Szia Áron! Nem kötekedni akarok veled,de teljesen más nézőpontból vizsgáljuk a kérdést.
Én csak és kizárólag a tradicionális tanítások alapján mondok véleményt,és nem is vagyok hajlandó másképp.
Ezek szerint Isten szellem,tudat,semmi esetre sem élet,hiszen az már létezés,megnyilvánulás ,az pedig mi vagyunk.
Isten,amennyiben az Abszolutumról beszélünk,a meg nem nyilvánult,tehát semmi esetre sem lehet az élet.
Ezek sajnos modern elképzelések,de teljesen szemben állnak a metafizikával.

Én nem akarom megmondani neked ,hogyan gondolkozz,de amit leírtál az teljességgel lehetetlen,és ellentmondás.Ha érdekel miért,csak akkor olvass tovább.

A férfi-nőt most ne keverjük bele,az egy egészen más tészta,de az én és a te ,az igen is elkülönülés.A te az csak addig lehet ,amíg fel nem ismerem önmagamként,a heteront autonként
Az lenne az Egység,tehát amíg arról beszélünk,hogy te ,.vagy más,addig ez az egység nem áll fenn.
Ezt egyébként meg lehet tapasztalni valódi egységélményként is,és akkor sokkal könnyebb ezt belátni,mert így vagy elhiszed ,vagy nem.

,,Mivel Isten bennünk él '',bocsáss meg ,ilyen nem létezik.Nem él bennünk,ez így nem helyes,ne haragudj.
Tulajdon képen egyetlen létező van az Átman,/Isten/,aki inkarnál mindenkiben,de nem él,hanem ,,Önvalóként'',megnyilvánulatlanként van jelen,és csak akkor nyilvánulhat meg,ha te /helyesebben ÉN/ Önmagamként felismerem,és teljes mértékben azonosulok vele./ez lenne a megvilágosodás,felébredés, Istenné válás,teljes Önazonosság/
Mindaddig ez az Isten bennem van,csupán potencialitás,semmi más.

Jó lenne ezeket a dolgokat tisztázni,mert nem azért lennénk itt,hogy így elbeszéljünk egymás mellett.
Nagyon szép gondolatokat írsz,de a fantázián kívül semmi másként nem tudom értékelni,pl.ezt is:
,,Isten ön-ön bizonytalanságából kiáradt energia lecsapódás abban aki rájött erre a gondolatra.

Ne haragudj,de Isten se nem bizonytalan ,se semmilyen,teljesen tulajdonságok nélküli,gondold ezt át
főleg nem kiáradt energia lecsapódás...
Lehet ,hogy Te erre jöttél rá,és ezt nagyon tisztelem,de attól ez még nem így van./ezt sokkal inkább lehet hasonlítani az álombéli teremtéshez,ahogy mi álmunkban megteremtjük a világot.
Sanyi is sokat beszélt az álom szimbolikáról a felébredéssel kapcsolatban,de ez arra is érvényes amiről mi most beszélünk.

Itt azt kell eldönteni,hogy megelégszünk e azzal hogy minden alap és megismerés nélkül pusztán csak gondolkodunk,fantáziálunk,vagy komolyan gondoljuk,hogy meg akarjuk ismerni Istent,magunkat ,a világot és ennek érdekében vállalunk annyi alázatot,hogy feladjuk az egyedül igaznak tartott kis megrögzött gondolkodásunkat,fölé emelkedünk,és befogadjuk a metafizikai gondolkodást,megismerést.Hiszen olyan dolgokat szeretnénk megvizsgálni ,megismerni,amik túl vannak ezen a megnyilvánult világon ,vagyis ebből az itteni szemszögünkből sajnos nem, vagy nagyon nehezen megismerhetők.
Erre valók a tradicionális tanítások.és a metafizikai gondolkodás.
Egyébként Sanyi tanításai is ebből táplálkoznak.Már csak ezért is jó lenne ezeket az alapokat elsajátítani,hogy legalább akik gyakorlók,tudják azt ,hogy mégis milyen praxist csinálnak.Miből indul ki,és hová visz.Ez pedig ennek a praxisnak/ is /,a filozófia háttere.

Nem akarom neked megmondani ,hogy mit és hogyan gondolj,de ha gondolkodó ember vagy,akkor ezen is elgondolkodhatsz itt.
Üdvözlettel: Éva