Munkába menet
Szép, napos, nyári reggel volt. Még kellemesen meleg, de érezhető volt, hogy ma is kánikula lesz.
Végig gondolta a tennivalóit, először a bank, majd az iroda. Laza napnak ígérkezett, itt volt a nyári szabadságok ideje. Ezt megérezte bevételein is. Most éppen rátört a kétség, mit kellene máshogy tenni ami meghozza a pozitív változást anyagi téren. Gondolkodásán is van még mit javítania.
Hol volt már a tegnapi lebegés abszolút állapota.
Egyszer csak feltört egy érzés megállíthatatlanul, ha ő már nem csinálhatja azt amit szeret, nem szeretem munkával kell pénzt keresnie akkor inkább meghal, akkor nem érdemes élnie.
Jött az utcán és folytak a könnyei a napszemüveg alól.
Már megértette miért is mondta az egyik barátja azt, hogy ha neki továbbra is egy bizonyos munkát kell végeznie, inkább öngyilkos lesz. Most átérezte teljes szívvel.
Hiába, a tapasztalás adja az igazi átélést.
- napsugár blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
10 hozzászólásJó volt az érzés? Felemelt? Változtatásra indított? Érdekes lehetett. Ilyet még nem éltem át. felacso
Nagyon fájdalmas volt az érzés, mindenképpen változtatásra ösztönzött. Először a jelenlegi munkám elengedését kellett megélnem. Majd, hogy lesz ahogy lesz, de a gondolataimra figyeljek, mert rombolni tudok velük. Persze meditációban éltem át az elengedést.
Másnap már jobb volt.
Hú! Ez durva és csodálatos! Nekem sokszor volt ilyen, hivatásomból adódóan. Nekem szerelem-hivatásom van. Ami tép, kínoz, nem hagy nyugtot. Most épp nyugodt időszak van. De dolgoztam is. Akkor rossz volt. Az összeomlás szélén mondtam azt: inkább zenélek!!! És így lett. De így meg állandó harc... Nem tudom, mért kaptam ezt a tehetséget. Vagyis tudom: gyógyítani, tanítani. De ez anyagi világ, a pénz-vér áramlását is biztosítanom kéne, de a gyerekkori emlékeim miatt ez nem annyira megy... Talán az itt talált meditációk majd segítenek.
Sokszor voltam már kétségbe esve, leginkább akkor, mikor a igazságtalanul szorítottak vissza. Hát, ez a profitorientáltság. Gondolhatod, nem vagyok trendi. :-))
Gratulálok, veled érzek és nagyon örülök, hogy új útra indultál!
Megtanultam elfogadni, bármilyen munka jön felém, azt elvállalom, mert tudom az engem tükröz.
Ebből kifolyólag, teljesen természetes, hogy minden munkában megtalálom a szépséget. Már nem értem miért van munkanélküliség, hiszen nekem a munka megtalálása nem jelent problémát.
Minden munkám emberekkel kapcsolatos és nagyon sok színű.
A befogadás, elfogadás képessége, az nagyon jó dolog.
Szeretném ha megtanulnám az élet minden területén ezt az áldást.
Ismerem ezt az érzést.
2005 év végén Sanyi szervezett egy önismereti tanfolyamot. Az első alkalomra decemberben került sor. Az őszinteségről beszélt. Hogy miért is olyan fontos, hogyan épül be az önismeretbe és hogy miért is hazudunk.
A nap végén csináltunk egy gyakorlatot, melynek az volt a lényege, hogy mindenki válasszon ki magának valakit a csoportból és mondja el neki őszintén a róla kialakult véleményét. Aki pedig kapja a véleményt, az legyen nyitott és fogadja be a szavakat és az azokra, benne felbukkanó érzéseket, legyen az negatív vagy pozitív - magyarázkodás, ellenállás nélkül!
Rajtam kívül talán még ketten vállalták be ezt a feladatot. Bevallom, én nagyon élveztem, hogy bármit kimondhatok és nem kapok érte semmi megtorlást.
A gyakorlat végén, mielőtt Sanyi hazaengedett volna bennünket, ennyit mondott:
- Gondolja át mindenki, hogy mit tenne másképp az életében, ha őszinte lenne.
Akkor Tatabányán éltem és Budapestről hazafelé folyamatosan csak ez járt a fejemben, és tudtam, hogy az én válaszom a következő:
- Nem megyek be többet dolgozni a munkahelyemre.
Hú! Ez durva és csodálatos! Nekem sokszor volt ilyen, hivatásomból adódóan. Nekem szerelem-hivatásom van. Ami tép, kínoz, nem hagy nyugtot. Most épp nyugodt időszak van. De dolgoztam is. Akkor rossz volt. Az összeomlás szélén mondtam azt: inkább zenélek!!! És így lett. De így meg állandó harc... Nem tudom, mért kaptam ezt a tehetséget. Vagyis tudom: gyógyítani, tanítani. De ez anyagi világ, a pénz-vér áramlását is biztosítanom kéne, de a gyerekkori emlékeim miatt ez nem annyira megy... Talán az itt talált meditációk majd segítenek.
Sokszor voltam már kétségbe esve, leginkább akkor, mikor a igazságtalanul szorítottak vissza. Hát, ez a profitorientáltság. Gondolhatod, nem vagyok trendi. :-))
Gratulálok, veled érzek és nagyon örülök, hogy új útra indultál!
Megtanultam elfogadni, bármilyen munka jön felém, azt elvállalom, mert tudom az engem tükröz.
Ebből kifolyólag, teljesen természetes, hogy minden munkában megtalálom a szépséget. Már nem értem miért van munkanélküliség, hiszen nekem a munka megtalálása nem jelent problémát.
Minden munkám emberekkel kapcsolatos és nagyon sok színű.
A befogadás, elfogadás képessége, az nagyon jó dolog.
Szeretném ha megtanulnám az élet minden területén ezt az áldást.