a szeretetről objektíven
Mi a szeretet kívülről nézve?
Szeretjük a kellemes érzést kiváltó dolgokat és nem szeretjük a kellemetlen ingereket.Ha egy másik ember kellemes érzéseket kelt bennünk,megkedveljük és a sok kellemes érintkezés által megszeretjük.(jól néz ki,tiszta ,ápolt,illatos,kedves,jóindulatú,humoros,értelmes,megértő,szeret minket stb,stb)Csupa kellemes inger.
Ha valaki ennek pont az ellentéte ,kötve hiszem ,hogy megszeretjük.
Ha valakit megszerettünk,elég ha rágondolunk,felidézzük az emlékezetünkből és ez is jó érzéssel tölt el minket,mert majdnem olyan mintha szemtől szembe látnánk.Csak így nem a szemből érkezik az inger a látómezőbe,hanem a memóriából.
Tehát ez egoizmus mert azt szeretjük aki nekünk örömet ,kellemes érzést okoz.Ez persze nem baj ,nem kell elítélni az ilyesmit.Minek?
A szeretetre szüksége van az emberiségnek,képzeljük el mi lenne nélküle:talán már nem is lenne emberiség
Az állatok is tudnak szeretni,mégpedig hasonló okból mint mi.A kutyákat mindenki ismeri ugye,de a verebek is tudnak szeretni csak legfeljebb nem minket ,hanem egymást.
/gyanítom most sem fogtok velem egyetérteni/:D
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hát tényleg nem értek egyet Veled :D De ha ez vígasztal, sokan igen.
Van egy jóbarátom, aki ugyanúgy gondolkodik, mint Te.
De ha a jólkinéző, tiszta, ápolt, kedves, szerető ember, akit ezek miatt a tulajdonságok miatt kedvelsz egyik napról a másikra koszos, rosszkedvű és ápolatlan lenne, és mondjuk nem úgy mutatná ki a szeretetét, ahogy megszoktad, akkor már nem is szeretnéd?
Sokan így csinálják, pl adott egy pár, az egyik kiszeret a másikból (mindegy, milyen okból) és szakít, a másik meg kijelenti, hogy már utálja azt, aki szakított. De ha valakit utálsz, akkor az azt jelenti, hogy sosem szeretted igazán, akkor az csak valami hamis ego-szeretet volt, szerintem. Persze egy-egy pillanat hevében gyakran kimondják, hogy ,,utállak!" , de az talán már más tészta.
Egyszóval szerintem a szeretet önzetlenebb és feltétel nélkülibb, mint ahogy leírtad.
Persze ha Neked úgy jó az élet, ahogy gondolod, akkor minden rendben :) De akkor talán nem kérdeznél rá. Ami szintén jó, mert keresed a válaszokat a kérdéseidre.
Szóval szerintem jó úton jársz, bárhogyan is gondolkodsz. Mert az a Te Utad.
Amit most felhoztál az a frusztráció.Utállak(perpillanat) mert elhagysz ,nem okozol nekem többé örömöt úgy mint eddig.Hiányzol ,hiányzik az általad érzett öröm és ez miattad van és utállak amiért nem jössz vissza.
Tehát valójában nem az embert szeretted, csupán az örömöt, amit adott? Szeintem ez sem szeretet.
Nem tudom ennél világosabban .
Mi a te meglátásod,mi a szeretet?
Többféle van.
De szerintem az alap, hogy feltétel nélkül szeresd a másikat és ne csak egy ,,ingerként" gondolj rá.
Persze.Ha már belezúgtál,nem kell újabb megerősítés.Loholsz utána a világ végére is.A puszta együttlét is elég ezután neked.
Olyan ez mint a kiskacsák(vagy libák?)bevésődése:akit először meglátnak életükben azt hiszik (nyílván)az anyjuknak és feltétel nélkül szeretik és követik.Ha ember keltette ki őket,akkor ahhoz ragaszkodnak és azt követik.Nem láttál még ilyet?
De igen, láttam, de én nem kacsa vagyok. :D
Nem egészen úgy működök... Tudod, ha valakit igazán szeretsz, akkor már az együttlét sem kell feltétlenül, csak azt akarod, hogy a másik boldog legyen... Ez szerintem több puszta ragaszkodásnál, vagy megszokásnál.
Nekem már a ,,belezúgás" szó sem tetszik, azt sejteti, hogy akkor az nem túl komoly dolog.
Ez is egy ösztön.Amikor a hatása alatt vagy és átéled,nem tudod kikapcsolni akarattal(nem is akarod) és nem vagy tisztában a te saját lelki-agyi-idegi mechanizmusaiddal ezt belátom ,de te meg azt lásd be ,hogy ennyire szubjektív nézőpontból,ahol te vagy ,nem lehet megállapítani objektív tényeket.Ahhoz hátrébb kell lépni.
Vagy meg kell találni az arany középutat. Talán mindketten túlságosan a két végletben vagyunk.
A véglet szerintem nem mindig baj. Én kb hasonló "végletben" vagyok, mint Te, Skarma (a hozzászólásaid alapján, amiket írtál most, azt mind úgy gondolom én is), és úgy érzem, számomra ez a jó út. Kinek mi az, ez nem baj szerintem, hogy határozottan képvisel valaki egy irányt, amit magáénak érez. :)
Mi elhisszük, amit írunk, úgy érezzük, úgy jó.
De alfaomega meg úgy tűnik, máshogy hiszi a dolgokat. Viszont így sem látszik elégedettnek, különben nem keresné mások véleményét.
Én nem hiszem ,hogy szüksége lenne a mi véleményünkre,elég határozottan kiáll a sajátja védelmében,ami nem baj.
Viszont a tőlünk eltérő gondolkodása ,felpiszkál és gondolkodásra serkent minket,ez pedig szerintem hasznos.
Úgy gondolom legtöbben azért írnak itt,mert ki akarják fejezni magukat egy olyan közegben ahol ezt megértik. /azon kívül,hogy sokszor tanácsot is kér az ember/
Minél eltérőbb egy felfogás az átlagostól,annál nagyobb vitára ,gondolkodásra sarkall.
Szerintem ez jó,és hasznos.
Hát, ha másokat arra sarkall, hogy átgondolják a szemléletüket, annak örülök.
Nekem megfelel a saját igazságom :)
Egyetértek. :) Nekem is megfelelő a sajátom. Sőt most indulok valahova, amivel itt többen nem értenének egyet (Deák téri megemlékezés), de én tiszta szívemből megyek oda, tehát ez nekem jó.
Én egyetértek vele,és tisztellek is azért,hogy nem csak beszélsz dolgokról,hanem úgy is cselekszel.
Bár én már rég nem veszek részt semmi ilyesmiben,de attól még díjazom,ha valaki kiáll az elveiért.
Lehet ,hogy lesz még olyan helyzet ebben az országban ,hogy esetleg én is kimegyek az utcára,meg
még oda is csapok,esetleg még fegyvert is fogok,bár ez most távol áll tőlem.
Nem így értem,hogy most az ember rögtön átértékeli ,amit már kialakított egyszer,az nehéz dió:)
Csak egy téma kapcsán az ember elkezd gondolkodni,aszerint amit már ,,birtokol''ezzel kapcsolatban,és ez a hasznos,mert folyamatosan fenntartod a gondolkodásodat.
Nekem például mióta itt vagyok az oldalon,egy csomó dolog előjött,ami már periférián volt,és bizony vitt előre.
Rájöttem sok mindenre,fel jöttek dolgok.Fel is adtam korábbi elképzeléseket.Ha nem írogatok itt,akkor maradtam volna kicsit beszűkülve a saját elzárt világomban.
Nem azt mondom,hogy bármi is változott volna a létszemléletemben,világképemben,de megmozgatott bennem olyan dolgokat,ami nekem hasznomra vált.amit teljesen egyértelműen annak tudok be hogy itt vagyok.Ott voltak bennem ezek a dolgok már régóta,de most itt a témák kapcsán újra aktivizáltam magamban,tehát kitágult a tudatom,ha úgy tetszik,és ezt találom nagyon hasznosnak.
A barátaim nem értik mit írogatok itt éjszakákon át,és amikor próbálom elmondani,hogy ez nekem jó,néznek rám:D
Szerintem ez mindenkinek aki itt aktív,ugyanígy jó,különben millió más elfoglaltságot is lehetne találni.
Van aki bevallja,van aki nem. /ezt nem neked mondom:)/
Az oldal kétségkívül nagyon hasznos, én már csak azért is ezt mondom, mert Te nekem már így is rengeteget segítettél :)
Loreál,tudod?:)
:DD
Egyetértek veled! Ez az oldal nagyon hasznos és fontos is!
Én ha nem mindig szólok is hozzá a dolgokhoz, mert vagy nem mindig tudok feljönni vagy már ti -és ezt köszönöm nektek!- már megvitattátok és tanulok tőletek folyamatosan.
És furcsa, de mindig jön olyan téma akkor amikor kell! Szép napot
Üdv: Kriszti
Szerintem az átlag ember így szeret.Ez ugye egy önös szeretet ,nem éppen a szeretet egy magas rendűbb formája.
Jaj ,de szeretlek ,ezért azért,addig persze amíg megfelelsz az elvárásaimnak,vagyis a másikat nem önmagáért szereti.
Ha megszűnnek azok a hamis dolgok,amiért szeretett az illető,akkor ez a híres szeretet érdekes módon átcsap gyűlöletbe.
Milyen szeretet is ez? Ugye nem kell minősíteni ,egóból jön,z érdekeimet szolgálja,alacsony rendű.
Ha valakit önmagáért szeretek,nem a saját elképzeléseimet szeretem benne,hanem azt amilyen ő,akkor bárhogy alakul,semmi nem változik a szeretetemben,mert ha már nem vagyok vele,ő akkor is ő,és azt az őt szerethetem akár meddig.
szóval itt az a kérdés milyen szeretetről beszélünk,a szeretet,milyen szintjéről ,minőségéről.
Nekem egyszer azt mondta egy tanítóm,hogy óvakodjatok az olyan helyektől,amik csorognak a szeretettől,mert ott a gyűlölet is ott van.
Szerintem az igazi szeretet egészen más,az teljesen természetes evidens,és nem kell kimutatni,beszélni róla
Éli az ember ,olyan mint amikor levegőt vesz,vagy eszik ,iszik,annyira természetes.
ezekről sem beszélünk,csak van.
Egyébként meg hogy miről lehet objektíven beszélni,hát szerintem semmiről.A szubjektumot nem tudom kikapcsolni,legalábbis ezen a szinten ,ahol mi vagyunk,tehát bármit mondok bármiről is ,a véleményem engem,a gondolkodásomat,a tapasztalataimat tükrözi.
Lehetetlen hogy bár mi is tőlem függetlenül objektíven létezzen.
Ezért a blog címét értelmetlennek tartom,ne haragudj.
Sem a szeretetről,sem semmi másról képtelenség objektíven beszélni.
Szia :)
Én is valami ilyesmit akartam mondani, csak nem sikerült ilyen szépen :)
Ez nagyon tetszett: ,,Szerintem az igazi szeretet egészen más,az teljesen természetes evidens,és nem kell kimutatni,beszélni róla
Éli az ember ..."
De szerintem van objektív nézőpont:biológiai,idegélettani
Szerintem ha innen nézem a dolgokat,az az abszolút igazság ,éppen ezért követem.
Egyébként nekem nincs ezzel gondom,nálam ez hobbi ,elfoglaltság.
És tisztában vagyok vele,hogy ti mit szeretnétek velem közölni,csak az egy nagyon más nézőpont ,ezért őrlünk folyamatosan két malomban
Ez oké, jó, hogy ha jól érzed magad az utadon, csak ne várd el, hogy mások is kövessenek.
Ha valahonnan nézed a dolgokat, az nem abszolút igazság. Ha fentről, mindent átlátva szemlélődsz, akkor már közelebb vagy hozzá.
Addig ez csak szimplán a Te igazságod.
"fentről, mindent átlátva szemlélődsz"
pont ez a célom,ehhez választottam ezt a szerintem hiteles nézőpontot
Kati:hagyd már ezt.Nem akarok én senkire semmit hidd el.Ez már szinte a rögeszméd.
Csak kutakodok:magamban,bennetek............. mert érdekel mi van ott
Hitelesnek hiteles, de csak fizikai szempontból. A valódi világból olyan keveset látunk és értünk meg... És hidd el, a valódi világ nem csak az amit meg tudsz fogni.
Például vegyük az angyalokat. Feltétel nélkül hiszek a létezésükben.
Neked mi a véleményed róluk?
(és kérlek, ne mondd, hogy őrült elmék belső ingerei, vagy ilyesmi... :D)
Én csak ember alkotta képeken láttam ilyesmiket és emberek elmondásaiból hallottam.Agyat viszont már láttam .
nem tartom őrültnek az ilyen embereket,csak egyrészt elégedetlennek a "valóság" szürke hétköznapjaival
másrészt gyengéknek ,hogy nem mernek szembe nézni az elmúlással,ezért kapaszkodnak ilyen mítoszokba
de lehet ,hogy csak ezt nevelték beléjük kicsikoruk óta ,bioszból meg gyengék voltak
/húú most ezért mindjárt megsoroztok/
de ha mégis kiderülne ,hogy ezek igazak,az tök jó lenne
Akkor ,,tök jó'',mert bizonyos értelemben igaz.
A magasabb kiterjedéseink. Hierarchiában egészen a szellemig.
Ez nem mitosz,meg kell tapasztalni:)
A ,,valóság" szürke hétköznapjai számomra egyre kevésbé léteznek, egyre jobban próbálom csodaként megélni a mindennapokat.
És nem tartom magam gyávának, csak mert nem hiszek a halálban.
Hogy csupán egy életünk legyen, és előtte-utána ne lenne semmi, azt el sem tudom képzelni. Mégis milyen lehetne a világ, ha nem tökéletes?