Hát kedves Skarma, azt mondják, minden belőlünk származik. Nem lehet, hogy mégsem szeretnéd Te ezt megosztani másokkal? Úgy érzed, hogy igen, de aztán az utolsó pillanatban valami meghiúsítja szándékaidat. Valamilyen félelem lehet mögötte, talán. Persze csak találgatok.

Szeretettel: Kriszti

Szia Skarma! Eszembe jutott még egy lehetséges üzenet. Lehet, hogy nem vagy eléggé szabad? Ahogy kiveszem a szavaidból, jól megértitek egymást anyukáddal és nyugodtan el is mondhatod ezeket neki, csak valamiért hagyod, hogy hatása alá kerülj valamilyen gátlásnak, pedig választhatod azt is, hogy saját akaratodból felülemelkedj ezen, és azért is elmondd. :) Pl miután letette a telefont vagy befejezte a mondandót, utána mondod el. Nekem volt már ilyen, hogy valami azért állított elém akadályt, hogy a saját akaratomat használjam, és utána elmúljon a hatása. Vagyis először azt hittem, hogy az a bölcsebb, ha engedek az akadálynak és jelnek veszem, utána mégis úgy jártam jól, ha a vágyaimat és érzéseimet követve tetteimmel az akadállyal szemben mentem, és aztán nem is jött. Nem lehet, hogy ennek is ez a célja, hogy feloldj egy gátlást, és bízz a vágyaidban? De lehet, hogy nálad teljesen más a helyzet, szóval nem kell ezt komolyan venni, csak saját példámból indultam ki. Bár az is lehet, hogy jó, ha egyszer-kétszer kipróbálod, hogy miután az akadály ellenére megtetted, vizsgáld meg, mit érzel, megkönnyebbülést vagy az ellentétét.

Skarma!

"Az Égiek mintha mégsem akarnák, hogy megosszam vele az életemnek ezt a részét. Pedig igen jelentőségteljes része.
És mintha egyre jobban akarnának figyelmeztetni, pl az ujj-elvágással. Eddig csak a szavamba vágtak vagy megcsörrent egy telefon."

Nos. Az Égi Irány általában fordított. Nem a földi logika szerinti.

Az én olvasatom az, hogy VÁLLALD FEL MAGAD végre! Add a véredet azért, AKI VAGY!
Ha a legjobb barátnődnek el merted már mondani egyik legmélyebb spirituális élményedet, s ott nem történt orrbavágás-szerű trauma, akkor ez az Égi Irány.

Édesanyád -mint érzed- a tanítód, s Te az övé:-)
Ezért valószínűnek tartom, hogy először felé kell megtenned az első lépést.
Bátran, s szeretettel.

Ha Te is így érzel, akkor rajta Skarma!

Bocs ha ünneprontó vagyok a spirituális irány-keresésben, de ezzel a témával kapcsolatban nagyon is földi tapasztalataim vannak mostanában.

Régebben én is misztikus okokat kerestem az ilyen esetek mögött.

Aztán rájöttem, hogy a fiam azért szenved állandóan kisebb baleseteket, mert vadóckodik, és szinte mindig akkor, amikor nem hallgat rám, pedig kéne neki.

Aztán, egy ideig mindig tűrtem ha mások a szavamba vágtak, és én is érvényt próbáltam szerezni erőszakosan magamnak egy beszélgetésben, mert mivel hagytam h a szavamba vágjanak, sosem tudtam jól elmondani amit szerettem volna.

Aztán rájöttem, nem kell hagyni magam. Megmondtam az illetőnek, hogy rendkívüli módon szívja az energiámat ez a szokása, és egyszerűen nem hagytam neki.

A volt párommal aki nem kispályásan tud erőszakos lenni és a végén még azt is rád keni, h te vagy az ha meg mersz mukkanni, egyszerúen uganazt csináltam amit ő velem, és amikor kikérte magának, közöltem, hogy ő is ezt csinálja. És végre, először, hatott.

Egy különbség volt a régebbi hozzáállásomhoz képest: akkor vagy feladtam, mert engedtem a lelki zsarolásnak, vagy a már felgyűlt indulatokkal támadtam neki, amit többszörös energiával vágott vissza, én meg megmagyaráztam magamnak, hogy az égiek biztos így akarják. Meg hogy erre még biztos nem érett.

A fenét nem. Csak nem hallja meg, amíg azzal a tudatossággal nem teszem, és azzal az energiával, ami szembesíti.

Azzal azonban egyetértek, hogy amikor úgy tűnik az ember akar valamit, és mégis valamiféle ellenerők működnek, a tudatalatti egy része vmi miatt mégsem akarja. De egyébként ebben az esetben én pont fordítva gondolkodom az itt olvasottaknál. Nem azt gondolom hogy a tudatalatti "angyali" énem meg akarná akadályozni h kifejezzem magam.

Ellenkezőleg. Ha valamit ki kell fejezni, akkor azt ki kell fejezni. És az ellenerő a tudatalattink elfojtó vágyáról, a félelem valamelyik formájáról szól, vagy arra inspirál, MÁSHOGY tegyem, keressem meg a kommunikáció legjobb módját.

Legalábbis a tapasztalataim szerint. És éppen azzal oldhatjuk fel, ha döntést hozunk arról, mit is akarunk.

Persze megvizsgálni nem árt.

De megideologizálni nem szükséges.

És olyan is van, hogy nem szükséges a beszéd. Valóban. Volt már, hogy ezt éreztem én is. De olyankor általában nem voltak kételyeim. Csak éreztem, hogy mondaná egy részem, de egy másik határozottan megállított. ÉS ÚGY VOLT JÓ. és sokszor nem tudtam, miért. De ÉREZTEM HOGY JÓ.

Olyan is volt, hogy azért történt ez, mert magamban kellett érlelgetnem valamit, amit ha elkezdek kibeszélni, nem működik a lelki feldolgozás hatékonyan. Az ugyanis nem szavakkal történik. :)

Namaszte