Szerelem, bizalom, megérzések, ...elvesztem!
Tudjátok, iszonyatosan elvesztem, látom a hibáim, érzem, hogy valami hamis, talán vakítom magam?!
Anno, huszonévesként élvezve az egyetem nyújtotta szórakozásokat, megismertem egy hihetetlenül kedves, akkor még "srácot". Elsodortak minket a hormonok, és rövidesen szembe kellett egy fontos döntéssel néznem: Jöjjön az a gyermek avagy nem?!
Döntöttem, jött, nem bántam meg, életemben sok minden volt jó és rossz, de ezt soha nem fogom megbánni!
Kaptam egy kincset!
A kapcsolatunknak hat évvel később vége lett, mivel mind a ketten gyerekesen álltunk hozzá az "együttéléshez" , nem törődtünk egymással, más számított, nem beszéltük meg a problémákat!
A könnyebb megoldást választottuk, békésen elváltak az útjaink, ami megmaradt egy szinten a barátság és a szerelem között! Nem tudom, nem szeretni, hisz gyermekem apja, de nem tudok vele élni, és ezzel ő is így van.
Eltelt 5 év amely, azzal telt, hogy fel kellett ébrednem!
Megtanultam keményen dolgozni, beláttam hibáim, megtanultam alkalmazkodni!
Megtanultam, hogy nem kell az őszinte bírálaton megsértődni, hisz építő célzattal mondják, hogy soha ne kövesd el újra azt a hibát! Inkább próbálj tanulni belőle!
Felépítettem egy jobb jövő képet, amiben a szüleimtől hihetetlen segítséget kaptam, vigyáztak és szerettek a gyerekkel együtt amíg szükség volt rá, tudtam egy lakást venni, és egy saját autót, majd elengedték a kezem (persze a hátam mögött kitárták, hogy elkapjanak ha esem), és hagyták megtudjam milyen egyedül!
Ezen a ponton belépett az életembe egy férfi, korban hozzám illő! (Hiányzott egy társ, vágyakoztam rá, hogy szeressenek, meghallgassanak, és persze a szex. Nő vagyok, és be merem vallani, hogy igenis kell, hiányzik!)
Egy barát által ismertem meg, elsőre megtetszett! Hihetetlenül férfias, határozott ember! Pont az ellentéte az exemnek. Hát fejest ugrottam egy kapcsolatba!
Találkozásunk után egy nappal, a megbeszélt randin találkoztunk, s ő mivel elég messze lakik, rögtön egy hétre beköltözött az életembe, lakásomba. Külföldön dolgozik, és én hagytam, mert meg akartam ismerni!
Komoly kapcsolatot akar, ezt tisztázta a legelején. Én mint egy férfi lélekben sikítoztam, nem ismerem!, miért akarja velem megtárgyalni hol akarok élni, hisz van saját lakásom?!, milyen lakást akarok, mármint kertes ház, lakás?! legyen kutya, macska?! gyerek???! házasság?!!!
Mind olyan kérdés az első héten amire igazából, nyelni nem tudtam, hiszen nem is ismerem, miért tervez velem ilyen dolgokat?!
Hagytam hadd sodorjon a hullám, élveztem a szexet!
Visszament dolgozni, nem volt problémám, minden nap beszéltünk jó volt, ez az időszak nagyon!
Eltelt 2 hét, hazajött, mert a munkája új helyre vezérelte! Az időjárás miatt, velem töltött majdnem két hónapot, ezalatt megismertem a házasságából származó gyermekét, szüleit, testvéreit, persze ő is az én családomat!
Szerelmes lettem, leszállt a rózsaszín köd. Elvarázsolt, észre sem vettem semmit rajta kívül.
És persze eljött az idő, újra kiment külföldre, ami még most is tart! Már több mint egy hónapja!
Ahogy elment, lassan ráeszméltem a környezetemre. Magamhoz tértem, egy idő után nem sok, talán két hét telt el, és gyötörni kezdett egy érzés.
Valamit csinál kint, éreztem valamit, így piszok módon, (mivel a számítógépemen hagyta az e-mail címét és jelszavát lementve) beléptem a fiókjába. Egyből egy levéllel találom szembe magam, ....... hölgynek írja, szia közös ismerősünk mutatott rólad képeket, tetszel, írj vissza válaszolok. Puszika.
Kegyetlen düh lobbant bennem, nem én erőltettem a kapcsolatot, csak sodródtam, és ő aki kimondta a szavakat, ő csinálja ezt????
Dühömben kérdőre vonás nélkül ki akartam vágni, csak levelet írtam! Amiben lelkiismeret furdalás nélkül bevallottam, hogy igen turkáltam a levelei között, ez mi? Hagyjuk ezt az egészet, mert nem normális dolog, hogy másoknak irkál ilyeneket, miközben nekem, azt ígéri, hogy velem akar élni!
Természetesen nem hagyta, hogy kilépjek, győzködött, hogy csak egy munkatársa írta, az ő nevében, hogy megtudja, egyedül van e még ez a bizonyos hölgy! És persze, hibás lettem spion vagyok, ellenőrzöm!
A bizalmam elveszett, de szerelmes vagyok, még mindig!
Barátokkal, szüleimmel megosztottam ezen élményem, mire újabb információk szivárogtak. Félreérthetőek, (családom egyik tagjának tett egy megjegyzést, hogy inkább vagyok férfi mint nő!
Nem tudom igaz e, de annyit el tudok mondani, ha az öltözködésemre céloz, valamilyen szinten igaz, hisz nem festem magam, és előnyben részesítem a sportos öltözetet, sőt otthon nyúzott, kopott bő ruhákban járok hiszen nekem így kényelmes)!
Nos a kisördög továbbra sem aludt, így beléptem az iwiw-jére is sunyi, módon! Említésre se méltat, miközben panaszkodik régi osztálytársainak (akik hölgyek) levélben. Csak a házasságáról beszél, és volt kapcsolatáról, ahol szerinte mindig a másik fél volt a hibás.
Tapasztalatból tudom két fél tehet róla mindig, mind a kettő hibás benne! Hibákat mindannyian követünk el! Szerintem szerelem, tolerancia, türelem és még sok minden fontos dolog kell egy kapcsolathoz! De nem hibáztathatunk mindig csak egy valakit, hisz lehet pont mi váltjuk ki az okot, ahhoz, hogy ő hibázzon!
Ezen az oldalon huszonéves lányokat is bejelölget, egy pár azonnal visszautasította, így azt éreztem keres valakit, aki fiatal, csinos, mert én nem felelek meg neki.
Most csendben maradtam. Én levettem a kapcsolatban címkét, letöröltem a közös fényképeket és vártam.
Ma sajnos elvakított megint a düh, a fiam játszott a géppel és (véletlenül, szerintem), megnyitotta az ő msn portálját, ahol ismerős név villant azonnal. Egy volt osztálytárs hölgy, aki bocsánatot kért mert este nem beszéltek, de elaludt a TV előtt. Engem leráz minden este, hogy fáradt, miközben többször beszél ezzel a nővel????
Megint kérdőre vontam, ami elképesztő eredménnyel járt!
Kibőgöm a szemem mert azt érzem becsap, nem játszik tisztességesen, és nem ért meg, nem érti amit mondok!
Hülye vagyok, megint hülyeséggel jövök, csak egy osztálytárs akivel, osztálytalálkozót szerveznek!
Spionkodom, gyerekesen viselkedem, mit fárasztom ilyenekkel, hogy megérzések!
Hát még én kértem bocsánatot a végén, mert ez tényleg véletlen volt, hogy belépett Mici az msn-re.
Mit kell meglátnom? Hol hibáztam?
Csapdában érzem magam, mert szerelmes vagyok!
Tényleg gyerekesen viselkedem?
- Nicsu01 blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
53 hozzászóláslegalább is a mátrixban. A valaki az egy, a senki a nulla. És milyen érdekes, hogy ha sorrendbe rakod őket mégis értékkel bír mind a kettő.
De, nem erről szól ez a blog, ugye?!
"addig maradnék ezzel a nőcsábásszal, amig ki nem deríteném, hogy mit kell nekem ebből tanulnom, mivel gazdagít ez a szituáció. Hisz, ha erre nem jössz rá, akkor jön a következő ilyen, ez meg már be van járatva."
Ez nagyon jóóóó!!!!:))))
Én is szeretném tudni, ki vagy!:)
Egyébként, Kérdező: vissza a kályhához!
Te egy szerető, kedves fickót akartál, akivel szeretkezhetsz.
Megkaptad!
A többit ő hablatyolta össze, amin csudálkoztál először.
Menj vissza ebbe az állapotba!
Milyen elégedett voltál!
Megkaptad, amit akartál!
Az elégedetlenség abból jött, csak később jött, hogy beleélted Magad, hogy azon kívül, amit Te szerettél volna, ő még többet akar Veled, és elképzelted, hogy az meglesz! És most olyan infók birtokába jutottál, amiből azt GONDOLOD, hogy ha ezeket ő csinálja, teszi, akkor BIZONYÁRA nem gondolHATTA komoylan, amiket Neked ígért. De hát Te azokat nem is akartad, nem is vágytad!....
Tehát mit is vesztettél?....;)
Ő talán CSAK azért mondta ezeket a házassági terveket, mert túl gyorsan haladtatok, mert nem gondolta, hogy máskülönben Veled lakhat, veled szeretkezhet, stb....
Nem tudott róla, hogy Te ezeket minden elvárás, viszonzás nélkül szeretnéd Vele....
Ez jutott most eszembe!
Kedves Nicsu01 !
Ez a kapcsolatod sem elkötelezett kapcsolat .
Ezért semmit nem várhatsz el .
Amikor belép a sex egy kapcsolatba , elköteleződés nélkül ,
akkor az összes egyébb megismerési forma a nullára redukálódik .
Onnan csak az a fontos , hogy egyre jobb legyen ...
... esély nincs arra , hogy megismerd a másikat , mert egy olyan dolgot
" dobtatok be " , amely akkora és olyan erős érzéseket hívatott kifejezni
amik örökre szólnak .
Amikor a sex belép egy olyan ismeretségbe , ami még nincs semmi egyébb
módon megalapozva , olyan mintha ágyúval légyre lőnél .
Az egész test válasza , egy akkora információ , ami feltételezi azt , hogy örökre ...
... egy akar lenni az a két ember .
A már lélekben elköteleződött személyek szeretetének , a testükkel is kifejezett
párbeszéde . Párbeszéd ... De ha nem párok még ?....
akkor nincs amiért csinálni úgy , mintha azok lennének ...
A férfiak megismerése adott ezen a területen , ösztönszerűen is .
A nő viszont mindíg többet gondol belül .
Ezért fontos megérteni , mi mire való .
Ketten , tudatosan azonos elvekhez tartva magatokat , eljuthattok egy igazi
megismerésre , ammikor is el tudjátok dönteni , akarom e örökre v nem ...
Ha meg a sexet akarojátok , akkor azt is meg lehet beszélni , hogy ne legyen utána
probléma , illetve félreértés .
De ritka , hogy ne legyen ...
Törvényszerű az is , hogy amíg teljességgel nem záródik le valami , addíg fölösleges
bevonni egy másik embert a problémákba , mert attól azok még megmaradnak .
úá
Szia ÚÁ ! Hihetetlen élmény volt olvasni írásodat ! Nagyon szeretnék Veled privát gondolatváltást. Szükségem lenne a segítő véleményedre. Mailban lehetséges ? Előre is köszönöm válaszodat, melyet nagyon várok :) Szép napot kíván Vanilla
Sziasztok!
Muszáj veletek megosztanom!
Szóval ma tiszta elgyötörten ébredtem, jött a munka, egyfolytában sirtam fájt minden, de a monoton munka és szomorkodás közben piszkált egy érzés amit folyamatosan elhesegettem, majd elkezdtem figyelni.
Érdekes dolgok jutottak eszembe, mi maradt ki mostanában az életemből, mire nem figyeltem, és jöttek a hangulatok. Olyan régen nevettem tiszta szívből! Én aki a dohányzást titkos jókedvszerként használtam (mint a gyerekek az eldugott csokit, amikor megtalálják, és megdézsmálják) egy doboz elég volt egy hónapra, napi két dobozzal elszívok! És még sok minden más!
Rájöttem mérgezem magam minden téren!
Hirtelen változtatni akartam, és meg is tettem! Abbahagytam a munkát és csak a szeszélyem vezérelt.
Nem tudom miért, jelentkeztem egy internetes oldalra, ahol ismerkednek, beszélnek az emberek, hogy ismerkedni szeretnék, csak úgy, nincs cél.
Jöttek a jelölések, írkáltak mindenfélét, nézelődtem. Aztán jött egy üzenet, ami megsimogatott, nem tudom másképp leírni, komolyan ilyen érzés volt! Visszaírtam, hogy most van kapcsolatom, én csak nézelődök esetleg beszélgetek, másra nem nagyon vagyok képes! Az érintett fiatalember visszaírta, hogy semmi gond, ő is nézelődik, ismerkedik, beszélgessünk!
Msn -en beszélgetni kezdtünk, hangulatokat idéztünk fel, érzéseket cseréltünk, észre sem vettük, hogy tellik az idő, nagyon nagyon sokat nevettem, hihetetlen jó volt. Ő is így érezte, mert beszélgetésünk végén megjegyezte, hogy ez a közel 4 órás eszmecsere olyan volt, mint egy kiadós szeretkezés! Amint időnk engedi folytassuk. Ebben megegyezve indultunk haza, hisz a munkaidő lejárt, aminek a felét átbeszéltük!
Én annyira feltöltödtem, de nem bírtam leállni! Régebben egy héten kétszer eljártam tornázni, mert jólesett, hogy kifáradok testileg, most újra szükségét éreztem, hát kaptam magam, indultam.
Most értem haza kifáradva, feltöltödve és jól érzem magam.
Még mindig fáj, szomorú vagyok, de csillog a szemem. Látom a kiutat, hogy én hogyan érezzem jobban magam!
Rájöttem a többi most mellékes, majd foglalkozom vele amikor szükséges, de a mai érzéseket szeretném minnél többször átélni.
Ja igen a "párom" nem keres, nem hív, ami valahogy nem zavar. Azt érzem ezzel szeretne engem büntetni.
Hát nem hagyom magam!
Érdekes, hogy mostanában elég gyakran netes társkeresőkbe botlom.. De ez az én feladatom :-)) Szóval, találkoztam pár emberrel, akik kihasználták a netes társkeresőket, és nem a társ megtalálása a céljuk, hanem maga a keresés. Egyszerűen nem akarnak elköteleződni, felelősséget vállalni egy kapcsolatért. Körülöttem ez most elég gyakori, és azt gondolom, hogy ez az ő döntésük, valahogy számukra a való világ nem veszi fel a versenyt a virtuális valósággal. Meglepődtem a második oldalon írt bejegyzéseden. Olyan, mintha kutyaharapást szőrivel gyógyítanád. Biztos, hogy jó ez neked?
Kedves Nicsu !
Légy óvatos, mert most csapod be igazán önmagad. Vajon akkor is ilyen feldobódott lennél, ha nem akadtál volna rá erre a fiatalemberre ? Tedd fel magadnak őszintén a kérdést.
Ő most számodra a drog, csak nehogy ugyanolyan kínkeserves legyen a kijózanodás is. Amíg önmagadban nem teszed helyre az előző kapcsolatod miértjeit, addig folyamatosan kívülről fogod keresni a támaszt.
Vajon elég erős vagy hozzá, hogy harmadszorra is ugyanúgy leteperjen a Sors ? Kívánom, hogy ne így legyen.
Nicsu01...
Írásod megfogott! Az általad leírtak, tartalmilag szinte azonos a jelenlegi helyzetemmel. Igaz mondás: Az idegenek mondják meg az igazat! Halgass a megérzéseidre! Jók! Ez a pasi egy kétarcú ember. Nehéz nagyon a rózsaszín ködön átlátni,de jobb későn mint soha.
Sziasztok!
Fájok még mindig, és igen pótcselekvéseket teszem. Nem az internetes sráccal csak beszélünk, én megmondtam neki, nem akarok semmilyen kapcsolatot, én nem hitegetem, csak jólesik beszélgetnem vele!
Folyamatosan megnevettet! Dehogy akarok kutyaharapást szőrivel gyógyítani! Nem erről van szó, nekem jólesik beszélgetnem vele, mert hasonlít az izlésvilágunk, azokat a könyveket, filmeket, zenét szereti mint én! Tudja mert megmondtam, hogy nem akarok másik vagy új kapcsolatot! Valószinű, hogy kihasználom, igen belátom, ezt tisztáztam vele, és azt mondja nem érzi, hogy kihasználnám, inkább finomított rajta, használom!
Viszont amíg nem jövök tisztába önmagammal addig nem is érdemes foglalkoznom pasikkal. Elöször a saját lelkemben kell rendet raknom!
Nem most probálom felismerni hibáim, erősségeim, egyáltalán ki vagyok, mi az útam.
Arra is rájöttem, hogy azzal, hogy fáj valami, csak elrejtem az igazságot és sajnáltatom magam. Nem ezt akarom!
Ismerd meg önmagad vezérel! Nekem sok segítség kell hozzá szerintem, keresem, hogy hogyan vihetem véghez!
Szóval hajt valami, hogy tisztába jöjjek magammal! Olyan érdekes dolgokat írtatok, sok kérdés felvetődőtt az hozzászólásotok hatására bennem, muszáj megfejtenem, megtalálnom a választ.
Itt az oldalon olvasom az olvasoszobában található írásokat, sok minden van amit nem értek, de próbálok rájönni.
Irok róla ha valami végre kivilágosodott bennem!
Boby
A szélhámosokat is lehet szeretni! - De még mennyire! Tőlük kapjuk meg mindazt a sérelmet, amitől kellőképpen szenvedhetünk. Márpedig szenvednünk kell - másképp nem ostorozhatnánk magunkat kellőképpen. Ezzel fejezzük ki, hogy mennyire utáljuk önmagunkat. Aki kicsit is szereti magát, az nem engedi meg, hogy így viselkedjenek vele. Eleve meg sem találja ilyen jellemű férfi. De aki nem szereti önmagát, az nyilván ilyet vonz be, ezzel büntetheti magát kellőképpen. Önmagát bünteti, másképp nem kutakodna mások személyes dolgai között, nem lépné át a határokat, mert tudja hogy csak így fogják tisztelni az ő határait. Ami bent - az kint, és fordítva. Mintegy fóbia - keresem az okot, hogy mitől érezhetem rosszul magam. Ezerféle magyarázat van egy-egy megtalált "bűnjelre" - de persze legjobb a legrosszabbat feltételezni, így szenvedhetsz a legjobban.
Egy másik kérdés is felmerül bennem: ha nem feltételezzük, hogy egy ostoba férfit szerettél meg ennyire - akkor csak az marad, hogy ő tényleg korrekt. Szerintem csak egy ostoba szélhámos adja meg az "ideiglenesnek" szánt barátnőjének a jelszavait, s ha a csaj már visszaélt a bizalmával, akkor nyilván első dolga lenne azokat megváltoztatni. Miért nem teszi? Tényleg azt hiszed, hogy azért, mert életfeladata Téged bántani? Forgatni a szívedben a kést?
Szeresd önmagad - s mindegy kivel élsz!
Szia Nicsu!
Elolvastam az történetedet, és a hozzászólásokat is.Nem vagy egyedül ezekkel az emberi érzésekkel és problémákkal.Én most 39 évesen 2 hosszú komoly kapcsolat és házasság után ami válással végződött megtanultam bizonyos dolgokat!Húsz évesen szerelemből beleugrasz kapcsolatokba,nincs még elég tapasztalatod az élet területén.Én 33 évesen ismertem meg a második páromat, kemény udvarlás után beeengedtem az életembe, hittem hogy lehet egy új párom.Én is magányos voltam, örültem hogy szeretnek.De már az első fél évben kijöttek az alapvető problémák (amit én nem akartam látni).5 évig nyúztuk egymást, és tudod semmit nem változott az ember az 5 év után az eredeti probléma miatt is szakítottunk.1 éve vagyok egyedül, de megtaláltam önmagam, mi az ami jó nekem.Sport, munka, gyerek.Csak a pozitívumot keresem ami feltölt.Nyugodtan ismerkedj, ne ugorj bele felelőtlenül kapcsolatokba.És igenis nem baj hogy belenéztél az ex levelébe, legalább megismerted milyen ember.Én csak 4.évben buktattam le hazugságok miatt.Sporoltam volna 4 évet, rengeteg fájdalmat ha előbb mélyebbre ások utána.Tudod nem minden ember úgy gondolkodik hogy az öszinteség a becsületesség alapvető dolog.Ne légy naív, legyél óvatos,alaposan ismerd ki a másik egyéniségét ami nem könnyű.Ha becsaptak ne segíts azon az emberen mert úgy is belédrúg mégegyet amint lehetőség adódik.Én is hibáztam mert 3-szor fogadtam vissza hogy majd összecsiszolódunk, de ez nem ilyen. A megérzéseid is fontosak, nekem is volt csak nem hallgattam rá.
Sok sikert az életbe,talpra fogsz állni és erősebb leszel!
Illúziókat azért teremtünk magunknak, mert rengeteg hamis kép él bennünk, milyen is egy párkapcsolat. Kapunk mintát a szülőktől, nagyszülőktől, a született feleségekből, Daniel Steeltől... Nem is kell minősíteni ezeket a dolgokat, mert ezek is a tapasztalás részei. Ki kell próbálni, hogy tudjam, ez nem én vagyok. A saját tapasztalataim megegyeznek a tieiddel. Hát voltam hülyének nézve sokszor, hazudtak nekem mint a vízfolyás. És miért? Mert ugyanolyan szinten csaptam be magam, mint a partnerem engem! Nagyon elcsépelt már, de azt vonzod be, amilyennek belülről tartod magad. Ködbe burkolózol, napi két doboz cigivel táplálod ezt. A belső hang, az intuíció, ami út Istenhez megszólal időnként, ébresztő, ez így nem jó. Rengeteget fejlődtem tudatosságban és dolgoztam fel sérüléseket a Sanyi lélekpár cd-jével. Csak ajánlani tudom, de kezd el a Párkapcsolatival.
Nagyon sok férfi csak keres, azért mert ami hiányzik, az anyai szeretet és elfogadás, nem lehet kielégíteni a jelenben, mert a hiány a múlt síkján van. Nincs az a nő, aki olyan lenne, mint egy "elveszett" kisfiúnak az édesanyja. Mert a NŐ a párkapcsolatban egy felnőttet kíván, a kisfiú pedig boldog gyermek szeretne lenni.
Meditációban, amikor az ember kinyitja a sérülések kapuját, megéli a fájdalmat és felismeri a tanításokat a fájdalom helyén keletkezik egy üresség, amit bármilyen minőséggel be lehet tölteni. Ha ezt kipucolta az ember, már azt a minőséget vonzza be. Apám a kisebbrendűségi komplexusát rajtam keresztül ( is ) élte ki. Olyannak beállítva és olyan elvárásokat támasztva, aminek ember lánya meg nem felehet. Adott is egy programot, ha tízszer annyit teszek mint más, és megoldom az összes problémát, a sajátomat és a társamét is, akkor majd boldog leszek. Be is vonzottam a kapcsolatot, amiben nem bírtam megfelelni, mindennek az oka én voltam. De ennek vége, dolgozom magamon és várok. Még egyszer nagyon jó a cucc, amit a Sanyi csinált, felér több évnyi un. beszélgetős terápiával.
"Nagyon sok férfi csak keres, azért mert ami hiányzik, az anyai szeretet és elfogadás, nem lehet kielégíteni a jelenben, mert a hiány a múlt síkján van. Nincs az a nő, aki olyan lenne, mint egy "elveszett" kisfiúnak az édesanyja. Mert a NŐ a párkapcsolatban egy felnőttet kíván, a kisfiú pedig boldog gyermek szeretne lenni."
Katalin, ez most nagyon elkapott...
Az ember csak menne, menne, de a boltok zárva...
A tortenetedtol kirazott a hideg....Biztos, nem tevedsz...Az elso megerzes majdnem mindig passzol...En ejtenem egyszeruen, "ha belehalok szazszor is"...(dehogy halsz bele:)...
Azon gondolkodom, hogy en miert nem eltem at soha ilyent pedig rengeteg kapcsolatom volt? Mas valaszom nincs: annyira egoista voltam, hogy ez nem tortenhetett meg velem(legalabbis, nem szereztem tudomast soha ilyesmirol)...Persze, voltak olyan pasik, akiknel felmerult egy-egy ilyen dolog, de szo nelkul tovabb alltam ,nem vartam es nem is engedtem semmifele magyarazkodast. Mindig azt mondtam "nem te tehetsz rola, ezt en igy erzem es te nem valtoztathatsz rajta". Ellenem egy "halalos" bun letezik egy kapcsolatban(legyen az szerelmi vagy barati): ha hulyenek nezel (es ez sok mindent foglal magaban, sokfelekeppen nezhetszs hulyenek).Es szerencsem, hogy ugy vagyok beallitva, hogy ha te nem szeretsz, en sem tudlak szeretni. Soha nem szerettem egyoldaluan, mert keptelen vagyok ra. Onzes?!
En minden kapcsolat elejen leszogezem: "egy rossz lepes es megszunsz letezni szamomra" es ezt halal komolyan is gondolom. A ferjem is tudja. A megcsalast es a hazugsagot egyszeruen keptelen vagyok megbocsajtani.
Pfúúú, ezt nagyon keményen nyomod! Ilyen merev határok, ekkora következetesség és az engedékenységnek, megbocsájtásnak még csak nyoma sincsen!
Felmerült bennem pár kérdés:
Ezt direkt csinálod, vagy így születtél?
Mi van mindezek mögött? Félelem és védekezés a sérüléstől?
Magad felé is ilyen szigorú és maximalista vagy?
Jó ez Neked?
Nem kötekedni akarok, mindössze megleptek a soraid és remélem Téged is meglepnek a kérdéseim!
Talán csak mert eddig még nem találkoztál az igazi szeretettel, szerelemmel, mert nem volt meg Benned rá az igény. Lehet, hogy ezért volt az a rengeteg kapcsolatod is.
De ami késik az még jöhet...:)
Majd ha egyszer nem állsz tovább szó nélkül, akkor eljön az ideje a szembenézésnek is.
Talán pont ezért keveredtél az oldalra.
Tudod minden külső szépség, vonzerő megfakul egyszer, és átveszi helyüket a belső érték vagy értéktelenség, aztán attól kezdve az sugárzik Belőlünk.
Legalább egyszer az életben minden vadász vaddá válik, hogy megismerhesse a másik oldalt is. Csak a mérték változó.
Mellesleg az igazi szeretet, szerelem nem árucikk, nem követel ellenértéket (kétirányúságot) mert önzetlen.
Kérlek ne vedd kötözködésnek, egyszerűen csak így látom a dolgokat és szeretném, ha Te is meglátnád, felismernéd azt, ami elől most még csak menekülsz...:)
Nem akartam, hogy nagykepusegnek hasson, mert nem is ez volt a celom, viszont, lehet, hogy igy sult el.
Istenem, dehogy vagyok en imunnis a fajdalomra...Nem ugy ertettem az egesszet, hogy "en vagyok a vilag kozepe, engem nem ert semmifele csalodas, engem nem csaltak meg soha, milyen jo no vagyok" ...Szo sem rola.
Es, nem, magammal nem vagyok ilyen maximalista(legalabbis, nem voltam soha az, sot...)
Holnap delben jovok, hogy kifejtsem, most csak beugortam.
Szep ejszakat!:)
...legalábbis nekem nem. Inkább kicsit a régebbi önmagamra emlékeztetett, talán csak ezért fűztem kommentet hozzá. Kicsit már bánom hiszen tudom, hogy semmit nem szabad siettetni, mert mindennek megvan a maga ideje..:))
Emlekszem, 12 eves lehettem, amikor megadatott nekem az a "kituntetes", hogy az iskola egyik meno(13 eves:)fiujaval moziba mehettem..Mindenki irigyelt...En,szemelyesen annyira nem voltam oda, de...valami csak kellett legyen a fiuban, ha annyira meno volt: kicsit duci, barna fiu...,semmi kulonos...,de "meno" volt:)))...Igy hat elmentunk moziba, aztan mikor hazakisert, adott egy...-Uristen- nyelves puszit...Bleah:)))...Hamar hazafutottam es fogkefevel hosszu-hosszu percekig mostam a nyelvem...
Aztan masnap megtudtam, hogy...egy masik lannyal is volt moziba, megpedig miutan engem hazakisert...Ezt mar nem tudtam lenyelni...es kesz...A nyelves puszi sem volt alom, meg mas kislanynak is adsz, na...en tobbet nem beszeltem vele- ez volt az elso alkalom, amikor ereztem,hogy 'megcsaltak"...Valahogy reflexkent jott, hogy tobbet ne beszeljek vele, nem tanitott senki, nem beszeltem meg senkivel. Igyhat lehet, hogy ez a vedekezes veleszuletett.(?)
Aztan kesobb, mikor mar komoly dolgokrol volt szo, mindig figyeltem ra, hogy olyanvalakit valasszak, akiben megbizhatok. Persze, ezt elore nem lehet tudni, igyhat volt,mikor nagyon rosszul ereztem magam, mert becsaptak, viszont az en erzelmeim nem voltak annyira erosek soha, hogy par nap alatt ne tudjam tultenni magam.Valahogy mindig megraztam magam es mentem tovabb.
Aztan jott valaki,akit imadtam es aki nagyon korrekt volt velem, 7 es fel even at.(az igazi Ex-em:)), en is vele(egy darabig)...,aztan jott az egyetem, en egy varosban, o mas varosban, havonta egyszeri talalkozas...Untam(19 eves voltam)..., igy hat kaptam magamnak egy 'kezzelfoghato' valakit...,aki nagyon vicces volt meg minden.., hamar levett a labamrol...Teny ami teny, 5 evig duplaztam...Mikor az egyikre megharagudtam, visszamentem a masikhoz es forditva...Mindket fiu mindig megbocsajtott...Mikor lesz ennek vege? -allandoan ezt kerdeztem magamtol, de nem volt erom semmit tenni ellene. Aztan befejeztem az egyetemet es ujra osszekerultunk a nagy szerelmemmel. Eljegyzes, osszekoltozes, majd ujra megjelent a masik,...eljegyzes felbontasa, cirkusz...Majd jott a nagy dontes ideje: a masik is megkerte a kezem...Idot kertem...(jo volt vele, de..egy eleten at..., nem voltam benne biztos)...Aztan egy kirandulas alkalmaval radiot hallgattam a telefonjan, amig o zuhanyozott...es kozben raakadtam egy kimeno uzenetre "Itt esik az eso, hianyzol"...Osszedolt bennem egy vilag...Es nem azert, mert jaj de szerelmes voltam, hanem azon tunodtem, hogy mikor valaki megkeri a masiknak a kezet..., hogy kepes masra gondolni? ...Csakis ugy, hogy nem szereti igazan...Meg aznap este vonatra ulltem es hazamentem.Telefonszamot csereltem, email-cimet stb es tobbet soha nem lattam az illetot.
Kozbe jottek-mentek a pasik az eletemben, mindenfelek..., de mindig kikerultem a hazas es a foglalt pasikat. Volt olyan,hogy belementem elvarasok nelkuli kapcsolatba is, de azert, mert kenyelmes volt.
Volt egy elvalt kollegam is, akivel parszor randiztunk, aztan masoktol megtudtam ,hogy terhesen csalta a feleseget, majd mikor a kislanya betegen szuletett, tobbet nem akarta oket latni es elvaltak. Abban a percben megszakitottam vele minden kapcsolatot. Es nem csak azert, mert "vedekeztem", hanem feltettem magamban a kerdest, hogy milyen ember lehet ez...
Majd jott valaki, aki nagyon csunya volt, viszont nagyon intelligens es...imadott...Nagyon talalt a szo, imadtam vele lenni, viszont tudtam, hogy nem lehet ebbol soha semmi es ugy is alltam hozza...Mellette mindig kerestem az Igazit(meg az Igazi Exemet, aki szepen visszautasitott)l,amig ossze nem jottem a ferjemmel. Aztan ez a csunya pasi annyira osszedolt,amikor eloalltam, hogy kesz,vege, hogy mindenfele aberrans (es nemcsak)dolgokat osszehordott rolam a (jelenlegi) ferjemnek es mivel akkor nagyon az elejen voltunk, ott is hagyott...Es en ekkor tanultam meg a leckemet! Nagyon fajt es ha elveszitettem volna akkor a ferjemet, megerdemeltem volna, viszont o szeretett es meg akart ismerni, ezert...visszajott...Es megismert..., de mar nem az voltam, akirol masok beszeltek es nem az, aki valojaban addig voltam. A ferjem mindenek ellen, megajandekozott a bizalmaval es ezzel en soha nem elhetek vissza. Mindig eszembe jut mennyire szenvedtem, amikor otthagyott es azt soha tobbe nem szeretnem atelni. Persze, evek teltek el, gyerekem van, maskepp latok mindent, maskepp latom az oszinteseg es bizalom kerdeset, maskepp itelem meg a kapcsolatokat. Vegulis, revbe ertem bizonyos szempontbol, mar nem keresek, mert megkaptam amire vagytam, megha sokszor fel is teszem magamnak a kerdest, hogy ...tenyleg erre vagytam-e...A ferjemmel meg mai napig csiszolodunk egymashoz, nem konnyu, de ...most az egyszer valahogy nem jon, hogy feladjam, nem az az elso gondolatom, hogy elfussak. Sokszor, mikor nagy banat er, arra gondolok, hogy meg vannak dolgok, amiket nem bosszult meg az elet, de igyekszem elhessegtetni a gondolatot, mert...aki most vagyok, az csak jot erdemel....- igy gondolom...Kozben az igazi Exemtol bocsanatot kertem(meg is bocsajtott- legalabbis azt mondta), ugy erzem, o az egyetlen,akit annyira megbantottam,hogy magamnak meg mindig nem tudtam megbocsajtani...
Hat..roviden... ez az en tortenetem ...,amire nem vagyok buszke ...
Így változik az ember fokról-fokra, lépésről lépésre.
Van egy jó hírem a számodra kedves Pitypang!
Legkésőbb tavaszig megkapod azt, amire valójában, a szíved mélyén vágysz...:)
Koszonom a biztatast!:)
Pontosan ismerem a lelkiállapotot. Aki haragszik: nem tud gondolkodni. Aki szerelmes: nem tud gondolkodni. Aki szerelmes is és haragszik is... hát képzelhetitek!
Ilyenkor az embernek pedig pont a SAJÁT eszére lenne szüksége, hiszen ő maga ismeri a kapcsolat rezdüléseit, senki más rajta kívül!
Én kívülállóként csak egy visszajelzést tudok adni, amikor felsikítottam olvasás közben:
" csak egy munkatársa írta, az ő nevében, hogy megtudja, egyedül van e még ez a bizonyos hölgy! "
EEEEEEZ.... AZTAAAA!!!!!
Ez nagyon lóláb!!!!!!!!
Ez úgy hazugság, ahogy itt ülök!
Egyébként honnan tudod a jelszavait?
Én sajnos nem tudok efféle bizonyságokat szerezni.:S