő után száz százalékosan felismered, mikor szól hozzád a belső bölcsességed, mert mindig ugyanúgy fogja tenni, ráismersz, akár a kedvesed hangjára a telefonban :-)
Próbáld ki a Sanyi tanfolyamát, ha komolyan érdekel
http://onmegvalositas.hu/siraly/12
Belső látás 1.
Ezt én csak akkor alkalmazom, ha a másik ember tudatában van, hogy üzenetet küldök neki, vagyis először engedélyt kérek (csináltam már ilyet, és amúgy nem működik mindig, mert vagy egyik vagy másik részről van valami tudatalatti blokk, hogy vagy nem akarja tudni mégsem vagy idegen tőle a módszer vagy én bénázok, de mindenesetre akkor nem erőltetem). Vészes szituációkban tehetek csak kivételt, úgy vagyok vele. Másképp olyan érzésem lenne, mintha behatolnék a személyes terébe. A lényeg, hogy ne legyen benne erőltetés, így tudnám legjobban megfogalmazni. Szóval kell egy alapvető tisztelet a másik felé, ami akadályozza, hogy így vagy úgy belépjünk a személyes terébe.
Más az, amikor magától, természetes úton jönnek át infók, megérzések a másikról. Ez teljesen természetes és szép is. Vagy az ilyen, az egyelőre ismeretlen lelki társnak: "szeretnélek megtalálni, ha szeretnéd" és fontos a "ha te is szeretnéd!" Ezen van a hangsúly.
Határozottan fejlődsz KatiPotter.Jó volt olvasni tőled ezt.
nem kéne inkább az elején kezdeni?... nem véletlenül vannak számozva a csomagok ;)
:-D
Meditációnál csak az esik jól nekem, amit spontán találok ki, hogy most erre kell rákoncentrálni, szóval csak az adott szituációval kapcsolatban. Egyébként mesterségesnek érzem, ha olyanra próbálok koncentrálni, amihez perpillanat nem érzek kedvet. Nem is törekszem arra, hogy úgy fogalmazzak, hogy "találkozni a belső mesterrel." Hanem csak figyelek az adott kérdésre, ami foglalkoztat, a többi ilyen,olyan módon jön magától. Nem kell, hogy "belső mesternek" vagy akárminek nevezzem. Van, amikor külső segítség egyértelmű, de ehhez persze kell a belső befogadás is. Mindegy is ilyenkor, van egy dolog, aztán vagy jobbam megismerem vagy nem. :D:D De általában mindig találok választ előbb-utóbb, ahogy szerintem mindenki, akit nagyon foglalkoztat az adott dolog. Nemrég egy földtörténet tankönyv volt az egyik eszköz, bármilyen furcsa, amin keresztül megláttam, átéltem valamit, ami nagyon sokat segített. Ki gondolta volna?:) Mivel abban nincs lelkizős rész, az tömény tudomány. Csak én kapcsoltam hozzá valamit, ami segített (kellettek hozzá korábbi tapasztalatok, mert pár éve, amikor szintén tanultam ezt, most csak ismételtem, szóval pár éve is megnyugtató volt, de nem volt ilyen erős és tartós hatása, mert nyilván kellett hozzá más is, amivel kapcsolni tudtam most), az Egy Egység-medi blogomban leírtam, ha érdekel valakit. Sose tudod, hogy mi alapján jössz rá valamire, és tölt el aztán mély megnyugvás. :)
Ezekkel nem azt akartam írni, hogy a vezetett medik nem segíthetnek. Ha olyan a téma, akkor segíthet sokat. (Azért is lehet, hogy valaki a 12-es sorszámúval akarja kezdeni, és nem az elsővel, mert épp arra van szüksége). Vezetett medik közül is volt, amelyik segített már nekem is.
Azért is lehet, hogy valaki a 12-es sorszámúval akarja kezdeni, és nem az elsővel, mert épp arra van szüksége
Sokszor olyanra van szükségünk(egó), amire valójában nem is lenne... Az első csomagok készítik elő a többit. A második (http://onmegvalositas.hu/siraly/2) a MEDITÁCIÓ ALAPJAI nevű csomag... ha az ott lévőkkel nincs tisztában az ember lánya, fia, akkor egy kicsit nehéz lesz Belső látni...
Egy időben én is megvoltam veszve érte, de most asszem már (be)látom, hogy az most nem kell, amíg az alapok nincsenek a helyén...
Kivéve, ha az "alapokat" már máshonnan megtanulta, pl. az életből. :) (Ez is érdekes lehet, kinek mi az alap, de akármi is, ezer helyről rá lehet jönni dolgokra). Ezért lehet, hogy valaki mégis ért valami olyat is, amiről más azt gondolja, nem értheti. Ez olyan, hogy van pl többféle tankönyv egy tantárgyból, ami éppen érdekli az embert. Ha beül egy órára a diák, mondjuk ami már haladónak számít abból a tantárgyból, attól még érteni fogja a magyarázatokat, csak mert nem attól a tanártól tanulta vagy nem abból a könyvből. Így működik ez itt is, arról nem is beszélve, hogy ezeket nem is lehet könyvekből megtanulni, azok, mint ahogy ezek a medik is, hasznosak lehetnek és nyújthatnak segítséget, de szerintem nem az "az alapforrás". :):):) Vagyis így tapasztaltam.
Szóval milyen technikákkal juttok meditatív állapotba, és hogyan találjátok meg belső bölcsességeteket?
Ez mondtad szerinted azt tükrözi, hogy tudja az alapokat? :)
Attól még miért ne lehetne bölcs sok dologban, miért ne tudhatná bennük az "alapokat"? Egyszerűen kíváncsi a meditációs technikákra. Az, hogy valaki ebben járatos, nem egyenlő a belső bölcsesség kifejezésével.
Te annyira bölcs ember vagy, hogy egy kérdésből megtudod ítélni, hogy ki mit tud, ki mit nem? és ki milyen szinten van valamiben, aminek te határoznád meg az ismérveit? :)))
Te tényleg elhiszed magadnak az ítéleteidet? :DDDDDD
:))
Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél... :)
Mondtam én, hogy egy cipőben járunk! :) :P
Érdekes felvetések.
Igazából az érdekelne, hogy egyáltalán miként juttok meditatív állapotba. mennyi ideig tart egy meditáció? Milyenféle élmények, mennyire élesek, mennyire tűnnek valóságosnak?
Ez a bizonyos belső mester, miként jelenik meg? Mindegy, hogy direkt akaratlagosan, vagy véletlen.
Ember forma jelenik meg? Vagy csak egy érzés? Vagy valami különös szellemi forma, ami az emberi világban nincs?
Mit találsz meditációban? Milyen világ a meditáció világa.
Én inkább csak relaxálni szoktam, az nagyon kellemes nyugalommal tölt el, de semmi különös élményt nem produkál.
Kb. egy éve meditálok és eleinte még az ellazulás is nehezen ment és úgy éreztem, hogy semmi értelme, hogy leüljek meditálni, inkább az elméleti tudást gyűjtöttem. De gondolom ezek hatására végül a meditációkra is rákaptam, s nem mondom, hogy fénysebességgel fejlődök, de szerintem valóban gyorsabban, mint enélkül. Apró jelei legalább is vannak. Kb. 2-3 hónap után jutottam el oda, hogy valami olyasmit éreztem, hogy testemen kívül vagyok. Éreztem, hogy ülök a fotelben, de mégis, olyan érzésem volt, mint ha nem a testemben lennék és azt valamilyen zárt rendszernek tapasztaltam, kis túlzással kényszerzubbony szerű érzés volt. Aztán ez enyhült tovább gyakorolva.
Én is meg voltam őrülve, hogy felvegyem a kapcsolatot a belső mesteremmel. Múlt héten volt 1 jele, hogy talán sikerül. Blokkok elengedésén dolgoztam, amikor el kezdett leválni rólam a testem. Korábbi gyakorlataim során általában úgy jött elő, mintha hagymahéjak válnának le rólam, amelyek a szerepeim, mintáim, stb-stb. lehettek, de mindig levált rólam egy vékony réteg és újra ott volt a testem, szinte változatlanul. És így bontogattam a hagymahéjakat magamról. Általában ezek a hagymahéjak el is mentek, el is tűntek az ürességben. Mígnem az utolsó meditáció alkalmával elkezdett leválni a bőröm, a húsom, a szerveim, amelyek nem mentek el az ürességbe, hanem ott keringtek körülöttem, mintha valami kis univerzum lennék. Amikor minden levált rólam, a csontjaim is, és azok is darabokban körülöttem keringtek, feltűnt egy pici fényes kristálygömb szerűség, ami ragyogott. Apró volt, de mégis az jött le, hogy valójában az vagyok én, a többi csak a ruhám és aprósága ellenére mégis milyen nagy.
Lehet, hogy itt már bement az egóm, mert iszonyúan örültem a felismerésnek, ott meditációban nagyon nagy öröm és boldogságérzetem volt, hogy végre megtaláltam. Persze akartam vele "beszélgetni", de az már nem ment. Mindenesetre úgy voltam vele, hogy egyelőre ez is nagyon jó, hogy legalább most már átéltem, hogy valójában nem a ruhám vagyok. A többi meg majd jön, ha itt az ideje.
Még annyit tettem - ha már blokkok elengedése volt a cél -, hogy így a körülöttem keringő darabkáimat is megráztam, mint egy porrongyot és kihullottak a rejtett szutykok is.
Nekem is az a tapasztalatom, hogy alapok nélkül nem lesz sikeres a haladó meditáció. Nem azt mondom, hogy egyáltalán nem használhat, valamit talán használ, de utóbb rájössz, hogy csak lépésről lépésre tudsz fejlődni, legalább is, ha meditációs technikák segítségével szeretnél önismeretben fejlődni.
Szeretettel: Kriszti
Én egy nagyon egyszerű módszert ajánlok a meditatív állapot megtapasztalásához.
(Már ha elfogadod, hogy az igazi meditatív állapot az elme csendje, miközben teljesen tudatos maradsz).
Semmiféle előképzettség nem szükséges hozzá, bárki kipróbálhatja és garantáltan működik.
Én "csend meditációnak" hívom.
A lényege az, hogy leülsz, becsukod a szemed és megkérdezed magadtól, hogy
"milyen az a tökéletes csend?".
Ezt követően, elkezded keresni magadban a tökéletes csendet, nem törődve azzal, hogy kívül milyen zajok hallatszanak illetve, hogy az elmédben milyen zajok (gondolatok) merülnek fel.
Miközben keresed a tökéletes csendet, tudd, hogy azt az elme soha nem érheti el, ezért bármilyen mély csendet tapasztalsz magadban, keresd tovább a tökéletes csendet.
(A tökéletes csend elérésekor a kereső, vagyis az elme is eltűnik és beleolvad forrásába az Önvalóba).
Ha elkalandoztál, tedd fel újra a kérdést.
Amúgy ne kérdezd magadtól folyamatosan, hogy milyen a tökéletes csend (vagyis ne használd mantraként), inkább keresd a tökéletes csendet.
Próbáld ki!
Fantasztikus módszer!
Még valami a "csend meditáció" és bármilyen meditációs módszer gyakorlatához:
Soha ne aggódj azon, hogy ha belemerültél a meditatív állapotba, hogyan jössz ki belőle!
Pontosan olyan spontán fogsz kijönni belőle, mint amilyen spontán felébredsz az alvásból.
(Gondolom, amikor lefekszel este aludni, nem aggódsz amiatt, hogy fel fogsz-e ébredni. :))
Egyszerűen, csináld a meditációs gyakorlatot, ameddig jólesik!
Ha elalszol közben, akkor sincs semmi baj.
Ha meditáció közben úgy érzed elég volt, egyszerűen hagyd abba és nyisd ki a szemed.
A meditáció időtartama negyed órától 1 óra időtartamig bármennyi lehet. (Akár több is).
De nyilván mindenkinek van dolga és nem fog órákat meditációval tölteni.
Mindenesetre ne állíts be csörgőórát, ami a frászt hozhatja rád, miközben éppen jól ellazultál már. :D
Na éppen az a kérdés, hogy valamiképpen szabályozni kellene az időtartamot.
Mert mondjuk család elmegy itthonról 1 órára, akkor ne az iszonyatos ajtócsengő hozzon ki, hanem előtte kijöjjek belőle. Hallottam olyanról, hogy 20 évere beragadt valaki meditációba. Na nem tudom, hogy igaz-e, de az esély megvan rá. Azt végül is nem tudom, hogy jó-, vagy rossz?
A másik pedig, hogy ha már az álom szóba került, arra legtöbbször nem emlékszem. Tehát jó lenne úgy meditatív állapotba tartózkodni, hogy emlékezzek is rá.
Vannak módszerek ilyesmikre?
A csend meditációban végig tudatos leszel, tehát nem fogsz "beleragadni".
A 20 évig meditációban ragadt ember története átverés, lehetetlen. :)
Nem kell a meditációtól egyáltalán félni.
A meditáció nem transz állapot, hanem teljesen tudatos állapot.
Tudatosan megtapasztalod a csendet, vagyis Önmagadat.
Amúgy, meditáció közben, nyugodtan nyisd ki a szemed és nézz rá az órára, hogy mennyi ideje meditálsz.
A meditáció hasonló, mint a mély álom, eltűnik az idő érzékelés, ezért nincs mire emlékezni.
Utána nagyon jól érzed magad.
Ennyi.
De a javaslatom: próbáld ki és minden kételyed szerte fog foszlani (meg szana :) )
A meditatív állapotot több úton el lehet érni:
A Belső Bölcsességgel való kapcsolatfelvétel nem mindenkinek sikerül egyből, kettőből. Először a meditációt kellene elsajátítanod, aztán amikor abban már gyakorlott vagy, akkor érdemes tovább haladnod, lépésről-lépésre.
Hogy milyen a meditáció világa, miket élünk meg benne, erről sokat lehetne mesélni, de nekem nincs kedvem ezt elmesélni, és nem is vinne Téged tovább az utadon úgy, mint ha megtanulod, kipróbálod, megtapasztalod a meditáció lehetőségeit!
Ennél "okosabb" tanácsot más sem fog adni Neked. ; D
Ajánlhatom a "A meditáció alapjai - Sirály csomagot", de biztosan vannak a neten ingyenes anyagok is a meditáció elsajátításához. Keress és találsz!
Valamint ezen a hétvégén tartok egy 2 napos tanfolyamot, ott is megtanulhatsz meditálni, meg még más apróságokat is.
Jó utat!
Kösz, ezek jó eligazítások.
És irányított, tehát célirányos meditációknak mi a menete. Nem precíz leírást kérek, csak vázlatosan, hogy mégis miféle elképzelésem legyen róla?
A meditáció tartalma, története lehet bármi, például:
De kitalálhatsz másik történetet is, a lényeg az, hogy legyen benne valami befejezetlen kérdés, esemény, cselekvés, amelynél megnyilvánulhat a belső Éned!
És hát még egy kardinális kérdés merül fel a meditációval kapcsolatban!
Valahogy bele kerül az ember egy ilyen állapotba oké. De hogyan jön ki belőle?
Mert ha ott vagy tudatos, akkor a fizikai világ kvázi nem is létezik meditatív állapotban.
Vagy hogy van ez? A tudat aktív mind a fizikai, mind a meditatív világban? Egyáltalán hova is jut az ember meditációban?
Mondjuk elkezdem a légzésfigyelős technikával.
Semmi célt nem határoztam meg, nincs akaratérvényesítési szándékom. Hova jutok? És miért pont oda? És hogyan jövök vissza belőle?
És ahogy olvasgatom, meghatározott célokkal meditálnak emberek, tehát, nem vaktában kerülnek valahova, hanem meghatározott területre.
Ez pusztán szándék kérdése? Hogy kell ezt csinálni? Elhatározom, hogy most ezért vagy azért kerülök valahova, amiről nem tudom, hogy mi az? :)) Szóval hogy is van ez?
Belekerülni és kijönni az akaratoddal tudsz. Akarod és már változik is a tudatállapotod. Nem annyira kötött, mint az alvás vagy álom, ráadásul ott többnyire nem is tudsz róla, hogy hol vagy, ki vagy?!
Minél gyakorlottabb a meditáló, annál jobban meg tudja célozni, hogy melyik tudattartalom területére "landoljon" az elmélyülése során.
Elképzelheted ezt az egészet úgy is, mint amikor szándékosan képzelődsz, álmodozol. Ott is tudsz irányítani, belemerülni és visszatérni belőle.