A megingás erősítheti e a hitet?
Sziasztok!
Gondoltam,megosztom veletek egy problémámat.Bízom benne,építő jelleggel bírhat bárki számára...
Gya(ko)rló? buddhista vagyok:).Az életfilozófiám a hitem úgy érzem erős,mivel amióta tudatosan figyelem a világot magam körül,számtalan jelét tapasztaltam,hogy ez egy élő,működő rendszer...A közelmúltban támadt a dilemmám...
Párkapcsolati szinten erősen vonzódom egy emberhez.Sajnos ez a dolog csak egyoldalú,de szembe kellett néznem vele,olyan erős érzelmeket táplálok ezügyben,hiába próbáltam meg leküzdeni,nem bírom elengedni...Természetesen meggyőződésem a karmában való hit,és hogy minden okkal történik.
Ez a megrázkódtatás viszont rádöbbentett arra,hogy az önelégültség csapdájába estem...
Mégsem olyan erős a meggyőződésem?Hisz egyértelmű, a túlzott ragaszkodás,a vágy, szenvedéshez vezet...
Ha esetleg valakinek van véleménye erről,köszönettel fogadom az építő jellegű hozzászólásokat...Hiszen,valószínűleg nem én vagyok az első ember,akinek szembe kell néznie efféle kihívással...
Üdv mindenkinek!
Kérdéseket tennék fel neked :)
Miért fontos neked a Buddhizmus?
Mit szeretnél elérni vele?
Mi motivál benne?
Mit gondolsz magadról és a világról? (az önálló gondolataid érdekelnének)
Sziasztok!
Köszönöm,hogy reagáltatok!Nagyon hasznos,és jó dolgokat olvastam a témával kapcsolatban,megpróbálok válaszolni a feltett kérdésekre.
Először is elnézést,ha nem voltam eléggé szabatos a dolgok körülírásánál!Az az igazság, nehéz néhány mondatban átfogó képet nyújtani...
Szóval: Japán,Zen,budo.Ez a három dolog, ami motivál az életem sok részében.Azért fontos ez számomra,mert úgy érzem, ez az Út,amelyen az ember igazán meglelheti önmagát,és harmóniában élhet.Magával,és a környezetével.A belső béke minél teljesebb megvalósítása a célom...A motiváció szerinte magáért beszél...Aki találkozott már olyan emberrel aki magas szinten jár a Buddhizmus terén,tudja milyen hihetetlen harmónia,és pozitív energia sugárzik belőlük...Szerintem,ez maga a motiváció...:)
Régebben meglehetősen problémás egyén voltam...igazi "szegény én":),csak annyit tudok mondani,amióta a karmám elvezetett erre az ösvényre amin most járok,csak pozitívat kaptam belőle,rengeteg dolgot rakott helyre bennem,igazából megmutatta,ki vagyok,hol vagyok,merre kell tartanom......Szerintem,és számomra ezek nagyon fontos dolgok!
A világgal kapcsolatban annyit,küzd a spiritualitás hiányával...Szerencsére egyre többen ismerik fel a helyes utat,ennek nagyon örülök!!
Sziasztok!
Nem,nem nemembeli,bocsánat,ha félreérthető voltam!:)Nő az érintett személy.A megingást nem ebben a verzióban értettem.Egyszer már úgy éreztem,helyre sikerült magamban raknom a helyzetet,képes vagyok elfogadni a karmám,el tudom engedni.Azt hiszem túlbecsültem ez ügyben magam kissé...Nemrég ért néhány behatás,az érintett személlyel kapcsolatban,és ez borította fel a lelkem békéjét.
Bevallom,csalódtam magamban...Azt hittem erősebb már bennem a meggyőződés...Ezért vagyok tanácstalan,mert nem tudom összeegyeztetni az érzéseim,és az általam vallott életszemléletet...
Remélem ez segít kicsit jobban látni a dolgot...Sokat segítettetek eddig is különben,köszönöm!Sok olyan infót vettem ki a véleményetekből,amin érdemes gondolkodnom...Más oldalról is meg tudom vizsgálni a problémát...
Köszi mindenkinek!Szóljatok hozzám!:)
Üdv!
Én erre azt tudnám mondani, hogy ha úgy érzed, hogy ez az út működik, akkor csináld :)
A szerelemről annyit, hogy nagyon szép dolog :) Szerintem érdemes lenne azon elgondolkoznod, hogy mi is van abban csajban ami téged ennyire felpörgetett. Lehet valami amit magadból tudat alatt hiányolsz. Vagy épp ellenkezőleg: valami ami benned is megvan és jól tudsz vele azonosulni a másikban.
Te melyik típus vagy? Aki olyat keres a másikban, aki hasonló, vagy aki kiegészítő, vagy inkább mindkettő? (Remélem nem kérdeztem túl magánjellegűt).
Sziasztok!
Azt hiszem az vonz benne,hogy annyira más mint én...Közben annyira ugyanolyan...:)Ettől tökéletes társ a szememben..
Nem hiszem, hogy érdemes ebben válogatni. Úgyis spontán történik. Szerintem az egyik alapvető mechanizmus bennünk :)
Én sem úgy gondoltam, hogy "ésszel" választjuk ki. :) Az érzésnek kell meglennie.
Ti ketten itt most miről beszélgettek Egymással? ,mert az oké,
csak itt egy egész más dologról lenne szó.
Ő gyakorló buddhista,mint mondta,tehát egészen más a ,,leányzó fekvése'',vagyis a probléma.
Neki a praxisában éppen hogy a vágyakat ,érzelmeket kell lebontania,felszámolnia.
Ez egy nagyon nehéz dió,és figyelembe kéne venni,miről van szó.
Nem egy hétköznapi kapcsolatról,hanem egy egészen más fajta lehetőségről.
És hogyha neki felmerültek ezek a problémák ,akkor bizony ez neki a tanítás és a saját lelkiismerete szem
pontjából komoly gond.Ez egy ,,civilt'' nem nagyon zavarna,vagy észre sem venné.
Ezért mindenképpen figyelembe kéne venni,hogy itt a buddhizmus tanításai miatt fellépő belső konfliktusról van leginkább szó.
Ha áthelyezzük a mi színterünkre,akkor elbeszélünk egymás mellett.
Ebben igazad lehet, én már kicsit talán elvittem a témát. Bár hátha tartalmaz valamit, ami segíthet Kisikavának is. Soha nem lehet tudni. Bár igazad van, elsősorban itt a Kisikava által tanultak és ennek a gyakorlati kapcsolásáról van itt inkább szó.
Hát itt úgy látom könnyebben szót értünk,mint az evolúciónál:)))
Bár a dalai Láma azt mondta ,hogy a buddhizmust tulajdonképpen nevezhetjük materialista filozófiának is:)
/Azért a mondat végén egy jóízűt nevetett:) /
Hát azért igaza is van valamennyire,mert azt mondja a buddhizmus,hogy nem vagyok Átman,vagyis nem tételezi az Istent. /bár ez ennél bonyolultabb,úgyhogy én sem viszem el a témát akkor/
Egyébként nehéz is leírni a szerelmet. De most eszembe jutott még valami, a szobatársammal épp most hallgattuk az I see You című dalt az Avatarból. Az nagyon szépen megfogalmazza, egyszerűen érzed olyankor a lelkét a másiknak (persze másoknak is, de az illetőét meg még jobban), nagyon érzékeli az ember a benne lévő fényt. Vagyis az igazi szerelem nem vak, akkor lát a legjobban az ember szerintem. Bár ezt az érzést igazán nehéz leírni, ezt érezni kell. :)
Jajj már megint elviszem a témát, most már abbahagyom. :)
Férfi vagy nő az illető? Mivel "megingást" írtál, gondolom nemedbeli... javítsd ki ha nem így van, ne vigye el a téma vonalát.
A buddhizmus erőteljesen támogatja a szerelmet,és az ebben való boldogságot.
Ha valamilyen oknál fogva,csak Plátói lehet a szerelmed,azt is meg lehet élni nagyon szépen és magasabb rendűen,ahogy erre rengeteg példát is találunk.
Ha csak vágyakozol,akkor talán értem a problémát,de miért nem éled meg?
Nem csak testi szerelem létezik.
Van itt köztünk valaki,aki fantasztikusan jól kezeli már ezt a problémát,mert ahogy megtudta,hogy miről van szó,azonnal helyre tette a dolgot és boldogan él benne.
Itt egy pár cikk arról ,hogy a buddhizmus milyen erőteljesen biztat a szerelemre:
http://www.google.hu/search?hl=hu&q=p%C3%A1rkapcsolat+a+buddhizmusban&so...
Lama Ole Nydahl könyvet is írt róla:
,, Egy buddhista láma azt állítja most megjelent könyvében: bármennyire furcsa a nyugati embernek, lehetséges ragaszkodás-, illetve kötődésmentes, a személyességet meghaladó szerelem – sőt, az az igazi.''
http://www.gerlo.hu/gerloczy/oleszerelem.html
Szerintem csak helyére kell a dolgot raknod magadban.
Kedves Eva Christina!
Köszönöm neked a belinkelt cikkeket,és a véleményedet!Tanulságos,és elgondolkoztatóak...Ebben a kérdésben mondjuk szerencsére,nincs sok kétely bennem.Én is így érzem,és gondolom,hogy az igazi szeretet túl mutat az ego-n...Ami bennem birtoklási vágyként jelentkezhet,az talán csak arról szól,hogy ösztönösen óvni próbálom mindentől,és ezért szeretném mindenképp mellettem tudni...
Fogok erre a gondolatra is időt szánni!
Üdv!
,,Ami bennem birtoklási vágyként jelentkezhet,az talán csak arról szól,hogy ösztönösen óvni próbálom mindentől,és ezért szeretném mindenképp mellettem tudni...''
Ez így már más tészta,akkor itt nem magával a szerelemmel van a problémád.
Ha ezt így érzed,akkor ezt valóban górcső alá kell venned,még ha csak feltételezés,vagy gondolati szinten van ,akkor is.
Egyfelől,félelem ,aggodalom.Másfelől ez az óvás mindentől,ez ugye se neked ,se neki nem jó./ugye elvennéd a lehetőségeit ,hogy ezt ,azt megéljen,korlátoznád a szabadságéban,stb...de tudod Te ezt,mert nem véletlenül van ezzel gondod./
És ez így ,mint ,,tünet együttes'',valóban kicsit elhajlás a tanoktól.
A megoldás szerintem nem az lenne,hogy elveted e miatt ezt a kapcsolatot,hanem az hogy legyőzöd magadban ezeket az érzéseket,hiszen ezért vagy buddhista,hogy ezeket /is pl./ felszámold.
Az ilyesmi jön az úton,,nehézségként'',mert mint tudjuk egy ilyenfajta ,,elkötelezettség'' /buddhista praxis/ nem éppen habos torta.Kemény harc ez az embernek önmagával,hogy megtalálhassa Önmagát.
Minden tiszteletem a tiéd.
Ebbe a mondatotba belekötnék.;)
,,Ami bennem birtoklási vágyként jelentkezhet,az talán csak arról szól,hogy ösztönösen óvni próbálom mindentől,és ezért szeretném mindenképp mellettem tudni..."
Ki Vagy Te aki a tökéletes biztonságot nyújtja másoknak?
Ha ilyen hatalom birtokában Vagy,akkor miért csak egy emberre korlátozódik e nagyszerü képességed?
S miért kellene óvnod?
Talán cselekvöképtelen?
Illetve mitöl óvod?
...khm khm...Kitöl!?
Ezek csak kérdések....
Erika Szeretettel!
Ebbe a mondatotba belekötnék.;)
,,Ami bennem birtoklási vágyként jelentkezhet,az talán csak arról szól,hogy ösztönösen óvni próbálom mindentől,és ezért szeretném mindenképp mellettem tudni..."
Ki Vagy Te aki a tökéletes biztonságot nyújtja másoknak?
Ha ilyen hatalom birtokában Vagy,akkor miért csak egy emberre korlátozódik e nagyszerü képességed?
S miért kellene óvnod?
Talán cselekvöképtelen?
Illetve mitöl óvod?
...khm khm...Kitöl!?
Ezek csak kérdések....
Erika Szeretettel!
Hello Erika! Már nagyon egy rugóra járunk.Egy időben ugyanazt,csak Te szokás szerint keményebben:D
/Egyébként- nem névtelen-Kisikavának hívják,föntebb ott van a neve is meg a fényképe is.
És kicsit szigorú vagy,mert ő legalább észreveszi,és problémát okoz neki az amit nagyon sokan bizony észre sem vesznek .
Ezek csak enyhítő körülmények,nem azt mondtam ,hogy nincs igazad:)
Nekem is volt már ilyen, vagy olyan, hogy nem volt plátói a szerelem, viszont mégsem lehetett köztünk kapcsolat (mert nagyon messze laktunk egymástól, ráadásul nagyon eltérő kultúrában, amit én nem tudtam volna felvenni, és nemigen jöhettem volna haza, ha megpróbálom és mégsem megy). Ezeket úgy dolgoztam fel, hogy magát az érzést, a szerelmet nem is próbáltam magamból kiűzni. Csak annyit kívántam, hogy a szeretett személy, akárhol van, legyen boldog, ha most nem is az teljesen, de találja meg. Tudtam, hogy ezzel a szerelmet nem fogom eltörölni magamból, és a szeretett személy után való vágyódást sem igazán. Inkább csak elfogadtam a helyzetet, és átgondoltam: majd ha jön valaki, akivel összeillünk és lehetséges is lesz a kapcsolat, majd akkor már úgyis őt fogom szeretni, és az milyen jó lesz (mert a szeretet és szerelem képessége belőlünk fakad, és nem csak egyetlen, konkrét személy tudja kiváltani).
Én azért mentem egy kicsit tovább,mert itt fentebb úgy tűnik ,nem hétköznapi kapcsolatról van szó.
Ha az ember realizálja magában a szeretett személyt,akkor nincs vágyódás,mert beemeltem azt a valakit, /bennem van /,nem egy távoli objektum.Tehát a vágyódást ezzel fel lehet számolni,és egy nyugodt,stabil örömállapot van.
Az, hogy van egy hitrendszer , jelen esetben a buddhizmus ,mi szerint éled az életed, nem jelenti azt, hogy amit a buddhizmus tanit, azt meg is tudod már valósitani. És ezt a legnagyobb szeretettel irom neked.
Kedves Kisikava, én is sokszor estem abba a hibába, hogy az éppen aktuális vallás, spirituális mester, hitrendszer vagy tanitás szerint vagy ahhoz képest a hétköznapi reagálásaim, az érzéseim fényévekre voltak. Próbáltam én ráhúzni a szép tanitásokat a történésekre, reagálásaimra, próbáltam....de nem ment. Általában irtózatosan csalódtam magamban ilyenkor és leértékeltem magam. Vagy az történt, ami veled is, hogy elkezdtem kételkedni a hitem erősségében.
Az igazság azonban az, hogy a buddhizmus tanitásai is okék meg a te viszonzatlan vonzalmad is oké.
Emlékezz rá, hogy a buddhista utad egy hatalmas keret, mondjuk úgy, hogy egy számodra elérendő cél, ha pedig cél, akkor ahhoz el is kell jutni. De az nem megy 1 év alatt.Sokszor sok élet is kevés hozzá.
Addig viszont nem szabad, hogy ezen magas elvárások alapján éld az életed.
De csakisazértnem, mert csak a legritkább eseben képes ember átugrani a lépcsőfokokat. A fejlődés lépcsőfokait.
Csak éld az Életed! :-)
Ahogy megy , bűntudat nélkül.
Ne egy ideálisan magas mérceszerint, amit lehetetlen teljesiteni.
Lásd a távoli célt magad előtt de ne várd magadtól, hogy holnapután már ott is leszel:-)
Egyszer Buddhanita mondta, hogy a fejlődés lassabb, mint gondolnánk......egyetértek: tyúklépésekben megy. Az Élet, azonban ott áramlik Benned, melletted.Azzal kell törődni, megélni, szeretni.
Szerintem feleleges buddhista, zenista, budoküzdelmet gyártani a helyzetedből, teljesen hétköznapi eset. Az emberek szerelmesek szoktak lenni, ja és plátói marad az esetek túlnyomó többsége.
Szerintem pontosan detektálod, hogy ez a szerelem pont az ellenkező irányba akar vinni, mint amerre éppen lépegetsz, és bízz magadban, nem véletlenül lettél szerelmes.
Nem voltál véletlenül depis?
A lelkünk ugyanis azzal védekezik a depresszió ellen, hogy szerelmes lesz. Gyakran plátói szerelmet gyárt, ekkor nincs annak a kockázata, hogy lesz is belőle valami, de helyrerázza a hormonháztartást, mert az állapot örömhomonok irtózatos mennyiségének termelésével jár.
Örömre van szükséged, fizikai szinten megmutatkozóra, ezt üzeni neked a tested és lelked. Olyasmire, amit eddig nem adtál meg magadnak.
A Dalai Láma is azt mondta, hogy mindenkinek a szeretet, béke és öröm kell. Ha a gyakorló utadnak az eddigi formájától depis lettél, akkor hiányzik belőle valami, ami neked örömöt ad. Pótold. Ha nem változtatsz az életviteleden, akkor egyetlen örömforrásod a plátói szerelem marad, és nem tudsz leszállni róla, és az örömhormon termelés után jöhet a visszautasítás miatti senyvedés, érzelmi hullámzás jó nagy amplitúdóval. És nem azért nem tudsz lemondani róla, mert gyenge vagy, hanem mert elemi fiziológiai szükségleted elégíti ki.
Szerelmesnek lenni jó, élvezd!
:)
Nagyon jó a hozzászólásod megint csak!
Olyan jól rálátsz a dolgok lényegére, s olyan jó tanácsokat adsz mint egy lélekgyógyász:)
S az egészben az a legjobb, hogy mindannyian tanulhatunk belőle, akkor is ha még csak hasonló esetben is voltunk valaha:)
Igen, az örömre való képességünket valószínűleg többünknek fejlesztenünk kell, mert mi magyarok nem igazán az örömben élésről vagyunk híresek, sajna.
Én az élet apró örömeinek, a megtapasztalással, szemlélődéssel elért örömökforrásoknak az elérésére vagyok képes.
Biztos vannak ennél hatékonyabb módszerek is...?
... ha tudtok ilyen köszönettel fogadom:)
Sziasztok!
Köszönöm mindenkinek a hozzászólásokat!Azt hiszem,segített helyreraknom néhány dolgot...:)Örülök,hogy tapasztalom,nem csak az általam ismert viszonylag zárt közösségben léteznek,pozitív gondolkodású,jó úton lévő emberek!:)
Üdv! Kisikava
Annyira megdicsértél, teljesen meglepett, de nagyon örülök, hogy ha segített.
Ami azt illeti, nekem egy négy, de inkább ötórás kínlódásos NLP gyakorlat volt, amikor nagy nehezen rájöttem, hogy mi okoz nekem örömöt, és, ami még nagyobb kínlódást okozott, hogy el is tudjam fogadni az örmöt.
Persze szoktam cselekvésképtelen töppedésben csücsülni és akkor egy jól irányzott fizikai, cselekvéses örömszerzéses szakaszt szoktam beiktatni. Szextől a kirándulásig, egy jó mákosgubáig, csilipörköltig, a totális lefáradást eredményező edzésig, vagy beteszek valami DVD-t, amitől betegre röhögöm magam. Van, amikor a tökönrúgás használ. A vég kezdete, amikor már az sem. Hát ekkor felveszem a telefont és egyeztetek egy időpontot nelsonozni, 15 perc alatt helyrehozza a hormonháztartásom. Ekkor tudom, hogy a Nap mindig süt valahol, úgyhogy akár boldog is lehetek. Innentől megtalálnak a létező és nem létező örömök is. A világ újra lüktető, szivárványos, nyári szellős, mezőillatú, ciripelős lesz. Ilyen romantikus túlzás nekem az élet, azt szeretem, ha ez az érzés járja át minden sejtem. Ilyenkor nincs az a súlyos probléma, ami ne könnyen megoldható feladat lenne.
:)
Én meg azt kívánom, hogy a benned levő tudatos NLP-s leszokjon a „betegre röhögésről” is, mert nem koherens létállapot
:)
AnnA
A depiből nem a koherens létállapotok billentenek ki. Ahogy a szerelmesek hormonháztartása is beteges, a tudata zavaros, az ítélőképessége gyenge, rövid idő alatt fel is számolja a szervezet, de azért valamire jó, és arra használhatjuk.
A koherens létállapot az arcra fagyott mosolyra emlékeztet, valaha jó volt, de mostmár... Merthogy mi folyamatos energiaáramban élünk, és ha az áramlás útjába állítunk bármit, az örvényt hoz létre, az nem okés, ha valami igazán nagyot állítuk útjába, akkor meg elrekeszti és pang.
Harmonikus áramlás. Hm... Vagy valami ilyesmi.
Az NLP is egy módszer, van, akinek beválik, van, akinek nem. Nekem bevált, de más módszereket is használok.
:)
a tudásra szomjazóknak mi az hogy koherens létállapot?
koherencia - valamivel összefüggő
lét ez még ismerős jelentésű szó
állapot - valami áll és mozdulatlan :-))
Nem bírtam összerakni.
…upsz, angol nyelvben gondolkoztam :) s leggyakrabban a kvantumfizikusok használják.
Nálam a koherens létállapot=bizonyos minőségű mentális állapothoz társított hasonló minőségű /összefüggő, összetartozó, egymást igazoló, alátámasztó/ érzelmi állapot.
Gondolat-érzelem egyirányultsága, szív-agy egymásra hangoltsága, ha pozitív öngenerált lelkiállapotból fakad pszichofiziológiai koherenciának is nevezik.
(Ezért fogott meg a „betegre röhögés” állapota, pszichológiája egyfelé mutat s a fiziológiai állapota másfelé…:)…ambivalens=zavaros, kétértelmű, kétes, nem koherens.
Koherens=„logikát” követő, egy-értelmű, fizikában: egymást felerősítő jellegű)
/psychophysiological coherence, coherent state, coherent emotions, self-orchestrate coherence/
Vagyis magyarabbul, amint „fenn” az agyban, úgy „lenn” a szívben is.
Létállapot=lenni tevés, mondjuk nehezen hiszem valaha is statikus volna :)
„when thought, feeling, and emotion become one — in other words, when they are all aligned — then we say to the mountain, "Move!" and the mountain moves.”
Ilyesmi.
:)