Önismeret
Miért fontos a mélyreható önismeret?? Mert nem meghatározod önmagad,
hanem felismered az érzésvilágot, amiben élsz!
Ami vagy a szeretet, vagy a félelem érzelmeinek a birodalma!
És ha véletlenül a félelmekben élsz, akkor az egód ural teljesen, ami
a torkodat fojtogató félelem és elfojtás hatalmas energiája!!!
Ami a legszomorúbb, hogy ilyenkor utálod, esetleg gyűlölöd önmagad!!!
Haldoklik a benned élő szeretet!!!!
Ezért nem árt a tudatosodás, frekvenciaemelés, dimenzióváltás!!!
A legegyszerűbb dolog a világon. Megismerni végre az egyszerű szeretet hatalmát!
De ezt biztos mindenki ismeri, mert ugye mindenki szeret mindenkit, és önmagát is!
Tehát elfogad mindenkit, és teljesen elfogadja saját magát is!!
De ez is annyira természetes és egyszerű....... ha nem fojtogatna a félelem!!!
De NEM, nem fojtogat semmi, én nem ismerem a félelmet!!! Mert nem ismerem önmagamat!!!!
És az is lehet, hogy nem félelem, hanem szeretet vagyok!!!
Hozzászólások
7 hozzászólásSzia, Halev!
Ezzel a sok felkiáltójellel mintha önmagadat győzködnéd első sorban...
egy folyamatosan tágulékony rugalmas, képlékeny massza vagy aki az ismeretlenből önmagáról folyton újabb képet hív elő…nem a véletlen a hibás, mi jön elő éppen. Hanem a belső „mantra” ;)
Kívétel nélkül mindig azt utálod magadban amit már nagyon jól ismerni vélsz, mert ezt meg tudod határozni, és már nem érzed magad képesnek átstruktúrálni magadon belül.
Nálam a felkiáltójel azt jelenti „úgy legyen!”.
Tudod a Félelem is csak egy sajátos létállapot…amikor én találkoztam vele, nagyon „boldogtalan” s „szomorú” volt…mint valami szánalmas figura rúgdosta a kavicsokat az útszélén…
rákérdeztem „Neked, meg mi a bajod?”
„Engem senki sem szeret” válaszolta…„mindenki csak le akar rázni”
„semmi értelme a létezésemnek”
És azóta együttérzek vele.
:)
a félelemmel folytatott kis párbeszéd nagyon nagyon tetszett...:)
milyen igaz, hogy mindig csak le akarjuk rázni... pedig csak úgy utal egy bajra, mint a fájdalom a testben, ami nagyon is hasznos lehet, hogy ne alakuljon ki nagyobb baj, hanem időben foglalkozzunk a tünettel...
és ez már a második jelzés, hogy szeressem a félelmem...
ha legközelebb jön, ez lesz az első, amit megpróbálok :)
köszönöm
..,hogy szerinted merre induljak el a tudatosság,a frekvenciaemelés és dimenzióváltás útján?????
Mert,csak elméletben tudom miről beszélsz.Gyakorlatban meg fogalmam sincs.
Azt hiszem vagyunk ezzel igy még néhányan.
A végét nem értettem. Azt írod, hogy: szeretek és elfogadok mindenkit, Önmagamat is.
Aztán meg azt, hogy nem a félelem vagyok, nem ismerem a félelmet, mert nem ismerem önmagamat!
Kifejtenéd ezeket bővebben, hogy mire gondolsz?
Mélységesen tisztelem a munkásságod!
:)) Amit kérdezel, azt az EGÓnak írtam.
Mert aki egós tudattal rendelkezik, az nem ismeri a jelenlegi önmagát, ami a félelem.
És nem is akarja megismerni!!
Én egy gyors tudatosodáson mentem át.
Amíg egós voltam nem tudtam mit kezdeni az önismerettel!
Utána pedig már lényegtelen!
Mert mindent tudsz önmagadról és az emberekről....
A szeretetről és a félelemről!
Félelem, bizonytalanság, kétely, megértés, bizonyosság.
Az utat végig kell járni, hogy önmagunkra találjunk.
Az írásaim amolyan rávezetés féleségek:)))
Akkor még ott tartottam!
Önmagamat erősítettem, tudatosítottam önmagamat.
És persze a múltamból indultam ki!
Ismerem az egós félelmet, és megismertem azóta önmagamat is.
Ezen nem tudok mit megmagyarázni.
Egy dologban vagyok biztos, meg kell tanulni szeretni,
és akkor közelebb kerülünk önmagunkhoz.
Bármitől is félsz, bármikor bizonytalan vagy...még nem vagy önmagad.
Ha önmagadra találtál, nem félsz semmitől, nincs benned kétely, bizonytalanság.
Te vagy a szeretet, magabiztosság és ..... a tudás!
KÉRDÉSEK NÉLKÜLI BIZALOM, SZERETET!