Torz tükörkép
40 éves múltam,boldog párkapcsolatban élek végre 2 éve.Az előző házasságomból van egy Down kóros fiam aki 20 éves.Születésénél trauma ért amit szerintem a mai napig nem hevertem ki.A válásomnál anorexiás lettem és parti drogokat szedtem,szerencsére ez csak 2 évig tartott mert tudtam hogy beteg"vagyok,kigyógyultam legalábbis azt hittem..de mostanában megint önmarcangolásba kezdtem.Az életem viszonylag jónak mondott páromtól sok dicséretet kapok,szeretnek a szüleim.Átlagnál szebb nőnek tart a környezetem.Mégis valami nem stimmel velem,állandóan rondának és kövérnek érzem magam,amikor indulok valahová 5-6 ruhát felpróbálok és semmiben nem látom szépnek magam.Az összes nőt utálom az utcán és a tv-ben mindenkit szebbnek látok magamnál.Ez által elkezdtem féltékenykedni a páromra,holott ő nagyon szeret és sokat dicsér.Kisebbségi komplexusaim lettek és legszívesebben elbújnék a világ elől de mégis megmutatnám magam.A korom miatt is elkezdtem aggódni.És fóbiám lett a hajam miatt mivel eddig be volt hosszabbítva és eléggé tönkre tette vagyis a hosszából sokat leszedett.Állandóan összefogom a hajam mert szégyenkezem hogy nem hosszú csak vállig érő.A szakmám jó és semmi probléma nincs a teljesítményemmel tehát nem a miatt van ez.Most éppen kövérnek és torznak érzem magam és elkezdtem fogyókúrázni és tornázni,hozzáteszem modell alkatom van állítólag.Beteges testképzavaromtól nem tudom hogy szabaduljak meg de nagyon szeretnék önbizalommal teli lenni megint mert ez borzalmas érzés.
Szia! Amikor elkezdtem olvasni, azt hittem, az lesz a gondod, hogy a beteg gyerekednek hogyan segíts, hogy a lehetőségekhez képest minél jobb élete legyen. Ezt a hozzászólást segítő szándékból írom, és nem értetlenkedésképp. Csak próbálom érzékeltetni: fel kell állítanod tudatosan egy rangsort, hogy mi is kell a boldogsághoz? Tökéletes külső vagy szerető család? Muszáj-e "tökéletesen" kinézni valakinek a teljes élethez? Biztosan tudod a választ, hiszen meg akarsz szabadulni a gondodtól, és ez már félsiker. És biztosan menni is fog. Még egy amit fontos tudni: aki szeret, szépnek lát elrontottnak vélt hajviselettel és egyéb hasonló "hibákkal" is. Vagy ha nem, lehet azt igazi szeretetnek nevezni? De a szavaidból kivéve szeretnek. A gyereked sem hiszem, hogy szépségkirálynő anyát akar, hanem aki mellette áll a szeretetével. :) A szépség múlandó, hatvan-hetven évesen tele leszel ráncokkal. de a család az megmarad.
A trauma, ami ért: ezt szakember segít feldolgozni, de próbáld meg ezt szerintem úgy intézni, hogy a tépelődésekből a család minél kevesebbet érzékeljen. Vagyis nekem ez a módszerem, de biztos írnak majd de szakszerűbb tanácsokat is, mint az enyém, én csak a tapasztalataimból és érzéseimből kiindulva írok.
Szia !
Köszönöm a hozzászólásodat,valószínüleg igazad van és nem a külső a legfontosabb.Sajnos a sok tökéletesnek látott nők rontanak az átlagnők önbizalmán,amit ilyen módon élek meg.A gyermekem nagyon boldog,mindene megvan és szereti mindenki tehát nem ez a baj.Sajnos ő fogyatékos és csak a család szenved miközben szerencsére ő boldogan éli az életét.Remélem kigyógyulok ebből a butaságból a családom nem akarom a saját bajaimmal az őrületbe kergetni de hozzáteszem a fiamon kívül minden családtagomnak van valami fóbiája vagy komplexusa.
Szerintem nagyon sok embernek van, belül nekem is amúgy. Én azt érzem, hogy sokkal több szebb nő van tőlem külsőre ), de igyekszem ettől elvonatkoztatni, nem foglalkozom velük, és ellenszenvet sem érzek (egyik legjobb barátnőm fotomodell lesz, és nem érzek irigységet meg semmi ilyet, ettől függetlenül el lehet érni a boldogságot mindenkinek, ha idővel is, ha akarja az ember). De ilyen komplexusa sokaknak van, max nem figyel annyira rá, hogy ne terelje a figyelmét a céljaitól. Komplexusok, rossz érzések gyakran jöhetnek elő, én nem is ismerek olyat, akinek nem volt soha semmilyen komplexusa. De ez még nem akadály, max kellemetlen és nehezít. De szerintem túl leszel ezen, vagy megtanulsz tőle elvonatkoztatni, és annyira fogod már tudni, hogy a szép dolgok fognak leginkább feltűnni, pl a fiadban is. És sokkal jobban fogod magad érezni, menni fog, hiszen felismerted, amit meg szeretnél oldani, és ez már félsiker.
Direkt provokatív lesz a megjegyzésem. Idézlek:"Sajnos a sok tökéletesnek látott nők rontanak az átlagnők önbizalmán,....." Nyersfordításban számomra ez a mondat annyit jelent: minden csinosnak látott nő legyen szíves rondítani magát annak érdekében, hogy az átlagosak önbizalma növekedni tudjon.
Ha minden családtagodnak van fóbiája vagy komplexusa, akkor ebből Te sem maradhatsz ki.
Komolyra fordítva a szót: következtetésem szerint sok nehéz sorsú családtagod lehet akár három vagy több generációra visszamenőleg........
Ez nekem is szemet szúrt, de reméltem, hogy arra gondolsz, hogy a média úgy tünteti fel, hogy csak a 90-60-90-es nők a csinosak. Ami persze nem igaz. Viszont az valóban kitekert gondolat, hogy bárki is képes rontani egy másik ember önbizalmán azáltal, hogy ő másmilyen, még ha akár a "közízlés" szerint szebb is.
Nem erre gondoltam,teljesen mást értesz ezen.Mivel napjainkban a plasztika és a trükkök,photoshopok uralják a szépséget illetve a női ideállt,az átlag nők sivárnak érezhetik magukat a mindennapokban.Én szépséggel foglalkozom,sminkes és fodrász vagyok tehát a női nem szépségével foglalkozom természetes módszerekkel és nem becsapással,pl.mű orr,mű száj,mű mell és digitális megtévesztő fotók.
Nagyon jól diagnosztizáltad a problémádat,és ez biztató,mert tudatilag még tartod a kontrollt.
,,Beteges testképzavaromtól nem tudom hogy szabaduljak meg de nagyon szeretnék önbizalommal teli lenni megint mert ez borzalmas érzés.''
Igen ,sajnos ez egy létező betegség:testképzavar,és tudják kezelni.
Mivel teljesen irreálisan látod magadat/ez a probléma lényege/,ezért nem is tudod saját erőből leküzdeni.
Tudom,hogy nem szabadna ilyet írnom,de ennek a problémának,sajnos ez a természete.
Vannak szakemberek,akik erre szakosodtak,ennek kéne utána nézned.
Szerintem ehhez a problémához segítség kéne,és utána már önerőből is elbírsz a többivel.
Tudom ,hogy nem leszek népszerű ezzel ,amit most írtam,de ismerem ennek a testképzavarnak a természetét,amikor már átlép egy határon,akkor már az embernek a tudata felett sincs kontrollja és ezért javasolnám,hogy még a mostani fázisban fordulj szakemberhez.
Üdv: Éva
erzes, amirol irsz, szerencsere az anorexiat kihagytam. Azt irod, szeretnek a szuleid, az kerdeznem meg toled, hogyan? Lehet furcsanak talalod a kerdest, de a problemad az, hogy valaminek meg kell felelni, valahogy ki kell nezni ahhoz hogy elfogadd es szeresd sajat magad. Ezt pedig a gyerekkorban a szuloktol tanuljuk meg, kapva toluk tobb viselkedesi mintat. A legtobb szulo sajnos feltetelekhez koti a szeretetet, kimondva vagy kimondatlanul jutalmaz vagy eppen a szeretet megvonasaval buntet. A helyes onertekeles, kulso es belso elengedhetetlen ahhoz, hogy szeresd es elfogadd magad. Soha nem kaphatsz mast a kulvilagtol csak azt, ami benned van. A down koros gyermek is azert szuletett le, hogy segitsen neked, megmutatta, hogy a boldogsag, az elegedettseg nem fugg sem az IQ-tol sem a szepsegtol. Ha megnezed a Mi a csudat tudunk a vilagrol cimu filmet, ra fogsz ismerni, rolad szol. Eva ajanlotta a szakemberhez fordulast, ezzel egyet ertek, Hellinger terapiaval kezdenem.
Elviekben egyetértek azzal, hogy a szülői nem elfogadással, vagy a szeretetük feltételekhez való kötésével előjöhet ilyen probléma. Mégis ha a saját példámból indulok ki, nem érzem, hogy feltételhez kötötték volna, mégis volt ilyen időszakom, amikor nagyon nem tudtam elfogadni a külsőmet. Nem volt túl szélsőséges, de mindig volt valami, ami nem tetszett, soha nem voltam kövér, de a középiskola szinte végig valami fogyókúraszerűséggel zajlott.
Sőt mosolygok mikor visszagondolok, mert volt egy időszakom, amikor külön pulóvereim voltak arra a célra, hogy a derekamra kössem, hogy takarja a fenekem.;)
Az is vicces, hogy hogyan mondtam le róla. Egy nyaralás alkalmával, nem volt nálam semmi olyan ruha (főleg csak ujjatlanok, stb), amit felköthettem volna magamra, így 1 hét elteltével már megszoktam, hogy olyan amilyen, nincs szükség már rá.
Az szintén érdekes, hogy ma nem különösebben foglalkozom a kalóriákkal - persze próbálok minél egészségesebben étkezni, de nem a fogyás miatt - s mégis szerintem most vagyok a legjobb formámban.;)
A szakemberrel én is egyetértek. Pláne, hogy elég jól behatároltad mivel van gond, de a képzavar miatt, ezt nehéz lenn egyedül megváltoztatni. Aztán ahogy a nehezén túl vagy a kisebb simítások biztos mennek majd egyedül is.:)
Ui: Bár nincsenek ellenérzéseim a más megjelenésű nőkkel szemben, szerintem legalább úgy megnézek egy dekoltált nagy mellű nőt, mint egy férfi... Valószínűleg ezt a "testrészt" még nem tettem helyre, a vágyódás, hogy nekem is legyen olyan, még mindig ott van.;)
Szerintem ezzel foglalkozol valami helyett mármint a külsőddel.Csoda,hogy a környezetet ennyi panaszkodás mellett is elfogad.ÚGY viselkedsz mint tinédzser.Fogadd el magad!!
El kell fogadnod magad.Nekem is van egy sérült gyermekem igaz egészséges a testvére és van rajtam 12 kg és jól érzem magam.Neked is el kéne fogadnod magad.