"Elsőre arra gondoltam, hogy talán egy előző életemből bukkantak fel régi ismerősök, de most már egyre bizonyosabb vagyok afelől, hogy nem is lényeges, hogy éltünk-e egy életben valaha, sokkal lényegesebb, hogy a lelkeink állnak kapcsolatban egymással. "

Igen Sanyi...pontosan ez a lényeg.

Az ilyen kapcsolatok ajándékok.
Nem egyben volt már részem...érdekes dolog az, amikor egyről beszélek valakivel, amiben nem sok a differencia.

Szeretettel,
izi

most nem tudom, hogy jol teszem-e, ha hozzaszolok, mert tegnap megkertel, hogy hasznaljak ekezeteket, azutan irtam, hogy nem tudom, hogy hogyan kell hasznalni a virtualis billentyuzetet.
ezuton kernek elnezest Mindenkitol.
meg mindig nem tudom.
en ugy gondolom, hogy mindnyajan resze vagyunk az egesznek.
a veletlenekben nem hiszek.
en sokszor ereztem ezt.
a parommal peldaul, annyira masok vagyunk, megis oly egyformak, mindig tudom mit gondol.
bar nem tudom, hogy miert erzem mindig testvernek, talan elozo eletunkben ilyen kapcsolatban eltunk.

A születési képletemben az aszcendens a skorpióban áll. Ez azt jelenti, hogy számomra vállalt életfeladat a dolgok mélyebb megismerése.
Az emberi találkozásoknál már kisgyerekkorban igyekeztem egy mélyebb kapcsolódásra, ami később hozta meg gyümölcsét.

Volt olyan, amikor - életemben pár alkalommal, különféle emberekkel kapcsolatban - valahogy a másik lélekkel egynek éltem meg önmagamat. Vagy például az jött belülről, hogy jééé, Ő akár én is lehetnék egy másik testben. Mondanom sem kell utána egy jó darabig a föld felett lebegtem, mennyei érzés volt.

Hangunk is különös lehet a találkozásokkor. Egy pár alkalommal hagyományőrző táltos doboláskor (én csak énekelni szoktam, dobolni nem), mondták mások, hogy az énekhangom a lelkük számára olyan ismerősnek csengett. Én pedig azt éltem át egyszer, hogy egy tisztán csengő énekhang az ég felé repít, s otthon vagyok, az égi Atyám szeretetében fürdök.

Egy másik alkalommal egy személlyel kapcsolatban pedig belülről az jött föl, hogy ikerlélek velem a másik ember (ez egy valamiféle közös életfeladatban való együttes részvételt jelent). Annyira izgatott a dolog, hogy meditáció előtt választ és megerősítést kértem rá, hogy ki nekem a másik ember. S a mediben egy fényes madarat, vagy helyesebben fénymadarat láttam felfelé szállni, azzal, hogy az az Ő szabad lélekmadara.

A közelmúltban is éltem át hasonló dolgokat, de megmondani nem tudnám, hogy ilyenkor lelki szinten, vagy szellemi szinten érzékeljük-e egymást azzal a másik lélekkel/szellemmel (bár nem is nagyon törtem rajta a fejem, mert kielégít a jó érzés, ami ajándékként átélhető ilyenkor).

Öreg léleknek érzem magam és úgy tanulom, hogy most az emlékezés, a tudati lélek korát éljük, ezért úgy gondolom, hogy az ilyen és hasonló megtapasztalásaink még szaporodhatnak (nem csak az öreg lelkeknek, hanem bárkinek, aki fogékony rá, vagy azzá teszi magát).

Sanyi!
Én érdekes módon a boldogságot adó kapcsolódásokon keveset töprengek, egyszerűen lebegek az örömtől.
Viszont amelyekben több a fájdalom azoknál sokkal többet tépelődök.
Miért van ez így?.. nem tudom talán azok erősebb érzések? (és ezt most nem csak a párkapcsolatokra értem). A lányommal pillanatnyilag megszakadt a kapcsolatom... nagyon hosszú lenne leírni, mi váltotta ki...(sok átszenvedett éjszaka .. mégse jutok értelmes válaszra).
KB azonos időben egy vele egykorú lánnyal jó barátok lettünk. helyette kaptam ezt a kapcsolódást ajándékba?, fájdalmam enyhítésére?, (tudom egyik nem pótolja a másikat) én mégis hálát érzek.
Miért érzem úgy hogy egy kapcsolódás jutalom vagy büntetés?
És hogyan lehet egy szakadt kapcsolódást kijavítani? Egyáltalán miért szakad el? Mit kell ebből tanulnom?
Csupa kérdés de a válaszokat eddig nem találtam...
...egy töprengő...

Én csak a legutóbbi ilyen dolgot mesélném el Erikával,mert ennek a sztorinak a kezdetét ti is ismeritek,de
a folytatás azt hiszem mindkettőnket meglepett.

Szóval tudja mindenki mi folyt köztünk az oldalon,kibékíthetetlen ellentétnek tűnt.Hadd ne mondjam el,mi volt a véleményem róla,és persze viszont.
Aztán egyszer csoda történt,Erika úgy szólt hozzám az oldalon hogy nem hittem a szememnek.
Én kezdtem a közeledést e miatt, /annyira meglepett/ és ő nagyon jól fogadta.
Azóta napi kapcsolatban vagyunk,rengeteg közös dolgot kiderítettünk magunkról,szinte mindent megbeszélünk.Olyannyira egy húron pendülünk,hogy nem igen van rá racionális magyarázat.
És nem egy egyszerű barátságról van szó,hanem egy olyan elmélyült szeretetről a / részemről legalább is/ hogy messziről is tökéletesen érezzük egymást.
Én ,amikor írok neki,egyszerűen kinyílik a szívem,és azon veszem észre magamat,hogy fülig ér a szám,egy egészen más állapotban vagyok,és mélységes szeretetet érzek iránta.
Egyszer megírtam neki,hogy ez mindig így van,már akkor mikor olvasom,és végig ahogy válaszolok neki,és
visszaírt,hogy épp futott/Németországban az erdőben/ és érezte a szeretetemet./ezt az email dátumából percre lehetett pontosítani/
Az oldalon korábban sehogy sem értettük egymást,de ahogy megismertük a másikat,azonnal megértettük,hogy az ellenszenvünk abból adódott,hogy nem értettük a másik miért ilyen ,vagy olyan.
Érdekes ,hogy akkor azonnal el tudtuk fogadni egymást.
Nagy felismerések voltak ezek,és szerintem most tökéletes párost alkotunk.
Van teljesen egyforma vonásunk is,de amik korábban ellentétek voltak közöttünk,azokban most olyan tökéletesen kiegészítjük egymást,hogy ezt racionálisan lehetetlen megmagyarázni,pedig én ennek nagymestere vagyok:)
Azt is hozzá kell tennem,hogy én nőkkel ennyire szoros barátságot sosem tudtam ápolni,mert valahogy mindig éreztem a másik nőben a ,,kígyó'' természetet ,és ez valahogy taszított./persze voltak ez alól kivételek /
Számomra ez egy egészen különleges és megmagyarázhatatlan kapcsolat,és ez ügyben megállt minden tudományom.
Nem tudnám igazán megfogalmazni,hogy mit is érzek iránta a szereteten kívül,és hogy teljes mértékben elfogadom,sokszor csodálom? Talán olyan ,mintha a gyermekem lenne,akit nagyon szeretek,és teljesen belül ,magamban érzek,a szívemben.
Ahogy most is írok róla,azt érzem ,hogy a szívcsakrám a torkomig és a köldökömig ér,és remélem ,hogy ő is érzi ezt Németországban. Furcsa lesz majd találkoznom vele,mert sohasem láttuk egymást,és így csak a lényét érzékelem.
Hát erre varrjatok gombot! :)