Kövess minket!
Friss hozzászólások
-
Edina9:Az új születéséhez temesd el a régit
-
NagyAM:Miért nehéz változni?
-
NagyAM:Célok nélkül nem haladsz!
-
ValksMeli:Keresztelő
-
peridot:Te tudatosítod a belső konfliktusaidat?
Hozzászólások
52 hozzászólásHa valaki csak házasságban akar gyereket vállalni, az szerintem azt jelzi, hogy nem bízik a párjában, és így akarja magához kötni. De én ilyen párkapcsolatot meg nem szeretnék. Egy férfi ne azért legyen velem és ne azért legyen később esetleg a gyerekem apja, mert én magamhoz kötöm, hanem mert ő is úgy akarja. Ahhoz meg nem kell papír. :)
Amúgy az esküvő szép dolog tud lenni, ha valakik így is ki akarják egymásnak fejezni, hogy társak. Szóval nem vagyok ellene, de nem tartom szükségesnek egy jó párkapcsolathoz. Ha ez feltétel, az már régen rossz....
Mint friss házast, sokan kérdezik tőlem, hogy mi változott, stb. Ezért jobban el is gondolkoztam rajta. Szerintem az életünkön semmi nem változott, mivel előtte is ugyanúgy együtt éltünk. Ez várható volt.
Viszont valahogy úgy érzem, hogy szükség volt erre, hogy valami tudatosodjon belül. Talán a spirituálisan tudatosabb embereknek nincs erre szüksége, tudatosítják magukban enélkül is.
Azt mondjuk nem írtam még, hogy mit kell tudatosítani...;) mert nehéz megfogalmazni, valamiféle összetartozást. Még boncolgatnom kell, hogy pontos választ tudjak adni, de valahogy másnak érzem, mintha csak együtt élnénk. Persze abszolút el tudom fogadni, hogy sok embernek nincs szüksége erre a szertartásra, meg a "papírra".
Hogy a nők többsége miért akar először házasodni? Egyértelműen a biztonság miatt. A nők többségének nagyon fontos és azt gondolják, hogy a házasság biztonságot ad. Ami nyilván nem igaz.. plusz egy közös gyerek sokkal erősebb kapocs lehetne, mint maga a házasság, ezért nem értem az alapfeltételt. Meg nyilván még ott van a társadalmi elvárás. Szerintem Magyarországon még mindig elvárás, hogy pl. az oviban az apa és az anya házasok legyenek... Mondjuk még mindig jobb elvárás, mint ami itt van Vietnámban, illetve sok más országban, hogy kizárt dolog, hogy együtt éljen egy pár a házasság előtt. Ismerek olyan lányt, akik hetente egy-egy napot találkozott a barátjával, mert a fiú másik városban dolgozott, és így házasodtak össze. Otthon ha két ember nem próbálja ki az együttélést házasság előtt, "őrültnek" tartják őket (mellesleg jogosan..)
Lehet, hogy én még nem vagyok elég tudatos, de én szerettem volna összeházasodni, de megértem, ha valakinek ez nem fontos. Nem tudom, hogy hogyan tudtam volna elfogadni, ha a párom nem akar feleségül venni...
Kíváncsi vagyok mások hogy vélekednek..:)
Tegnap olvastam vhol, az egyik hozzászóló egy hasonló témához annyit írt "érvnek", hogy az esküvőre költött pénzből elég sokáig lehet(ne) a baba cuccokat megvenni... :)
Hogy kicsit lejárassam magam a magasztos körökben ;), én őszintén szólva nagyon vágytam rá, hogy egyszer egy olyan nagyon szép fehér ruhát felvehessek... :) (még ha nem is abroncsos habos-babosat) nyilván nem ezért mentem férjhez, de mikor az esküvő szó elhangzik, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem jutott eszembe ez.... ez talán olyan kislánykori beidegződés... és nyilván nem a blogcímre válasz
Sok lánynak az esküvői ruha és a nagy lakodalom az álma, de csak ezért, tényleg felesleges megházasodni. Talán lenne igény egy olyan vállalkozásra, amely esküvői ceremóniát szervez, hivatalos házasságkötés nélkül. Akár minden hónapban mehetnének a csajok esküdni, és nem kellene később elválni sem.
nekem csak a ruha... de ezt is sokáig tartott bevallanom :D
(pláne hogy pár évig meggyőződéssel készültem divattervezőnek)
a ceremónia szerintem a figyelemért van, hogy királylányok legyünk, egy egész nap fénypontja, mindenki minket ugráljon körbe, és dicsőítsen... meg persze az illúzió miatt, hogy legalább egy napra elhiggyük, mi akkoris megmutatjuk, hogy boldogan élünk míg meg nem halunk. ...legalábbis ezt képzelem :)
mégis a biztonságot látom legfőbb motivációnak: megfogni egy pasit, aki megesküdött hogy hűséges lesz. aztán ahogy megvan eleresztik magukat: mindent lehet, és megszületik a hárpia...
Sikka, megelőztél. Pont ezt jutott eszembe tegnap, hogy ez az egész esküvősdi szerintem nekünk lányoknak a külcsín miatt kell, hogy 1 napra a mesebeli királynőnek érezzük magunkat. Pedig csak arra kéne helyeznünk a hangsúlyt, hogy felfedezzük, hogy a hétköznapokban, külcsín nélkül is királynők vagyunk.
Kriszti
A ceremóniától és a ténytől, hogy nekünk kell a központban lennem egész nap, eléggé irtóztam..
de végül valahogy nem is így történt. A szertartáson, mikor bevonultam, én kizárólag a férjemet láttam, nem tudtam senkire fókuszálni, a ceremónia alatt szintén, igazából azzal küzdöttem, hogy fel tudjam olvasni az általam megírt fogadalmat..:)
Nem éreztem úgy, hogy jelentősége lenne, hogy mindenki ránk figyel (mint ahogy nem is vágytam erre előtte), inkább az volt a lényeg, hogy megoszthatjuk azokkal, akiket szeretünk, mert tényleg csak azok voltak ott, akik nekünk nagyon fontosak, semmi "illik meghívni" dolog...
A vacsoráról pedig egymástól függetlenül az volt a véleményünk a férjemmel, hogy nem is rólunk szólt, hanem velünk együtt szólt a buli.;)
de a ruha, bármennyire is külsőség csupán, fontos volt... tény, hogy szerettem volna egy nap nagyon szép lenni (és ebben igaza van Krisztinek, hogy jó lenne a mindennapokban is átélni ezt, és talán kisebb mértékben már megy is néha ;)
Sanyi! Nem személyeskedés, csak a te véleményed kifejezetten érdekel, és különben is alig látni mostanában az oldalon.;)
Szóval te anno miért házasodtál meg? Azóta változott a véleményed ezzel kapcsolatban?
"Viszont valahogy úgy érzem, hogy szükség volt erre, hogy valami tudatosodjon belül.Ezzel ökéletesen egyet tudok érteni. És van benne valamiféle "felvállalom a kapcsolatot és a férjemet (feleségemet) mindenki előtt "érzés is.
Amikor mondom az embereknek, hogy a gyerek biztonságérzete szempontjából fontos a házasság, néhányan kétségbe vonják ezt. De könnyen ellenőrízhető - hiszen mindannyian gyerekek is vagyunk, - hogy mit érzünk, ha a szüleink házasok, és akkor mit, ha nem. (meditációban, belső figyelemmel utána járhatunk)
Házasság nélkül már nem is vállalható fel egy kapcsolat? Mi van a kollektív tudattalanból átvett vágyakkal? Ez(házasság) nem olyasmi?
Élettársi viszony? Ismerek olyanokat, ahol már a 2.ik gyerek is már egy ideje megvan és nem házasodnak össze...
Férfiak véleménye is érdekelne!!!!
Peti, erről már régebben is elmondtam a véleményemet, ami azóta sem változott. Ugyanakkor azt tapasztalom, hogy megint körbejárjuk ugyanazt a témát.
Amúgy hamar utána tudnál járni a dolognak, egyszerű, őszinte, belső figyelemmel, de inkább másokat kérdezel, olyanokat, akik nem te vagy.
Az az érzésem, hogy félsz például a hivatalos elkötelezettségtől, és valamiféle megerősítésre vársz. (Ami persze nem egyedi eset.)
A tévedésem lehetőségét természetesen fenntartom.
A kollektív tudattalannal még nem beszéltem az átvett vágyakról. :)) Én csak a lelkeket kérdezem.
Ezennel át is adom a stafétabotot a férfiaknak. :)
Én 17 éve élek élettársi viszonyban, gyerekek is lettek a kapcsolatból.
Amikor ezen elgondolkodom, akkor az ötlik fel bennem, hogy he he, könnyebb elválni. De nem, mert ennyi idő után ugyan az a jog vonatkozik a felekre mintha házasságban élnénk és úgy válnánk el.
Az igazság az, hogy most az az érzés erősödött fel bennem, hogy a házasság egy összekötő rituálé, ami megpecsételi kapcsolatot, testileg és lelkileg is igazából szétszakíthatatlan a kapcsolat. A válás sem szakítja szét a lelki köteléket.
Ebből adódik, hogy az élettársi viszonyban végig fennáll az ideiglenesség és a bizonytalanság érzése. Az összetartozást ez gyengíti.
Így bármikor azt mondhatom, hogy fogom a baba ruhát és kilépek a kapcsolatból. A lelki kötelék természetesen kialakult így is, ezt sem lehet semmissé tenni, de nincs megpecsételve. Nem történik meg az összetartozás-összeköttetés rituáléja.
A házasodás, mint minden rituálé mágikus csoda, amire többnyire a nők fogékonyak, de azért nekünk se ártana.
Érdekes, hogy azon évődök egy ideje, 1-2 éve, hogy vagy elválok, vagy feleségül veszem a páromat ennyi év után :))
Mert valami nincs a helyén, valamitől nem jó ez így.
Soha nem gondoltam volna, hogy valaki, aki az élettársi kapcsolat mellett voksolt, így vélekedhet. Örülök, hogy megosztottad velünk.
A rituálé erejére ilyen megfogalmazásban nem is gondoltam, pedig milyen igaz lehet, egy csomó dolognál hangsúlyt fektetünk erre.
Ildikó, köszönöm ezt, most elgondolkodtattál... Hogy a gyerek érzéseit tényleg befolyásolhatja. Belegondoltam, pontosabban beleéreztem, és tényleg. Ezért viszont már tényleg érdemes a házasság, ha arról van szó, hogy akkor alapítsunk családot meg ilyenek... Köszönöm, azért ezt eszembe vésem a későbbiekre nézve. Amúgy nem egy párt ismerek, akik azután házasodtak össze, hogy megszületett az első gyerekük, valószínű akkor ezért is tarthatták fontosnak ezt.
,,Amikor mondom az embereknek, hogy a gyerek biztonságérzete szempontjából fontos a házasság, néhányan kétségbe vonják ezt. De könnyen ellenőrízhető - hiszen mindannyian gyerekek is vagyunk, - hogy mit érzünk, ha a szüleink házasok, és akkor mit, ha nem. (meditációban, belső figyelemmel utána járhatunk)"
Szia Ildikó!
Jelzem hogy nem csak meditációban járhatunk utána! ;)
Nekem két féltestvérem van.
Egy bátyám akivel közös az apánk,és egy hugom akivel az anyánk közös.
S mindvégig írtó szerencsésnek éreztem magam hogy én házasságban születtem.
S az is nagyon fontos hogy nem miattam házasodtak össze.
Szerintem.....
Peti!
Ha nem akarsz házasodni,hát ne tedd!
Ennyire egyszerü.
Mire megy ki ez a nagy figyelemfelekeltés?
He? ;)
Európában mindenki maga dönti el.
S már ott tartunk hogy nem számít erkölcstelennek ha házasság nélkül élnek együtt emberek.
Tényleg nem értem hogy miért is kell ezt ennyire túlreagálni...!
Mármint a kérdést.Úgy értem....
Peti!
Csak hogy tudd.
Magyarországon 3év együttélés után jogilag olyan mint ha házasok lennének.
Én pl. 6év után ügyvéd közremüködésével ,,váltam" el.
Azaz szüntettem meg az éllettársi közösséget.
Ugyhogy még azt is jól gondold meg! :D
Ha nem jól tudom javítsatok ki kérlek...!
Üdv!Erika
"Mire megy ki ez a nagy figyelemfelekeltés?" ------> igyekszem tájékozódni...
Miért?
Aktuális?
Talán csak nem fehérruhás fátyolos nök üldöznek? :)
Nem kell válaszolni... ;)
Talán csak rosszat álmodott:)
Ja.
Vagy jót....! ;)
... van valami abban, hogy ha valaki Istennek még nem tudja odaadni magát (érts spirituálisan éretlen), akkor egy másik embernek sem igazán képes?
Merthogy a házasságnak valahol ebben volna értelme. (Egósan házasodni... brrr!)
Hogy tudatos ajándéka lehess a másiknak. Meg viszont.
"Tudatos ajándék" Hermess, ez nekem nagyon telitalálatos megfogalmazás. :) Úgy érzem, én is az szeretnék majd lenni valakinek (de nem mindegy persze, kinek, nagyon nem...)
...:DDD
Még nincs is kilátásban. :):):)
Ahhoz, hogy értékes ajándéknak tudd magadat érezni - szeretni és becsülni kell magadat éppen olyannak, amilyen vagy. Nemcsak a testedet, hanem a emberi lélekrészed minden jó és rossz rezdülését a pincétől a padlásig. Az éretlen kis egó még vehemensebben követeli az ő létjogosultságának elismerését.
Amit nem tudsz magadban magadból elfogadni, azt mind rá fogod vetíteni a társadra. És akkor az, ha megfeszül, sem lesz képes megfelelően értékes ajándék lenni számodra. És ha ez így van, akkor már nem egészen áll fenn az, hogy tudatos ajándék valaki.
A kapcsolatokat is fel lehetne így fogni - ajándék mindegyik, hogy tanulhassak belőle. Ettől leszek én is egyre tudatosabb és értékesebb ajándék.
De ezt mindenki betéve tudja. Mégis, amikor ott a szituáció, és ajándékba adhatnánk magunkat, szimpla tükör lesz belőlünk. Még akkor is, ha már elég tudatosnak képzeljük magunkat.
Még jó, hogy gyerekek születhetnek nem egészen tudatos szülőktől is... Meg is szívják jónéhányan! :DDD
Hermess, ezzel nagyon egyetértek. Egy kapcsolat nem működik jól, ha az egyiknek vagy mindkettőnek túlzottan megnyilvánul az egója úgy, hogy nem veszi figyelembe a másikat, vagyis kialakul egyfajta önzés. Nem akarok nagyképűnek tűnni, de én nem ilyennek ismerem magam. Ilyen téren főleg mostanában, úgy érzem, "helyén vagyok". Van, ahol persze van mit tanulni, de ilyen téren a helyemen érzem magam.
http://onmegvalositas.hu/blog/szabo_peti/holtomiglan_holtodiglan
Petikém!
Meddig rágod még ezt a csontot?
De most komolyan. ;)
Május óta eltelt pár hónap... azóta érettebbek lettünk és itt van olyan hsz, ami ott nincs...
Szerintem sincs azzal gond, ha az ember egy témát többször is át akar rágni, később is előveszi már tapasztaltabb fejjel.
S Te Erika, miért rágod a Petikét?
De most komolyan:-)