A keleti harcművészetek foglalkoznak azzal, hogy a fizikai agresszióval hogyan lehet, spirituális belső hozzáállással, de fizikailag IS megküzdeni.
Egy régi barátom mesélte, hogy ő megtanulta az utcai verekedést, de azt is, hogy milyen az, amikor az embert összeverik. Nem csinált belőle nagy ügyet.Szerinte egy olyan férfiembernek(ezt igy mondta), aki ennek szükségét érzi, ezt meg kell tapasztalnia.
A keleti harcművészetek egy finomabb és "szimulált" helyzetben adják meg az embernek a fizikai harc érzését és eszköztárát.

A felvetett téma során, sokféle gondolat kezdett el cikázni a fejemben.
Az első, hogy mik azok a veszélyes helyzetek? Van, akinek már kimenni az utcára is veszélyes, az öngyilkos terrorista meg önként vállalja a halált. Direkt említettem két végletet, hogy meg tudjuk nézni, mi kettőjük közti különbség (külső körülmények: időszak, hely ahol él, stb. és belső hozzáállás, szokások, habitus, stb.) Vagyis ahhoz, hogy valaki önmaga számára veszélyes helyzetbe kerüljön, sok mindennek kell "összejönnie".

Ha megtörténik a "támadás", az emberek többsége leragad a konkrét történésnél, ahelyett, hogy később összefüggésében nézné a dolgokat. Egy-két lépést visszalépve jó megvizsgálni azt az utat, ami ide vezetett. Hogy kerültem ide, ebbe a helyzetbe? Ebből sokat lehet tanulni.

Ha még az ember nem jutott el arra a szintre, hogy megelőzze a veszélyes szituációkat, akkor az élet eléhozza ezeket, persze ebben a esetben a védekezés igenis elfogadható, és helyes. (Oroszlán - támadásnál :) De hogy is kerültem én az oroszlán közelébe? :))

Én úgy gondolom, hogy a spirituális emberek a vonzás törvényének, és a pozitív gondolkodás hangoztatásával éppen azt akarják elérni, hogy egyrészt az ember kikerülje a veszélyes helyzeteket, másrészt, ha mégis megtörténik, akkor tanuljon belőle.

Ha úgy látod, hogy a vonzás törvénye nem magyarázza meg az erőszakot, akkor nem vagy őszinte magadhoz. Az erőszak nekem egyik első fontos lecke volt, amit a tudatosodásom során meg kellett tanulnom. Utcai verekedésig fajult az ügy, visszaütöttem, de olyan erővel, hogy egészen kevésen múlt, hogy meg nem öltem a támadóm, de meggodoltam magam. Utána hátulról támadt és az arccsontom tört, stoppolni kellett a csontokat, nem nagyon, csak kicsit. Úgyhogy ma titándarabkákkal és titáncsavarokkal a fejemben élek. A támadástól számított 8 órán belül egy NLP gyakorlatban felismertem az egész leckét, és lerendeztem az egészet. A műtét olyan jól sikerült, hogy hétköznapi ember nem vesz észre semmit. Megtanultam a leckét, nyom nélkül kimúlt az életemből.

A felismerések viszont élénkek. Az erőszak az erőszak. Akár másokkal szemben alkalmazzák, akár saját magukkal szemben az emberek. Az önmagunkkal szemben elkövetett erőszak jelentkezhet betegségek formájában is, de ha úgy sem használ, akkor más fizikai szintű kifejeződése is lehet.

Minden olyan helyzet, amikor valaki erőt vesz magán, akkor önmaga ellen erőszakot tesz. Ha valaki gyakran erőt vesz magán, befogadja mások agresszióját, akkor az erőszak enyhe formáival kezdi magát szembetalálni, és ha nem védi meg önmagát, az erőszakot továbbra is saját maga ellen fordítja, akkor még egyértelműbb formában fogja megkapni az erőszakot a külvilágban is.

A legvégső eszköz a fizikai erőszak, annál már nincs egyértelműbb jelzés, hogy védd meg magad.

A fizikai szinten az önmagunk ellen elkövetett erőszak megnyilvánulásai a balesetek, ami fizikai sérüléssel jár és nincs más szereplője, csak mi magunk. Akkor teljesen nyilvánvalóan önmagunk áldozatai vagyunk. Akkor senki mást nem lehet okolni. Ha az enyhe formája nem éri el a célt, akkor erőteljesebb formában is megkaphatjuk, már interakcióban. Az erőszak kettes vagy hármas leosztásban szokásos.

Van a tettes és van az áldozat. A tettes szerepe nyilvánvaló. Csakhogy az áldozat nem áldozat, hanem olyan ember, aki saját magával szemben követ el erőszakot, és ha valaki ellene nyílt fizikai erőszakot alkalmaz, az csak a fizikai világban megélhetővé teszi számára az önmaga ellen elkövetett erőszakot. A külvilág szabályosan a belvilágunk tükörképe.

A sokszor emlegetett családon belüli erőszak hármas leosztás. Van a tettes, az áldozat és aki eltűri. Ebben az erőszak teljes természete megnyilvánul. Az eltűri szerep gyakran hárul a gyerekekre, de van, hogy az egyik szülő, aki eltűri, hogy a család más tagjait bántalmazzák. Ekkor a szituációban az erőszak minden szereplője egyidejűleg és nyilvánvalóan jelen van, míg a kétszereplősben az áldozat eltűrése nem nyilvánvaló.

Szóval, Ademon, ne legyenek illúzióid, a világunk tökéletesen megmutatja a bennünk zajló folyamatokat. A fizikai erőszak csak akkor ér utol, ha belül kapaszkodója van. A bennünk tomboló nyilvánvaló vagy elnyomott erőszak, amikor eléri a kritikus szintet, az fizikai erőszak formájában is megnyilvánul. Ha nem vagyunk tisztában az erőszak tükör jellegével, akkor más emberrel fogunk találkozni, aki tettesként vagy áldozatként ugyanazt a leckét tanulja, csak más oldalról. Ha olyasvalakivel találkozol, akiről azt gondolod, hogy meg kell védeni, akkor értelmezheted a hős megmentőként a saját szereped, bár inkább az eltűri szerep legyűréséről van szó. És, ha megvéded az erőszaktól, még a megmentett áldozat mindig nem tudja megvédeni magát, még előtte az egész lecke.

Az erőszak természetéből következően, ha valaki feláldozza magát valami ügyért, akkor azok igen könnyedén szintén találkozhatnak az erőszakkal fizikai szinten is, mert a kettő lényegileg ugyanaz. Ez alól a spirituális mesterek sem kivételek, nekik is meg kell tanulni kezelni az erőszakot. Ahogy az epe és májbetegségek is az erőszak kezelésével vannak összefüggésben. Nem véletlenül a Dalai Lámának is ezzel gyűlt meg a baja.

Az erőszak nem az, aminek látszik.

Vagy félretéve a vonzást, a karmát meg miegyebet, csak emlékezz a kicsi lélek meséjére :)
A Mindenség nem küld mást, csak Angyalokat, az vagy Te is, és egy támadó is az. A támadó talán épp a Te kérésedre támad meg, mert megakartad tapasztalni azt, hogy olyankor mi a teendő. :)
Szóval sem Te sem a lehetséges támadó nem ,,alacsonyabb szintű", spirituálisan sem.
Ez is egy elmélet :)

...ezt eddig értem. Csak azt hiszem, még nem teljesen jöttem rá a titok nyitjára, úgy érzem, nincs még tökéletesen helyén az erőszakkal kapcsolatos történetem. Szeretném, ha segítenétek, ha van ötletetek!
Világos, hogy magam ellen követ(tet)tem el erőszakot, de vajon mi szerepe lehet a szimbólumoknak? Úgy mint 'két', 'férfi', 'késsel', 'kirabolni akart'? Azt mindenképpen megtanultam, hogy ha kell, még ilyen helyzetben is meg tudom magam védeni, de szeretnék minél többet kihozni ebből a leckéből, és az sem lehet véletlen, hogy pont rátaláltam erre a témára.