Veszprém kontra Budapest | Önmegvalósítás.hu

Veszprém kontra Budapest

Budapesten jártam a hétvégén. Két hónapja költöztünk Veszprémbe és azóta nem voltam Budapesten. Kiváncsian vártam milyen lesz újra Pesten! Hát..., nem volt kellemes élmény. Furcsa volt, hogy milyen erősen hatott rám, az igénytelenség, kosz, elhanyagoltság, hajléktalanok, kutyapiszok, omladozó falak, tömeg, autógázok...

Fura volt, hogy miért figyelek fel ennyi mindenre, miért érintenek meg ezek a dolgok, hisz 16 évet Budapesten éltem és mégcsak nem is utáltam ott élni! Csupán két hónapja tettem ki a lábam a fővárosból és máris fújjolok? Hogy van ez? Ilyen nagyarcú lettem, hogy vidéki kisvárosban élhetek?

Nem, még mindig nem vagyok finnyás liba! Rájöttem, hogy: Budapesten a rengeteg ingert képtelen feldolgozni az ott élő ember és kénytelen lezárni. Lezárja szíve egy részét, hogy ne zaklassák fel lépten-nyomon a szörnyű sorsú emberek látványa, lezárja elméjét, hogy ne befolyásolhassa a rengeteg manipuláció...A sok lezárás miatt megbetegszenek vagy csupán rezzenéstelen arccal élnek, félig vagy teljesen zombi életüket.

Veszprémben jóval kevesebb az inger, így itt az emberek fel tudják dolgozni az őket érő ingereket, jóval nyitottabbak, figyelmesebbek, kedvesebbek, életttel telibbek!

Veszprémben megszerzett nyitottságommal érkeztem Budapestre, aminek következtében láttam meg azokat a dolgokat, amiket annak előtte nem, mikor még Pesten éltem. Illetve akkor is megláthattam, csak a lezártságom miatt nem indukálódott bennem érzet, érzelem. 

 


Beküldte: | 2010. okt. 18. hétfő - 16:14

Hozzászólások

48 hozzászólás
névtelenség és miegymás
2010. november 03. szerda, 10:39 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Véletlenül nem vesszük át más gondját. Azzal, hogy te kiálltál másért valóban magadért próbáltál. Mindenkinek meg van a maga tanulni valója és ha ezt úgy éri el, hogy "beszólat" magának, akkor az a sajátja. Másnak akkor van csak"köze" hozzá, ha őbenne is megmozgat valamit. Különben mi a túrónak vállalna fájdalom-közösséget mással?! Tehát valahol igen is kutakodni érdemes, hogy miért van az, hogy más sérelmével foglalkozol, máson át élsz meg dolgokat. Szerintem a névtelenség is ide csatlakozik valamiért. Hogy miért csak te tudhatod, hiszen ez benned rezonál.
Igen, mindenki mindent úgy él meg, ahogy belül "össze van rakva" Mindannyian rezgünk egy bizonyos frekvencián és ennek tükrében éljük meg a külvilágot. Csak olyan dolgokkal találkozol és olyan módon amire a saját fejlődésed szempontjából szükséged van. Azok a dolgok piszkálnak, azok rezonálnak benned, ahol neked valamilyen élmény feldolgozására, egy régi kipucolására, stb. sor kell hogy kerüljön. Ezeket meg kell éljed valamiért.
Az én tapasztalatom szerint két dolgot lehet tenni. Vagy mész végig és tapasztalod a világot és nyalod időnként a pokol fenekét, vagy megpróbálsz minden eseménynek - még a legapróbbnak is - a fenekére nézni. Tedd fel a kérdést, hogy miért és hogyan? Miért merült ez fel? És hogyan? Meg fogod látni, hogy mindennek van alapja, még akkor is, ha elsőre nem látszik. Segíteni ebben szinte senki nem tud, hiszen nincs két ember aki egy dolgot azonosan látna, mindenkinek a maga "valósága" létezik.
Gondolj bele abba, hogy a másokat ért sérelem benned miért dolgozik? Sérelem ért? Bántottak, esetleg ki se derült hogy ki? Egyszerűen csak otthagyta az autódat összetörve kék-sárga papir nélkül? Nem álltak ki melletted a szüleid, barátod, társad? Te tudod. Ha nem találod, akkor is engedd el tudatosan ezt az érzést, mert ez testi szinten is benned horgonyoz, elraktározva és amig nem foglalkoznak vele, addig egyre élesebben fog előjönni.
Más most nem jut eszembe.....
Jó munkát!

Köszönöm,hogy időt szántál rám. Én is szánok rá ezután
2010. november 03. szerda, 13:26 | Éva.   Előzmény

Köszönöm,hogy időt szántál rám.
Én is szánok rá ezután időt,hogy foglalkozzak ezzel a kérdéssel.

Tényleg nem találtam az okát,mert valahogy engem nem nagyon bántottak soha.
,,Burokban születtem'' és az életem nagy része kivételes volt,úgyhogy hiányoznak azok a ,,sérülések'',
amire vissza vezethetnék dolgokat.meg ha volt is ,azt már rég feldolgoztam ,elengedtem,egyszerűen nem tudom tetten érni.
Vagy csak lepereg rólam,nem tudom.Talán nagyon elfogadó vagyok,és nem veszek semmit bántásnak,hanem segítő kritikának.
/Nem mondom ,hogy nem volt még erre kivétel,de az is csak nagyon rövid életű volt/

Itt valamiért tényleg nem voltam elfogadó,de nálam ez reflex,hogy nem is magamért állok ki,hanem másokért.Így működök,ezt már tudom,sorsfeladatból adódik.

Az oldalra valami nagyon erősen vonz,mondhatnám függővé váltam.Ezen is sokat gondolkodtam,kerestem az okait.Találtam is párat,de korántsem kielégítő magyarázatok.
Egyfelől innen kaptam jelzéseket arra ,hogy többet kéne magammal foglalkoznom,és nem mindig csak mások legyenek a ,,szívügyeim''.Valóban egy pár jelzésen elgondolkodtam ,és javamra is vált,de még mindig az dominál,hogy írok itt éjjel- nappal ,mint a güzü,hogy másoknak segíthessek esetleg,..a privát levelezésekről nem is beszélve.

Nagyon ritkán adódik ilyen eset,mint most,hogy beugrik egy kritika,amin el kell gondolkodnom,pedig rengeteget írok.
Amikor elkezdtem írni az oldalon,akkor még ,,zöldfülű voltam az itteni kommunikációt illetően,és akkor sokkal több visszajelzés volt,aztán azokkal az emberekkel /többnyire jó barátok lettünk/,és azóta nincsenek visszajelzések,illetve kell egy ilyen hülye szitu és csak úgy jön,mint most is.

Kösz,hogy ,,foglalkozol velem'',úgy látszik ez most már nekem is dukál:D, éppen eleget segítettem másoknak,most végre nekem is segít itt valaki. Mert megérdemlem:)

Hirtelen most ,ezek a gondolatok jöttek fel az eset kapcsán,hogy még mindig fontosabb a másik,mint saját magam,hiszen ,ha nekem válaszoltak volna így,tudom,hogy nem zavart volna.
Azért még fogok kutakodni,de nekem nagyon nehéz,mert sokkal keményebb dolgok miatt sincs semmi sérelem bennem.
Azért próbálkozom még,és köszönöm Neked.

kitakarás
2010. november 04. csütörtök, 17:03 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Szerintem hárítasz. Aki mindig másokkal foglalkozik az nem sorsfeladat, hanem kitakarás. Mindegy hogy kinek és milyen problémájával, csak ne a sajátodéval foglalkozz.
Tapasztalatom szerint ilyen esetekben valójában jó sok, mélyre elrakott vágy, trauma, stb van mögötte.
Az is egy jelzés, hogy állandóan itt nyomod. Mit kellene helyette csinálnod, megélned? Esetleg menekülsz valami elől. A negativ dolgok nem leperegnek rólad, hanem önvédelemből kizárod őket. Pedig azok is a részeid és ha nem éled át a sajátodat, sőt helyette másokét húzod magadra, akkor egyszer csak majd rádszakad és elfed.
Nekem ez a burokban születés is magyarázkodásnak tűnik. Mond, mennyire éled te az életed?
Egyébként nem megpróbálni kell, hanem csinálni !!

Kicsit rám hoztad a frászt,bevallom,ahogy elsőre
2010. november 06. szombat, 18:24 | Éva.   Előzmény

Kicsit rám hoztad a frászt,bevallom,ahogy elsőre elolvastalak.
Egész életemben azért talán nem lehetek ekkora tévedésben,és vissza olvastam,mivel dezinformáltalak.

Azzal ,hogy ha valamiről szó van,akkor én mindig a hibáimat említem,amit meg már megoldottam,elértem azt meg nem,merthogy az megvan már. Itt viszont ,azok hiányoznak a rólam alkotott képből,pedig hát úgy lenne kerek a dolog.

,,Aki mindig másokkal foglalkozik az nem sorsfeladat, hanem kitakarás.

Ebből az hiányzik,hogy ez a munkám,hogy másokkal foglalkozzam,és az igazsághoz hozzátartozik az is,hogy nagyon sokat foglalkozom magammal is.
A párom azt mondta,hogy nem ismer még egy embert ,aki ennyit foglalkozna magával ,mint én.
Ezt kritikaként mondta,mert én addig nem nyugszom,amíg a végsőkig nem forszíroztam egy problémámat,és meg nem oldottam. /úgy hogy az meg is szűnjön problémánk lenni./
Volt min dolgozni,meg még van is,mert hiába volt egyfelől nagyon jó életem,de másfelől,meg volt gond bőven az életem második szakaszában.

Hogy mit kellene csinálnom,megélnem ahelyett ,hogy itt nyomom?

Na itt van a kutya elásva.Ez az aktuális problémám évek óta és még mindig,hogy mit kellene csinálnom!
Amikor először változtattam 180°-ban az életemen,akkor tudtam ,hogy mit fogok csinálni,rögtön kipattant a fejemből,/és egy nagyon erős belső késztetés is volt/ Pillanatok alatt meg is csináltam,és nagyon jól működött 10 évig.
Csak azután elköltöztem Bp-ről,és itt már érdekes módon halálra szenvedtem magamat ugyanazzal a munkával,kiszállni meg a mai napig nem tudtam belőle./és ez megint 10 év/
Illetve az utolsó 2 évben komoly sikereket könyvelhetek el magamnak ez ügyben,de még mindig nem tudom hogyan tovább.

Hogy mit mond a belső hang? Az világos,hogy ez így nem jó,de mintha nem engedné a váltást,csak nagyon kicsi változtatásokkal.Pedig teljes lázadásban vagyok.Nem akarok már senkinek megmondani semmit,hogy mi baja van ,meg hogy tud meggyógyulni. És mégis jönnek az emberek,és akkor amikor jelenlét van ,akkor mégiscsak az számít,ott az az ember a problémájával,és nem amit gondolok,amit elhatároztam.
22-es csapdája.

Az oldalon azért írogatok ennyit,hogy visszahozzam az írásbeli kommunikációmat,mert 10 évig csak beszéltem,és ami igaz jól be is szűkítettem magamat ebbe a kis világba.
Ez válasz arra a kérdésre is ,hogy mennyire élem az életemet.
Hát nagyon komoly döntések és változtatások után végre lassan visszagördülök majd a normális kerékvágásba.

Az írás valószínűleg kiskapu lenne,kompromisszumos megoldás.Ez hosszú dolog,nem akarok most belekezdeni.

Ami a sorsfeladatot illeti,azt úgy elég korán bakfis koromban tudtam már,és érdekes módon annak megfelelően működtem.
Nagyon jó lehetőségeket kínált az élet,túl jókat. És mind kikerültem elhárítottam ösztönösen
.Ez teljesen ösztönös volt,hogy nem tévedtem-legalább is azt hiszem-később minden analógiás dologból az köszönt vissza ,ahogy én haladtam,hogy valóban afelé kell mennem,és a miért is ott volt.

Persze lehet furcsa is ,hogy az ember belső hangnak,asztrológiának ,számmisztikának, kronobiológiának Tarotnak hisz,és titkon elfogadja bizonyítéknak,igazolásnak hogy igenis ,hogy helyes úton van,és jó hogy a belső hangja vezeti,nem az egyébként okos feje.
Hát ez a hit,nincs rá racionális magyarázat,és lehet nagyot is bukni,ha mégis tévedett volna az ember.

Nem tudom ez mennyire tűnhet magyarázkodásnak a felvetéseidre,ha van kedved és válaszolsz ,
megköszönöm.

Na ezzel most már tényleg dolgom van!!! Hova kattintottam innen?
2010. november 03. szerda, 14:09 | Éva.   Előzmény

Na ezzel most már tényleg dolgom van!!!
Hova kattintottam innen?
A színház az egész világ blogra,és milyen beszélgetésre?

,,Hogy miért? új 2010, november 2 - 21:12 - Névtelen (útkereső)

Hogy miért nem írjuk ki a nevünket? Talán, mert nem a néven, hanem a mondandón van a hangsúly.
Mi, emberek hajlamosak vagyunk beskatulyázni egymást, és ha valakiről eldöntjük, hogy az lökött meg egyebek, akkor írhat akármilyen érdekeset, jót, bölcset, okosat, vagy éppen számunkra hasznosat, akkor sem olvassuk el, mert ha Ő írta, már nem is érdekel és így meglátva a nevét, simán „továbblapozunk”.
De ha valaki más nevet használ, valami újat, szokatlant, rögtön előbújik belőlünk a kíváncsiság: ki ez? mit tudhat, amit én nem? stb...

Persze lehet ,hogy most is csak ,,képzelődök''?

,,Gondolj bele abba, hogy a másokat ért sérelem benned miért
2010. november 06. szombat, 16:43 | Éva.   Előzmény

,,Gondolj bele abba, hogy a másokat ért sérelem benned miért dolgozik''

Búvárkodtam.Volt egy régi sérelem,ahol nem volt módom megvédni magamat,mert társaságban voltunk,és ahogy az illető nekem támadt,a többiek majdnem ráborították az asztalt.
Én csak hápogtam,nem tudtam megvédeni magamat,mert elég erőteljesen megvédtek.
Aztán ,ahogy az életemet nézem szinte a legutóbbi időkig az Apám és a két maratoni kapcsolatomban a partnereim védelme alatt álltam,habár a második kapcsolatomban időnként ki kell állnom magamért,bár ő nem nagyon fogadja el az érveimet.

Egy igazi okot találtam,ami még viszonylag friss és munkálhat tudat alatt.
Ez egy nagy kaliberű dolog,sorsfordító lett volna,ahol nagyon is ki kellett volna állni magamért,mindenki ezt tette volna,de saját elhatározásból nem tettem.
Nagyon nehéz volt feldolgozni,de nem tehettem mást,családi ügy volt és halállal is kapcsolatos.
Szóval fél év kellett hozzá,hogy lerendezzem magamban,és teljes békességben legyen ez a dolog.
Tökéletes elfogadásban,hogy soha ne bánjam meg a döntésemet.
Ezek szerint tudat alatt még dolgozhat valami ezzel kapcsolatban,bár semmi más jelét nem láttam,még álmomban sem.
Jó,itt akkor még valószínű van dolgom.

orsi76 képe
Az ott élő emberek alakítják az atmoszférát
2010. október 21. csütörtök, 19:22 | orsi76

Pár napot Stockholmban töltöttem, tegnap éjjel jöttem haza, úgyhogy friss az élmény:). Az emberek ott iszonyú nyugodtak, kiegyensúlyozottak, barátságosak és még sorolhatnám. A város gyönyörű, tiszta, stb. Teljes nyugalmat érzetem, mintha meseországba csöppentem volna. Nem az a zsivaly, nyomor, kosz és zsúfoltság van ott, mint Budapesten. Szóval nem tudom, hogy a hely miatt olyanok a svédek vagy a hely miattuk olyan, de azt hiszem ott szívesen élnék. Mert én is sokkal nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb voltam mint itthon (pedig nem is Budapesten élek :)))

Csatlakoznék a véleményedhez.Sokat voltam én is a Skandináv
2010. október 21. csütörtök, 21:27 | Éva.   Előzmény

Csatlakoznék a véleményedhez.Sokat voltam én is a Skandináv államokban,és hasonlók a tapasztalataim.
Főleg Norvégiát Ismertem és ugyanezt mondhatom.
Csend, rend ,béke ,nyugalom.Minden a helyén,kedvesek,megy flottul minden.Hivatalok,szolgáltatás,bármi.
A kölykök otthagyták az iskolatáskájukat a buszmegállóban,és senki nem vitte el.Emlékszem hogy elcsodálkoztam ezen először.
Szóval az ott élők mentalitása alakítja valóban az atmoszférát,de azért a politika,gazdasági helyzet is sokat nyom a latban.A komoly szociális háló például.
Norvégiában pl.ingyen volt az áram,és két gyerekkel elváltan prímán megéltek a nők,úgyhogy dolgozni sem kellett nekik.
Szóval azért ez is számít,de valóban teljesen mások az emberek.
Az az érdekes hogy sehol sem tudtam ott maradni,akármilyen jó és szép is volt,valamiért csak hazajöttem:)

az érem másik oldalát is érdemes látni
2010. október 22. péntek, 9:22 | Ramina   Előzmény

A svédek(skandinávok) kivülről nézve ilyenek, mint ahogy leirtátok. Nem elsősorban azokkal a megélhetési, szervezési, bürokratikus cécó miatti, gondokkal küzdenek, mint a magyarok. A külső életük - hála a régóta zavartalan demokráciának - sokkal kiegyensúlyozottabb mederben folyik, mint itthon. Van egy lét és egy szociális biztonság, amely csökkenti azoknak a félelmeknek, idegeskedéseknek és aggódásoknak a körét, amelyek itt hazánkban nap mint nap érezhetők.

Azonban a felszin alatt egy érzelmileg agyon kontrollált, "fékezetthabzáson" zajló belső élet folyik, amely nem mentes sem az intoleranciától, sem a zártságtól. Azért félnek az Életet 100%-ig élni, mert akkor az érzelmeik is "élhetnének" és megtalálhatná őket is a fájdalom, a magány,az önbizalomhiány (ami széleskörű) az őszinte, szivtől-szivig kinyilás minden velejárója :a kellemetlen érzések is. Igy inkább lemondanak az örömökről is, csakhogy ne kelljen megélniük és szembenézniük a másik oldallal.

Óriási hiányuk van az önismeretből és az őszinteségből.

Persze vannak kivételek.....azokkal barátkoztam én:-)

Domoszlai Katalin képe
Skandinávia
2010. október 22. péntek, 20:06 | Domoszlai Katalin   Előzmény

vannak dolgok amire felfigyelünk, és vannak amiket nem szeretünk látni. Ha egy évig élünk egy helyen, akkor már van rálátásunk. Dániában nagyon gyakori a nemi erőszak, az alkoholizmus és nem drága a jövedelmekhez képest a narkó. Olvastam egy cikket arról, hogy a szülők többsége szerint ha a gyerek a kokót kipróbálja az nem gáz, a gáz az a heroinnal kezdődik! A gyermekvédelmisnek frankó golyóálló mellénye van. Ott is ott a pokol, de cukormáz alatt. Európa legkomolyabb állatvédelmi törvénye van életben, mégis ismerek helyeket, ami a legrosszabb magyar kutyaszaporító színvonalán vannak.

Egyik dán barátnőm mondta ezt: nehogy azt hidd, jó ez, hogy az öregekről az állam gondoskodik. Engem azért szólnak meg, miért találkozom hetente többször az anyámmal. Furcsának tartják, hogy szeretek vele lenni.

Biztos így van.Én mindig utaztam,tartósan inkább Norvégiában
2010. október 22. péntek, 20:33 | Éva.   Előzmény

Biztos így van.Én mindig utaztam,tartósan inkább Norvégiában voltam,és az is igaz,hogy nem most.
A Dánokat akkor nagyon vidámnak találtam,és ezt állították is magukról,hogy ők a világon a legvidámabb
nép /??/
Persze ,ez a 80-as,90-es években volt,így hiszek neked ,mert Te most jársz ki.
Hát sajnálatos,hogy ennyire megváltoztak a dolgok.
Amikor én ott dolgoztam csodálatos volt Dánia,és nagyon szomorú ,amiket írsz,hogy most ők is már itt tartanak.
Nem tudom miért ,most hirtelen eszembe jutott a börtönük.Azt pedig nem olyan régen láttam egy dokumentum filmben.Hát a lélegzetem el állt.Nem lehetett megkülönbözteni egy luxus szállodától.Komolyan.
Teljesen szabadon voltak,jöttek ,mentek,civil ruhában.Börtönőr,cella ,sehol.Luxus konyha a legmodernebb gépekkel.Főzhettek amit akartak,mozi,könyvtár,anyám tyúkja...
Egyszerűen fel nem foghatom,hogy egy börtön ,ahol ,,büntetésben'' vannak az emberek,hogy adhat ilyen luxus kényelmet?Hát egy ,,szakadtabb fazonnak ''már érdemes ezért bűnözni,hogy ilyen körülmények közé kerüljön? :)

Domoszlai Katalin képe
Nem érdemes ezért
2010. október 22. péntek, 20:47 | Domoszlai Katalin   Előzmény

bűnözni, mert az alap segély 8000 korona, egy korona most 36 Ft. Aki dán, az mögött nagyon komoly szociális háló van. Az a hivatalos álláspont, hogy minden esélyt meg kell adni, hogy újra be tudjon valaki illeszkedni a társadalomba, ezért lelkileg építeni kell, nem pedig megtörni. Jóléti társadalomban tisztán átlátható a helyzet, hogy nyilvánvaló a lelki problémák okozzák a "nyomort", a sötétség miatti depresszió, az alkoholizmus, a narkó. Egyébként Magyarország sem az a hely ma már, mint ami volt a 70-es években.

Valószínű nekik van igazuk,mert a mi börtönviszonyaink nem
2010. október 22. péntek, 21:49 | Éva.   Előzmény

Valószínű nekik van igazuk,mert a mi börtönviszonyaink nem éppen nevelő hatásúak,hiszen vég nélküli a visszaeső bűnöző.Persze nem tudom a Dánoknál milyen a statisztika.

kutyának gazdi
2010. november 03. szerda, 14:01 | KatiPotter

Elnézést, hogy itt írok erről, de kapcsolódik a vidék/nagyváros témához. Most ahhoz, hogy pl egy panel miért hátrány. A gond az, hogy egyik ismerősöm apukája meghalt, aki eddig két kutyát gondozott, most a héten történt. A hozzátartozói panelban laknak, a kutyák pedig nagy testűek (úgy tudom, felnőtt németjuhászok vagy németjuhász-keverékek). És segítek nekik gazdit keresni. Van valaki, aki be tudná őket fogadni, legalább az egyiket? Nálunk már van kutya, olyan típus, hogy mellette nem lehet másik kutyát tartani, és sokan vannak így ezzel vidéken. De hátha lenne mégis itt valaki, aki be tudná fogadni, az írjon, figyelem mindig a hozzászólásokat. Még egyszer elnézést, hogy nem a témához kapcsolódik teljesen a dolog.

Kati ,én csak szurkolni tudok. Nálam 8 befogadott állat van:)
2010. november 03. szerda, 14:34 | Éva.   Előzmény

Kati ,én csak szurkolni tudok.
Nálam 8 befogadott állat van:)
Többek között ezért sem tudnék visszaköltözni Bp-re,még ha akarnék ,akkor sem:D

Bővebb infók a kutyákról
2010. november 03. szerda, 17:50 | KatiPotter   Előzmény

Azért köszi, hogy szurkolsz, 8 befogadott állat, azta...
Közben beszéltem Anyukámmal, akinek az egyik barátnője az, akinek az édesapja volt a kutyák gazdája. Bővebb infók: mindkettő 4 éves, fiú kutya, az egyik németjuhász, másik rottweiler, de szelíd mindkettő. Oltási igazolványuk van, ilyen téren minden rendben velük, viszont van egy nagy gondjuk: meghalt a gazdijuk, és nagyon örülnének, ha valaki befogadná őket, a hozzátartozók ugye panelban laknak, és mi sem tudjuk őket befogadni. :(
Elnézést még egyszer, hogy itt hirdetem, csak valahogy szeretném megosztani, hátha épp itt lenne gazdájuk.

Veszprem kontra.....
2011. január 05. szerda, 12:31 | Névtelen (útkereső)

Szia leveliro!

Parommal bongesztunk a neten, milyen is elni Veszpremben, mivel parom ott talalt munkalehetoseget. Ratalaltunk a blogodra es ha nem zavarok, megkerdeznem: milyen is elni Veszpremben? :)
Szeretnenk minel tobb informaciot es tapasztalatokat gyujteni mielott meghozzuk a dontest, hogy megyunk vagy maradunk? Nem mellesleg, hogy nekem meg nincs kilatasban munkalehetoseg (ket diplomas, kulfodi munkatapasztalat, nyelvtudas stb haterrel).
Orulnenk, ha csak par mondatban is, de le tudnad irni mennyire elheto varos Veszprem.

Elore is koszonjuk!

Minden jot!
Jujo

Inyó képe
Szia JUJó! Gazdasági, politikai helyzetét nem ismerem a városnak
2011. január 05. szerda, 17:54 | Inyó   Előzmény

Szia JUJó!

Gazdasági, politikai helyzetét nem ismerem a városnak, ezzel én nem is foglalkozom!

A hely varázsos! Ma is ahogyan sétáltam haza a busztól, csak ámultam és bámultam, milyen szép, hangulatos ez a város, a rengeteg fenyővel, fákkal, parkokkal! Csodaszép a frissen hullott hóval! Imádom!

Ha itt kell lennetek, itt lesztek!:-) 

Feliratkozás Hírlevélre