Az összes negativitás eredete | Önmegvalósítás.hu

Az összes negativitás eredete

Az negativitások abban határozhatók meg, hogy "valamit rosszul teszünk".
Amikor valami rosszat teszünk addig fogunk kellemetlen érzésekkel bírni
fizikai testünkben, amíg ténylegesen tovább folytatjuk a káros cselekedetet. Az
emberek hajlamosak arra, hogy becsapják magukat. Amikor rosszul tesznek
valamit, és ezt nem akarják elismerni, kényszeredetten jól próbálják érezni
magukat.
Ezt a folyamatot nevezzük szupressziónak, magyarul elnyomásnak. Ezzel az
elnyomással az alap szituáció nem változik, amit eddig rosszul tett valaki, az
úgy is marad. A kellemetlen érzések fennmaradnak a fizikai testben. Ha ezt az
egyén nem tudja észrevenni és feldolgozni, folyamatosan helytelenül cselekszik.
A negatív érzéseket krónikus feszültségként, vagy más fizikai problémaként
zárja testébe.
Abban az esetben, amikor az energia ciklikusan fejlõdik, a szituációk természetes
úton önmaguktól oldódnak meg. Az érzelmi energiáknak is van saját
természetes ciklusuk, és ha ezekbe a ciklusokba nem avatkozunk bele
segédeszközökkel, a krízis helyzetek spontán megoldódnak.
Olyan szituációban, melyben az ember nem tudja feldolgozni az adott problémát,
megpróbál elmenekülni elõle. Kellemetlen lelki zavarokat vagy fizikai
fájdalmakat érez, - csak ezekre figyel, szinte pánikba kerül, és párhuzamosan
kezdi elnyomni ezeket az érzéseket. Próbálja elfelejteni különféle eszközökkel
a szituációt, mint pl. alkohol, cigaretta, drog, kávé.
Az alkohol elnyomja a félelmet,- a nikotin elnyomja az ingereket,- a marihuána
elnyomja a szomorúság érzését,- és a koffein segít fenntartani a szupresszió
érzését.
Az egyén konzerválja a tudatalattiba (egy fekete dobozba) ezeket az érzésmintákat,
és a realitásban a feszültség megmarad a fizikai testben viselkedési
zavarokkal társulva.
Ezért nem emlékeznek az emberek bizonyos kellemetlen dolgokra, melyek
megtörténtek velük.
Amikor az ember haragszik, dühös, piros az arca. A nikotin szûkíti az ereket,
így elnyomja a normál pszichológiai düh érzetet. A megfigyelõ sok dohányos
emberen láthatja az elnyomott düh és frusztráció jeleit a mozgásukban. Az
ilyen ember nem dohányzó állapotban idegesen mozog, sokszor ütközik tárgyakba,
bútorokba vagy más emberekbe.
Félelem-helyzetben az érrendszer beszûkül, az egyénnek sápadt lesz az arca.
Alkoholfogyasztás következtében az erek kitágulnak. Az arc pirossá válik,- az
egyén oldódik, bátorságot kap, olyan dolgok kimondására és megtevésére,
melyeket egyébként nem mondana ki, illetve nem tenne meg. Az alkohol
blokkolja a félelem érzésének megnyilvánulását.
Sok elnyomás érzése alatt lévõ embereknek szükségük van nagy dózisú koffein
fogyasztására. Koffeinnel tartható az elnyomás érzése, mert ilyen állapotban
az érzés struktúra fenntartásához az egyénnek sok energiára van szüksége.
Az elnyomás fenntartásához sok energiára van szükség, így csökken annak a
rendelkezésre álló energiának a mennyisége is, melyet az egyén egyéb hasznos
célra tudna felhasználni.
A drogokat "szuper-stimulánsokként" említhetjük e tárgykörben.
Fogyasztásuk következtében felszabadulás érzetet adnak,- "elnyomják az elnyomásokat",
ezáltal az egyén megtapasztalhatja a teljes szabadság érzését.
Minden, amit normál állapotban megvalósíthatatlannak vél, és elnyomás alatt
tart, az a drogos állapotban elérhetõ számára.
Minden, ami zavarja a tudat és a test normális mûködését szupresszió, azaz
elnyomás.
Más emberek fizikai tevékenységekkel próbálják elnyomni negatív érzéseiket
és frusztráció érzésüket, például sporttal, nehéz fizikai munka végzésével.
Verbális úton is megtörténhet a negatív érzések elnyomása. Ilyenkor az egyén
bebeszéli magának illetve másoknak:
- Nekem ez nem fontos!
- Engem ez nem érdekel!
- Ez hülyeség!
- Hagyjanak engem békén ezzel!…stb.
Ha az ember sûrûn használja ezeket a mondatokat, a prosztráció állapotába
kerülhet. Elzárja magát teljesen a kül- és saját belsõ világától. Unatkozik, és
csak erõs fizikai- és lelki fájdalmakat érez. Tele van feszültséggel, amit különbözõ
módokon próbál kompenzálni.
Magányosság érzésében gyakori állapot, hogy az egyén szintén használ különféle
eszközöket helyzete megélésének elnyomására. Kiváló mód erre a túlevés,
a szex (magában foglalva a maszturbációt), a TV nézés és az olvasás. Minden
szokásos tevékenység, melyet az ember általában nem csak az elnyomás céljára
használ. Sokszor jót akarunk, de hát emberi lények vagyunk, és gyakran
rosszul tesszük a dolgokat, és ezzel elnyomjuk érzéseinket.
Az pozitív érzések kimutatásának egyik akadálya, hogy a szülõk mikor úgy
érzik zavarják õket a gyermekek természetes - túl vidám, boldog, hangoskodó
- viselkedése, akkor durva módon próbálják elnyomni a kisgyermekeket.
Elõfordul, hogy agressziójuk a szóbeli leteremtésen túl, cselekvésben, vagy
akár verésben is megnyilvánul. Ennek következtében, felnõtt korban az
ember állandóan feszült, nem tud vidám lenni, képtelen elengedni magát természetes
úton. Szükségessé válik számára a cigaretta, alkohol és más eszközök
használata.

Részlet: Dr. KOMIN VLADIMIR - Transzperszonális pszichológia és energialégzés


Beküldte: | 2010. nov. 11. csütörtök - 11:04

Hozzászólások

3 hozzászólás
Domoszlai Katalin képe
Amiről a szerző ír
2010. november 11. csütörtök, 13:18 | Domoszlai Katalin

az a neurózis. Ennél azért jóval szélesebb a skála, ami a negatív dolgokat és annak pszichológiai következményeit illeti. Én jobban szeretem azt a megközelítést ( Tepperwein ) hogy minden szükségletet két csoportba lehet sorolni, az alapvető és a pótlólagos szükségletekre. Alapvető szükséglete az embernek például lelki szinten a szabadság, a harmónia az együttérzés, önmegvalósítás. Tepperwein életigenlő szükségleteknek nevezi, 176 félét gyűjtött csokorba. ( Forrás A pozitív pszichológia ereje ) A negatív az egy skála alsó, elégtelen részét jelenti, valami nincs, pozitív tartomány alatti, vagy elégtelen. Ha a környezet azt programozza, az adott alapvető szükséglet nem jár, tehát pl. gyengédség, figyelem, vigasztalás, az ennek a hiányából fakadó rossz közérzet kerül elfojtásra és kerülnek elő a pótlólagos szükségletek. Amit a fogyasztói társadalom marketing gépezete maximálisan kihasznál és erősít.

A megoldás egyértelműen adódik ebből a szemléletből, fel kell tárni a pótcselekvés mögötti valódi szükségletet, kiszabadítani a blokkok alól és kielégíteni. Az energetikai részének a leírásával egyetértek.

Michaelita képe
mi számít negativitásnak?
2010. november 12. péntek, 17:14 | Michaelita

Annak folyamatát, hogy miből lesz a negativitás, érthetően írja le a szerzője.
Eléggé eltúlozva ír, gondolom a nagyobb érthetőség kedvéért:)

Egy részt kimásoltál a könyvből, rendben.

Bennem az a gondolat indult el, hogy számunkra az is érdekes lehet, - ha már erről a témáról blogolunk - hogy mi számít negativitásnak?
Azt ugyanis már tudjuk, hogy ilyen mint negatív, rossz, káros nincsen:)

Úgy gondolnám, hogy érdemes lenne közösen boncolgatnunk, hogy mit ítélünk meg negatívnak?

S mi kap nagyobb hangsúlyt, ami velünk születetten vagy ami belénk nevelten ellenkezik hitrendszereinkkel?

Mi a véleményetek minderről?

Claryssza képe
Hát akkor lássuk..
2010. november 13. szombat, 15:51 | Claryssza   Előzmény

"A negativitás csupán feladat, és még a legkilátástalanabb helyzetekben
is van lehetőség az előrelépésre. Minden válság, minden zsákutca,
amely fejlődésünk folyamatában bekövetkezik, lehetőséget kínál arra,
hogy irányt vegyünk. Egónk talán nem örül majd az új iránynak, de
felsőbb énünk fel fogja fedezni a feladatban rejlő lehetőségeket."

****

"A negatív gondolatok rabolóak, destruktívak, egoista gondolatok: az
irigység, a féltékenység, a gyűlölet, a harag, a méreg, a felebarátunk
elleni agresszió gondolatai; ezek depresszív gondolatok, a fel- és
leértékelés gondolatai; ezek elvárások, a bizalmatlanság és a
rosszakarat gondolatai; ezek az utánagondolás és utólagos gondolkodás
tépelődő gondolatai, a múlthoz és a jövőhöz ragaszkodás gondolatai;
ezek a félelem gondolatai - egzisztenciaféltés, a betegségtől,
szenvedéstől, ínségtől vagy haláltól való félelemé, félelem attól,
hogy a mindennapok követelményeinek nem tudunk eleget tenni, félelem a
vagyon elvesztésétől, a partner vagy embertársak elvesztésétől; ezek
az önsajnálat és a felebarátunkkal szembeni hamis szánalom gondolatai,
melyek nem segítik őt tovább; ezek a rombolás, a kizsákmányolás, a
kínzás és a gyilkolás gondolatai, mindenekelőtt a természetre, a
növényekre és az állatokra vonatkozólag; ezek a birtokolni-,
érvényesülni- és kapni akarás, a hatalom és uralomvágy gondolatai;
ezek akaratos, csak magunkra vonatkozó, kíméletlen gondolatok, melyek
csak saját előnyünk körül forognak... Itt nem áramlik az energia
másokhoz; itt nem az adó, hanem az elvonni akaró erők működnek; a
negatívan gondolkodó ember nem ad, hanem megpróbál energiát szerezni
személyes, saját vonatkozású szükségleteinek és kívánságainak
kielégítéséhez, illetve megpróbál energiát rabolni másoktól saját
energiaszegénységének megszüntetéséhez."