Én 13 évet éltem egy ilyen kapcsolatban - ő volt számomra az első, de én barátként tekintettem rá, sosem férjként. Viszont nagyon jól megvoltunk, mindenben maximálisan támogatott, hasonló volt az ízlésünk (nyilván, hiszen 18-19 évesen találkoztunk, amikor még változik, alalkul az ember), okos, értelmes srác volt, a családját is bírtam, ők is kedveltek engem. Csak éppen hozzámenni nem akartam. De látszott rajta, hogy annyira szeretné, hogy végül igent mondtam, minden fenntartásom ellenére is. Aztán pár évvel később elváltunk.
Igazából nem bántam meg - akkoriban rá volt szükségem - és utána (miután túltette magát a fájdalmon, amit az "árulásom" okozott - hogy otthagytam őt) is megmaradt a kapcsolatunk, csak már nem olyan szoros. Neki is van új kapcsolata (feleség, gyerek), nekem is.

Szerelmes sohasem voltam belé, de nagyon szerettem és most is szeretem és egy nagyon értékes embernek tartom. Amiben tudunk, most is segítünk egymásnak...

Mindenki eldöntheti maga, hogy így érdemes volt-e.

A kérdésedre azért válaszolnék. Ha vége lesz, semmilyen garancia nincs rá, hogy találsz mást. De arra sincs garancia, hogy holnap még élni fogsz... Szóval ettől ne tarts.

És már csak azért sem lesz olyan, mint ő, mert ő az első - és első csak egy lehet egy ember életében. Olyan szintű bizalom, egymásra hangoltság valószínűleg nem lesz mással, mint vele, akit fiatalon ismertél meg és ő az első az életedben. Viszont minden kapcsolat más, jó esetben mind hoz valami újat, érdekeset...

Szia,
vigyázz azzal, hogy mást képzelsz mellé, mert a végén még úgy lesz... Ha úgy érzed, hogy az Oltár előtt nem tudnád kimondani tiszta szívvel az igent.. akkor ne tedd meg. Se magaddal se vele. A Katolikus szertartás egy nagyon erős kötést ad és megismételhetetlen (ellenben más, keresztény vallásokkal akár..).
A szexuális vonzalmat az antibébi tabletta nagyon befolyásolja! Sok házasságot tett tönkre, akár a szabadosság lehetősége miatt kockázat (gyerek) nélkül, és az hogy az asszony nem kívánja a szexet (apu és más meg igen..). Erősen libidó csökkentő! Tisztelet a kivételnek...
Félelem miatt együttmaradni valakivel nem jó dolog, de akár tisztességtelen is lehet a másikkal szemben.
De semmi különös nincs a vivódásodban. Minden kapcsolatban eljön az a pont, amikor le kell(ene) tenni a partner mellet a voksot, és kijelenteni, hogy:mi. Ha ez nem megy akkor.......
Üdv.
Anita

Érdekesnek találtam ezt a cikket, mert nekem 11 éves kapcsolatomnak lett úgy vége, hogy annyira nem lehetett rá felkészülni. Érdekes, mert nekem eléggé rendesen sikerült ezt a kapcsolatot lezárnom vele.
Bár az tény, hogy most is (3 hónappal a kapcsolat vége után is nézem mi van vele) de nem érzek se féltékenységet se haragot. Mindenki szokta a másik felet hibáztatni, hogy ő miatta van ez meg az, de senki sem egyedül van abban a kapcsolatban, mindenhez két ember kell. Ahhoz is, hogy valami rendesen működjön és ahhoz is, hogy nem. Az meg nem megoldás, hogy az ember belerohan egy másik kapcsolatba, hogy ezt a gondját megoldja. De szegény következő párját arra kárhoztassa, hogy nem teljesen önmagáért szereti, hanem a volt párja képére akarja formálni. A legnagyobb hiba ilyenkor a házasság és a gyerek. Ez az írás egy nagyon jó példa arra, mit nem szabad csinálni és, hogy nem biztos egy kapcsolat a megoldás ilyen estben, hanem az, hogy megismerje az ember saját magát.

2010, szeptember 15-i irónak - Neked ha megengeded adok tanácsot!
Neked hiába 4 éves a kapcsolatod, de már az nem igazán kapcsolat. Mert már te magad is menekülni szeretnél, ezért képzeled el a társad valaki mással. Szerintem leginkább az elvárások tartanak vissza, hogy meghozd a döntésed. Írd fel magadnak akár egy papírra, hogy mik tesznek boldoggá a kapcsolatodban és mi lenne amire vágysz. Megéri lemondani neked magadról azért, hogy ez a kapcsolat működjön? Mert bár mondhatjuk, hogy nem olyan fontos a szex, de azért túl fiatal lehetsz ahhoz, hogy ne találj benne semmi élvezetet. Lehet, hogy valaki mással viszont megkapnád azt amire igazán szükséged van. Mivel első kapcsolat és valószínűleg sok mindenben számodra ő volt az első, ezért is nehezebb elhagyni valakit, de most az hogy a régi szép időkön merengsz nem fogja a jövődet szebbé tenni. Vagy leülsz a fiúval és elmondod, hogy vannak egyes területek amin kellene változtatni vagy leülsz magaddal és bevallod, hogy ezeken valóban tudna változni? Valóban szerelem ez még és érdemes húzni az időt azzal, hogy megváltoztasd? Ha megváltozna is, akkor megfelelne neked? Igazából magad is tudod nem akarsz már vele lenni, ezt az utolsó mondatod árulja el. Csak attól félsz, hogy nem lesz helyette más...miért akarsz rögtön valaki mást? lehet magad kellene előtte megtalálnod. Szerintem az a legtisztább ha nem pazaroljátok a bizonytalanságra az időtökét, elmondod őszintén neki, hogy milyen gondolatok és érzések kavarognak benned. Lehet ő is régóta így érez csak fél, hogy őszintesége meg fog bántani téged...legyetek barátok, hisz most ha az elején tisztázzátok nagyobb lehetőségetek van erre, mint később, amikor talán másnál próbáljátok megtalálni azt ami a kapcsolatotokból hiányzik, de a biztosat mégsem meritek befejezni.
Az, hogy találj magadnak valakit az csak rajtad áll, de előtte szerintem kellene valamit csinálni az önbizalmaddal, mert láthatólag azzal vannak itt gondok. Ne attól félj más mit fog szólni a döntésed miatt, ebben igenis önzőnek kell lenni. Mert csak te tudhatod téged mi fog boldoggá tenni. Hinned kell magadban, mert ha elkezded azt, hogy elképzeled a pasidat mással stb, ezek ilyen önmegvalósító jóslatok lehetnek. A végén tényleg meg fog történni és akkor senki másnak nem is köszönheted csak magadnak. Remélem tudtam neked kicsit segíteni!
"Amit gondolunk, hiszünk az lesz a valóságunk."

Azt hiszem, hogy meg kell tanulnunk magunk elott - vagy sajat magunk ellen is - vesziteni...
Sokat gondolkoztam a teman es...arra lyukadtam ki, hogy lehet, hogy igy jobb...Viszont azt is tudom, hogy ha nem lett volna vege, en soha nem "vilagosodtam" volna meg.
Vegigneztem az eskuvoi kepeit az iwiw-en es...valahogy nem lattam magam a "kepben"...Kutattam a kepeken a mosolyat, a nezeset...Nem az a mosoly amit en szerettem, nem az a pillantas ahogy ram nezett ... Biztos szereti a lanyt, de...En en is szeretem a ferjemet..., de a szerelmen felul meg van egy erzes, amit soha nem ereztem azota sem: a meghittseg..., az a tudat, hogy ismer es szeret megis..., hogy barmilyen vagy, az ove vagy, hogy mindent, legrejtettebb titkaidat, vagyaidat tudja..., erti, erzi es szereti...Ez hianyzik nekem.