Túlságosan is vázlatszerű amit írsz. Saját szavaimmal mondjuk én se tudom leírni, de találtam 1cikket segítségül.
Az Integrál pszihológiába már/még bele se bonyolódnék ezzel, csak írányba valahol innen kellene inkább indulni a téma megbeszélésével...

(ezt nem tudom ki követte el/ így nem tudom jelőlni a forrást..)

Abram Maslow, a huszadik század egyik meghatározó amerikai pszichológusa kidolgozott egy olyan elméletet, központi kérdése a motiváció: milyen igények és szükségletek irányítják az emberi tevékenységet. Ezek szerint a szükségleteknek létezik egy hierarchiája (szükségleti piramis), amely az alapvető biológiai szükségletektől a komplexebb lelki-szellemi motívumokig terjed.
1. A piramis legalján az alapvető fiziológiai szükségletek szerepelnek: éhség, szomjúság, pihenés, az alapvető létfeltételek megléte. Bár nincs kiemelve, de az önfenntartási ösztöneinken túl a fejfenntartási ösztön, a nemiség is ezen a szinten jelentkezik szükségletként
2. A következő szint a létbiztonság, veszélyektől mentes élet, védelem. Ide tartozik például, hogy fedél legyen a fejünk fölött, vagy behúzódhassunk egy barlangba a hideg, a vadállatok vagy az ellenség elől. Magasabb szinten a család védelme, a munkahely biztossága, az egészséget biztosító életmód, vagy akár a biztosítótársaságoknál kötött biztosítási szerződések is itt jelennek meg. (Zárójelben: meglepve fedeztem fel, mennyire imádják tanítani a szükségleti piramist az MLM hálózatok és a biztosító társaságok menedzserei. Nyilván ama nemes célból, hogy minden reménybeli vásárlójuk döbbenjen rá, mennyire a legalapvetőbb létszükségleteikhez tartozik az ő cégük termékeit minél nagyobb mennyiségben megvásárolni.)
3. A harmadik szint a szeretet és megbecsülés szükséglete, tartozni valahova, elfogadottnak lenni: szülők, család, szeretetteljes, elfogadó kapcsolatok megléte.
4. A következő, negyedik szint a megbecsülés szükséglete: teljesíteni, elnyerni mások megbecsülését, elismerését, esetleg tiszteletét, hírnevet, elismertséget szerezni.
5. Az ötödik szint az úgynevezett kognitív szükségletek szintje: tudás, tanulás, megélt dolgok megértése, megismerése.
Számos forrás csak öt szintet említ, ahol az ötödik az önmegvalósítás szintje, és itt az önértékelés, önbizalom, eredményesség szerepel. A különbözőség oka, hogy Maslow eredeti, 1954-ben publikált rendszerében még csak ez az öt fokozat szerepelt, de 1970-ben, nem sokkal halála előtt további két szintet nevezett meg.
6. Ezek után következnek: az esztétikai rend, szimmetria, szépség, harmonikus környezet,
7. majd a piramis csúcsán az önmegvalósítás: alkotás, önmagunk kiteljesítése, lehetőségeink valóra váltása szerepel.
8. A rendszert továbbgondoló transzperszonális pszichológusok még egy (vagy több) szintet is felismertek, ide sorolták az ember transzcendencia iránti igényét, ide tartozik a hit, istenkeresés, sőt az ezotéria útján való fejlődés is. gyakran ezt egy újabb, az előzőhöz csúcsával kapcsolódó fölfelé nyitott piramissal ábrázolják.

. Ha a hindu paradigma szerinti csakra-rendszert követjük, valamennyi csakrához is rendelhetők követelmények. Cseppet sem lesz meglepő az eredmény, hogy a Maslow-éhoz kísértetiesen hasonló rendszert fogunk kapni, kevés és csekély különbséggel.
Fontos megállapítás, hogy a rangsorban feljebb lévő szükségletek alapvetően akkor elégíthetők ki, ha az alattuk lévők már legalább részben kielégítést nyertek. Ezt a tételt nem nehéz belátni: ahol a fizikai létfeltételek hiányoznak, mint például egy háború-, vagy katasztrófa sújtotta területen, ott aligha fontosak az esztétikai igények.
Vannak persze ritka kivételek. Éhínség vagy bombázás alatt is születhetnek csodálatos alkotások.

Neurotikus szükségletek

Ám a rendszer nem mindig működik tökéletesen. A neurotikus szükségletek akkor jelentkeznek, ha valamelyik alapvető szükséglet kielégítését valami megakadályozta. Sok felnőtt gyermekkora óta hordozza magában ezeket a hiányokat. Mivel a gyermek megtanulta, hogy az igényét normális úton nem tudja kielégíteni, ezért kerülő, torzult módon vagy amennyiben lehetősége nyílik rá, túlzásokba keveredve teszi ezt meg.
Az alapvető fizikai igények szintjén jelentkezhet, hogy amennyiben az egyén (korábbi tapasztalatai alapján) nem biztos abban, hogy mindig lesz elegendő élelme, fél a hiánytól ezért sokkal többet eszik a kelleténél, mintegy magában raktároz a szűkösebb napokra – illetve mindenben hajlamos lesz a többletfogyasztásra, felesleges felhalmozásra. (Talán ezzel magyarázható társadalmi szinten, hogy a volt szocialista és a többi, nemrég még hiánygazdaságban élő országok lakói sokkal hajlamosabbak mennyiségileg többet vásárolni – a multik nagy örömére – mint amennyire valóban szükségük lenne.)
Mivel a gyermek életben maradásának a biztonság is alapfeltétele, gyakran a védettség-érzet hiányzik, vagy sérül. Az ilyen felnőtt fog mindent hat lakattal zárni, és ideális alanya lesz a biztosítási ügynököknek, esetleg az őrző-védő szolgálatoknak. A mértéktelen szerzési, gazdagodási, birtoklási vágy is eredhet a biztonság igényének torzulásából.
A szeretethiányban szenvedők lesznek azok, akik a szeretettel- szeretetért zsarolják a másikat, vagy akiknél ez a hiány agresszióba fordul. A beteges karrieristák, a rangokat, címeket gyűjtők bizonyára nem kaptak elegendő elismerést szüleiktől. A kisebbrendűségi érzést nagyképűséggel, nagyzási mániával kompenzálók is ide tartoznak. A kis törtetőkben és a nagy zsarnokokban bizony egyaránt ott él egy kicsi gyermek, akit nem (vagy nem jól) szerettek, akire nem (vagy nem eléggé) figyeltek, akiket valamiért (testi adottságaik, képességeik, származásuk) miatt kirekesztettek, megaláztak.
Csak éppen azt nem ismerik fel, hogy olyan vágyakat követnek, amelyeket soha nem lehet kielégíteni. Ahogyan Gandhi mondta: „A Föld képes valamennyi földlakót eltartani, de nem képes egyetlen ember kapzsiságát kielégíteni”. A rang- és címkórságban szenvedőnek egyetlen pozíció sem elég magas, a veszteségtől rettegőnek száz lakat sem elegendő. Épp ezért neurotizálják az embert. A buddhista elképzelésekben ők az „éhes szellemek” képviselői, akik soha semmivel nem laknak jól, semmi sem elég nekik. A fogyasztói társadalom tipikus (és annak haszonélvezői számára pedig egyenesen kívánatos) magatartásformák ezek.

A hierarchia átértékelődik

De mi a helyzet, ha az alapfokú szükségletek (legalábbis nagy részben) kielégíttettek, és az illető már valóban a szellemi önmegvalósítás és transzcendencia szintjén jár? Mi történik az alacsonyabb szintű igényekkel? Fontosságukat vesztik? Véleményünk szerint nem, csupán átértékelődnek és a kielégítésük igénye, módja változik. A környezet ezt nem mindig tolerálja, az illetőt enyhébb esetben is különcnek, magának való csodabogárnak nézik.
Az „önmegvalósító” emberek jellemzői Maslow szerint:
o A valóságot gyakorlatiasan észlelik, és jól tűrik a bizonytalanságot.
o Olyannak fogadják el magukat és másokat, amilyenek. Magas szintű önismerettel rendelkeznek és visszavonják a projekcióikat.
o Spontán módon gondolkodnak és viselkednek.
o Inkábba a problémákra, mint önmagukra összpontosítanak.
o Jó humorérzékük van.
o Kreatívak.
o Törődnek az emberiség jóllétével.
o Mélyen átélik az élet alapélményeit.
o Erős és mély kapcsolatokat alakítanak ki inkább kevés, mint sok emberrel.
Mint látjuk, nem különleges képességekről van szó, nem arról, hogy levitálni tudnak vagy angyalokkal társalkodnak. Bár a legkülönfélébb, az átlag-emberi képességeket meghaladó kvalitásaik lehetnek, ezeket nem célnak, legfeljebb eszköznek tekintik. A megvilágosodott embert arról lehet felismerni, hogy nem lehet felismerni – mondhatnánk.
A követezőkben azt fogjuk fokról-fokra megvizsgálni, miként változhatnak a szükségleti piramis szintjei az előzőek értelmében:
1. Természetesen továbbra is szükség van az alapvető fizikai-fiziológiai szükségletek kielégítésére. Ezek is célból eszközzé válnak. Az önmegvalósított ember sokkal jobban bírja a nélkülözést, hiányt. Ez nem azt jelenti, hogy feltétlenül aszkétává kell lennie, inkább fordítva igaz: a spirituálisan elkötelezett ember számára nem olyan szenvedés például böjtölni, mint aki az evést tartja léte legfontosabb dolgának. A Bibliával élve: „Nem csak kenyérrel él az ember…”
2. A biztonságot nem kívül keresi, hanem önmagában, illetve szellemiekben találja meg. Ez az a sokat emlegetett Ősbizalom, amelyről a Hegyi Beszéd szól: „Ne aggódjatok, hogy mit egyetek, vagy mibe öltözzetek… Ne aggodalmaskodjatok a holnapi nap miatt…” Az ősbizalom a világ rendjében, gondviselésben, dharmában, emberi jóságban való szilárd bizonyosság, amely a véletleneket is kizárja.
3. A szeretet felértékelődik, de inkább az adás igénye, mint a kapás követelése. Ez a szeretet Pál-apostol-i szintje, a feltétel nélküli szeretet felé való haladás. Magában foglalja a buddhista nem-ragaszkodást is, ami a szeretetet adok-kapok szinten megélők számára elképzelhetetlen. Mindenféle közösség, a családtól a szellemi közösségig továbbra is fontos, de más tartalommal töltődik meg.
4. A megbecsülés elsősorban önbecslést, pozitív önértékelést jelent. Ő nagyobb tisztelettel van mások iránt, de egyre kevéssé motiválja, hogy tiszteljék, és hírnevet szerezzen. Autonóm személyiség, aki nem függ mások véleményétől. Megvalósítja a „Bhagavad Gítá” eszményét: „Mondj le a cselekedetek jutalmáról!”
5. A kognitív szint is átalakul: nem a megszerzett tudás mennyisége, hanem annak megélése, megvalósítása, a Hamvas Béla-i „realizáció” lesz a fontos. „Mert nem a tudás által elégül ki a lélek, hanem ha a dolgokat belülről szemlélheti és ízlelheti” – mondotta Loyolai Szent Ignác a „Lelkigyakorlatok”-ban. A tudásvágy a teljesség tudására, a gnosis-ra, vidjá-ra irányul.
6. Az esztétikai szükségletek tudatosul célja a „Harmonia Mundi” vagy „Harmonia Coelistis” megvalósítása a földön. A rend nem a dolgok földi tetszetőssége, hanem azok örök rendje. Hamvas szerint a „praegzisztens rend”, a Rend ideája.
7. Az önmegvalósítás szintjéről igen keveset mondhatunk, hiszen az, hogy a szükségletek transzformációja megtörténhessen, feltételezi a megvalósított „ön-aktualizációt”, ahogyan Jung nevezte. Semmiképpen sem az Ego szintjén álló önmegvalósítók törekvéseiről van itt szó, amelyekkel a világ és önmaguk számára adnak-kapnak bizonyságot saját értékeikről.
8. A transzcendencia igénye, keresése mint megélt transzcendens tapasztalás jelenik meg – sőt mint önmaga és a világ megtapasztalásának egyetlen reális módja. A „színről-színre” látás a „tükör által homályosan” után.
De erről éppoly nehéz beszélni annak, aki ezt még nem élte meg, mint a vaknak elmagyarázni a szivárvány színeit.

Hát most mit mondjak?
Ugyanazt mondod minden blogodban,semmi újat nem találtam,amit eddig nem mondtál volna.

A pszichológia sok mindent próbál megmagyarázni,de sajnos be van határolva,amennyiben tudomány-
nak tartja magát.
Tudományos módon nem lehet megmagyarázni a lelket,mert nem lehet megragadni,pontosan a megfoghatatlan létezése miatt.A Lélek szerintem max.intuitíve ragadható meg,azzal pedig nem tud mit kezdeni a tudomány.
A pszichológia mindig pszichéről beszél,amit lehet ugyan léleknek nevezni,de nem azt értik alatta amit eredetileg a lélek jelent:spiritus /lélek-szellem/
Többek között ezért őrölsz külön malomban mindenkitől itt az oldalon

C.G.Jungot mennyire ismered? Mert ha már ragaszkodsz a pszichológiai megközelítéshez,akkor ő elég jól megragadta ezt a dolgot /is /.
A baj mégis az ,hogy a lélek /spiritus/ metafizikai fogalom,és ezzel a tudomány nem tud mit kezdeni,egyelőre még...úgy néz ki a dolog.