Honnan ered a Mohóság és hogyan lehet legyőzni?
„A föld képes lenne minden embert eltartani, de nem képes egyetlen ember kapzsiságát kielégíteni”
(Mahatma Gandhi)
A mohóság témakör foglalkoztat vagy 2 napja, mert kaptam egy ilyen egész jó kis random idézetet facebookon:
"Az elfogadás a tudatosságból nő ki. Mohóság van benned figyeld. Becsvágy van benned figyeld. Hatalomvágy van benned figyeld. Most még ne bonyolítsd a dolgokat az elfogadás ideájával, mert ha megpróbálod elfogadni, de nem sikerül, akkor elkezdesz elfojtani. Ezért vannak elfojtások az emberekben.
Először is felejtsd el az elfogadást. Egyszerűen légy tudatos. Amikor nő a tudatosságod, és teljesen éberré válsz, az elfogadás természetes következmény."
ma meg egy ilyet találtam "A mohóság természetrajza" című írásban:
"A buddhizmus egyik alaptanítása szerint három fő „méreg” teszi tönkre az életünket, és tart a szenvedés állapotában: a gyűlölet (harag), a mohóság (vágy, ragaszkodás) és a nemtudás (zavarodottság). A tibetiek szerint ennek megfelelően három típusú ember van, attól függően, hogy melyik tulajdonság a legerősebb bennük. A nyugatiakat nagyrészt a második típusba tartozónak tartják, akikre a szerzés, birtoklás vágya sokkal jellemzőbb, mint a keleti emberekre. Persze itt némi kiegészítést érdemes tenni: A vágy nem a szerelmi vágyra, és a szép, magasztos ideákra vonatkozik, hanem a kielégíthetetlen birtoklás vágyára, a ragaszkodás pedig azokra a dolgokra, amelyek természete az elmúlás lenne. Az ilyen embert sodorja a karmája halála után az „éhes szellemek”, préták világába, akiket úgy ábrázolnak, hogy hordónyi a hasuk, a torkuk meg tűhegynyi, ezért, bár folyton esznek, soha nem érzik magukat jóllakottnak. Hát nem tökéletes leírás a fogyasztói társadalmak emberére?"
továbbá:
"A világ élőlényeit két csoportba sorolja, a meghagyókhoz és az elvevőkhöz. A meghagyó – ide tartozik az állatvilág – annyi gyümölcsöt tép le a fáról, amennyi neki és a kicsinyeinek elegendő. Még a raktározó állat se hord be többet a kuckójába, mint amennyire az ínséges időkben, télen szüksége lehet. A többit meghagyja a többieknek. Így van a génjeiben, hogy addig marad fenn, amíg a fajtársai is élni tudnak. A másik csoportba, az elvevőkhöz egyedül az ember tartozik. Ő mindent leszed a fáról, akár kell neki, akár nem, és hasznot akar húzni abból, hogy neki van, a másiknak meg nincs. Ha pedig nem tud, inkább megsemmisíti a felesleget, nehogy letörje az árakat, netalán ingyen kerülhessen máshoz."
szóval gondolkodok.. most hogy pár hónapja macskákkal élek, figyelem őket direkt jópár életterületen és pl ők is mohók. evésben, simogatásban.. én "tudatmódosult" állapotban, mondjuk részegen, szintén mohóbb vagyok az alapjáratnál. ami amúgy is több az átlagosnál, szeretek enni, gyakorlatilag pótcselekvés szinten is sajnos.. meg nem csak evésben, szeretek úgymond "túlzásokba esni".. szóval most gondolkodóba estem mi a közös pont ezen fenti eseteknél és merrefelé lehet a megoldás.
és hát a kereső szerint nem volt még ilyen téma. valaki érintett még ebben a dologban rajtam kívül?:)
- jaguar blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
7 hozzászólásSzerintem a mohóság is a hiányból ered és tudatlanul keres módot annak betöltésére. Azért lesz ebből a hiánybeteljesítésből túlzás, mert nem azzal tömi be az éhes szájat, ami valójában hiányzik neki, így akármennyit is rak bele, igazából sosem lakik jól!
Van erre egy táplálkozástani példa, amikor a szervezet tápanyaghiányos és ennek megszüntetésére az éhséggel jelez. Erre reakcióként a junk-food-hoz szokott ember teletömi magát értéktelen kajával, emiatt a tápanyaghiánya nem csak megmarad, hanem a szemét kaja feldolgozásához szükséges tápanyagmennyiség felhasználása miatt még tovább nő!
Ugyanígy, ha a lelked éhezik, akkor hiába keresed az életélvezeteket, tömöd magad színültig bármely szinten, attól az a lélek-hiány még megmarad. (pl.: Anyai szeretethiány)
állapotban azért vagy mohóbb, mert az alkohol feloldja a gátlást, így a hiány megmutatkozik a maga meztelenségében.
A hiány a múltban keletkezett és egy befagyott én-struktúrát hozott létre. Meghatározott szabályrendszerrel, hogy a szeretet, gyöngédség, simogatás igény kielégítése milyen mértékben jár, vagy nem jár és ezért cserébe mit kell tenni. Ha alig kaptál cirógatást, ölelgetést a gyerekkorban, akkor a nem-jár kódolódik be. A Felsőbb Énünk a Lelkünkön keresztül érzésben jelzi, az állapot, a működés hibás, tenni kellene ellene valamit. A probléma, hogy az elmés működés pótszerekhez nyúl, akinél orális fixáció van, evésben, ivásban talál örömet. Nekem volt még láncdohányzás is.
A megoldás hosszú folyamatot igényel. Aki spirituális úton jár, annak nem új fogalom az, hogy az idő másképp létezik. Vissza lehet lépni a múltba és gyógyító energiákat tölteni be. A Felsőbb Énünktől ehhez minden segítséget megkapunk - ha bevállaljuk azt, hogy a legfájdalmasabb tapasztalat is önként vállalt, hogy a személyiségünkön változtasson, előre vigyen a spirituális úton. Amikor egy ilyen blokkot kinyitunk a tömény fájdalom feldolgozása az első lépés. Utána lehet tudatosítani, mit változtatott meg ez bennem, majd magas szintű energiákkal újrastruktúrálni, gyógyítani a sérült én-részt.
Meditációban ez nem mindig megoldható. Nagyon jónak tartom, ha a módszereket felváltva alkalmazzuk, a transzlégzés nagyon ütős, a Hellingernél ott a tapasztalt segítő-irányító szakember. Voltam most hétvégén Ildikónál, segítőként, csak ajánlani tudom.
Nagyon szép, egybe fogott a válaszod, tetszik!
Egyedül azt nem értem, hogy mit értesz ez alatt: "Meditációban ez nem mindig megoldható."
tapasztalatom van ezzel kapcsolatban. Kezdő meditáló koromban nem tudtam felnyitni a blokkot, hanem valahogy elkanyarodtam és csak egy kellemes, relaxált állapotban voltam, ami jó az idegrendszernek, hogy pihenjen, de nem oldja meg az alap problémát. Sőt gyakran flusztráló, a meditáció kellemes élménye és a "éber-állapot valóságának" keménysége közötti egyre nagyobb szakadék. ( Teszem idézőjelbe, mert ez az éber állapot, amiről az elme azt hiszi valóság )
Később nyitottam a blokkokat, akkor meg az volt a probléma, felhoztam ugyan a tudattartamot, de még nem voltam azon a szinten, hogy kezdeni tudjak vele valamit. Így megsüllyedtem a fájdalomban napokra, még több sebet adva és kapva.
Nem lehet meditációban elfogadni, feldolgozni egy dühöt, ami nem az enyém. Erre a Száraz Ildikó mutatott rá nekem, az anyám dühét cipeltem, vállaltam át, az enyém abból a szituációból "csak" a fájdalom és az elhagyatottság, becsapottság érzése volt. Itt első körben vissza kellett adni - ez hihetetlenül könnyen ment pedig majd negyven éve cipeltem, utána jöhetett a saját érzelmeim elfogadása, oldása.
Tehát nem magával a meditációval, mint technikával van a probléma, hanem azzal, hogy kezdők esetében sok esetben a gyökér-okot egy Hellinger terápia kell hogy feltárja, mert a meditálónak nincs meg a kellő tudása.
A transzlégzést is ezért tartom jónak, az ego nem tud játszmázni, hogy most nem akarom rosszul érezni magam, ott a légzés által bevitt hatalmas energia szaggatja fel a blokkokat és támogatja a feldolgozást is. Ráadásul közösségben, élmény szinten történik azzal a biztos tudattal, hogy ott vagy, ha valami átcsúszna a kezelhetetlenbe. Ez bátorságot ad. :-)
Szerintem nem ez az általános helyzet, mint amire a Te esetedből következtethetnénk.
Az emberek többsége igenis jól tudja kezelni, feltárni és feloldani meditációban a régmúlt fájdalmait. Nem csúsznak át lebegős állapotba, és nem marad ki az oldás sem, ha ezt előzetesen megtanulták.
A Sirály csomagokban és az önismereti tanfolyamokon pontosan ezt a lépésről-lépésre módszert tanítom, aminek eredményeként pár nap alatt el tudják sajátítani a fájdalmak, félelmek, múltbeli blokkok hatékony feloldását meditációban.
A Hellinger módszert én csak arra tartom jónak, hogy előtérbe hozza azt, amit a családtól, felmenőinktől kaptunk. Oldásra nem tanít meg, így ha egy kezdő eddig ezt nem tanulta meg, akkor csak a problémája mélységi okaival fut össze, de még mindig tanácstalan lesz, hogy akkor most mit is kezdjen vele!
A transzlégzés jó lenne általános oldásra, de arra meg csak olyanok tudnak ráhangolódni, akikben van némi lazaság és mélység is. Benned ez meg volt, azért "kaptál rá", de a kezdő emberkék legtöbbje annyira be van görcsölve, hogy nem tud belelazulni a transz folyamatába, így semmit nem fog megtapasztalni annak lelki oldásaiból.
Talán a kineziológiát említhetném, mint egyfajta rávezetést a lelki oldásokra, vagy egyeseknek a pszichodráma során van ilyesfajta belső tanulásuk, de ezek a módszerek is annyira esetlegesek, hogy általánosságban nem mondható el, hogy helyettesíteni tudnák a részletesen elsajátított érzelmi blokk oldás technikáját.
tényleg nagyon komoly válaszokat írt mindenki, köszi, különösen ez tetszik most, viszont ennél a résznél át lett ugorva 1-2 számomra fontos lépcsőfok:
"A Felsőbb Énünktől ehhez minden segítséget megkapunk.."
"Amikor egy ilyen blokkot kinyitunk a tömény fájdalom feldolgozása az első lépés."
de hogyan segít a Felsőbb Én és hogy kell kinyitni egy ilyen blokkot? egyáltalán honnan tudom hogy hol keressem és hogyan vegyem észre, hogy hol van és milyen jellegű az a blokk?..:)
Szerintem akkor lehet tőle megszabadulni, amikor felfogjuk, hogy ártalmas lehet, és át is érezzük ezt.
Akkor már rossz érzést okoz az élvezet hajszolása, és nem is akarja az ember, és eljut az egyensúlyba, vagyis már csak annyit vesz magához, ami szükséges a kiegyensúlyozott élethez és nem akadályozza az energiák természetes áramlását. Másrészt amikor tudatosul az az értékrend, ami szerint élni akarunk, ami igazán boldogságot az, a többi dolog már nem, így az az élvezet sem lesz olyan fontos. Itt az élvezet alatt azt értem, ami már nem szükséglet, hanem annak a többlete és akadályozza a valódi bennünk rejlő célt.
Ezzel kapcsolatban olvastam egy jó történetet régebben Silo írásaiból:
"Volt egyszer egy vándor, aki hosszú utazás előtt állt. Így hát szekér elé fogta a lovát, és nekivágott a hosszú útnak egy távoli cél felé, melynek eléréséhez egy meghatározott idő állt rendelkezésére. Lovát elnevezte Szükségnek, szekerét Vágynak, az egyik kereket Élvezetnek, a másikat pedig Fájdalomnak. A vándor tehát vezette szekerét jobbra, balra, mindig a cél felé tartva. Minél gyorsabban haladt a szekér, annál gyorsabban forogtak az Élvezet és a Fájdalom kerekei, hiszen egyazon tengelyhez voltak rögzítve, így vezetve a Vágy szekerét.
Mivel az utazás hosszú volt, vándorunk elunta magát. Ezért aztán úgy döntött, hogy feldíszíti szekerét, megszépíti sok gyönyörűséggel. Úgy is tett. Ám minél szebben lett feldíszítve a Vágy szekere, annál nehezebb lett a Szükség számára. Így a kanyarokban és a meredek dombokon a szegény állat teljesen kimerült, és nem tudta tovább húzni a Vágy szekerét. A homokos utakon az Élvezet és a Szenvedés kerekei a talajba mélyedtek.
Így a vándor egy napon kétségbeesett, mert az út nagyon hosszúnak bizonyult, és ő oly messze volt céljától. Azon az estén úgy döntött, végiggondolja a problémát. Ekkor meghallotta öreg barátja nyerítését, és megértette az üzenetet. Másnap kora reggel leszedte a díszeket, megfosztotta a szekeret súlyaitól, ügetésre fogta lovát, és megindult úticélja felé. Azonban addigra már pótolhatatlan időt veszített. Aznap este újra gondolkodóba esett, és barátja új figyelmeztetéséből megértette, hogy ezúttal kétszerte nehezebb feladat vár rá, mely lemondást jelent. Így tehát pirkadatkor feláldozta a Vágy szekerét. Igaz, hogy amikor ezt megtette, elvesztette az Élvezet kerekét, de vele együtt a Szenvedés kereke is odaveszett. A Szükség hátára szállt, és addig lovagolt a zöld mezőkön és dombokon, amíg célba nem ért.
Figyeld meg, hogyan tud sarokba szorítani téged a vágy. Különféle minőségű vágyak léteznek: alantasabbak és magasabb rendű vágyak. Emeld fel, győzd le és tisztítsd meg a vágyat, és így bizonyára feláldozod az Élvezet kerekét, de ugyanakkor a Szenvedés kerekét is."