Nem vagyok járatos a buddhizmusban. Nem ismerem a Dalai Lámát.
Amit eddig olvastam, hallottam felőle, az mégis mély csodálatot ébreszt bennem.

Nincs kételyem.

EMBER ő!

S hogy miért nincs ideje a saját szemére?
Talán mert más léptékekkel működik, mint én vagy Te...

Íme, részlet a Láma egyik meditációs technikájából:
"– A meditációs technika neve, amelyet én használok: adás és befogadás – magyarázta a Dalai Láma. – Vizualizációt végzek: kiküldöm az olyan pozitív érzelmeimet, mint a boldogság és a mások iránt érzett szeretet. Ezután azt vizualizálom, hogy befogadom mások szenvedéseit, negatív érzelmeit. Ezt mindennap elvégzem. Külön figyelmet fordítok a kínaiakra, különösen azokra, akik borzalmas dolgokat tesznek a tibetiekkel. Tehát ahogy meditálok, magamba szívom az összes bennük lévő mérgező érzelmet: a gyűlöletet, a félelmet, a kegyetlenséget. Majd kilélegzek, és hagyom, hogy kiáramoljon minden jó dolog, mint például az együttérzés és a megbocsátás. Az összes rosszat a testembe fogadom, majd a mérgeket friss levegővel cserélem ki. Adás és befogadás. Figyelek arra, hogy senkit se hibáztassak – se a kínaiakat, se magamat. Ez a meditáció nagyon hatásos, hasznos a gyűlölet erejének gyengítésében, a megbocsátás gyakorlásában."

Meg tudod Te ezt csinálni?

szemüvegre szorult szeklice:-)

Azt hiszem, megint sokat tanulhattunk önmagunkról a Dalai Láma szemüvege által.

Azt gondolom, hogy ez is csak arra jó, hogy a saját hibád észrevedd. Egyébként meg azért, mert megöregedett és nem lát jól dolgokat a külvilágban.

Itt van egy gondolat Gandhitól ,amit Bea Idézetek blogjában találtam.
Talán így könnyebben megérthetjük a Dalai Lámát is,mit miért tesz.

,,Aki szemtől szemben kívánja látni az Igazság egyetemes és mindent átható Szellemét, annak meg kell tanulnia, hogy a leghitványabb teremtményt is ugyanúgy szeresse, mint önmagát. Aki erre törekszik, annak az élet egyetlen területéről sem szabad kivonulnia. Így sodorhatott engem is az Igazság rajongó szeretete a politika mezejére, és habozás nélkül, noha a legmélyebb alázattal állíthatom, hogy aki szerint a vallásnak semmi köze a politikához, az nem tudja, mi a vallás.” (Mahatma Gandhi)

Gandhinak talán hihetünk,bár ő is szemüveges volt :)

ami persze lehetséges is,tényleg egy ilyen pitiáner probléma megoldásával bajlódnátok először?..úgy értem,kell szemüveg vagy nem...

Gabilla

Na, ez a téma most rendesen betalált. Már milyen régen nem volt ilyen..:)

Egy barátom szavai jutottak először eszembe: mindenki bizonyos meghatározottságokkal születik.

Szerinte ezeket végső soron nem is tudjuk teljesen feloldani, mert ezek szolgálják azt a célt, hogy azon az úton járjunk, amelyiken.

Ilyen értelemben egy betegség pl (mint az enyém is) mozgatórugója lehet a fejlődésnek. Különösen akkor, ha olyan természetű, amivel a jelenlegi orvostudomány nem sokat tud kezdeni. Az ember végső soron kénytelen felismerni, hogy befelé kell néznie, és a lélek betegségeit kell feltárnia ha jobban akar lenni. Nem lehet tudni, a tudatnak milyen mély zugaiban rejtőznek az okok én mennyi idő, energia, és segítség kel ahhoz, hogy végső soron feltáruljanak.

Ezért vannak vonatkozásai amik hamarabb megoldódnak, feltárulnak, és vannak, amik egy egész életen át is tarthatnak még ha keressük is őket. nem olyan könnyű a tudatunk bizonyos mélységeit elérni, és konzekvensen átírni a tudatosságunkkal, mint azt egyes emberek és reklámozott technikák állítják.

A szembetegségek terén több olyan embert ismerek, akiknek kivételesen magas az IQ-juk, és nagyon rossz a szemük. A barátnőm kisfia pl. 8 évesen lett hirtelen nagyon rossz látású, miközben zseniális képességekkel rendelkezik, erősen matematikai gondolkodású. Náluk ez családi örökség is egyben, édesapja is 8 évesen vesztette el a jó látását, ugyanúgy, mint most az unokája, egy felmenő halálakor. Ezek nem tudatos működések, már el is kezdtek dolgozni rajta, családállításon.

Egy másik ember, gyógyító, szintén hasonló körülmények között járt így gyerekkorában. Mint olyan ember, aki gyógyítással és a lélekkel foglalkozik, természetesem maga is igyekezett megtalálni a baj gyökerét, más gyógyítók véleményét, segítségét is kikérve. Nem könnyű a dolga, hadd ne írjak a meghatározottságairól, csak egyet említve, adoptált, elvetett gyerek és magzat volt, ez önmagában is egy nagyon erős fal, amin meg kell tanulni átvergődni a múltjáról, vérségi kötelékeiről való információk totális hiányában. Mai napig nem sikerült neki, bár most negyven évesen két dioptriát javult a szeme. Elmondta nekem, hogy ez életében egy nagy korlát, és hogy azt is tudja, szerepe van ennek, mert ő egy olyan típus, aki hajlamos "elszállni" és így nem teheti meg.

Talán úgy is fogalmazhatnánk, hogy kényszeríti befelé nézni. Amennyire ismerem azok közül való, akik nagyon jól tudják mások bajait látni de olykor nehezen szánja rá magát, hogy elég alázatos legyen a saját hibáit meglátni.

Egyébként ezt simán el tudom képzelni mint "gyógyító-betegséget". Cipész cipője esete. Annyiféle problémát megoldott már vagy segített megoldani, hogy az egója könnyen elszáll tőle. Ezért termet magának egy korlátot, amivel folyamatosan kényszerít magát az önvizsgálatra, ami nélkül nem végezhetné a dolgát, nem lehetne igazi gyógyító.

A Dalai Láma is simán lehet egy ilyen eset, csak a példa kedvéért, nem tudom, az-e.

Valahol hallottam, hogy az olyan szintű megvilágosodottaknak is, mit Buddha, akik bármikor elmehetnek kellett valami kötőfék, ami itt tartja őket, amit önszántukból elengedhetnek, amikor dolguk végeztével elhagyják a földi világot. Állítólag p. az evés imádata lehet ilyen, ez egy magyarázat arra, hogy miért volt Buddha kövér, és egyáltalán, hogy miért nem "tökéletesek" még a megvilágosodottak sem. Ezt is simán el tudom képzelni.

Ugyanakkor az egész történethez hozzá kell tegyem, hogy továbbra is elsőrendűnek tartom azt a jelenséget, miszerint annyiféle út van, ahány ember és nagyon nehéz, ha egyáltalán valóságos belelátni egy másik ember teljességébe. Inkább csak részleteket lehet látni, meglátni a szándékot, bizonyos dolgok, jelenségek, tettek mögött, bizonyos összefüggéseket felfedezni, hasonlóságokat feltárni, ám ezek valószínűleg igazából végső soron csak rólunk, a mi utunkról, a mi kérdéseinkről, kételyeinkről, tudni, ismerni vágyásunkról, önismereti fejlődésünkről szólnak. És hogy a másiknál valójában hogy vannak a dolgok, valószínűleg nem is érdekes, illetve csak annyira, amennyire nekünk segít a saját fejlődésünkben.

Lehet h a Dalai Láma azért szemüveges, amiért azok is, akikről írtam. Az is lehet, hogy ennek egészen más az oka. Valószínűleg nem egy átlagos tudatosságú ember, és megítélni az alapján a képességeit, őt, a lényét, hogy meg tudja-e gyógyítani a szembetegségét" valószínűleg totálisan felszínes.

Egyébként nem gondolom, hogy a saját megvilágosodásunkhoz bármennyivel is közelebb kerülnénk az által, hogy véleményt formálunk az ő képességeiről, vagy álláspontot alakítunk ki arról, vajon megvilágosodott ember, aki nem akarja meggyógyítani a szembetegségét, vagy "csak" egy diplomata, aki nem képes erre. Közel sem.

Egy dolgot nemrég tanultam meg: el kell választani az ember képességeit azoktól a korlátoktól, amikkel maga küzd. Ahogy erre hoztam is példát, számos nagy tehetségű, kiváló, jóakaratú, tudatos ember is rendelkezhet olyan hibákkal, ami a felületes szemlélő számára triviális, vagy az ő életében nem probléma, és ha ez alapján ítéli meg, nagyot téved. (Bocs, hogy megint Jézussal jövök, de nem bírom ki, hogy megmondta, ne ítélj - és ez ezt is jelenti).Ezt kívülről nem igazán lehet jól látni, és szerintem csak azoknak van esélyük ezt egyáltalán megérteni, akikek hasonló az életük.

Sok példa van arra, hogy hátrányokkal született, vagy küzdő emberek az egész emberiséget szolgálták életükkel, munkájukkal, tehetségükkel, miközben a hátrányukat sosem tudták feloldani, vagy csak részben.

Azt gondolom, ennek sokkal nagyobb értéke van, mint annak hogy valójában feloldódik e az a hátrány. és innen nézve semmiképpen sem lehet megítélni. (Az dobja rájuk az első követ, és alkosson véleményt az életükről, aki úgy érzi, a saját meghatározottságai feletti uralom teljes képességében áll. Mert csak az tart előrébb náluk. Megmondani mi hogy működik, mit hogyan, milyen technikával kellene megoldani, egész más, mint megtenni és megélni azt.)

Egyébként is, utolsókból leszek az elsők.

Nekem az a tapsztalatom hogy minden nagy emberi tett, fejlettség és valódi érték mögött van valami hátráy, amit valamiylen szinten old az a tett. Ez a kiegyenlítődés törvénye az életben.

Ez persze korntsem jelenti azt, hogy egészségesen, és feloldozva nem lehet jól szolgálni az embert, a világunkat, önmagunkat. A megvilágosodottak valószínűleg ilyen emberek.

De minden tiszteletem azoké, akik felismerik, miért születtek olyannak, amilyenek, és folyamatosan erőfeszítéseket tesznek hogy jóra fordítsák a hátrányaikat. ehhez sok erő kell, kitartás és szeretet. És azt gondolom, ennek felismerése és elfogadása az első lépés a megvilágosodás felé.

Részemről inkább a saját dolgommal foglalkozom, mint azzal, hogy azon filozofáljak, vajon megvilágosodott e a Dalai Láma a szemüvegével, vag nem. És ha az? Mit segít nekem? És ha nem az? Mit segít nekem? Kiveszem az ő lényéből, amit tanít nekem, mert azért van itt. Megnézem magam a tükrében.

Ezért itt nem értek egyet Sanyival. Szerintem az utunkon nincs abszolút igazság. Csak az, ami számunkra éppen igaz. Számomra már végső soron nem érdekes hogy egy ember milyen példát mutat. Mert az az ő útja, és a mienk törvényszerűen teljesen más. Nem az ő példája fog eljuttatni minket a megvilágosodáshoz. Vagy bárkié. Ezért, még egy csalótól is lehet kivenni azt, ami nekünk kell. És egy tiszta ember sem tudja megmutatni a megvilágosodás útját.

Azt csak magunk, a magunk számára ismerhetjük fel. Egyedül. Amikor megszületünk, egyedül vagyunk. Amikor meghalunk, akkor is. A megvilágosodásban is. így látom most. (Tisztában vagyok vele, hogy korábban nem így láttam. Én is változom. :) )

Ezért számomra nem érdekes a dalai Láma szemüvege. És úgy tartom, valószínűleg soha, egyetlen tökéletes ember sem élt ezen a bolygón.

Ettől függetlenül én nem osztom a barátom véleményét, miszerint nem lehetséges feloldani végső soron a meghatározottságainkat. Szerintem lehetséges. És az életünk útja az, ami megmutatja, mennyire sikerül. A hátrányaink feldolgozása egy része ennek az életútnak. De nem könnyű még idáig sem eljutni. Hát még tovább. Ezért igyekszem nem abból ítélni, amit a fizikai szememmel látok. :)

Csóközön.

Namaszte

Egyszerűen csak nevetni támadt kedvem!

Sziasztok latom valamit mindenki elfelejt:a reprezentacio. Neki is lehet karmaja es ez a 2.
Igy hat az emberek tudatalattijaban a szemuveg nem veletlen tovabba kisebb dolga is nagyobb annal.

Sziasztok!

Vajon miért van szeme a Dalai Lámának? Nincs azon a szinten, hogy a látás képessége nélkül, boldogan éljen? Tudom triviális ez a kérdés, de szerintem a szemüveg kérdésre jó válasz.

A Dalai Láma látással, látás nélkül is tökéletesen ellene a fizikai testében. Jó buddhista lévén a középutat választotta :) Szerintem nem a Dalai lámának, hanem csak a teste szemének van szemüvege, amihez kb. annyi köze van a Dalai Lámának, mint a ruhájához. Tehát felmerülhet a kérdés, miért nincs zsebe a Dalai láma kabátjának? Erre lehetne magvas filozófiai magyarázatot adni. De arra is ha épp van zsebe messzemenő következtetéseket levonni.

Ha egy megvilágosodott autójában, elromlik a rádió és ő nem tartja fontosnak, hogy újat rakjon be, mert nem kell már neki, az nem azt jelenti, hogy valami nagy gond van vele. Nekem is van egy halom ruhám, amit nem javíttattam meg, amikor elszakadt. Csomó kütyüm, ruhám, bútorom, ami már kopott karcolt (szemüveges) kicsit, de köszi jó nekem így is, nem kérek karcmenteset és újat belőle, mert bár látom nem olyan mint új korában tényleg nem zavar. Lehet a láma is úgy van vele, erre a leszületésre már nem kell neki új jobb szem, ez tökéletesen jó neki, majd az új testébe talán..

A dalai lámát nem zavarja, hogy a szamara (a teste) kicsit rosszabbul lát. Így is szereti és jól elvan vele.

Ti mihez kezdetek akkor ha az öreg vén kutyátokról kiderül kicsit süket kicsit vak? Rögtön elkezdetek ezen dolgozni, kórházba, spirituális gyógyítóhoz, esetleg egy buddhista lámához viszitek, hogy ezt meg szüntessétek? Vagy egyszerűen ezt természetesnek veszitek és szeretitek a lerobbanó félben lévő kutyátokat pont úgy mint amikor még fiatal és tökéletesen fitt volt.

Szerintem a Dalai Láma a testének öregedését, kopását teljesen természetesnek veszi, így is szereti régi öreg szamarát.

Na amit írtam, nem az igazság, csak ami eszembe jutott :)

A szem romlása a természetes öregedési folyamat része. Így alakul ki a távollátás. Ennek nincs ennél mélyebb, spirituális értelme. Szerintem.