Veszprém kontra Budapest
Budapesten jártam a hétvégén. Két hónapja költöztünk Veszprémbe és azóta nem voltam Budapesten. Kiváncsian vártam milyen lesz újra Pesten! Hát..., nem volt kellemes élmény. Furcsa volt, hogy milyen erősen hatott rám, az igénytelenség, kosz, elhanyagoltság, hajléktalanok, kutyapiszok, omladozó falak, tömeg, autógázok...
Fura volt, hogy miért figyelek fel ennyi mindenre, miért érintenek meg ezek a dolgok, hisz 16 évet Budapesten éltem és mégcsak nem is utáltam ott élni! Csupán két hónapja tettem ki a lábam a fővárosból és máris fújjolok? Hogy van ez? Ilyen nagyarcú lettem, hogy vidéki kisvárosban élhetek?
Nem, még mindig nem vagyok finnyás liba! Rájöttem, hogy: Budapesten a rengeteg ingert képtelen feldolgozni az ott élő ember és kénytelen lezárni. Lezárja szíve egy részét, hogy ne zaklassák fel lépten-nyomon a szörnyű sorsú emberek látványa, lezárja elméjét, hogy ne befolyásolhassa a rengeteg manipuláció...A sok lezárás miatt megbetegszenek vagy csupán rezzenéstelen arccal élnek, félig vagy teljesen zombi életüket.
Veszprémben jóval kevesebb az inger, így itt az emberek fel tudják dolgozni az őket érő ingereket, jóval nyitottabbak, figyelmesebbek, kedvesebbek, életttel telibbek!
Veszprémben megszerzett nyitottságommal érkeztem Budapestre, aminek következtében láttam meg azokat a dolgokat, amiket annak előtte nem, mikor még Pesten éltem. Illetve akkor is megláthattam, csak a lezártságom miatt nem indukálódott bennem érzet, érzelem.
Hozzászólások
48 hozzászólásHmm, ennyit tesz, hogy hol élünk? Az egész személyiségfejlődésünket ez mennyire határozza meg? Jól gondoltam szerintetek?
Szia Inyó,
Átérzem a helyzeted igaz én ezt a nagy kontrasztot Munchen-Budapest között éltem meg.
Szerintem ahogy ez sok országban lenni szokott a főváros az mindig egy gyűjtőhely ahova sok ember megy,így ha energetikailag nézzük több a felgyülemlett mocsok és kosz...
A véleményem az hogy a személyiségfejlődésnek mindenképpen jót tesz az ha nem csak egy városban élünk hanem életünk során több helyen is megfordulunk és van összehasonlítási alapunk is.
Mellesleg én is szeretem Budapestet de egyre inkább egy kisebb és nyugodtabb városban tudom elképzelni az életemet...
Én is tapasztaltam hasonlót,igen.
Már 2000-ben,mert akkor hagytam ott Budapestet.
A várossal semmi bajom,csodálatos,gyönyörű,az egyik legszebb főváros a világon.
Az nem tetszett ,ami ott folyik, a LÉTRONTÁS, és abban nem vagyok hajlandó részt venni.
Hozzá kell szólnom a hozzászólásomhoz,mert amit fentebb írtam,az végül is egy 10 évvel ezelőtti állapot volt.
Hozzá tartozik az igazsághoz,hogy már talán egy éve egyre többet járok Bp-en újra,és azt vettem észre,hogy már nem zavarnak azok a dolgok,amik anno.
És találok olyan dolgokat is,amik meg kimondottan vonzanak.
Persze lehet ,hogy esetleg azért van ez,mert nem szembesülök ezekkel a dolgokkal nap,mint nap.
Más hetente egyszer látni,mint benne élni.
Nem tudom,mi az ok. Lehet ,hogy befogadóbb lettem.
Mindenesetre egyre többet gondolkodom egy ,,kétlakiságról''.
Ahol most élek,annak is megvannak a hátrányai,nem csak a szépsége.
Néha úgy érzem,hogy tulajdonképpen tök mindegy ,hogy hol él az ember,ha megtudja teremteni magának,hogy jól érezze magát.
Jól írod, más ritkán látni, mint benne élni a fővárosban.
Kirándulásokkor látni, hogy mekkora szmogfelhő telepszik a városnak főleg a Pesti részére. Pesten élek, bár viszonylagosan a Dunai szélcsatornához közeli távolságban.
Ha őszinte vagyok, akkor viszont azt kell mondanom, hogy ezt a létromboló szmogos, koszos várost szeretem. Szeretem és együttérzek az itt élő emberekkel és kérem a Felsőbb Énemet meg az angyalokat, hogy rajtam keresztül segítsenek fényt, életet hozni ide és tisztítani a várost. Mert nagyon nagy szüksége van rá.
Azt mondják, hogy akik kiköltöznek innen és utána nehezen megközelíthető helyekre mennek, azok visszavágyódnak. Ezért amikor messzebbre akartam költözni, akkor nagyon elgondolkodtam, hogy mit nem szeretek itt. Rájöttem, hogy annyi változás volt az életemben (kirepült mindenki), hogy az otthonomhoz kötődésem erősen meglazult, tehát nekiláttam, hogy ezen változtassak, hogy újra jól érezzem magam az otthonomban.
Mit teszek azóta, hogy elviseljem a városnak a kevésbé vonzó arcát?
Igyekszem jól érezni magam az otthonomban, a családom körében, a belső lelkivilágomban. Ez a három ad annyi erőt, hogy másképp lássam és értékeljen a várost (is).
Ez viszont azt is jelenti, hogy mindhárom köré erős védőbástyákat igyekeztem kiépíteni és nem engedek be akármit(akárkit). Mielőtt új vendéget hívok többször átgondolom, hogy valóban őszintén szeretném-e?
Mielőtt bárki/bármi új embert/impulzust/lelki állapotot beengedek, akkor azt is megfontolom (ha az elején tudatos vagyok akkor ez megy is, ha nem akkor csak késve tudom).
Mi nők ősztönösen értünk az otthonteremtéshez, hogy hogyan kell egy-egy szőnyeggel, függönnyel, párnával, virággal, gyümölccsel meghitté, otthonossá varázsolni egy lakást, hogy mi és a vendégeink is jól érezzék magukat benne.
Ha változtatáson töröd a fejed gondold végig, hogy mi az ami fontos számodra, hogy jól érezd magad. Hangok? Színek? Illatok? Épület kívül? Épület belül? Jó szomszéd? Barátnő közelsége? Család közelsége? Munkahely közelsége? Duna közelsége? Hegyek közeli látványa?
Tágas terek vagy meghitt kis zugok?
(Ne adj Isten elég lenne egy jó barát, egy kedves családtag, akinél néha benn alhatnál?:)
Tervezz, álmodozz és ami jó érzéssel tölt el, abból válogasd ki, ami igazán fontos Neked.
Magadat mindig magaddal viszed bárhova is mész.
Ahogy a Zen mondja: Ha nem találod meg ott, ahol állsz, ugyan hol keresnéd?
Soha sehol semmi olyan hely nincs a világban, ahol ne velünk egyenlők között lennénk. A változás iránya, amit keresünk, az nem a 4D-ben van.
Úyhogy ne legyen az a "kontra" Benned se, mert Veszprém és Budapest között sincs.
Szeresd úgy, ahogy van!És onnan, ahol vagy! Az, hogy milyennek látod a világot, teljesen a saját rezgésszinteden múlik. Ha megváltoztatod a rezgésszinted, az egész világ másképp fog kinézni.
Ez is olyan, mint azok a napok, amikor mintha mindenki mosolyogna Rád, mert te boldog vagy.
Kedves Inyó!
Megértelek, mert mi 4 éve költöztünk Monorra és nem csak azért kerestünk Pest megyében ingatlant, mert annyi pénzünk volt, hogy ott kaptunk azért az árért olyan ingatlant, ami az elképzelésünk volt, mert ha dupla annyi pénzünk lett volna, szerintem akkor is vidékre költöztünk volna. Valahogy fullasztó volt már Budapest a vége felé és 1 percig sem bántuk meg, hogy eljöttünk. Túl nyüzsis volt, hirtelen úgy éreztük, hogy túl sok az ember. Ezzel a párom is és én is így voltunk, pedig mindketten Pesten nőttünk fel. Érdekes módon fiatalkoromban megfogadtam, hogy sosem lesz kertes házam, mert utáltam a kerti munkát a vidéki rokonoknál és meglepően vettem észre magamon idősebb koromban, hogy jééé, ez nem is olyan szörnyű.
:-))))
Kriszti
Ezt nagyon megértem, faluban nőttem fel, és most Budapesten vagyok kollégista több mint négy éve. Minél több időt töltöttem itt, annál jobban veszett az energiám (amihez a kollégium is hozzájárult, állandó zaj, összezártság stb bár albérletben is ezt lett volna, mert ott is éjszakázó egyetemistákkal lennék összezárva, ráadásul ott nem válthatja az ember a közösséget, a kollégiumban azért ez rugalmasabb, és az albérletet itt elég drága, de mindegy, mivel talán rosszabb lenne), és narkolepsziám lett (vagyis nem tudom szabályozni, hogy ne aludjak el bizonyos helyzetekben, pl mikor passzívan kell figyelnem valamit sokáig, egyszerűen lekapcsol az agyam, nem is elalvás, hanem mintha elájulnék, általában órákon jött elő és a bkv-s utazásnál lettem mindig rosszul, pont a stressz elleni lezárás miatt) Most ezért fogom hamarabb otthagyni a sulit csak egy bsc-s diplomával, a mesterképzést nem tudom így megcsinálni, de az idén megszabadulok ettől és dolgozni fogok. Ennek mondjuk nem kizárólag a pesti környezet az oka és a bkv, hanem a kollégiumi élet és a családi környezet hiánya is, de nagy mértékben hozzájárult szerintem, főleg a sok tömegközlekedést viselem nehezen, a tömeget, de leginkább a zajt. Na de már nemsokára felszabadulhatok, remélem. :)
Csak azok a dolgok érintenek meg amivel dolgod van. Nem ingerszegényebb környezetbe kell kerülni, hanem meg kell érteni, hogy miért jön szembe a kutyapiszok, az omladozó fal, stb. Ezeknek mondanivalójuk van. El lehet ugyan bújni előlük, de visszajönnek, esetleg konkrétabban.
Mi volt a pesti életedben amit nem akarsz látni?
Értelek és igazat is adok! Igen, magamban sem fogadom el a bűzt, a rumlit, a trehányságot, igénytelenséget ezért zárhattam le, míg Budapesten éltem. De döntöttem és egy szebb, tisztább igényesebb létet választottam és itt kinyíltam. Igen, még nem dolgoztam fel ezeket a minőségeket, ebben igazat adok, de nem menekülésnek érzem, hanem egy döntésnek. Elfogadtam, hogy ezeket a minőségeket nem tudtam feldolgozni, csak lezártam és nem kívánok lezártan élni, így megváltoztattam a létkörülményeimet.
...persze tudod, hogy nem a körülmények megváltoztatása fogja megoldani benned ezt a problémát!, hanem a bűz, mocsok, igénytelenség belső elfogadása.
Mert amíg ezeket nem fogadod el, addig a 'Te problémád' meg fog nyilvánulni abban a gyönyörű, tiszta Veszprémben is!
Valahogy minden utolér! Észrevetted? ; )
Igen, én is úgy érzem, hogy valóban igaz, hogyha időközönként ingerszegényebb környezetbe kerülök, akkor a lelkem és az érzékelésem jobban kinyílik és ez sok mindenben segít (önismeretben, világismeretben, személyiségfejlődésben).
Ezért nagyon jónak gondolom a meglátásodat és azt, hogy ezzel bennünk is segíted tudatosítani, hogy mi mivel is jár az életünkben.
A hétvégi megtapasztalásom hasonló. Spiri társasággal kirándulni voltunk a Pilisben. A természet színorgiája kinyitotta a lelkünket, szárnyaltak a gondolataink, egyfolytában örültünk - egymásnak, a mozgás örömének, a természet szépségének, a hallott tanításoknak - és megnyíltak az érzékelésünk kapui.
Döbbenetes volt az is, hogy a szembejövő emberek is teljesen nyitottak és barátságosak voltak, köszöntek, mosolyogtak, egy-egy jó szót szóltak, a bennünket elkerülő kerékpárosok is mind külön! köszöntek és megköszönték, hogy elférnek mellettünk (a kocsinyom egyik felét átengedtük nekik, úgy hogy közben mi is haladtunk).
Ez belőlem azt váltotta ki, hogy amikor újra visszatértünk a városban nőtt bennem az együttérzés az itt élőkkel szemben, akik megtanulták a város ingereit szünet nélkül - többé-kevésbé békésen - elviselni.
Veled érzek, hogy Veszprém gyönyörű és elvarázsol és a Káli-medence, meg az újdonság varázsa, mert ezek mind nagyon jó, erőt, örömöt adó dolgok, de nekem a szivem csücske Bp is és szeretek hazajönni ebbe a mocsokba, kutyaszarba, az emberek meleget adó közelségébe, sokszínűségébe, ingergazdagságába... hogy időközönként élvezhessen, hogy milyen jó is megszabadulni belőle:)
mi is azért költöztünk 5 éve Vp-be, mert nem tudtam lelkileg befogadni a bp-i körülményeket. a végén talán már sikerült elfogadni, hogy ez is az élet része, de nem szerettem volna, ha a gyerekeimnek ez lett volna a természetes....
"... hogy időközönként élvezhessen, hogy milyen jó is megszabadulni belőle:)"
Sosem értettem ezt a fajta érvelést. Mintha azt mondanád, hogy néha szívesen vagyok beteg, mert akkor utána jobban értékelem az egészséget!
...arra gondolok, hogy pl. pár bőjtös nap után mennyire jól esik újra enni és a kitisztult érzékeléssel sokkal jobban átjönnek az ízek, vagy egy-egy borús nap után, ünnepeljük a napsugarakat és nem vesszük természetesnek, hogy mindig süt, vagy hogy pl. mint ahogy írod is, egy-egy kisebb (!!) betegség után lesz igazán nagyobb kincs az egészség és jobban értékelem, becsülöm, mint előtte, vagy pl. amíg valaki el nem távozik a másik dimenzióba a szeretteim közül, addig természetes, hogy itt van, de utána már megtanulom azt, hogy addig kell őt tisztelnem, becsülnöm, szeretnem, amíg itt van, mert Ő is addig tudja átérezni ennek az értékét.
Egyébként örülök neki, ha nem érted, mert ezek szerint Neked erre nincs is szükséged. Az nagyon jó!
... nos nekem - egyenlőre - még szükségem van ezekre, kvázi most még meg is tapasztaltatják velem:)
Van más is aki tapasztal és utána veled tapasztaltatja? Hogy is van ez? Szerintem mindenki azt tapasztalja, amit bevonz, azt senki nem lapátolja a puttonyodba.
Amiről te beszélsz az a mindenhol tapasztalaható polarizált látásmód, a duális világszemlélelet. A jót viszonyítom a rosszhoz és viszont, azaz csak viszonításba tudsz élni. Csakhogy se jó se rossz. Azt csak te éled meg annak. Akit az élet Pestre vet az vagy megtapasztalja ennek a városnak a tanításait, vagy utoléri őt másként. Hiszen ezeket valójában mi vonzzuk be, nem ők jönnek belélnk. Az valószínű, hogy nem csak a mi kis lapuló tanulni vágyásunk a felelős ezért, hanem a kondicionálásunk is. Akkor meg azt kell felfejteni, megérteni és feldolgozni.
Sokan vagyunk igy, hogy rátoljuk a felelősséget a - te fogalmaid szerint - megtapasztaltatóra. Valójában senki másnak semmi köze ehhez, az mind a sajátod.
"megtapasztalja ennek a városnak a tanításait, vagy utoléri őt " csak akkor ,ha még nem tanulta meg a leckét, ha igen akkor minek kínozza magát a szörnyűségekkel, ha máshol is élhet?
Húúúúú, de kritikusak vagyunk Kedves Névtelen!
Nem állt szándékomban áttolni a felelősséget mindazért amit én vonzok be.
A "tapasztaltatják" az én értelmezésemben - a saját szóhasználatomban - azt jelenti, hogy a Felsőbb Énem tapasztaltat önmagamon keresztül. S azért így írom mert nem érzem úgy hogy az Ő szintjén állnék és maradéktalanul egy lennék - most még - Vele, az Ő makulátlan tisztaságával, bölcsességével.
Azért egy szó nyelvbotlásért nem biztos, hogy helytálló - ismeretlenül és névtelenül - olyan gyors és bátor következtetést levonni, hogy: "azaz csak viszonításba tudsz élni"
Ez nem nyelvbotlás, pont azt a dualista látásmódot támasztod alá, amiről beszéltem. Mármint hogy te meg a felsőbb éned két különálló egyed vagytok. Még az a szerencse, hogy nem tudod elhagyni. Valójában még a sarki szemetessel is egyek vagyunk.
Valahova nagyon betalálhattam nálad, holott te vonzottál be. Vedd úgy, hogy a felsőbb éned nyilvánult meg általam......
,,Vedd úgy, hogy a felsőbb éned nyilvánult meg általam......''
Mondd kedves névtelen,nem gondolod,hogy egy kicsit sokat képzelsz magadról?
Főleg így ,,névtelenül''.
Már egy ideje látom,hogy osztod itt az embereket keményen,magas lóról.
Lehet ezt is ,de ilyenkor az ember minimum felvállalja a nevét.
Ahogy Te csinálod ,azt nem egészen tartom korrektnek,már megbocsáss.
Mit számít az, hogy kit, hogyan hívnak? Ami igaz, az igaz, bárki is mondja!
Valóban mit számít ?
Viszont ,ha én ilyen stílusban osztanám az embereket,akkor azért bemutatkoznék.
Tudod csak ezért furcsa kicsit ez a névtelen státusz,mert túl élesben adod elő magadat.
Ez sem lenne baj,ha az ember tudná kitől jön ez a nagy magabiztosság,mint például ez is:
,,Ami igaz, az igaz, bárki is mondja!''
Ilyen nincs,ezt senki nem jelentheti ki,hogy amit ő mond az a feltétlen igazság.
Ez még akkor sem lenne igaz,ha vállalnád a nevedet.
Nincs ilyen,hogy abszolut igazság,az igazság az szubjektív dolog. /mindenkinek kicsit más,vagy nem az /
Mondhatnám,hogy egy abszolut igazság van:Isten,de ez is csak az én igazam,mert aki nem hiszi ezt el,annak ez nem abszolut igazság.
A Te elméleted szerint lehetséges,hogy nem csak Michaelita ,de én is bevonzottalak, /illetve inkább Te engem /
Lehetséges,itt volt az a pont,amikor már a sokadik ilyen hangvételű hozzászólásod után ,úgy éreztem,hogy kifejezem a nem tetszésemet.
Értékelem ,hogy normálisan válaszoltál,de változatlanul az a véleményem,hogyha ilyen stílusban akarsz
továbbra is kommunikálni,akkor arra is légy bátor,hogy vállald a nevedet.
Lehet osztani bárkit,ha úgy gondolod,hogy ez a helyes hozzáállásod itt a dolgokhoz,csak akkor/én legalább is fontosnak tartanám,hogy/azt egyenesen tegyük,felvállalva önmagunkat.
Köszönöm,hogy meghallgattál,üdvözlettel: Szűcs Éva
Ha Te vagy Aliz,akkor fogadd elismerésemet. /ha ez számít neked valamit/
Régen szórakoztam ekkorát! Te nem veszed észre, hogy olyan vagy mint a Don Quijote, és egyszerre több szélmalommal is harcban állsz. Nem tudom hány névtelen válaszolt be neked, egy biztos, minimum kettő. Születtek ugyanis egyértelműen nem tőlem származó - elég frappáns - beszólások.
Nem gondoltál még arra, hogy csak benned meglévő (vélt?) sérelmek ellen harcolsz?! Azzal, hogy másokat lenagyképűzöl saját magadhoz való hozzáállásodról állítasz ki bizonyítványt.
Nem Aliz :)
Te valamit elnéztél itt.
Nem nekem szóltak be,/se egy névtelen ,se kettő/,Te szóltál úgy Michaelítához,ahogy azt ő nem érdemelte szerintem,de senki sem,ilyen durván magas lóról ,név nélkül.
Leírtam világosan,nem tudom,most miért gondolod,hogy engem ért atrocitás.
Gondoltam ,...elgondolkodom azon,amit mondtál,de így nehéz,hogy egész más motivációval ruháztál fel.
Ha az Alizon ilyen jót derültél,akkor miért ilyen durva megint a hangnemed,és miért nem követted ,hogy miről van szó,legalább is akkor ,ha ugye megint ítélkezni akarsz. /fogalmam sincs honnan vetted ,hogy én
névtelenekkel harcolok,mikor Te vagy az első névtelen ,akit megszólítottam,és nem azért ,mert engem bántottál volna,miután nem is kommunikáltunk soha.
Még egy hiányosságod kiderült: Jobban figyelhetnél.:)
Még mindig nem érted, mert nem akarod. Csak azért sem. Én nem az a névtelen vagyok aki beszólt, hanem a harmadik, vagy ki tudja hagyadik. Én a külső szórakozó vagyok. És még mindig nincs fogalmam sem róla ki Aliz.
A hangnem pedig belőled jön. Mindenki más tükör......
Már én is jót mulatok,most lett világos a dolog:)
Viszont azt váltig nem értem,hogyha valaki véleményt mond,miért nem vállalja valamilyen módon?
Egy nick név,avatár ,akármi.
Azt mondod ,a ,,külső szórakozó'' vagy.
De jó. Teremtesz egy helyzetet,mert úgy válaszoltál,mintha az a névtelen lett volna ,aki Michaelitának azokat a kedves sorokat írta,aztán meg mivel nem látnok az ember, /hogy ez a névtelen ,nem az a névtelen/ hát jót szórakozol.
Hát akkor nevessünk:)
Az Alíz dolgot akkor tekintsd tárgytalannak,mert nem neked írtam.
Nagyon aranyos vagy, hogy segíteni akarsz, nagyon jól esik.
Én a beszóló stílusa miatt ki akartam maradni a dologból, mert úgy éreztem, hogyha az Ő hangnemében folytatom, akkor az Ő szintjén kötök ki.
Egyébként is nem engem minősített a beszólásával, hanem saját magát, ... én úgy gondolom. Ami meg nekem szólt belőle, azon meg igyekszem változtatni (attól függetlenül is, hogy milyen stílusban mondta)
Szép hetet, szép napot kívánok Neked és minden kedves blogolónak!
Puszi: Marcsi
Tökéletesen lényegtelen, hogy téged, engem, hogy hivnak. Valamiért valamihez nem adtad a neved? Vagy szeretted volna, de nem merted. Nem engedtek valamit a szüleid, ezért stikában csináltad? Miért zavar téged állandóan ez a névtelenség.
Az mit jelent, hogy Éva Christina, vagy Michaelita? Ettől most jobban tudja bárki, hogy ki vagy? Neked és nekem is a legfontosabb dolgunk, hogy magunkkal tisztába jöjjünk, magunkat ismerjük meg. Bármit vetitesz ki, bármiért is itélsz meg másokat - ld. névtelenség - az mind csak messzebb visz ettől.
És mi az, hogy felvállalni? Leírtam, tehát vállalom. Ha nem igy lenne, nem irtam volna le. Miért jó az neked, ha meg tudsz személyesíteni valakit? Azért, hogy Alizt csináljanak belőle? Akkor tán könnyebb valamit rákenni, rávetíteni? Hm....
Nézd meg, milyen sokminden kibukott abból, hogy összekevertétek a névteleneket. Ha ez nem így történik, sokminden nem látszott volna abban a tükörben.........................
Az elején feltett kérdéseid sajnos nem állnak,pedig esküszöm,komolyan elgondolkodtam rajta.
A névtelenséggel általában nincs semmi bajom.
Most az egyszer jegyeztem meg,és kimondottan azért,mert mi tagadás felbosszantott ,hogy valaki így beszél Michaelitával,és a névtelenség álarca mögül teszi ezt. /itt volt először problémám vele/
Ez egy egyszeri eset volt,,felpiszkált ez a dolog kimondottan Michaelita miatt.Semmi más előzménye nincs,
ha megfeszülök ,akkor sem,pedig jó a memóriám.
Nem tudom,hogy a legapróbb dolognak is,miért kéne valami kóros előzményének,vagy valami sérüléses okának lennie.
Miért nem védhetem meg Michaelitát,amikor egy tök ismeretlen úgy beszél vele,ahogy szerintem nem kéne?
Ez most valami beteg dolog szerinted?
Fentebb valami olyasmit írtál /már ha Te voltál a sok névtelen közül:)/,hogy aminek én vettem azt a hozzászólást,az is belőlem jön.
Hát ez is érdekes,mintha annak az illetőnek nem is lenne személyisége karaktere,és ennek megfelelően nem is lennének jellemzői az írásának.Merthogy én minősíteném annak ami?
Az ezek szerint nem lehet az ami? Tehát attól olyan ,hogy én úgy látom? Hát ez is érdekes ...
Ami a neveket illeti.Engem véletlenül így is hívnak,ez a rendes nevem.
Hogy mit jelent?, azt kérdezed. Gondolom az Évát nem kell magyarázni,a Christina= Krisztust követő nő.
Egy utat is jelölhet:Honnan ,hová tart az ember. /lehet kacagni:)/
Egyébként eddig én ezen a név dolgon nem is gondolkodtam,mert nem volt ilyen esetem,mint most,hogy közbeszólt egy másik névtelen és azt hittem ,hogy ugyanaz,és ebből valóban lett egy hülye helyzet.
Szóval ezek után tényleg azt mondanám,hogy a normális kommunikációhoz,mégiscsak kéne valami ,,megkülönböztető jel'',hogy az ember mégiscsak tudja,hogy most kivel is beszél.
Ezt az alíz dolgot nem értheted ,mert ahhoz tudni kéne valamit.
,,Azért, hogy Alizt csináljanak belőle? Akkor tán könnyebb valamit rákenni, rávetíteni? Hm....''
Most én is kezdjek vájkálni ,kutakodni,hogy miért mondasz ilyeneket,mert ezt meg Te értetted félre?
Látod,látod.
Szóval mégse jó ez a névtelenség:)
,,Nézd meg, milyen sok minden kibukott abból, hogy összekevertétek a névteleneket. Ha ez nem így történik, sok minden nem látszott volna abban a tükörben''
Én nagyra becsülöm a Te segítő /tanító/ szándékodat,és lehet hogy én nagyon hülye vagyok,de nekem csak az bukott ki,amivel eddig soha nem foglalkoztam,de ez az eset kihozta,hogyha az egyik névtelen beleszól a máik írásába akkor az ember bemehet az erdőbe,ahogy én itt most.Vagyis eddig marhára nem érdekelt a névtelenség,de innentől viszont lehet ,hogy fog.
Nekem ez a tanulság,sajnálom,és értékelem minden segítő szándékodat,de másra nem tudtam sajnos rájönni.Nincs ott abban a fránya tükörben.
Ha esetleg segíteni akarsz még ezután is nekem,szívesen veszem.
Te legalább normálisan ,segítőkészen beszélsz,nem úgy ,mint az a névtelen ,akibe belekötöttem.
Tényleg ,belekötni lehet valakibe? Ha mondjuk nem tetszik a stílusa.Vagy akkor is nekem van valami löketem,és azért nem tetszik ahogy beszél Michaelitával? Nem is ő a pofátlan,hanem velem van a baj?
Komolyan kérdezem,nem lehet véleményem,mert akkor biztos,hogy bántottak,vagy korlátoztak,vagy akármi? Ez ,így nekem tényleg magas.