Állítólag károsabb, ha valaki visszafolytja. Szerintem is a jobb megoldás, ha már előtörnek az indulatok, akkor a trágár szavak helyettesítése valami semmitmondóbbra, bugyutábbra, pl. „irgum-burgum”, vagy „azt a leborult szivarvégét”, stb. Ha vicces, a végén tényleg elneveti az ember magát. :)

szerintem ez a tehetetlenség megnyilvánulása ami abba nyilvánul meg a szavak kifejezésébe ami nem minden fül számára elfogadható ,de ha szólunk érte ezzel már a nemtetszésünket fejezzük ki és ebböl már lehet háboru vagy nem megértés .
csak ennyi .

Mai nyelvhasználatunkban éppen az a legszomorúbb, hogy a káromkodást, a durva szavak használatát már nem a heves érzelmek, az erős felindulás váltja ki, legalábbis elsősorban nem az. Sokkal inkább egy rosszul rögzült magatartásforma, a mai kor tartozékának vélt megnyilatkozási eszköze, elharapódzott divatjelenség.
Az indulatkifejező jellege már szinte teljesen háttérbe is szorult.
A divatformulákká merevedett káromkodásoknak, kifejezéseknek, a kommunikációban nincs alapvető funkciója, tehát nincs meghatározott közlést, információt közvetítő értékük se.
Szóval helyettesíteni se kellene vagy lehet, maradjunk a természetes humornál inkább:)

Az árgyélusát!
Hogy az a szőrös talpú hegyirabló!
a rossebit nekijje!
A frász törje ki!

Most ennyit találtam elsőre ;P

Azért népszerű mert a sok ostoba fajankó nem képes nyelvünk legfőbb ékességeit helytállóan alkalmazni, és emiatt ilyen cudar szófordulatokat használnak, ezzel pocskondiázva a Magyarország ékesszólását!
:)

Sváb faluban nőttem fel, ott hallottam: azt a krucifixnáját neki!

Az önuralom, főleg a beszédben, nagyon fontos! Az ocsmány beszéd annyira a józanész ellen van, hogy éppen ezért csak eszünk bekapcsolásával tudunk leghatékonyabban ellene tenni. Amit tehetünk a ronda beszéd ellen az, hogy nem vesszük át a stílust. Nem szabad kijavítgatni senkit, mert ezzel csak olajat öntünk a tűzre. Legtöbb káromkodós ember nem gonosz, hanem buta, tehetetlen, neveletlen, szellemileg, lelkileg, testileg terhelt. Mit lehet az ilyen embertől várni? Szeretni kell őt is, és amikor káromkodik, olyankor gondoljunk arra, hogy bár nagyon bután, de így tudja levezetni benső feszültségét. A mi országunk nagyon káromkodó ország. Nagyon fontos volna, ha gyarapodna azoknak a száma, akik többet és buzgóbban imádkoznának, éppen azért, hogy országunkban a káromlás, káromkodás iszonyatát mérsékeljék.

A régi irgum-burgum talán a jelenlegi élet viharában „elviselhetőbb” lenne, de a régi káromkodások is finoman szólva, igencsak kacifántosak voltak a maguk idejében, sőt a régi nyelvezetük értelmezése szerint azok sem voltak szalonképesek.