"Jó a hangulat, mindenki benn áll a körben és táncol. Majd hirtelen becsapódik mellém, megfogja a kezemet valami átszáguld rajtam. Nem értem, vizsgálom, hogy mi lehet ez. Ránézek, s ő is rám. Mosolyog. Rájöttem.
korábban is találkoztunk már, köszöntünk, s mentünk tovább. de most valami történt.

Telnek múlnak a napok, hetek. sehol nem lelem... ismerve magamat kutakodom itt belül... csak képzelem, vagy tényleg, tényleg kigyúlt itt valami. Lehet nem is jól emlékszem, szépítem, túltöltöm... és igazából nincs is semmi. nem mozdított meg belül
Ismét tánc, ismét itt van. Belép s én összeomlok. rádöbbenek: MÉGIS...
beszélünk is, néz mosolyog. Kommunikál. Mi lehet ez? félek....
vége a táncnak, ma nem fogta a kezem....
hazamegyek, lefekszem. elalszom, álmodok, felébredek.. emlékezek.
tudom hogy csak álmodtam, vele álmodtam, de mégis olyan valóságos. és itt belül annyira éreztem.és érzem most is az a baj.

eddig kétszer vettük észre egymást, s én már ilyet álmodom? ahogy ott feküdtünk és. éppen összejöttünk.
megérintett, még érzem a kezét az arcomon, az illata itt van a pólómon. hallom amit suttogott.
csak álmodtam Atya ég! akkor hogy lehet bennem ilyen érzés? mi lesz ha találkozunk. s itt van bennem ez a történés. számomra olyan mintha megtörtént volna. nehéz így újra beszélni vele. Bár azt sem tudom mikor látom legközelebb. Mi a franc történt velem?"

-Hogy lehet az, hogy nincs különbség az érzelmek között? Ha álmodom és történik valami én és egy másik ember között, legyen ez akár a fenti érzés, vagy akár más, amikor felébredek, még mindig érzem. jobb esetben emlékszünk az álmokra és tudjuk az okát. De ha például éppen nem emlékezünk rá, és csak az érzés marad meg bennünk a másik fél felé? hogy lehet egyforma mikor meg sem történt? Ráadásul csak én érzem, és zavartan állok a másik elé..

ismerős érzés valakinek? mi a véleményetek?