"Kissé másnaposan, felhők terhét cipelve a vállamon..."
Nem is lépek
Csak a lábam visz tovább,
Felverem az esős járda
Szürke porát
Szemembe húzom kalapom,
Gallért igazítok.
Gyufáért kutatva hetykén
Reágyújtok.
Sercintek.
Pocsolyába
Olajkép
Vászonjára.
Mély szippantás…
Dióízű, füstös, szürke.
Megyek s nézek
Csak előre.
Már biztos.
Hallom,
Érzem,
Látom.
Azt hittem
Kitalálom
Már ott ül az ősz.
Az ablakpárkányon
Hozzászólások
2 hozzászólásJaj,de jó!
Az egész,de ez meg úgy szíven ütött. .Köszi...
,,Már ott ül az ősz.
Az ablakpárkányon ''
Ez most lélektől lélekig ért,valamiért teljesen a hatása alatt vagyok,és nem múlik.
Te tudsz valamit:)
nem vagyok nagy prózás, de ez megfogott... az utóbbi időkben találkoztam pár jó verssel, ami megtetszett... szóval, tetszik. :)