Meditáció gyakorlás

Köszönöm szépen a tegnapi napot, számomra nagyon tanulságos volt és persze nagyon jól éreztem magam.
Bebizonyosodott, hogy milyen észrevétlenül tudok felvenni szerepeket és azonosítom önmagammal. Konkrétan azt gondoltam magamról egészen a tegnapi napig, hogy nekem most már helyén van az önértékelésem, és a hibáim ellenére tudom magamat értékesnek tartani, tehát meglett a hatása a sok önelfogadás meditációnak, ezért egy pár hete nem is foglalkoztam ezzel. Ebben egyébként a külvilág is erősített, mert az elmúlt hetekben átlagos tudatosságú barátaimtól csupa jószándékú, elismerő jelzést kaptam mind külső, mind belső tulajdonságaimra. De aztán - nem meglepő módon - Sanyi ezt nagyon jól átlátta, hogy ez tulajdonképpen egy szerep, hogy el akarom hitetni magammal (nem feltétlenül a külvilággal), hogy jól vagyok a bőrömben és én hűűűű de mennyire szeretem már magam. Néha rámjött ugyan a depis hangulat mostanában és ilyenkor úgy éreztem, hogy reggelenként csak felveszek magamra egy maszkot a külvilág kedvéért és sokszor egyáltalán nem volt kedvem ehhez. Tehát egyáltalán nem a magabiztosságot éreztem, hanem pontosan azt, amit magasabb tudatosságú barátaim észrevettek, tehát átláttak a szitán. Mert azért az ember egy-egy hullámvölgy után próbál nem beleragadni ebbe a mélyen lévő állapotba és mindenfélét tesz, hogy összeszedje magát. Tegnap, meg előtte pár nappal kaptam néhány finom kritikát az alakomra, vagy legalább is olyan jelzőt, ami önmagában távol állt attól, hogy bárki bántson ezzel, engem mégis megérintett, ez pedig jelzi, hogy ezen a téren még van dolgom magammal, holott korábban azt képzeltem, hogy elfogadtam magam olyannak, amilyen vagyok.
Emellett persze az aktuális problémámra is kaptam hasznos tanácsokat, hogy hogyan dolgozzak ezzel kapcsolatban magamon, szóval számomra mindenképpen nagyon hasznos volt a tegnapi gyakorlás.
Ezer köszönet érte.

Szeretettel: Kriszti