A kedvenc Énem
Vajon ha sikerülne megtisztítanom önmagam az elvárásoktól, szerepjátékoktól, megfelelési kényszertől és még sorolhatnám, rálelhetnék az egyetlen igazi énemre ? Vagy ez csak illúzió és valójában lehetetlen, vagy talán lehetséges, de nem is lennék már olyan érdekes, vagy éppen elviselhetetlen önmagam és mások számára ? Hiszen akkor nagyjából kiszámíthatóak lennének a reakciók. Ez lenne az önmagunkkal és a világgal szembeni teljes őszinteség ? Vagy csak utópia ?
Észrevettem, ha az otthonomtól távol olyan közegben vagyok, ahol egyedül lehetek és senki nem ismer, sokkal felszabadultabb vagyok, bátrabb, bevállalósabb, lazább, egy teljesen más én, amelyben egészen jól érzem magam. De ha már egy idő után itt is ismerősökre teszek szert, ismét elkezdek kontrollálni, "viselkedni", a kereteimet felállítani és kezdődik minden elölről. Csak én vagyok ilyen, hogy ennyire belém rögződtek a magammal és a társadalommal szembeni elvárások, a "megteszem, még akkor is, ha nem esik jól, mert így illik és mert mit szólnak" szerep ? Tudnád szabadon adni önmagad minden helyzetben, még akkor is, ha ezzel kiközösítenek, megvetnek ?
Hozzászólások
35 hozzászólás"Figyelnünk kéne arra, hogy soha ne másokhoz vagy spirituális igazságokhoz képest nézzük a saját fejlődésünket, hanem csakis önmagunkhoz képest."
Ehhez nagyon csatlakoznék!
Óriási hiba és sok belső ütközést tud okozni, ha a saját tarthatatlan helyzetünket úgy véljük megoldani, hogy belemenekülünk a spirituális fejlődésbe... hogy majd a megjelenő új képességeimmel milyen jól meg fogom tudni oldani a problémáimat!
Valójában az ellenkezője történik - a személyiségben rejlő problémák az érzékenység növekedésével még jobban felerősödnek és megoldásért kiáltanak. Még nagyobb lesz az ütközés a forszírozottan elért belső spirituális értékrend és a külső világ között, de a belső, fejlődésben lemaradt tudatrészek és a spirituális élményeket megtapasztalt részek között is!
Valójában azon kellene igyekezni, hogy minden belső fejlődési vonalunkat, "részünket" egyforma szintre hozzuk, ne legyen előreszaladó és lemaradozó sem... Így tudnánk leginkább a középpontunkban maradni, a pillanatot energiaveszteség és liftezés nélkül megélni. Vagyis nem jó előre menekülni a megoldandó feladatok elől!
Ehhez pedig önismeret, tudatalatti tisztítás, személyiségrendezés, öngyógyítás kell - minden testünkben, minden részünkben. És tegyük tisztába, hogy az önismeret nem spiritualitás - de a spiritualitáshoz, a magasztosabb, önmagát vezérelni képes, másokat felemelő és teremtő tudatállapotokhoz az Önismereten keresztül vezet az út.
Az egyik út, de ez sokunkat érint ezen a honlapon.
Ami azt illeti, ez mindenkire hatással van sztem. Az ember nem mindig áll neki énekelni az utca közepén (ez most csak egy példa), ha éppen ahhoz van kedve, mert fél, mit fognak róla gondolni. Erről én azt gondolom:
Ha jól akarod érezni magad a bőrödben és nem akarsz magadnak olyan problémákat, amik a fejedre nőnek, mindenképp tudatosíts magadban a pillanat fontosságát és tanuld meg értékelni azt, amid van. Ha ez már őszintén megy, hidd el, sokkal kevésbé fog érdekelni, mit gondolnak rólad mások és sokkal közelebb fogsz kerülni önmagadhoz. Ennek pedig egy sokkal jobb életminőség lesz a következménye. Persze akkor is kell majd döntéseket hoznod és néha szomorú is leszel, de lesz energiád újra és újra felkelni és tovább csinálni. Mert békébe kerülsz önmagaddal. :-)
Weöres Sándor A teljesség felé c. kötetében ez olvasható:
...."Ne várj csodát. mert a csodás ígéret teljesül, anélkül, hogy csoda történne. Ha az élet-fölötti, különlét-fölötti világba akarsz behatolni, illetve az élet-fölötti, különlét-fölötti lényedbe (itt az "én" és a "más" külön szét nem választható): vigyázz, hogy a valóság helyett káprázatokba "csodákba" ne keveredj. Ez ellen a gyakori ima, gyakori önvizsgálat a védelem. Sehol olyan szükség éberségre és józanságra, mint itt ahol az életbeli mértékek nem alkalmazhatók.
Ha meg akarod ismerni időtlen alap-rétegedet, előbb meg kell küzdened a rája-rétegződött időbeli személyeddel, mely az alapot elfedi előled. Bontsd szét személyedet, szemléld, mint idegent. Ne maradjon benne semmi rejtett, vizsgálatlan, tudatalatti. Ne maradjon benne semmi olyan amihez ragaszkodsz, vagy amitől utálkozol, mert a ragaszkodás is az utálat is hamis."
http://sargacsik.hu
Megbocsássatok, hogy beleszólok, de én úgy érzem - olvasva a commenteket - hogy túl sokat agyaltok. Az elmétekben éltek, pedig Ti is jól tudjátok, hogy az elme csöndjében találjátok minden kérdésetekre a választ. :)
Megbocsássatok, hogy beleszólok, de én úgy érzem - olvasva a commenteket - hogy túl sokat agyaltok. Az elmétekben éltek, pedig Ti is jól tudjátok, hogy az elme csöndjében találjátok minden kérdésetekre a választ. :)