Miért nehéz belekezdeni?
Már egy ideje észrevettem magamon, hogy bizonyos dolgokba nehezen kezdek bele, annak ellenére, hogy mikor már csinálom, kifejezetten szeretem. És mintha nem "tanulnék" a tapasztalatból, hogy milyen jó volt korábban, következőleg újra nehezen fogok neki...
Eleinte azt hittem, hogy félek a fejlődés nehézségeitől és azért érinti ez például a meditációkat. Olyan nehezen ültem le, minden sz@rt csináltam helyette, pakolászás, stb. de meditáció közben és mikor befejeztem, újra és újra az jutott eszembe, hogy miért nem csinálom sűrűbben, hiszen olyan harmóniában vagyok ott magammal.
Aztán jöttek más tevékenységek. Pl. most önkéntesként tanítgatok, baromira élvezem a csoporttal való munkát, jó velük lenni, még az önbizalmamat is növeli, de sok esetben olyan nehezen indulok útnak.
És nem értem miért???
Hasonló tapasztalat? Vagy ötlet?
Tudom meditációban kaphatok igazán választ rá, de bár a harmónia megvan olyankor, válasz nem mindig jön..;) :(
köszi, Virág
Hozzászólások
25 hozzászólásAmikor hasonló témán elmélkedtem, nekem az jött, hogy a változástól félek, az élettől. Amikor valami új tevékenységbe kezdek bele, akkor ugye a régi tevékenységemet (vagy nem-tevékenységemet..:)) abba kell hagynom, változtatnom kell. Hiába élvezem utána az új tevékenységet, maga a változás, változtatás mégis kihívást okoz.
A változás könnyen lehet, hogy ott van a pakliban. Nagyobb dolgoknál észre is veszem. Pl. várjuk már, hogy hazaköltözzünk Vietnámból, de mikor már pakolni kell majd, tutira nehéz lesz, valószínűleg most el sem hinném, hogy milyen nehéz...
Rövidebb utazásokkal is így vagyok, alig akarok elindulni, aztán meg nem akarok visszajönni.;)
Arra nem gondoltam, hogy ilyen kicsiben is ez érvényesül, de könnyen lehet...
Pedig elég töményen jelen van a változás az életemben, lehet, hogy sodródni/áramlani kéne, mint ahogy az öreg halásznak...;)
köszi Csaesz:)
Virág ,én már jó ideje majdnem mindennel így vagyok,
A házimunkától kezdve,a mindennapi munkámig,,hivatásomig''.
Valahogy csak az a jó,amikor minden kötöttség nélkül csak úgy vagyok.Olyankor azt teszek,ami éppen akkor jól esik,vagy épp nem csinálok semmit.
Szóval minden olyan dolog,amit valamiért csinálni kell; mert mosogatni kell,mert dolgozni kell,mert határidős dolog van,szóval ez nekem gondot okoz.Addig amíg nagy nehezen ,nyűglődve rá nem szánom magamat.
Azután mikor már benne vagyok rendben van,van amit kimondottan élvezek is.
Én is sokáig gondolkodtam azon ,hogyan lehetséges ez?
Csak arra tudom visszavezetni,hogy valamilyen szinten korlátozom a szabadságomat,mert éppen kell azt a dolgot csinálni,és ez váltja ki az ellenérzésemet.
Addig van problémám ,amíg ráveszem magamat,mert KELL,amikor már csinálom,semmi gond.
/Na persze olyan dolgot nem is csinálnék,amivel nem értenék egyet,vagy szemben állnék vele./
Szóval,ha ez vigasztal,nem vagy egyedül :)))
Mindhárman olyan jókat írtatok.:)
Amit te írsz Éva, az nekem az állandó kötelességtudatommal való harc, illetve a betáblázottság, amit csak magamnak csinálok...
Erről már írtam egy külön blogot is. Hogy képes vagyok olyan dolgokat úgy betáblázni magamnak, amiket én választok, szeretnék csinálni, de miután betábláztam, már kötelesség árnyékában tündökölnek... és már nem is olyan vonzóak. Tiszta őrület, mert én csinálom magamnak, de nem bírok leállni róla. Lehetne egy csomó kedvtelésből eltöltött dolog, de átalakítom őket kötelességekké.
Talán ez is egy kulcs lesz a megoldáshoz...
Fúúúú, köszönöm.:)
ezen ostoroztam magam a héten, hogy a lelkesedésem miért nem párosul szorgalommal... halogatom, (most is azzal, hogy itt ülök) mikor meg rászánom magam, akkor élvezem. és újra meg újra elhatározom, hogy legközelebb nem fogom halogatni.
eljön a holnap és halogatom újra... nem változás, rutindolog, amit nemszeretek. nem is értettem miért esett jól legutóbb...
addig jutottam hogy nagyon mélyen el kell fogadnom a lustaságomat.
Ezen is gondolkoztam már, hogy talán lusta vagyok és azért táblázom be magam, nehogy kiderüljön?? ;)
Még nem kaptam rá igenlő választ magamtól, de előfordulhat.
De ha jobban belegondolok, a lustaság csak a nem szeretett dolgokra vonatkozna, nem? Amit tök szívesen csinál az ember, ahhoz nem szokott lusta lenni, vagy igen? Az én esetemben jöhet az, hogy már átalakítottam őket kötelességgé, de nálad hogy van ez?
én igen :)
illetve nagyon befolyásolható vagyok... ha nincs meg 100%ig az az atmoszféra amiben dolgozni tudok, akkor már nagyon könnyen eltántorít bármi.
kötelességtudattal nem vagyok motiválható :S
Én is örökké halogatok.Ugyanaz amit írsz.És kezdek rájönni,hogy már csak ,,kamu'' kifelé,hogy zavarnának
az elmaradásaim,mert ha tényleg annyira zavarna,akkor nem halogatnám a végtelenségig.
Bár ez azért nem helyes igazán ,mert néha az emberre szakadhatnak az elintézetlen ügyei,mint egy lavina.
Mostanában lekopogom ,megúszom,de korábban voltak ebből komoly problémáim:)
Meg még lehetnek is.
Szóval lusta vagyok ,mint a dög,az az igazság,és sosem azt csinálom,amit kellene,hanem ami éppen jól esik.
Vagyis halogatok.Hiába van listám,minden napra,akár papíron ,akár a fejemben,teljesen felesleges,mert a
negyedét sem csinálom meg,mert kellene,és az már úgy látszik ellenérzést,vagy valamiféle tiltakozást vált ki belőlem.Bár ezt így nem érzem,csak gondolom,hogy így lehet.Egyszerűen nem akarom még én is lekorlátozni saját magamat örökös ,hülye teendőkkel.Még akkor sem ,ha esetleg tudom is,hogy ez visszaüthet.
rengeteget pörögtem ezen, mert elkezdett zavarni hogy ezt csinálom, oda jutottam hogy eggyé kell váljak a lustasággal... csak nem csináltam medit, mert bejöttek aktuálisabb dolgok, így a halogatásmedit halogatom :D :(
egyik szemem sír a másik nevet
,,így a halogatásmedit halogatom :D :( ''
Hihi..ez nagyon jó
Nekem viszont medi sem kell,úgy eggyé váltam a lustaságommal.
Épp eleget idegesítettem magamat korábban ezen,most meg már nem érdekel.
Ilyen vagyok és kész.És még a párom sem lépett le,úgy látszik így is jó vagyok:D,
akkor meg minek törjem magamat?
Persze ez csak vicc,de tényleg nem idegesítem már ezen magam.
én az elfogadás-eggyéválás meditációról beszélek... szeretném, ha nem azért nemzavarna a lustaságom, mert elegem van és leszarom, hanem mert helyére került.
nagy különbség.
Kicsit furán hangzik, de néha valami olyasmit csinálok (nem tudatosan), hogy átugrom ezt a "csináljam-ne csináljam" dialógust, egyszerűen esélyt sem adva neki. Nincsenek érvek az előnyei, hátrányai mellett. Nem elnyomva inkább tényleg átugorva, és azon kapom magam, hogy már csinálom.
Nem tudom, hogy ez tulajdonképpen mi, de néha elég jól működik.:)
Én pl. most halogatom a prezentációm írását. Segítsetek, bosszant ez a dolog, bele kéne már kezdeni :)
ADEMON AZONNAL KEZDD EL A PREZENTÁCIÓD ÍRÁSÁT!!!
Irgum ,burgum!
Rossz válasz. Támadás nem segít. Tipikus egyszerű emberi reakció, nincs benne pozitív motiváció. Inkább lehúzó.
Ne is kezdj bele szerintem a tudásod sincs meg hozzá.
Úgy sem tudnád megcsinálni.
Csak lejáratnád magad vele.
Évát kezded ki, miközben jól látszik, hogy saját tehetetlenségedet próbálod leplezni csak...
Hallgass :) Ki másban a szálkát magában a gerendát se...:)
Hát ha ez se volt elég jó motiváció, akkor te csak egyszerűen dög lusta vagy :)))
Vagy csak ennyire képesek felizgatni a ,,száraz-uncsi'' tudományok:)
Én csak vicceltem.Ebben ugyanis segíteni nem lehet,mármint a noszogatásban.
Neked kell ihletet kapni,és neki kezdeni.
Vagy esetleg az ,ügyürü-bügyürü'',kicsi Ademon,kezdd el szépen írni a prezikédet,csillagvirág,aranybogár...
ez segítene? Van ebben pozitív motiváció?
És ha mondjuk valami jutalom lenne kilátásba helyezve? Na,ahhoz mit szólsz,abban már csak van pozitív motiváció?
Isten ments,hogy lehúzzalak,a végén még én miattam nem lesz kész a prezi.
Akkor inkább a jutalom. Kerül ,amibe kerül:)
Sejtettem én :)
Most már töredelmesen bevallom: én is sejtettem,hogy Te sejted:)
kezdd el számolni, hogy miért lesz jó neked ha megcsinálod mielőbb... mi a haszon?
kutasd fel az érzést, és éld meg, hogy milyen JÓ amikor benne vagy a gépelésben, lelkes vagy és csak úgy pörögnek a szavak az ujjaidon át, amikor semmi nehézséget nem okoz, a mondatok szövik egymást, és az egész nem lehúz, hanem feltölt energiával, mert alkotsz...
na ilyenekre sose szoktam gondolni, de most megyek és elmondom ezt magamnak a tükörbe, és nekilátok végre a takarításnak :)
hogy volt az oviban ez a csúfolódás? "aki mondja másra az mondja magára..." hát magamra mondtam, de kösz, hogy kihoztad belőlem :)
Sikka ,én nem nagyon ismerlek,egyszer kétszer láttalak Sanyinál,de mostanában folyamatosan a számból veszed ki a szót!:)
mint most is:)
,,na ilyenekre sose szoktam gondolni, de most megyek és elmondom ezt magamnak a tükörbe, és nekilátok végre a takarításnak :) ''
Hát ez most olyan jókor jött ,hogy azt hiszem ezen felbuzdulva én is ,,megerőszakolom magamat ''ez ügyben:)
Köszi ! Nagy vagy Sikka!
Ha még aktuális, akkor nekem az szokott segíteni, hogy szeretettel gondolok arra, amit csinálni szeretnék (nem kell!, mert akkor menekülök előle:)
Elképzelem, pl. hogy hova ülök, milyen tollal (klaviatúrával) írom, milyen papirra (Word dokuba), hogy ülök, mennyi fényt, hangot engedek be, mit készítek oda (kávé, tea, víz, forró csoki), mi lesz a címe, mit írok meg először (pl. először lehet, hogy vázlatot írok), miről szól az első bekezdés, mit szeretnék elérni vele, ezt hogy tudom úgy megtenni, hogy másoknak is jó legyen, elképzelem, hogy mások hogyan reagálnak rá ... ha itt gond van, akkor az belső ellenállásra utal, akkor legelőször is azon dolgozom belül...
Szóval ha gondolatban szeretettel foglalkozom vele, akkor nekem könnyebb elkezdeni is.
Általánosságban pedig megvan mindennek a megfelelő ideje, ezért megvizsgálom, hogy ki döntött arról, hogy mit kell elkezdenem: az elmém, a vágyam, az érzelmeim, a környezetem, a kötelességtudatom?
És hogy ebben minden szinten szinkronban vagyok-e önmagamban? Mert ha nem, akkor annak még nincs itt az ideje számomra, bármennyire is akarnám csinálni, bármennyire is úgy érzem, hogy kellene.
Ez valahogy olyan mintha egy "belső zsarnok" hajtana bennünket, de mivel nem tudunk minden szinten egyetérteni vele, tehát azt valóban nagyon nehéz lesz elkezdeni.