Rémképek
Elég régóta jelen vannak bizonyos "rémképek", virtualizált tragédiák az életemben. Ha jobban belegondolok, szinte természetes, hogy vannak, másrészről viszont azt sejtem, hogy a legtöbb embernél nem jelentkeznek, legalábbis nem ilyen sűrűn.
Pl. mikor felállok egy székre, nagyon gyakran az ugrik be, hogy most leesek, és tolószékben töltöm az életem fennmaradó részét. Vagy lezuhanok a lépcsőn, hirtelen elütnek, stb. Érdekes módon érzelem nem párosul hozzá, nem tör rám félelem ettől, nem aggódom, hogy megtörténik-e, egyszerűen bevillan. Általában nem extrém szituációban jönnek elő (sőt ha belegondolok, akkor szinte soha), sziklákon mászva soha nem volt ilyen gondolatom. (Ha ez egyáltalán gondolat..)
Próbáltam keresgetni az okát. Néha úgy érzem van bennem egyfajta önmarcangolás. Túl jó az életem vagy ilyesmi... biztos jön valami rossz is. Ez nem tudatos, de mintha lenne valami ilyesmi a mélyben. Pedig nem volt keresztény neveltetésem, szóval a büntető Isten képe biztosan nem él bennem.
Sajnos mostanában az "oknyomozó" meditációk nem nagyon mennek, így jobb híján próbálok csak megnyílni és elcsendesedni.
Van ötletetek? Vagy esetleg hasonló élménye valakinek?
Köszi előre is.
Hozzászólások
6 hozzászóláshasználom ezt az oldalt, minden esetben rávezettek a megoldásra.
http://www.angyalutja.eoldal.hu/oldal/angyali-uzenetek
Ők aztán mindent tudnak és arra várnak segítsenek! Sokan úgy gondolják, ez a két út, az önmegvalósító meg a szellemi segítőkel használó nem fér meg együtt. Nekem az a véleményem, hogy igen. Kaphatsz választ kérdéseidre, ezen kívül konkrét segítséget, például védelem formájában, gyógyító energiákat.
Persze ha karma van és elkerülhetetlen a tanítás megtapasztalása, azt bliccelni nem lehet! :-)
Köszönöm Kati. Már nem először.:)
A "csodák" kártyát húztam.;)
egy részlete: "Légy nyitott az isteni segítségre, bármilyen meglepő úton-módon érkezzen is. Azzal, hogy átadod a félelmeidet Istennek, kitárod a csodák kapuját is."
Azt hiszem ez még inkább igaz a korábban említett intenzívebb szorongásokra...
hányszor ijesztgettek a szüleim, nagyszüleim mikor kicsi voltam úgymond megelőzni a bajt. És tettem ezt én is a saját gyerekeimmel nem ismerve a törvényt, ami működik. A félelem energiája megteremti a megvalósulást. Ha egy mondat így hangzik nehogy leess! nehogy elkéss! jujj, el ne vágd a kezed! azt a tudatalatti mint kódot a következőképpen írja be, mivel a ne, nem szó ismeretlen számára, ess le, késs el, vágd el a kezed. Érdekes kipróbálni egy egyszerű gyakorlatot feledékenyeknek, nem azt mondogatom, jaj, nehogy elfelejtsek sót venni, hanem azt, mindenre emlékszem, amit meg kell vennem. Valóban eszembe fog jutni.
Ezért aztán most már azt mondom a gyerekeimnek, vigyázz magadra, érj oda időben, és ahogy az áldott jó szomszéd bácsi szokta mondogatni, légy szíves, lefelé is használd a létrát :-))
A félelem biztos be tud vonzani dolgokat, bár az édesanyám nem egy aggódós típus, így nem hiszem hogy akár kisgyerekként is ilyeneket mondogatott volna nekem.
Én is próbálok mást mondani, de már a "vigyázz magadra" kifejezést is kerülöm, mert eléggé meggyőzött egy-két könyv, hogy még ezzel is azt mutatjuk a másiknak, hogy egyfajta veszélyben van, nem tudja magát megvédeni, stb. Sokszor kicsúszik a számon, de reméljük idővel tudatosul.
Remélem sikerül majd a jövendőbeli gyerekeimnél is alkalmazni, amit írtál, egyrészt hogy ne tápláljak félelmet beléjük, másrészt könnyebb kooperálni velük ha a sok tiltás helyett, ajánlunk valami alternatívát, így eleve elkerülhető a dacos nem is.;)
Nem akartam most hozzászólni a blogodhoz,mert Kati nagyon jó tanácsot adott neked,és látod be is jött.
Csak eszembe jutott ,hogy a korábbi blogodban:,,Két világ között elakadva'',pont erről beszéltünk.
Az Isten ,,problémádról''.
/ott válaszoltam,az aktuális bejegyzés után./
Nekem is voltak hasonló képzeteim, főleg lépcsőn, de közlekedésben is előfordul. Már épp le akartam írni hogy szerencsére elmúltak, több éve volt az utolsó, mikor eszembe jutott, hogy dehogy :)
Ahogy most látom, ez mintha egy figyelmeztetés lenne a megbecsülésre és az elengedésre egyaránt. Eleinte mindig azzal a tudattal "ébredtem" ezekből a látomásokból, hogy fú, mennyi dolgom van még, gyerünk essünk neki... ma viszont úgy érzem ezek a halálvizualizációk a létet és az állandó elmúlást tudatosítják, a szemeden keresztül súgják meg (hogy képzavarral éljek:)) "Légy Jelen"