"Invention of Lying"- Lódító hódító
Láttam tegnap egy filmet, ami bár összességében nem volt egy nagy durranás, az alap gondolat nagyon tetszett.
Az angol cím (Invention of Lying) sokkal találóbb, mivel valóban a hazugság feltalálásáról szólt.
Egy olyan világból indul ki, ahol mindenki csak az igazat tudja mondani, nem is létezik szó a hazugságra. Aztán egy nap a főszereplő, miután kirúgták a munkahelyén, besétál egy bankba, hogy felvegye a maradék pénzét a bérelt lakásból való kiköltözéshez. Amikor a bankos ügyintéző azt mondja, hogy leállt a rendszer, nem látja mennyi van a számláján, de a pénzt ki tudja adni, ha megmondja mennyi van a számlán. Na és akkor jön a "csoda" és bevillan a pasinak, hogy mondhat többet is... És megteszi.
(Bár a bank számítógépes rendszere épp visszaáll, és a bankos nő látja, hogy csak a harmada van a számlán, bocsánatot kér, hogy a rendszer hibás, és kiadja a kért összeget...:)
Érdekes volt a kezdés, az őszinteséget kicsit tovább vitték, és gyakorlatilag úgy ábrázolták, hogy az emberek nem tudják a gondolataikat sem megtartani maguknak, mindent ki kell mondaniuk.
Pl. randevú, a pasi előbb érkezik, a nő közli, hogy ennek nem örül, mert nem fejezte be a maszturbálást,
randevú folytatódik, a nő anyja telefonál, amit természetesen őszintén közöl vacsora közben és szemben a pasival leírja az anyjának, hogy milyennek látja őt, kissé elhízott, végülis vicces, de úgyse lesz belőle semmi, stb..
Lehet, hogy a fickó nem menne tovább a hazugsággal, de az édesanyja halálos ágyánál nem tudja elviselni, hogy az anyja egy rémisztő semmiként gondol a halálra, így leír neki egy "megnyugtató képet".
Innen kerül bele egy ördögi körbe, mert mindenki azt hiszi, hogy ő tényleg tudja mi lesz a halál után... (na és erre persze mindenki kíváncsi)
Ami nem tetszett, hogy ezt a fajta mérhetetlen őszinteséget összekapcsolta egy érzelem szegény világgal. Nem tudom, a rendezőben hogyan fogant ez az ötlet és miért következne az őszinteségből, hogy igencsak torzult érzelmekkel élik az életüket és pl. inkább választanak egy genetikailag megfelelő partnert szemben azzal, akit szeretnek.. (na jó a vége mégis happy end, hiszen nem volt egy bonyolult film...)
Talán abból indult ki, hogy ilyen fokú őszinteséget csak egy "tompított", elfojtott érzelmű ember tud elviselni??
A reklámok nagyon jól jöttek ki, Coca Cola, semmi frinfranc, egy pasi áll egy fehér terem közepén, mellette egy üveg és gyakorlatilag kéri az embereket, hogy bár egy szimpla cukros léről van szó, ne hagyjanak fel a vásárlásával..;) elmondja, hogy semmi nem változott az összetételben jó ideje, a dobozon próbálnak variálni és rátettek egy jegesmedvét, hátha így vonzóbb a gyerekeknek.:)
Hozzászólások
27 hozzászólásJó ez a film, láttam már én is. Elég abszurd a dolog ezzel az igaz mondással, mert olykor a fájó dolgokat is keményen oda mondják(lásd a randis rész). Nem tudom, hogy mennyire menne az a világ, ahol úgy mondanak igazat, mint a filmben, mert valahol eléggé csőlátású volt a dolog, mivel csak mondták mondták és nem vették figyelembe, hogy a másikban az mit válthat ki.(lásd a cégnél való szívózás, a depresszív kolléga)
Elég kemény lenne...;)
Szerintem az őszinteség nem egyezik azzal, hogy mindent a másikra zúdítunk, ami vele kapcsolatban az eszünkbe jut. És ez nem azt jelenti, hogy néha nem kell bántó dolgokat is kimondani, na de feleslegesen... Gyakorlatilag a gondolatolvasás egy más (önkéntes) verziója.
Én biztos nem örülnék, ha a gondolataimban bárki turkálhatna...
...Mint ahogy én sem,ezért most gyorsan elárulom,hogy mire gondoltam,mikor a blog címsorát megláttam.
Azt hittem valamiért,hogy ez szabox írása lesz:))) /csak a címet láttam még/
Kicsit meglepő a dolog számomra,és most ez viszi el az ,,agy kapacitásom''jelentős részét:),úgyhogy bocs,hogy nem a témához szóltam hozzá. /átragadt rám a filmből az őszinteségi roham:) /
:) Maga a topikra gondoltál vagy az előző hozzászólásra?
Mindenesetre ő is hozzászólt.:)
Megláttam a topic címsorát,és valamiért Petire asszociáltam azonnal.
Aztán rá is jöttem miért,de ez nem a topic témája:)
/Egyébként meg bírom őt,úgyhogy nem is mennék bele./
Eltitkolni akkor sem helyes : (torzítja a valóságát ), csak nehéz kivárni a megfelelő időpontot és helyzetet , pláne ha közben magától is felismeri azt , amire fel akartam hívni a figyelmét (elesek az " okos pali " dicsétől ), vagy én jövök rá közben az őszinte mondanivalómmal kapcsolatban arra , hogy teljesen félreértettem a dolgot . Üdvözlettel : felacso
"Szerintem az őszinteség nem egyezik azzal, hogy mindent a másikra zúdítunk..."
Pedig az őszinteségben ez is benne van. Téged érzelmileg érint meg a felvázolt helyzet, félsz tőle, hogy valaki kontroll nélkül őszinte lenne veled.
Félsz tőle, hogy vajon mit mondana Rólad, mivel borítaná ki a bilit, mint ahogyan az is megijesztene, ha beléd látna.
Na most, vagy nem tudod milyen hazugságokkal élsz együtt, de félsz előre, hogy azok kibuknak, vagy pontosan tudod hogy mi nincs helyén benned, ezért félsz az igazságtól!
Vitatható kép : az őszinteség a kibomlott , fényben fürdő rózsaszirom .
a hazugság a bimbón belüli rózsaszirom kinyílás előtt , idő előtt fényre hozva .
Üdvözlettel : felacsó
Az időzítéssel teljesen egyetértek, lehet, hogy szüksége van a másiknak arra a visszajelzésre, de nem mindegy mikor kapja. Pl. egy összeomlás szélén álló ember esetében (feltéve, hogy nem pont az összeomlásba akarjuk "beletaszítani"), valószínűleg jobb várni vele. Az is lehet, hogy egy túlterhelt ember is nagyobb jelentőséget tulajdonít az adott visszajelzésnek egy nyugodtabb pillanatban.
Az időzítésnek önmagunk esetében is lehet jelentősége. Ha valamit épp "őrölgetek" magamban, még én sem tudom mi jön ki belőle, kell hogy megterheljem a másikat félmegoldásokkal, vagy csak a keresgélés zsákutcáival?
Szerintem a közlés módja is fontos lehet, nem? nyilván máshogy mondunk el valamit egy gyereknek és máshogy egy felnőttnek. és talán ez tovább vihető egy hozzávetőleges tudatossági szintnek megfelelően is...??
Azt még latolgatom magamban, hogy a módjának kell-e függenie attól, hogy a másiknak milyen "vastag a bőre". Elvileg ha valami nagyon igaz, úgyis teljesen betalál, de kérdés, hogy én meg tudom-e ragadni olyan kristály tisztán az igazságot, illetve meg tudom-e fogalmazni-e azt...
a részre reagálnék, hogy mit jelent a hazugságokkal úgymond "megkímélni" a másik felet.
Fölébe helyezkedsz, ha úgy állsz hozzá, ó szegény vigyázzunk rá, mert túlterhelt, vagy mindjárt összeomlik.
Ezzel ki is zárod annak a lehetőségét, hogy meg kellene keresni a túlterheltség vagy az összeomlás eredeti okát.
Az igazság növelése az életünkben azért fontos, mert aki másnak hazudik, az önmagának is hazudik. Tudatosság fejlesztése őszinteség nélkül nem lehetséges. Ahhoz, hogy elérjük azt a szintet, hogy telepátiával kommunikáljunk, meg kell tanulni elviselni magunkat a teljes igazság fényében látni. Nincs egós rózsaszín köd a másik megítélésével kapcsolatban sem. A 3. szemes látás képességével születünk le, viszont életeket töltünk el azzal, hogy megtanuljuk befogadni, feldolgozni, helyére tenni a velünk történő dolgokat, sokszor még az is csak gyülemlik, amit a normál két szemünkkel látunk és dugnánk a fejünket struccként a homokba.
Az a baj, ha a kérdésemnek csak az egyik részére kapok választ, az olyan mintha továbbra is csak a fő elvet hangsúlyoznánk. És az én fejemben meg élnek ezek a, de mi van ha, nem tiszta az, amit közölhetnék, ha felesleges az információ, meg a többi mi van ha...
És ha teljesen egyértelmű, hogy mi az oka a túlterheltségnek, csak pillanatnyilag nem tud/akar változtatni?
Nem érzem úgy, hogy fölébe helyezkednék, mert valahol az ő irányából indul a kérés, hogy ne öntsek mindent a nyakába most.
Összességében meg nyilván igazad van, mert az őszinteség egy nagyon alapvető dolog lehet a tudatosodásban, de én egyelőre itt tartok. Próbálom nem elhallgatni a dolgokat, illetve befogadni, amit mástól kapok. Gondolom idővel.:)
a lelki zűrzavarban várni amíg letisztul és nem zúdítani a kuszaságot a másik emberre. Ha tudod magadban tisztázni. Szerintem - de ez magán vélemény - fel kell néha vállalni a rossz oldalunkat, azt, hogy hibázhatunk, mert a hibáinkból tanulunk, nem vagyunk mindig olyan okosak, hogy csak a másokéból.
Ha egyáltalán nem cselekszem, mert annyira félek nehogy elrontsak valamit, az megrekedést, elfojtást eredményez.
Ha fogsz egy papírt és kiírsz magadból mindent, az nagyszerű segítség ahhoz, hogy letisztuljanak a dolgok.
Az itt kommentelő emberek egy része, köztük én is, elsősorban erre használják az oldalt, ahhoz a témához és ahhoz a részhez szólok hozzá, amivel nekem, a belső munkámban dolgom van ebben a pillanatban.
...elég sok dolgod lehet magaddal mostanában Katika, mert nagyon aktív vagy.
És őszinte, de hát éppen ezért szeretlek...:)))
a legfőbb feldolgozni valóm az a gyász és az elengedés, bűntudat és harag...
Minden igazi és virtuális ölelés jól jön ilyenkor... :-)
A telepatikus képesség már nem őszinteség-hazugság dualisztikusságában „gondolkozik”, mert egy tudatos elmében létrejövő letisztult információ a szinkronicitás jelenségén keresztül spontánul létrejön a „másik” elmében akivel kapcsolatosan megtörtént a „rágondolás”. És a lényege az, hogy a másik úgy éli meg önmagán belül, mintha saját ötletszerűen megszületett gondolata volna.
Gregg Braden-nél találkoztam azzal a megfogalmazással, hogy ha a gondolkodásunkat át tudnánk helyezni, egy olyanszerű megközelítésre, ami szerint valódibb az, hogy mindannyian mások számára, világítótornyok vagyunk, amolyan 3D-s angyalok, akik mindig ott s a képességeinknek megfelelően „jelentkezünk”, ahol jelezhetünk egymásnak, hogy éppen hol tartunk egy felállítótt tükörkép által, megszűnne a hibázástól való félelmünk, az életet nem „megpróbáltatásnak” látnánk…nem tudom ez mennyire „rózsaszínű”…de ha igaza van, akkor az is igaz, hogy úgy ahogy most gondolkozunk magunknak ártunk/hazudunk s újra meg újra generáljuk magunkban a „fájdalmakat”, s a körülőttünk levőket is arra tanítjuk a telepátián keresztül, hogy ennek a meggyőződésünknek megfelelő tapasztalatokat kínáljanak fel nekünk.
Ugyanígy az őszinteség- meg hazugság-tapasztalatainkra is igaz, amik addig kellenek amíg rájövünk, hogy nincs se valódi magány, se elszigetelődöttség, sem önmagunkra hagyatottság, kommunikációhiány stb. ha előtérbe kerül a telepátia.
:)
Mivel nincs még helyén az önértékelésem, biztosan ki tudna borítani, ha valaki mindent rám zúdítana (annak ellenére, hogy próbálom a "kritikákat" egyre kevésbé önérzetesen kezelni, hanem tanulni belőle, stb.)
Valószínűleg könnyen össze tudnék omlani, mivel az önbizalmam nem elég erős és nem szeretem magam még eléggé, hogy az önmagában elegendő legyen.
Hétköznapi mértékkel őszintének tartom magam, de tudom hogy ez nem elég, és próbálok fejlődni...;)
Sok helyzetben úgy érzem, hogy ha kikérik a véleményem, akkor kell elmondanom, illetve akkor mondom el, míg ha ezt nem teszik, nem érzem jogosnak azt, hogy rázúdítsam az adott emberre. De ez nyilván csak bizonyos helyzetekre érvényes.
Mi van akkor, ha felesleges az információ? Pl. fodrásznál járt a párom, nem lett túl jó a haja. Mondjam neki? ha kérdezi, nem hazudok (bevallom, lehet, hogy kicsit tompítok... ami tudom nem jó), de ha nem kérdezi, fontos az, hogy milyen a haja, ha hulla fáradtan jön haza és inkább valami pozitívról kéne beszélni?
Nincsenek felesleges információk? Vagy minden pillanatban tükröt kell állítani a másiknak? Néha adhatnánk egy kis szusszanásnyi időt, nem?
A filmben például (nem azért mert a szexuális töltet a lényeg, de elég valószerűtlen példa), mikor a pasi korán érkezik a randira és a nő megmondja, hogy ez neki nem tetszik, mert épp maszturbált.. Ebben az esetben fontos lehet közölni, hogy ne jöjjön máskor korábban az ígértnél, de fontos volt az, hogy épp mit csinált???
A saját életemből merítve példát. A volt párom ideája az volt, hogy én vagyok a legjobb barátja is (ami nagyon jó dolog), és mindent meg kell osztania velem, mint például azt is, milyen csajok tetszenek neki.(Hozzáteszem, soha nem csalt volna meg, de a szeme gyakran kiesett a helyéről.) Teljesen rendben van, hogy a párkapcsolat ellenére megnéz mást is az ember, természetes, hogy nem a párunk az egyetlen, aki vonzó külsővel bír, de hogy ezt minek kell nap, mint nap a másik orrára kötni???
Hiába mondtam neki, hogy nekem ez fáj, nézze csak, ok, de engem nem érdekel. Utólag nyilván volt mondanivalója vele az életnek, de nekem akkor csak folyamatosan a bennem élő nőt törte meg.
Nagyon durva embernek tűnhet ez alapján, pedig nagyon mély érzésű és éppen ezért volt extrém, hogy ezt az egy dolgot nem tudta felfogni, mennyi fájdalmat jelent.
Néhány éve velem megtörtént esemény: egy újdonsült ismerősöm állandóan az őszinteség fontosságát hangsúlyozta a kapcsolatokban. Volt egy konkrét téma, amiben nem szívesen nyilatkoztam, de addig-addig nyaggatott, amíg elmondtam, hogy mit gondolok. Őszintén. A legnagyobb meglepetésemre, teljesen kikelt magából, megvádolt a hazugsággal. Én nagyon megdöbbentem, nem is értettem, hogy mi történik. Később visszagondolva rájöttem, hogy néhány embernek az az őszinteség, amikor azt hallja, amit hallani akar. Neki is kőbe vésett meggyőződése volt az adott témáról, és azt gondolta, hogy ha valaki mást érez, vagy gondol, az csak hazudhat.
Az a meggyőződésem, hogy elsősorban a feladatunk – ami talán a legnehezebb – magunkhoz őszintének lenni. Ha ezt mindenki megvalósítja, akkor...........
Téma lenne ez egyáltalán ?
Ez feltétlenül igaz, ahogy Ildikó mondja: az őszinteség egy önmagunkkal kapcsolatos téma első körben és kiindulásképpen.
Ha az emberekkel interakcióban azt az érzést, azt a belső állapotot, ami akkor bennem van vagy keletkezik megengedem magamnak átélni és tudok arról, mit is érzek igazán, akkor magamhoz őszinte vagyok.
Ha van bátorságom ezzel összhangban is beszélni, viselkedni vagyis kimutatni ezt a belső állapotot, akkor az őszinteségem a világ felé is megnyilvánult.
Végsősoron, úgy tűnik, kellemetlen érzéseinket igyekszünk elleplezni magunk elől és aztán mások elől is............erre megy ki az egész játék. A nem őszinte beszéddel, viselkedéssel ennek csak megnyilvánulási formát adunk.
Ki szereti azt bevállalni önmagának és mások előtt, hogy a pillanatban éppen nem toleráns, nem türelmes,zárt, szorongó, nyugtalan, szétszórt, unott, figyelmetlen, csalódott,ideges, dühös, barátságtalan, ellenálló, kötözködőkedvű,valami/valaki taszitja,irritálja valami fájdalmas vagy valami/valaki például mélységesen felháboritja vagy megdöbbenti........satöbbi?
Erdekes:)
Pentek este itthon kiboritottuk a bilit. Nagyon felgyult sok minden, mindketten tele vagyunk stresszel, nekem nincs munkam, neki tul sok van, keres, de nem eleget, oszerinte en pazarlok, szerintem o mogorva stb...Aztan mar nem birtam tovabb es mondtam, hogy beszeljuk meg..., illetve ..jatszodjuk meg..Amugy nagyon merges voltam es szomoru.
Meg delelott vettem ket lapot, felirtam a nevunket es azzal kezdtem "Ilyennek latlak(ilyen vagy)" es plussz es minusz jeleket...., a masik oldalra pedig azt irtam " szeretnem ha ezeken valtoztatnal".... es meg egy oldalra, hogy " Azert akarok veled elni, mert...(azert elek veled mert...)
En meg delelott felindulasomban nekifogtam a feladatomnak. Aztan mikor este hazajott, o is nekilatott a hazifeladatnak:) Miutan o is befejezte, leulltunk az asztal melle es kicsereltuk a lapokat. En mar ereztem, hogy kicsit tul oszinte voltam, mar-mar durva(de minden negativ tulajdonsaga mellet tettem egy pozitivat is, mert van az is eleg), de...a dolognak ez volt a lenyege, hogy tudja a masik mit gondolok rola es, hogy a negativ dolgokon valtoztasson is. En mosolyogva olvastam a ferjem jegyzeteit, nagyon edesnek tunt, mindamellett, hogy kisult, hogy semmi empatiam es akaratgyenge vagyok,turelmetlen stb, viszont...erzekem van a szep dolgok irant es okosnak lat, mindemellett pedig jol apolom a csaladot...Szeretne, ha ambiciosabb lennek es ha tobbet adnek a szavara, ha erdekelne engem is a koltsegvetes stb..Es, hogy miert van velem? Mert en vagyok a lelki tarsa es , mert imad velem szeretkezni(meg sok mast is irt, de ezen akadt meg az agyam:)))Ezutan pedig darabokra szedtuk az egesszet es megvitattuk, hol hangosabban, hol kedvesebben...Vegulis megertettuk egymast es most probalunk "javulni":)
Csak azt akarom ezzel mondani, hogy nalam pl. nem mukodik az oszinteseg, ha csak ugy fejbe vagsz csomo negativ dologgal...es szerintem masnal sem...Kell a diplomacia is...Barmennyire fel voltam keszulve, hogy a ferjem most jol beszamol, ha nem irt volna kedves dolgokat is, akkor lehet, hogy ratamadtam volna, hogy csak a rosszat latja bennem...De mivel a jo oldalamat is kihangsulyozta, sokkal konnyebben el tudtam fogadni a kritikat. Mivel nem tudtam igazabol mit gondol rolam es ujabban csak morcos, megorvendtem, hogy megiscsak latja bennem az ertekeket is, annak ellenere, hogy ugy nez ki sokszor, mintha csak a rosszat latna.
Az egyik ismerosom(60 eves no) elmondta, hogy felmergelodott egy baratnojere, majd felhivta telefonon es azt mondta neki, hogy matol vege a baratsagnak, se o nem megy tobbe hozza, se a masik ne jojjon, kesz, vege. MI ezen annyit kacagtunk, de vegul azt mondtuk "nem normalis":))) Pedig a no oszinte volt, nem akart tobbet baratkozni es tudtul is adta.
Egy masik ismerosom panaszkodta, hogy baba latogatoba volt valaki naluk es a latogato azt mondta " szerencsetekre, a nagypjara hasonlit"...
Egy baratnomnek meg a leendo anyosa azt mondta "En nem ertem miert pont teged valasztott, sze annyi mas lany is kerult volna"... Ez oszinteseg?!:)Az, de egyben gatlastalansagrol is arulkodik, nem?
Pitypang, nagyon jó hallani, hogy ilyen jól meg tudtátok beszélni a dolgokat a férjeddel, szerintem ez egy nagy előrelépés.
Eszembe jutott még egy dolog. Mostanában, ha történik valami, ami miatt haragszom a férjemre, akkor próbálom azt a módszert alkalmazni, hogy nem ráöntöm, hogy szerintem ilyen, meg olyan, hanem elmondom, hogy a viselkedése milyen érzést váltott ki belőlem. Bár elég alap pszichológiai dolog, azért nekem kellet hozzá egy adag belátás, meg lehiggadás, hogy gyakoroljam. Szerintem ez sokkal ésszerűbb, mert milyen alapon mondom azt neki, hogy pl. milyen önző vagy, hiszen az ő szemszögéből esetleg én vagyok az önző... vagyis sokkal tisztább ha azt mondom, hogy amikor ezt és ezt mondtad vagy tetted, az bennem ilyen és ilyen érzést okozott és szeretném ha ezen változtatnánk....
Az anyós szavait kiragadva a példáidból: őszinte, mert ez az ő véleménye, és elmondja, az más kérdés, hogy a kutyát nem érdekli, és ez aztán egy olyan kijelentés, amiből közvetlenül nincs is mit fejleszteni, maximum a toleranciát anyóssal szemben...;) vagy ilyenkor az lenne az őszinte lépés, ha megmondja neki, hogy ő is ki nem állhatja??
Erdekes az is, hogy kinek mit jelent egy-egy bizonyos dolog.
Pl, mindkettonk listajaban ott allt az empatia hianya. O azt mondta, nem o az akit empatia hiannyal kell vadolni, mert: minden reggel felkolti a gyereket,megeteti es mielott elmegy zuhanyozni, csak akkor kolt fel engem, hogy feloltoztessem. (ez nagyon aranyos reszerol es ertekelem is) Viszont, mikor banatom van, sokszor keptelen aterezni es nem erti meg, hogy mi bant, nem tudja magat a helyembe tenni es az en szememmel nezni a dolgokat, nem probal megvigasztalni sem, mert ugye, en nagykislany vagyok. Nekem pedig hianyzik, hogy kisirjam magam a vallan, de nem tehetem, mert elvarja, hogy en mindig eros legyen, mert o is az...-en ezt nevezem empatia hianynak...
Eloszor tisztazni kell a szavak jelenteset - legalabbis nalunk:)
Hozzám a te empátia definíciód sokkal közelebb áll. Az empátia arról szól, hogy ráérzünk, hogy mit érez a másik, mire van szüksége. Lehet, hogy a reggeli dolog egy kedves gesztus, de valószínűleg jól meglennél nélküle is, míg ha problémád van, akkor sokkal nagyobb szükséged lenne rá. Nem nagy dolog olyat nyújtani, ami nem nagy befektetés, sokkal inkább olyasmi, ami esetleg neki sem menne könnyen. Jelen esetben, hogy szembesüljön vele, hogy nem vagy olyan erős.
A nőkhöz ez a definició áll közelebb, a férfiakhoz az. Ez már csak így van.
Szeretettel ajánlom a következő videót és jó szórakozást hozzá.
http://video.boon.hu/onok-kuldtek/a-ferfi-agy-es-a-noi-agy-titka_258_163431
Láttam már ezt a videot, nagyon tetszett, de leginkább a semmi-doboz ragadta meg a figyelmem, ez hordozta az igazán új infomációt..;)
Ergo ha a férjem csak néz ki a fejéből, nem biztos, hogy gondja van, hanem csak kikapcsolt és szeretne belerévülni ebbe az állapotba...
Lehet, hogy ez azt is magában hordozza, hogy a férfiak könnyebben ki tudják üríteni az elméjüket????
aki 17 éves, egyszer csak közölte velem, bármikor képes megcsinálni a Zen meditációt, tehát 10 perces gondolati csendet előállítani. Nevetve kérdezi, a többiek ezt nem tudják? Neki ez a természetes. Utána is néztünk, előző életben férfi volt és Indiában élt :-)
Ma már alapvetően elme vezérelt világban élünk. Ez általános és tudjuk.Szerintem nincs nemekbéli különbség az elme lecsendesitésének képessége között. Megszámlálhatatlanul sok férfi ismerősömnek van problémája azzal, hogy folyton zakatol a fejében a sok gondolat és agyal, képtelen leállni A nők ugyanúgy.
Nem véletlenül szól Tolle nemtől függetlenül az összes emberhez az elmével, a csenddel és a jelenben levéssel kapcsolatban.
Sajnos én is zakatolok ezerrel, úgyhogy próbálom Tollet követni.
Jó érzés, hogy egyre többször eszembe jut (meditációtól függetlenül), hogy a mindennapi cselekvések között néhány másodpercet a légzésemnek szenteljek. Talán egyre növekszik majd ezeknek a ráeszméléseknek a száma.;)