Elhülyülés vagy az élet célozgat?? | Önmegvalósítás.hu

Elhülyülés vagy az élet célozgat??

memory.jpg

Az önelfogadás gyakorlása során már régóta foglalkoztat az a kérdés, hogy miért érzem úgy, hogy kezdem elveszteni a memóriám.

Középiskola, egyetem alatt leginkább a külsőm elfogadása okozott gondot. Most ezzel már elég jól állok, viszont helyette jött új megoldandó feladat az önelfogadásban.
Az egyetem elvégzése óta képtelen vagyok elfogadni a tényt, hogy szinte semmire nem emlékszem abból, amit 5 évig sulykoltam a fejembe. Az emberek 99%-a erre azt mondja, hogy amit nem használsz, azt úgyis elfelejted, a munkád során úgysem azt használod, amit az iskolában tanultál, stb. De érzem, hogy nálam ez fokozottabb mértékű. Persze az élet folyton az orrom alá is "dörgöli", mert a "szakmámhoz" kapcsolódóan rengeteg hétköznapi témát érintő kérdést lehet feltenni, és azt feltételezik, én mindre tudhatnám is a választ... egy részük jogos feltételezés, és ilyenkor szégyenérzés fog el, hogy nem tudok válaszolni.

De emellett ott vannak más területek is, amik ugyanerre utalnak.
Ha a gyerekkoromat megvizsgálom, a mai napig nagyon hálás vagyok a szüleimért. Nem hiszem, hogy túlzott elvárásokat támasztottak volna, de az tény, hogy elvárták, hogy tanuljunk. (Hozzáteszem, akármennyire is vizsgálom, nem azok a szülők, akik csak a teljesítményemért szerettek. Tényleg érzem/éreztem, hogy önmagamért kapom.) Nem emlékszem különösebb győzködésre, olyan mintha mindig is affinitásom lett volna a kötelességtudatra és már alsó tagozatban is teljesen egyértelmű volt számomra, hogy megírom a leckét, aztán csinálhatok, amit akarok. Sosem kellett unszolni. Jegyek tekintetében hoztam is a maximumot, és talán pont ezért nagy a pofon, hogy ma képtelen lennék akár a saját hazám történelmét felvázolni...:(

Többször volt bennem késztetés, hogy újra kellene olvasni sok mindent, hátha feleleveníthetném, de mivel vannak jelenleg más dolgok, amik jobban foglalkoztatnak, plusz annyi mindent elővehetnék, hogy mire befejezem, kezdhetném előröl...
Lehet, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítok az általános tájékozottságnak, műveltségnek? Valahol fontosnak tartom, hogy az embernek legyen rálátása dolgokra, legyen nyitott a világra, stb. És nem azt mondom, hogy nem tudok gondolkodni, illetve friss információkkal valamit kikövetkeztetni, hanem mintha képtelen lennék tárolni ezeket az infokat.
Az élet ismét hozta a tükröt, mert a férjem abszolút átlag feletti műveltséggel, tájékozottsággal rendelkezik, plusz úgy ragad az információ az agyába, mintha szivacs lenne...

Vannak témák, amiket tudom, hogy pusztán megfelelésből szeretnék ismerni. Pl. a politika soha egy pillanatig nem hozott lázba, így bármennyire is próbálom néha politikusok nevét megjegyezni, hogy képes legyek a hazai dolgokról beszélgetni másokkal, egyszerűen nem megy. Azt hiszem ez egyértelmű, hogy a megfelelésből fakad, így nincs is értelme, valahol fel is adtam.

Viszont vannak olyan dolgok, amik kimondottan érdekelnek. Pl. elolvasok egy jó könyvet, tetszik is/ értem is- tartalomtól függően - erre fél év múlva, valaki megkérdezné mi volt a sztori, az esetek többségében nem tudnám részleteiben felidézni.

Sőt, hogy fokozzam a dolgot, az utóbbi időben a mindennapi dolgok terén is kezdek szenilissé válni. Ha valamit nem csinálok meg azonnal, mikor eszembe jut, vagy nem írom fel a LISTA-ra..;) akkor jó eséllyel el is lesz felejtve...

A legtöbb barát, családtag legyint erre, nem veszik komolyan. Nem gondolom, hogy fizikai oka lenne, de mégis elég erősen utal valamire az élet.

Mivel elég agyalós típus vagyok, gondoltam rá, hogy ezáltal kell szembesülnöm, hogy nem ésszel kéne megoldani dolgokat, vagy más életfeladat felé terel, ami kevésbé szellemi irányultságú.

Tudom, hogy el kellene elsőként fogadnom a tényt, hogy ez van, de nem megy meditációban sem.
Vagy a "butaságot" fogadjam el?

Van ötletetek? Esetleg hasonló tapasztalat? Konkrét gyakorlat?

Köszönöm, Virág


Beküldte: | 2010. nov. 13. szombat - 04:33

Hozzászólások

40 hozzászólás
Claryssza képe
Hagyjuk.. nincs jelentősége.
2010. november 14. vasárnap, 21:47 | Claryssza   Előzmény

Hagyjuk.. nincs jelentősége.

tvir képe
Ezt most már csak azért nem értem, mert kinyílást abszolút nem
2010. november 18. csütörtök, 6:36 | tvir   Előzmény

Ezt most már csak azért nem értem, mert kinyílást abszolút nem tapasztaltam. Vagyis ha az elején nem mutattam a női oldalam, akkor szerintem ennek most is így kéne lennie. Nem hiszem, hogy változtam ezen a téren 1-2 hét/hónap alatt.

De mindegy is, lényeg, hogy tudom, van dolgom a nőiséggel.:)

A felismered, hogy dolgod van valamivel, már az változást indít
2010. november 18. csütörtök, 7:35 | Nocsak nocsak   Előzmény

A felismered, hogy dolgod van valamivel, már az változást indít el benned. Tehát maga a felismerés.
Elkezded megfigyelni magad, és prekoncepciókat alakítasz ki az ideális állapotról :)))
Érdekes játék. Aztán megakarsz felelni a prekoncepcióidnak, amik többnyire úgymond társadalmi elvárások igazából.
Elkezdesz akaratlagosan úgy viselkedni, ahogyan szerinted (a környezeted elvárása) szerint kellene, hogy viselkedj, mint nő.
A valóság viszont az, hogy akaratlagosan aligha lehet megváltozni. Sokkal inkább ki kellene deríteni, hogy mitől vagy férfias, ahhoz képest persze, amilyen elképzelések megfogalmazódnak a nőiség ideájával kapcsolatban.

Ennek belső lelki és sokszor öröklött okai vannak.
Egy családállítás lenne tökéletesen alkalmas, hogy kiderítsd, valójában mi is az oka ennek a jelenségnek, ha ennyire foglalkoztat. Járj utána, ne erőszakolj magadra akaratlagos viselkedéseket, hanem dobd le magadról, ami akadályoz a nőiség megélésében.
http://lelekcsalad.blogspot.com/p/esemenyek.html

tvir képe
A családállítás már be van tervezve...:) Decemberben
2010. november 18. csütörtök, 7:57 | tvir   Előzmény

A családállítás már be van tervezve...:) Decemberben Magyarországon leszek, így remélem Ildikó akkor sem hagyja ki. Most már nagyon hajt felé valami belül. Csak túl sok kérdésem lenne, remélhetőleg addigra kiderítem mi a legfontosabb közülük. Valószínűleg nem a nőiség lesz..

tvir képe
Ez úgy hangzik, mintha nem lenne jó, ha valaki felismeri, hogy
2010. november 18. csütörtök, 8:04 | tvir   Előzmény

Ez úgy hangzik, mintha nem lenne jó, ha valaki felismeri, hogy miben fejlődhetne...
Ennyi elvvel most fejezzük be az önismeretet...
Nehéz helyesen megfogalmazni, hogy ne legyen benne az elvárás, mert a "fejlődhetne" is magába foglal egy ösztönzést.
Az sem mindegy hogyan figyeli magát az ember. Hasonlítgatja valamihez, egoból küzd, vagy valami mélyebb felismerés alapján.

Én hiszem, hogy igaz az a hozzáállás, hogy a TELJES elfogadás változást eredményez,mert azáltal kerül a helyére a dolog belül. (Persze ez bennem még inkább csak elméleti hit, és hitelesnek tartott emberek által megtapasztalt dolog, ezért tartom követendőnek. De nem mondhatom, hogy magam is megtapasztaltam.)

Most gyorsan próbáltam példát keresni, de nem tudok nagyon,
2010. november 14. vasárnap, 14:18 | KatiPotter   Előzmény

Most gyorsan próbáltam példát keresni, de nem tudok nagyon, összességében érzem ezt a tudományosságot, de mondom, ez nem negatívum. :) Sőt, ez olyan "Virágos", és lehet sokaknak egyenesen be is jön. :) Bennem sem vált ki ellenérzést egyáltalán. :)

tűzjáró képe
Ez a dolog bennem is zajlik, hogy miért nem tudom a dolgokat mié
2010. november 13. szombat, 12:50 | tűzjáró

Ez a dolog bennem is zajlik, hogy miért nem tudom a dolgokat miért nem emlékszem és akkor megmagyarázom magamnak, hogy talán akkor nem tanultam meg, de azóta már többször átnéztem, de igazatok van görcsösen akarja az ember vagy legalább is én, mert fontos az éltemben, mert elvárják tőlem, hogy tudjak. Fiatalon mennyi minden könnyen ment a tanulás, az életeben a dolgok, most meg folyton befolyásol bennünk a környezet és mi hagyjuk és görcsölünk, de most én is dolgozni fogok rajta, hogy lazuljak, hogy az egom legyőzzem és legyek önmagam.
Üdv: Kriszti és köszönöm a témát jó! :-)

tvir képe
Úgy tűnik, hasonlóan túlgörcsöljük a dolgot... nem baj,
2010. november 14. vasárnap, 5:22 | tvir   Előzmény

Úgy tűnik, hasonlóan túlgörcsöljük a dolgot...
nem baj, legalább már felismertük, kaptunk nagyon jó tanácsokat, új rálátást és nekiállhatunk a munkának.:)
Sok sikert Kriszti!! :)

Azt mondta az öregapám, igen bölcs ember volt, hogy ahogy
2010. november 14. vasárnap, 21:56 | Nocsak nocsak

Azt mondta az öregapám, igen bölcs ember volt, hogy ahogy öregszik az ember úgy butul.
Ezt már öregen mondta.
Azóta is azon gondolkodom, mennyivel okosabbakat mondhatott volna ha fiatalabb korában beszélgetek vele :)
Csak én akkor még nem éltem...

tvir képe
:)
2010. november 18. csütörtök, 6:39 | tvir   Előzmény

:)

Feliratkozás Hírlevélre