Női hiúság? Miért van, hogy... | Önmegvalósítás.hu

Női hiúság? Miért van, hogy...

582a9_forgive1.jpg

Miért van, hogy ha egy Nőt elhagynak, akkor az Istenért se tudja elengedni a volt partnerét? A saját ismeretségi körömben gyakran találkoztam ilyen esetekkel. Miközben a Nő már talán rég nem tudna együtt élni az ex-szel, de még mindig ott jár a fejében, és nem érti, hogyan hagyhatták el Őt, aki egyébként maga a tökély kívül és belül is. Csak találgatni tudok. Talán a hiúság, a női önérzet a ludas a dologban? Azért nem tudja elengedni, mert akkor még megalázottabbnak érezné magát? Vagy ha nem ez, akkor mi? Ti hogyan gondoljátok? Rajta Fiúk, Lányok...

Beküldte: | 2010. nov. 19. péntek - 12:36

Hozzászólások

26 hozzászólás
Én úgy látom ezt, hogy nem feltétlenül nem-függő ez, mármint
2010. november 19. péntek, 12:44 | jessica73

Én úgy látom ezt, hogy nem feltétlenül nem-függő ez, mármint pasik is kiborulnak ha otthagyják őket és nők is, egyformán. Szeretünk hárítani, és a másikat hibáztatni (mert ez a könnyebb út talán) ahelyett, hogy magunkba néznénk és megvizsgálnánk a kérdést. Számomra az is meglepő, amikor valaki azt mondja, hogy váratlanul elhagyták. Nem akarjuk a jeleket észrevenni, azt hiszem. Bár megmondom őszintén, nekem nincs ilyen tapasztalatom. Elemző alkatként mindig érzékenyen reagáltam arra, ha valami nem működik és valami belső késztetésre mindig keresem a megoldást, a kiutat. Ennek talán hátulütője, hogy abban is problémát látok, ami esetleg nem az, tehát esetleg gyártok én problémát oda is, ahová nem kéne. Ez meg a másik véglet, de dolgozom rajta a magam részéről.

Kriszti

tvir képe
Kriszti, ezt én is pont így csinálom, sajnos...;) Elemzek ezerre
2010. november 19. péntek, 13:04 | tvir   Előzmény

Kriszti, ezt én is pont így csinálom, sajnos...;) Elemzek ezerrel, és tudok problémát is gyártani... Szerencsére most a párkapcsolatunk kerek annyira, hogy én sem tudok belekötni.;)

Én sem éltem át az elhagyást úgy igazán, sőt ha jobban belegondolok, soha... de én azt hiszem a másik véglet lennék, az önmarcangoló típus...

szeges képe
Ha a másikat hibáztatjuk utólag...
2010. november 20. szombat, 15:55 | szeges   Előzmény

...és azért nem engedjük el, az akkor mégiscsak a sértett hiúság, az ego játéka lehet. Nem? :)

Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy miért nem tudja elengedni a
2010. november 19. péntek, 13:08 | szildiko1

Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy miért nem tudja elengedni a barátnője, én megkérdezném: Miért nem tudod elengedni a barátnődet?

ha-ha!
2010. november 19. péntek, 16:41 | csaesz   Előzmény

ezt lájkolom! :)

szeges képe
Hát igen!
2010. november 19. péntek, 16:55 | szeges   Előzmény

Ismerek ilyen esetet is, de olyant is, hogy egy Nő három férfit sem tud elengedni. A Férjét, a szeretőjét és a szerelmét se.
Lehet, hogy meg kéne kérdezni őket, miért nem tudják már elengedni szegénykét? :)

Kirsikka képe
kevésnek érzi magát egyedül.
2010. november 19. péntek, 17:36 | Kirsikka   Előzmény

kevésnek érzi magát egyedül.

szeges képe
Lehet...
2010. november 19. péntek, 18:40 | szeges   Előzmény

...mert mellettük is mindig van néhány pasija talonban. :D

Azt nem tudom, hogy mitől van, hogy három férfi nem tud elengedn
2010. november 20. szombat, 8:17 | szildiko1   Előzmény

Azt nem tudom, hogy mitől van, hogy három férfi nem tud elengedni egy nőt :), (majd családállításon felállítjuk :)) csak arra emlékszem, hogy amikor egy kapcsolatom véget ért - mindegy , hogy ki kit hagyott el - akkor én, a vele kapcsolatos megvalósulatlan lehetőségeket "sirattam". Annak ellenére, hogy tisztában voltam vele, hogy ezek az álmok az illetővel sosem váltak volna valóra.

Ezzel együtt akár a női hiúság (is!) szerepet játszhat.

Ugyanakkor az "elveszett - iker" szindrómának is lehet ilyen következménye. Aki lelki szinten átélte azt a traumát, hogy az anyaméhben meghalt egy-két testvére, az nehezen viseli, hogy elveszítsen embereket. Ugyanazt a fájdalmat már nem szeretné átélni többször. Ez a tapasztalat. És egy lehetséges ok.

Kiegészítés: Ha elfogadjuk azt a feltételezést, hogy az emberek
2010. november 20. szombat, 15:22 | szildiko1   Előzmény

Kiegészítés:

Ha elfogadjuk azt a feltételezést, hogy az emberek többsége a szülőjét keresi a partnerében, ráadásul volt egy elveszett ikre, akkor máris kész a képlet. Három férfi, három szerep: apa, testvér, társ.

szeges képe
Szia Ildikó!
2010. november 20. szombat, 16:00 | szeges   Előzmény

Ennyire mélyen soha nem gondoltam bele a kérdésbe, de ha úgy van ahogy mondod, akkor hibáztatni se lehet őket, mert a tudatuktól független az elengedés, elszakadás kérdése. Így viszont végigszenvedik az egész életüket és azt sem tudják szegények, hogy miért.

Pontosan úgy van ahogy mondod. És nem csak ebben az esetben. Én
2010. november 20. szombat, 16:52 | szildiko1   Előzmény

Pontosan úgy van ahogy mondod. És nem csak ebben az esetben. Én folyamatosan ennek vagyok a tanúja.

Nem tudom, de én mindig elfogadtam, ha nem jöhetett össze egy
2010. november 19. péntek, 13:14 | KatiPotter

Nem tudom, de én mindig elfogadtam, ha nem jöhetett össze egy párkapcsolat (bár nekem nagy földrajzi távolság volt az egyik ok), máskor viszont valóban plátói volt azok közül, amik nem jöttek össze. De ilyenkor úgy tud az ember elengedni, hogy tudja, hogy ez nem az ő értéktelensége vagy ilyesmi, mert ez nem így van, hanem egyszerűen mondjuk a másik félnek valami másra van szüksége. És mivel a szerelem képessége belülről fakad, ezért tudok majd szereti olyat, akivel lehetséges lesz és össze is illünk, és nem fogom hiányolni a régit.
Sokkal inkább megviselt, ha én hagytam ott valakit, mert általában egy kivétellel nem tudták még jól kezelni, és indulatosan reagáltak (de egyébként, ha erre az indulatra, mentális erőszakosságra nem lett volna hajlamuk ilyen mértékben, ott se hagytam volna őket, mert általában ez volt az ok, hogy ettől megijedtem). Egyik unokatesóm is azt mondta, akinek szintén volt már nem egy párkapcsolata, hogy sokkal rosszabb, ha neki kell szakítani, mintha őt dobják ki a francba. Egyébként általában én voltam az elhagyó fél, és bizony nem jó érzés. Ezért most már óvatosan választok, valószínű most már szelídebb párt, mert tudatosult, hogy mire kell figyelnem, hogy elkerüljem az esetleges gondokat.

Egyébként azt nem mondom, hogy nekem se fáj kicsit se, ha nem
2010. november 19. péntek, 13:25 | KatiPotter   Előzmény

Egyébként azt nem mondom, hogy nekem se fáj kicsit se, ha nem jöhet össze. Mert akit megszeretünk, az hiányzik, és az érzés ott marad, maga a szerelem, és hogy hiányzik az illető, jó lenne, ha összejöhetnénk és együtt lehetnénk... Ez ott van. Magát ezt az érzést kell elfogadni. "Szükségem van rád, mert szeretlek." (Eric Fromm), ilyenkor ezt érzem. De el kell fogadni, ha nem lehet.
Ilyet is átéltem, bár az eddigi legnagyobb hatású plátói szerelmem az távolság miatt nem jött össze. Az meg talán még rosszabb, hogy egyébként ő is vágyakozna.

szeges képe
Lehet...
2010. november 19. péntek, 17:02 | szeges

...hogy csak az én haveri körömben bukkan fel olyan gyakran ez a jelenség?

Gondolkodjak el rajta? ;)

u.erika képe
Na igen...! De Te nem is akarsz szakítani a pároddal!...? Mindad
2010. november 19. péntek, 19:24 | u.erika   Előzmény

Na igen...!
De Te nem is akarsz szakítani a pároddal!...?
Mindaddig biztonságban Vagy.

S ha mégis csatlakozhatsz a haverokhoz.... ;)

Na de komolyan.
Szerintem ez nembeli kérdés.
Ilyen pasik is vannak.

http://www.youtube.com/watch?v=J2kbCJpPn3w

Üdv!Erika

szeges képe
Szia Erika!
2010. november 19. péntek, 19:53 | szeges   Előzmény

Biztosan vannak ilyen pasik is, de a környezetemben nem tudok ilyenről. Lehet, hogy előbb vagy utóbb rám is sor kerül, talán azért is foglalkoztat mostanában a kérdés. :P
Elsősorban a miértre lennék kíváncsi, mert nem értem, de Neked biztosan nincs ilyen jellegű tapasztalatod...;)

u.erika képe
Szia Szeges!
2010. november 20. szombat, 9:12 | u.erika   Előzmény

,,de Neked biztosan nincs ilyen jellegű tapasztalatod...;)"

Ugye viccelsz?
Hát persze hogy viccelsz,ott a kacsintójel....! :)

Na most képzeld el hogy engem is hagytak el! ;)
S tudod én egy lépést nem tettem érte hogy kapjak még egy esélyt vagy ilyenek.
Nöi büszkeségböl! :)
Talán ez a másik véglet....

Ezért is volt számomra furcsa így elsöre a blog.
Hiszen ha olyan nagyon büszke vagyok akkor nem alázkodom meg olyasmivel hogy
könyörgök vagy fenyegetözök,eeeesetleeeg szülök egy gyereket.

Na de ez csak az én régi énem.
Fogalmam sincs hogy mostanában hogy állnék a kérdéshez.

Szerintem aki figyel a másikra észreveszi az apró jeleket.
S ha akarja még olyankor amikor bármi is elkezdödne fizikai szinten,még meg lehet menteni a kapcsolatot.
Csak az a kérdés hogy érdemes-e?

Erika Szeretettel!

szeges képe
Hát ez az...:D
2010. november 20. szombat, 16:03 | szeges   Előzmény

"Csak az a kérdés hogy érdemes-e?"

Hát ez az...:D

Női hiúság? Miért van, hogy...
2010. november 19. péntek, 19:53 | Névtelen (útkereső)

Megfogott ez a téma, magamról írok.........én is túl estem a váláson. És hálás vagyok a SZERETETNEK amiért megsegített a nem véletlenek,hogy a volt társam talált magához való társat. Én rám ez nagyon pozitívan hatott. Egy valami még mindig fell-fell bukkan a tudattalatimban a tiznkilenc évi embertelenség amin átmentem.Minden vágyam a gyógyulás.Hiszem,hogy nem minden nő hiú én tőlem a hiúság messze áll.SZERETETTEL ErZsóka

szeges képe
Végre valaki...
2010. november 19. péntek, 20:06 | szeges   Előzmény

...akit otthagytak...:)
De a viccet félretéve ErZsóka, ha fel-fel bukkan a tudatodban, az talán nem jelenti azt, hogy nem engedted el. De ha mégsem így van és még kötődsz hozzá, és ha nem a sértett büszkeség tart fogva, akkor mi? Erre lennék nagyon kíváncsi...:)

Domoszlai Katalin képe
Szia Szeges!
2010. november 20. szombat, 8:51 | Domoszlai Katalin   Előzmény

Ahhoz hogy megértsd, miért nem könnyű valakit elengedni, ahhoz azt kell elfogadni, hogy a személyiségünk többrétegű. Csak egy felosztási lehetőség a sok közül, ha a bennem élő felnőttre és a belső gyermekre gondolunk. Annyi belső gyermek él bennünk, ahány fő korszakra a gyerekkort, benne a tinédzser kort is fel lehet osztani.
Ha a belső gyermek sérülést, sérüléseket szenvedett el a gyermekkorában az apjától, az anyjától vagy mindkét szülőtől, akkor cipelnie kell ezt a fájdalmat, ami feldolgozatlan maradt ( mert nem kapott segítséget hogy feldolgozza ) Választ hát egy párt magának, ahol ugyanazokat a problémákat, fájdalmakat éli meg újra. Megoldás persze nem születhet, mert ahhoz a gyermekkorban történt dolgokat kellene először feldolgozni, úgy kerülne a helyére az egész történet. Ha viszont a belső gyermek eléri a célját és az illető nekiáll a múltját feldolgozni, egyedül meditációkkal, más gyakorlatokkal vagy terápiás segítséget is igénybe véve, akkor van értelme annak, hogy a dolgok így és csakis így történtek.

Energetikai megközelítés szerint, el kell vágni az étersíkon létrejött szálakat. Mik is ezek?
Vágyak - eltervezett közös jövő, például egy nyaralás, házvétel stb.
Félelmek - nem kapok nála jobbat, az új kapcsolatban még jobban sérülni fogok, mi lesz velem stb.
A hamis önértékelés, hiúság - ezt a részét vetted először észre
Szerződések - azok, amiket fogadalmaknak élünk meg, ilyen például, hogy örökké szeretni foglak, mindig hű leszek hozzád, ha beteg leszel ápollak, jóban rosszban, van aki ezt tényleg komolyan bevési magának a tudattalanba,
Harag, bosszúvágy - ha bár általában rejtetten működik, de csak úgy tudunk megtorolni dolgokat, ha újra összekerülünk :-D vagy marad a kézigránát...
Birtoklási vágy, féltékenység stb.
Aztán itt a jó és rossz karma, ki tartozik kinek, jóval és rosszal, nincs értelme a végtelenségig játszani az adok-kapok ördögi körét. Inkább vagdossunk szálakat meditációban! Ami tanítás még benne van a sztoriban, az előjön a meditáció során vagy pedig álmok formájában.

szeges képe
Tényleg nem gondoltam...
2010. november 20. szombat, 16:06 | szeges   Előzmény

...hogy ez ennyire összetett dolog. Most éppen nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen gondjaim nincsenek, viszont a környezetemben élőknek talán segíthetek a válaszaitokkal. Köszönöm! :)

Michaelita képe
őszintén? tényleg őszintén?
2010. november 20. szombat, 9:48 | Michaelita

Jó, bevállalom, hogy leleplezek egy-két női praktikát:)

Szóval Szeges kedves! Mi és a környezetünk is voltunk ilyen helyzetben, helyzetekben.
Én úgy gondolom/látom, hogy számtalan oka lehet a dolognak, de megpróbálok pár tipikusabbat leírni.

Van olyan, aki soha nem tudta elengedni a szüleit, ezért a partnerét sem tudja. (A volt férjem nem tudta elengedni az édesanyját, a volt barátnőjét, engem sem és most nem tudja elengedni a 29 éves fiát, hogy élhesse a felnőtt önálló életét. S ilyet nőknél is látok)

Van olyan, aki az önbizalomhiány miatt nem tudja az elengedést végigcsinálni, mert kevesebbnek érzi a partnere nélkül magát. Van aki a félelem miatt, mert az ismert rossz is jobb lehet számára mint a bizonytalan, ismeretlen, akár kiszolgáltatottságot is tartogató új ismeretségekbe bonyolódás.

Van olyan, aki az erős érzelmek béklyójától szenved (szeretet, közös öröm,...). Én egyik partneremet a bennem lakó düh és harag miatt nem tudtam elengedni. Magamra voltam nagyon dühös (tudattalanul), hogy mellette kisiklott a saját életem (az Ő életét éltem nem a sajátomat).

Van olyan, aki nem tud egyedül megmaradni, mert fél a befelé (önmagába) tekintéstől, nem tud a saját társaságában megmaradni.

Van olyan, aki pedig csak a társtalanság, elengedés gondolatát nem tudja elfogadni. Itt lehet a háttérben el nem gyászolt szeretteinek a visszahatása. Ennél a személynél olyan, mintha egy gondolat-örvényben tartaná saját magát, amiből nem tud kiszabadulni.

Van olyan is, aki nem tudja megtalálni a saját energiaforrását, másokon keresztül tud csak hozzájutni, neki a volt társa energiakészlete a visszahúzó erő.

Aztán most vegyük a kényesebb részét.
A nők, a hódítás, mesterkedés, férfiak önmagukba bolondításának nagymesterei (ősi ösztönből, de van, aki rá is játszik). Élvezik azt, hogy hatalmat gyakorolhatnak a másik nem felett.
Na Ők aztán igazán nem tudnak, nem akarnak elengedni, mert nehogy már hagyják ezt a hatalmat kicsúszni a kezükből (ez nem is biztos, hogy tudatos folyamat a nő részéről).
No de ezt csak olyan férfivel lehet megtenni, aki partner rá. S ha erről van szó, akkor ott általában a férfi hátterében nem csak egy nő áll, hanem egy hatalmat gyakorló anya, vagy apa is.
Mert az a férfi, aki nem hagyja, hogy a szülei hatalmat gyakoroljanak felette az a partnerének sem fogja hagyni. Én így látom/gondolom.

S szerintem ezt még lehetne folytatni és lehet, hogy sokféle okot találnánk (Nálam, az életemben is több jjelent meg eddig: elválás fájdalma, szeretet, harag, elengedési- elgyászolási folyamat hiánya. Mert bizony az élő szeretteinket is el kell gyászolnunk, - hogy el tudjuk engedni - hisz a kapcsolat meghal a számunkra, attól függetlenül is, hogy az adott személyt továbbra is szeretjük)

szeges képe
Köszönöm Michaelita...
2010. november 20. szombat, 16:18 | szeges   Előzmény

...a kimerítő választ. Most aztán itt egy csomó eshetőség, amiből mindenki kimazsolázhatja a hozzá közelebb álló okot és talán a megoldást is vele együtt.
Azt gondolom, ha csak egy-két emberen segítettek a válaszaitok, és közelebb jutottak a megoldáshoz, feloldáshoz akkor már nagyon megérte elindítani a blogot. Férfitársaim pedig a fentiek ismeretében talán kicsit megértőbben kezelik majd, ha ilyen típusú problémával találkoznak. Na és persze a Nők is... ;)
Az Ő nevükben is köszönöm a segítségeteket!

Michaelita képe
szívesen
2010. november 21. vasárnap, 11:05 | Michaelita   Előzmény

szívesen:)

Feliratkozás Hírlevélre