A legnagyobb bölcsességek néha ott bukkannak fel, ahol nem is számítanánk rájuk.
Ki gondolná például, hogy a Nevem: Senki című spagetti western valójában az élet kötelékei alól való feloldozásról szól? A film fókusza, a katarzisa a felszabadulás kvintesszenciája.
Kik is a szereplők valójában?
Jack Beauregard (Henry Fonda) a megfáradt, sokat tapasztalt lélek, aki már úgy érzi, ideje békére lelnie. Eljött a pillanat, hogy élete végéhez közeledvén magához vegye a megérdemelt jussát, hogy miután elintézett néhány dolgot, elhajózhasson oda, ahol ellenségei már nem érhetik el, a Mennybe. Ő egy igazi hős a vadnyugaton. Teljesen jogosnak érezzük ezt az igényét.
Igen ám, de ekkor jön Senki (Terence Hill). Kicsoda Ő?
Játékos könnyedséggel bánik el az ellenségeivel. Általában nevetségessé teszi őket, és csak akkor öl, ha szükséges. Gyakorlatilag az emberek saját rosszindulatát tükrözi vissza. Ő már nem is emberszerű.
Ő egy bódhisszatva.
Nem magáért cselekszik. Sajnos az emberek nagy része csúnya, bűzlő, oktalan állathoz hasonlatos, ahogy a filmben láthatjuk, és messze vannak még attól a szinttől, hogy Senki felkarolhassa őket. Ezért néhányan meghalnak, egyesek pedig csak nevetségessé válnak saját romlott szívük gonoszsága okán.
Jack azonban már nagyon tapasztalt lélek, ezért Senki elhatározza, hogy felszabadítja őt múltbéli tetteinek minden következménye alól (karma).
Senki egy kiismerhetetlen figura. Miközben mindig vidáman és barátságosan beszél Jackkel, segít neki leszámolni az ellenségeivel, és többször megvédi őt, arra akarja rávenni, hogy dobjon el mindent és egymaga álljon ki a Vadak bandájával, a vadnyugat legfélelmetesebb, mindenre elszánt gazfickóiból álló százfős sereggel. Ez nyilvánvalóan őrültség. Senki azonban könnyed bizonyossággal közli vele, hogy ez az ő elkerülhetetlen végzete. Fel kell áldoznia magát egy magasabb eszméért.
Jack nem akarja ezt elfogadni, de mégis sor kerül az ominózus pillanatra. Érdemes átélni, és megvizsgálni a mű tetőpontját, a katarzist.
Jack éppen az élete során kiérdemelt fizetséggel, két zsák arannyal lovagol a nyugalom felé, ami éppen ahhoz elég, hogy néhány száz évig pihenhessen a Mennyország valamelyik kellemes régiójában, hogy utána ismét reinkarnálódjon, és kezdhesse előröl az érdemek gyűjtögetését, (Ez ugyanis szimbolikus arany.) ám ekkor szembetalálja magát a végzetével.
Persze megjelenik az "őrangyala" is, hogy biztassa, de egyértelműen a tudtára adja, hogy nem segít neki. Jack ekkor elfogadja a sorsát. Lerakja a két zsák aranyat, ezzel lemond a mennyországi boldogságról, amiért egész életében küzdött, és ott áll ő, a meztelen, nincstelen valóság. Érdemes megfigyelni a hatalmas békét az arcán. Nem fél, mert már nincs semmije, mindent elengedett, mindenről lemondott, és tudja, hogy meg fog halni.
Egy a száz ellen.
Azok százan a tudat legmélyebb sötétségében élő, leggonoszabb fenevadak, a legmélyebb félelmek. Jack teljesen üres, higgadt. Együtt él a pillanattal. Az Itt És Mostban van. Elfogadta a végzetét. Tudja, mit kell tennie.
Éljük át a pillanat súlyát, amint egyetlen ember mindenféle önző cél és becsvágy nélkül, engedelmeskedve a lelkében élő önmegvalósított isteni lénynek (ez Senki) szembenéz a legvadabb félelmeivel. Ez számára az utolsó próba, maga az Apokalipszis.
És jön a megvilágosodás. Felismeri az ellenszert, a módját annak, hogy miként győzedelmeskedhet. A banditák (lidércek) táskájában lévő dinamitokra célozva egyszerre többet is rendre lehet utasítani. Ez azt fejezi ki, hogy a félelmeink illúziók, és aki ezt felismeri az olyan könnyen szétoszlathatja őket, mintha egy dinamitokkal teleaggatott emberre lövöldözne.
Végül nem is kell mind a százat megölnie. Az őragyala megmenti, utána pedig egy üres színjátékkal megszabadítja őt a kötelékeitől.
Az életben maradt démonokat ő intézi majd el. Jack végül újjászületve hajózhat el a régen megérdemelt béke felé.

Szerintem még maguk az alkotók sem tudták, hogy miről is szól ez a film valójában.
Angol nyelven itt meg is tekintheted:
http://video.google.com/googleplayer.swf?docid=1417764158815346670&hl=hu...