Veszélyes helyzetek megoldása?
Sokáig agyaltam rajta, hogy miért érzem azt, hogy a spiritualitásban valami hiányzik? Nem érzem teljesnek legtöbb tanítást, de nem állt össze a kép, hogy miért.
Aztán beugrott.
A legtöbb tanító sokat beszél a pozitív dolgokról, a szeretetről, de alig esik szó arról, hogy veszélyes emberek és helyzetekkel szemben mi lenne a teendő. Pl. Ha valakit megtámadnak, vagy bántanak. Ha valakit meg kéne védeni, ha harcba keveredik valaki...stb.
Olyan helyzetekről van szó ami a legtávolabb állanak a spiritualitás által megidealizált világképtől. A tanításokban a pozitív érzelmekről van szó, de mi van ha az embert a világ az erőszakos oldaláról támadja meg?
Egy spirituális mester mit tesz ilyenkor? Tud egyáltalán tenni valamit?
Mit tehet az ember, ha egy olyan valakit kell felébreszteni, aki már nyakig benne van a sötétségben? Önkéntes tanítványokkal még könnyű, de a többiekkel? Ha valakiknél, hát náluk lenne ez a legfontosabb. Sok szent ember lett ilyen dolgok áldozata és valahogy nekem az jut erről eszembe, hogy maguk se tudták megfelelően kezelni ezeket a helyzeteket. Persze bele lehet magyarázni, hogy ez volt a céljuk, hogy nekik az élet nem számít, meg az önfeláldozás, de egy hétköznapi ember számára ez aligha hasznos tanács.
Meg persze ilyenkor mindig jönnek a sztereotípiák, meg spirituális sablonok a jelenlét erejéről, meg a vonzás törvényéről, a probléma ezekkel az, hogy ekkor egyáltalán nem segítenek. A helyzetben csak üres prédikációk, és nem ér velük az ember semmit.
Személy szerint én nem riadnék vissza az erőszaktól ha védekeznem kéne, vagy védeni kéne valakit. És azt, hogy mennyire hoznám ezt előtérbe attól függne, hogy az támadóm mennyire agresszív. Alapjáraton nem akarnék ártani neki, de ha "kierőszakolja" és szép szóval nem megy, akkor magára vessen.
- Ademon blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
36 hozzászólásA keleti harcművészetek foglalkoznak azzal, hogy a fizikai agresszióval hogyan lehet, spirituális belső hozzáállással, de fizikailag IS megküzdeni.
Egy régi barátom mesélte, hogy ő megtanulta az utcai verekedést, de azt is, hogy milyen az, amikor az embert összeverik. Nem csinált belőle nagy ügyet.Szerinte egy olyan férfiembernek(ezt igy mondta), aki ennek szükségét érzi, ezt meg kell tapasztalnia.
A keleti harcművészetek egy finomabb és "szimulált" helyzetben adják meg az embernek a fizikai harc érzését és eszköztárát.
A felvetett téma során, sokféle gondolat kezdett el cikázni a fejemben.
Az első, hogy mik azok a veszélyes helyzetek? Van, akinek már kimenni az utcára is veszélyes, az öngyilkos terrorista meg önként vállalja a halált. Direkt említettem két végletet, hogy meg tudjuk nézni, mi kettőjük közti különbség (külső körülmények: időszak, hely ahol él, stb. és belső hozzáállás, szokások, habitus, stb.) Vagyis ahhoz, hogy valaki önmaga számára veszélyes helyzetbe kerüljön, sok mindennek kell "összejönnie".
Ha megtörténik a "támadás", az emberek többsége leragad a konkrét történésnél, ahelyett, hogy később összefüggésében nézné a dolgokat. Egy-két lépést visszalépve jó megvizsgálni azt az utat, ami ide vezetett. Hogy kerültem ide, ebbe a helyzetbe? Ebből sokat lehet tanulni.
Ha még az ember nem jutott el arra a szintre, hogy megelőzze a veszélyes szituációkat, akkor az élet eléhozza ezeket, persze ebben a esetben a védekezés igenis elfogadható, és helyes. (Oroszlán - támadásnál :) De hogy is kerültem én az oroszlán közelébe? :))
Én úgy gondolom, hogy a spirituális emberek a vonzás törvényének, és a pozitív gondolkodás hangoztatásával éppen azt akarják elérni, hogy egyrészt az ember kikerülje a veszélyes helyzeteket, másrészt, ha mégis megtörténik, akkor tanuljon belőle.
Ha úgy látod, hogy a vonzás törvénye nem magyarázza meg az erőszakot, akkor nem vagy őszinte magadhoz. Az erőszak nekem egyik első fontos lecke volt, amit a tudatosodásom során meg kellett tanulnom. Utcai verekedésig fajult az ügy, visszaütöttem, de olyan erővel, hogy egészen kevésen múlt, hogy meg nem öltem a támadóm, de meggodoltam magam. Utána hátulról támadt és az arccsontom tört, stoppolni kellett a csontokat, nem nagyon, csak kicsit. Úgyhogy ma titándarabkákkal és titáncsavarokkal a fejemben élek. A támadástól számított 8 órán belül egy NLP gyakorlatban felismertem az egész leckét, és lerendeztem az egészet. A műtét olyan jól sikerült, hogy hétköznapi ember nem vesz észre semmit. Megtanultam a leckét, nyom nélkül kimúlt az életemből.
A felismerések viszont élénkek. Az erőszak az erőszak. Akár másokkal szemben alkalmazzák, akár saját magukkal szemben az emberek. Az önmagunkkal szemben elkövetett erőszak jelentkezhet betegségek formájában is, de ha úgy sem használ, akkor más fizikai szintű kifejeződése is lehet.
Minden olyan helyzet, amikor valaki erőt vesz magán, akkor önmaga ellen erőszakot tesz. Ha valaki gyakran erőt vesz magán, befogadja mások agresszióját, akkor az erőszak enyhe formáival kezdi magát szembetalálni, és ha nem védi meg önmagát, az erőszakot továbbra is saját maga ellen fordítja, akkor még egyértelműbb formában fogja megkapni az erőszakot a külvilágban is.
A legvégső eszköz a fizikai erőszak, annál már nincs egyértelműbb jelzés, hogy védd meg magad.
A fizikai szinten az önmagunk ellen elkövetett erőszak megnyilvánulásai a balesetek, ami fizikai sérüléssel jár és nincs más szereplője, csak mi magunk. Akkor teljesen nyilvánvalóan önmagunk áldozatai vagyunk. Akkor senki mást nem lehet okolni. Ha az enyhe formája nem éri el a célt, akkor erőteljesebb formában is megkaphatjuk, már interakcióban. Az erőszak kettes vagy hármas leosztásban szokásos.
Van a tettes és van az áldozat. A tettes szerepe nyilvánvaló. Csakhogy az áldozat nem áldozat, hanem olyan ember, aki saját magával szemben követ el erőszakot, és ha valaki ellene nyílt fizikai erőszakot alkalmaz, az csak a fizikai világban megélhetővé teszi számára az önmaga ellen elkövetett erőszakot. A külvilág szabályosan a belvilágunk tükörképe.
A sokszor emlegetett családon belüli erőszak hármas leosztás. Van a tettes, az áldozat és aki eltűri. Ebben az erőszak teljes természete megnyilvánul. Az eltűri szerep gyakran hárul a gyerekekre, de van, hogy az egyik szülő, aki eltűri, hogy a család más tagjait bántalmazzák. Ekkor a szituációban az erőszak minden szereplője egyidejűleg és nyilvánvalóan jelen van, míg a kétszereplősben az áldozat eltűrése nem nyilvánvaló.
Szóval, Ademon, ne legyenek illúzióid, a világunk tökéletesen megmutatja a bennünk zajló folyamatokat. A fizikai erőszak csak akkor ér utol, ha belül kapaszkodója van. A bennünk tomboló nyilvánvaló vagy elnyomott erőszak, amikor eléri a kritikus szintet, az fizikai erőszak formájában is megnyilvánul. Ha nem vagyunk tisztában az erőszak tükör jellegével, akkor más emberrel fogunk találkozni, aki tettesként vagy áldozatként ugyanazt a leckét tanulja, csak más oldalról. Ha olyasvalakivel találkozol, akiről azt gondolod, hogy meg kell védeni, akkor értelmezheted a hős megmentőként a saját szereped, bár inkább az eltűri szerep legyűréséről van szó. És, ha megvéded az erőszaktól, még a megmentett áldozat mindig nem tudja megvédeni magát, még előtte az egész lecke.
Az erőszak természetéből következően, ha valaki feláldozza magát valami ügyért, akkor azok igen könnyedén szintén találkozhatnak az erőszakkal fizikai szinten is, mert a kettő lényegileg ugyanaz. Ez alól a spirituális mesterek sem kivételek, nekik is meg kell tanulni kezelni az erőszakot. Ahogy az epe és májbetegségek is az erőszak kezelésével vannak összefüggésben. Nem véletlenül a Dalai Lámának is ezzel gyűlt meg a baja.
Az erőszak nem az, aminek látszik.
tennék hozzá. A helyzet nem annyira egyszerű, hogy van a normális ember meg van a spirituális ember, a fejlődésnek fokozatai vannak. Bonyolítja a helyzetet, hogy életterületek lehetnek lemaradva vagy éppen előreszaladva a fejlődésben. Mivel Ademon nagyon intelligens vagy és a gondolkodás oldaláról közelíted a problémákat ajánlom neked Ken Wilber műveit. Nem könnyű olvasmány, de megéri.
Az erőszakkal az a helyzet, hogy a belső harcok kivetülése. Tehát a felelősség minden történésért a tied. Spirituális probléma, ha az erkölcsi oldal nem engedi vagy kétségeket támaszt azzal kapcsolatban, mit tehetsz, mihez van jogod egy ilyen helyzetben. Nyilvánvaló az erkölcs itt fejlettebb mint az az életterület ami a konkrétan megnyilvánuló erőszakot bevonzotta. Azok a módszerek, technikák, maga a mágia, amivel úgy meg tudnád védeni magad, hogy a kisujjadat sem kellene megmozdítani, pont azért nem elérhetők a legtöbb ember számára ebben a fejlődési szakaszban, mert ha az erkölcs magas szintje nem állna mögötte, akkor egyéni érdekeket, pusztítást szolgálnának. Az, hogy egy szent amikor mártírhalált halt, meg tudta-e volna védeni magát, vagy nem, milyen szinten állt tudásban, mit vállalt fel a leszületés előtt, a jól ismert torzítások miatt nem jön le magából a sztoriból. Van lehetőség megtanulni meditációban bármelyikkel kapcsolatba lépni és feltenni kérdéseket.
Ha dolgod van az erőszakkal éld meg. De megteheted ezt meditációban, vagy Karmatörlő módszerét alkalmazva. De a legjobb módszer megkeresni és feloldani a belső harcok forrását. Minden esetben, akár fizikailag védem meg magam, akár mágiával az a tanítás, hogy mindig van, aki erősebb és mindig van aki többet tud nálam. Ezért nem lehet ez megoldás. Csak az a megoldás ha megtanulom és felvállalom a belső harcaim feloldását.
Nekem az a problémám a magyarázatoddal, hogy a vonzás törvényéből indulsz ki. Csak ha végig gondolod akkor akármilyen nézőpontot is választasz a világban, kellő képzelőerővel logikus magyarázatot adhatsz mindenre ami csak van. A magyarázat "hogyansága" pedig mindig a nézőpontodtól fog függni.
Ha kell az erőszak oldaláról s bele tudok magyarázni mindent, ha kell a szeretet oldaláról, ha kell a hatalom oldaláról. Melyik kell? Mind logikus és érthető lesz. :)
A vonzás törvénye alapján minden a te hibád, minden benned van, senkit sem okolhatsz a problémáidért. Nekem ez a ló másik fele. Az materialista ember leginkább a külső világát hibáztatja, a spirituális ember meg saját magát. Egy biztos: egyik sem szünteti meg a konfliktusokat és kínál megoldást, csak a helyszínt helyezi át egyik oldalról a másikra.
Az Igazságot rengeteg nézőpontból lehetne hitelesen és jogosan magyarázni, de ebben a formában egyik sem kínál gyakorlatias megoldást.
Más:
Ha már itt tartunk Közületek mennyien vannak akik az elméleteiket tettekkel és történésekkel is tudják igazolni? Ha a gyakorlatban kéne bemutatni ezeket az elméleteket akkor menne? Én azt vettem észre, hogy rengetegen követnek egy "igazság ideált" és abból következtetnek mindenre. A gondom az, hogy nincs mögötte mások számára realizálható gyakorlati valóság csak észből belemagyarázás. És észből mindent meg lehet magyarázni akárhonnan is. Tudom mert nagyon jó vagyok benne :)
"......egyik sem kínál gyakorlatias megoldást." Gyakorlatias megoldást csak gyakorlatias kérrdésre tudunk adni. (Ha kergernek, szaladj...)
"Ha a gyakorlatban kéne bemutatni ezeket az elméleteket akkor menne?" Milyen gyakorlatra vagy kiváncsi? Konkrétan!
Arra például, hogy hogyan lehet a pozitív gondolkodást elsajátítani? Vagy hogy azért nem támadtak meg a sötét utcán, mert nem vonzom magamhoz a kétes alakokat. Tény, hogy nem támadnak meg. De hogyan lehet ezt bizonyítani? Talán úgy lehetne, ha egy másik dimenzióban minden ugyanúgy történne, csak a gondolkodásom lenne más. Akkor megtámadnának? Ha nem, akkor miért nem, ha igen, akkor kukába a gondolkodásommal. Vagy mégse?
Nem teljesen értem, mit szeretnél.
"Az Igazságot rengeteg nézőpontból lehetne hitelesen és jogosan magyarázni.... Igen. Ahogy kedvenc költőm mondja:
EGY TRAGIKOMÉDIA SZINOPSZISA
Mindenkinek van igaza.
"Vagy hogy azért nem támadtak meg a sötét utcán, mert nem vonzom magamhoz a kétes alakokat."
Szerinted ez így működik? Lehet erre biztosat mondani?
"Talán úgy lehetne, ha egy másik dimenzióban minden ugyanúgy történne, csak a gondolkodásom lenne más."
Vagyis agyonvernek, de te bebeszéled magadnak, hogy bizony ez csak illúzió? Vagy szimplán egy egykedvű közönnyel veszed az eseményt? Vagy a rabló iránti önzetlen szereteted homályosítja el a történés fájdalmas oldalát?
Nehéz helyzetekben az életfilozófiai értekezések nem sokat érnek, ugyanis akkor nincs túl sok idő ezen gondolkodni :)
(szerencsére ilyen verekedésem még nem nagyon volt)
Biztosat mondani bármire.....? Biztosan (?) nem lehet ? :)
Amit leírtam, egy kisérlet lehetne arra, hogy valóban a gondolkodásunk határozza-e meg például a támadást.
A méh és a vöröshangya megcsíp ha megtámadod.A kutya megharap de ő a területét félti tőled.Az oroszlán azért öl meg ,mert enni akar.A másik ember azért öl meg mert ki akar rabolni,vagy megver mert megsértetted stb stb.
Amint látod a legprimitívebb állatoknál is van agresszió,nélküle egy állat nem védi meg magát,nem tud táplálkozni ,nem életképes.
Nem tudom miért több az ember.
Vannak akik örömöt lelnek benne mint például a bokszolók, vagy a rosszindulatú pletykás ..arkeverők.Szerintem nekik ez egy adottság,mint másokban a szelídség.Ez a személyiség egyik faktora,egy alapösztön.Ennek is van agyi területe amit ha műtétileg roncsolnak,nem leszel többé képes agresszióra.
Láttam egy dokumentum filmet arról,hogy (azt hiszem)menyétek egy fogságban élő csoportjából mesterséges kiválogatással,vagyis nemesítéssel létrehoztak egy nagyon szelíd ,emberbarát menyét csoportot.Ez kőkemény biológia ,nincs mese.Mitől lennénk mi mások?
Egyébként az agressziót frusztráció is kiválthatja,amikor valaki vagy valami megfoszt téged egy kellemes ingertől(ez lehet BÁRMI)és ez ellen te küzdesz mert neked nagyon kell az.
Vagy képzeld el ,hogy valaki elkezdi nagyon erősen szorítani a torkod.Ez azonnali agresszivitást okoz ,hogy bele tudj adni apait ,anyait a védekezésbe.Nyugisan nem mennél sokra az életveszélyben,az idegrendszer ilyenkor riadóztat minden erőforrást,hogy túlélj.Ezen ösztönök nélkül már nem lenne emberiség.De ha túl sokat örököltél belőle,akkor alkalmatlan vagy a társas életre.Mert szinte már az is agresszívvá tesz ,ha valaki rád néz. (neked ez is csak egy,a többi elmélet közül?)
Nem több az ember szerintem se :)
Nekem a gondom az, hogy: miért baj az ha megvédem magam? Miért baj ha megvédek valakit? Miért ne üthetném meg a támadómat védekezésül? Miért ne alkalmazhatnék erőszakot a támadó hatástalanítására? Ha én szeretem az életet akkor miért ne küzdhetnék érte?
Miért számítok ettől alacsonyabb szintűnek?
Mert valami szentfazék anno kitalálta ezt mielőtt mielőtt az áldozat lett ő is? Vagy mert nem tudott megbékélni azzal, hogy néha nem lehet elkerülni akármennyire is szeretnénk?
nem tudom honnan veszed,hogy baj a védekezés.Mindenkinek joga van hozzá .(még a bíróságon is)
Úgy tűnik,te nem vagy kibékülve a spiritualitással,vagy vallásos világnézettel.De mi a helyzet a logikus,materialista (tudományos)világnézettel?Az sem teljes a számodra?
(Hozzáteszem lehet ,hogy van isten és a világ sem biztos ,hogy valós,vagy csak atomokból áll,de ezt nem tudhatjuk,csak amit megtapasztalunk)
Talán kezdem érteni, mi a gond. Helyesbíts, ha nem igaz.
Haragszol, mert egy sokakra nagy hatással bíró ember mindott valamit, amit szeretnél magadévá tenni, de valami nem engedi. És ez a kettősség dulakodik benned.
És szakmai ártalomból most már meg kell kérdeznem: ha Téged nem ért semmilyen igazságtalannak tartott támadás, akkor a családból ki volt szenvedője ilyennek? (szülők, nagyszülők, testvérek, stb. ) Erre nem kell válaszolni nyilvánosan. :)
Nem volt ilyen, de számítottam, hogy valaki majd megkérdezi :)
Itt arról van szó, hogy sok tanításról úgy érzem inkább egy idealizmus szól belőlük és nem a realitás. Igazságokról beszélnek és kevés bennük a gyakorlati tartalom.
Én nem hiszek abban, hogy a minket ért erőszak a vonzás törvényének következménye lenne, legalábbis nem mindig. Az a támadó lelkében levő hiányosságot tükrözi. Viszont én ilyen helyzetben biztosan visszaütnék, a támadást addig folytatnám, ameddig az csak védekezés, ameddig a szeretetenergiát érzem (az iránt, amit éppen védek), és ameddig nem arról van szó, hogy a támadón le akarnám vezetni a dühömet. Valahogy így próbálnám a dolgot megoldani, de még szerencsére nem voltam ilyen helyzetben.
felmerülő problémákat a filozófiai fejtegetések egy fórumon nem fogják megoldani, ebben igazad van. De ahhoz hogy belásd, a módszer működik ki kellene próbálnod. Megtalálni azokat az agresszióval kapcsolatos saját feldolgozatlan emlékeket, amik miatt ez a kérdés a napirenden van nálad. Vagy ahogy Ildikó is kérdezte, megnézni a morfogenetikai mezőben mi van. Aztán amikor meg van, fel kellene dolgozni, be kellene fogadni. Ha ez megtörtént már nem fogsz ebből többet bevonzani. Ha erre nem vagy még nyitott, akkor beszélhetünk róla még 20 oldalon keresztül, de én nem hiszem, hogy erre fogom használni az időmet :-)
Be tudom mutatni a gyakorlatban, hogy működik. Én nem követek ideálokat, felvállalom a rossz oldalamat is. Sokszor voltak ilyen kétségeim amilyenek most neked vannak, de maga az élet minden kísérletemet igazolta.
Elég nagy különbség van abban, hogy az ember azt "hiszi" hogy valami nem 100%-os, és egész más azt mondani, egyetlen egy esetről sem tudok, amikor ne működött volna. Hinni abban hiszünk amit nem tudunk.
Mert mi van, ha Te vagy a hibás, Ademon?
:)
Vagy félretéve a vonzást, a karmát meg miegyebet, csak emlékezz a kicsi lélek meséjére :)
A Mindenség nem küld mást, csak Angyalokat, az vagy Te is, és egy támadó is az. A támadó talán épp a Te kérésedre támad meg, mert megakartad tapasztalni azt, hogy olyankor mi a teendő. :)
Szóval sem Te sem a lehetséges támadó nem ,,alacsonyabb szintű", spirituálisan sem.
Ez is egy elmélet :)
Számomra a támadó nem alacsonyabb szintű. Én a részemről mindenkit egyenlőnek tekintek, de ez akkor működik jól ha a másik oldalról is kölcsönös. Ellenkező esetben jönnek a konfliktusok, és azt is kezelni kell valahogy.
De mondjuk többnek éreznéd Magad, ha valaki megtámadna, és Te nem ütnél vissza, hanem csak jámboran hagynád Magad leverni?
Vagy mi most a gond?
Őszintén megmondom, hogy én semmi lelkiismeret furdalást nem éreznék, ha valakit le kéne ütnöm védekezésként azért mert megtámadott. Ha éppen ezt tudom tenni hát ezt tudom tenni. Egyes ezotérikus tanítások szerint én ezáltal "alacsony szintre" süllyedek.
Miért nem érzem ezt? :)
Ha hagyom magam nem hogy többnek nem érzeném magam, de valamilyen szinten még életképtelennek is... (kivéve ha okom lenne a passzivitásra, mondjuk egy célból kifolyólag)
Szerintem az csak jó, ha nem érzed magad ,,alacsony szintűnek".
De akkor hogy merült fel Benned ez az egész?
Nem érzem magam annak, épp ez az :) Épp ezért mondom, hogy létezik jogos erőszak. Szerintem abba is bele lehet vinni a tudatosságot.
Talán jobb is ha nem erőszaknak nevezzük, hanem tudatos fegyelemnek és szigornak egyes emberekkel szemben.
a doki a háborúról? ( Dr. Hawkins ) Hogy létezik mód a spirituális fejlődésre a háború közepén, amikor a társakért, a közösségért történik az erőszak?
Igen, pl. egy egyetemesebb célért az agresszor öncélúságával szemben. Ezzel egyet is értek, ezért nem értem, hogy miért kell a harcot elítélni. Az Élet része az is.
Ebből tanulhatja meg a támadó, hogy bizony ő is pórul járhat ha sokat ugrál.
sem használhat minden esetben villámot :-))
ÖSZTÖN!
Miért akarjátok megtömni ilyen meg olyan tanításokkal ,magas eszmékkel?
Mert úgy érdekesebb :D
ha tudnád, mennyire rátapintottál a lényegre
...ezt eddig értem. Csak azt hiszem, még nem teljesen jöttem rá a titok nyitjára, úgy érzem, nincs még tökéletesen helyén az erőszakkal kapcsolatos történetem. Szeretném, ha segítenétek, ha van ötletetek!
Világos, hogy magam ellen követ(tet)tem el erőszakot, de vajon mi szerepe lehet a szimbólumoknak? Úgy mint 'két', 'férfi', 'késsel', 'kirabolni akart'? Azt mindenképpen megtanultam, hogy ha kell, még ilyen helyzetben is meg tudom magam védeni, de szeretnék minél többet kihozni ebből a leckéből, és az sem lehet véletlen, hogy pont rátaláltam erre a témára.
El tudná nekem valaki magyarázni,hogy ezt az ,,ahogy kint úgy bent'' teljességgel képtelen állítást honnan vettétek?
Ezt már többször láttam hivatkozásként,és nem tudom honnan eredhet,mert ez lehetetlen,épp fordítva van.
,,Ahogy fent,úgy lent'',és ebből következhet/ha nagyon meg akarom erőszakolni a hermetikát/,hogy
,,Ahogy bent ,úgy kint''
És nem fordítva.
Ami bennem van azt fogom tapasztalni körülöttem is,és nem fordítva.
A világ ,,ilyen ,vagy olyansága'' nem vihet el engem,ha én bent rendben vagyok a világ is rendben van körülöttem.
Valaki mondja meg már végre,hogy ki állította ezt ,hogy
,,Ahogy kint ,úgy bent'' ?
Milyen alapon,mi ennek a magyarázata ? Nagyon érdekelne.
Köszönöm: Éva