Kérdezz párkapcsolatról, nemiségről, szexualitásról!
Ha bármilyen kérdésed adódik a párkapcsolat, nemiség vagy a szexualitás témájában, nyugodtan tedd fel, igyekszünk megválaszolni!
Kövess minket!
Friss hozzászólások
-
Edina9:Az új születéséhez temesd el a régit
-
NagyAM:Miért nehéz változni?
-
NagyAM:Célok nélkül nem haladsz!
-
ValksMeli:Keresztelő
-
peridot:Te tudatosítod a belső konfliktusaidat?
Kedves Sándor!
Spirituális szempontból mi az oka annak, hogy valaki homoszexuális?
Üdv:
XY
Ha nem karmikus, vagyis előző életből hozott megoldandó feldat, akkor általában az apával való nagyon rossz, esetleg félelmetes kapcsolatból ered a homoszexualitás. Nagyon nehéz visszafordítani - akár még nagyon sok pszichológiai kezeléssel is - de nem reménytelen.
Eta
Nem kell visszafordítani szerintem. Nem bűn, nem betegség. Csak ebben a kultúrkörben nem elfogadott. Ennyi. Van, aki már így születik. Mindenkiben természetesen benne van a kétpólusúság. Van, akiben erősebben.
Szerintem kb. annyira fontos, kit kíván valaki, mint hogy az eperlevest vagy a töltött káposztát szereti jobban.... :-)))
Számomra kicsinyes az ezen való agyalás.
Aki viszont szenved a tudattól, hogy meleg, vagy leszbikus, mindenképp próbálja feloldani a gátakat. De ne elfolytással! Napholdnak igaza van: fel kell tárni az okot és kezelni. Ha van ok. De az okot csak az keresi szerintem, akit bánt. És csak azt bántja, akinek nem természetes ez az állapot. Akkor viszont biztos, hogy valami bántó tüske, ami miatt nem... És akkor keres okot.
Nemtom, mennyire voltam érthető. :-)))))))
A szakértők szerint genetikai oka van.
A szakirodalomban "twofold mother fixation"-nak hívják, vagyis kettős anyakötésnek. A lesbikusoknál más a helyzet - őket az átcsapás (switch over) fogalommal lehet leírni.
Közel négy éve tart a kapcsolatunk kisebb-nagyobb kihagyásokkal, két hét nagy szerelem , aztán egy hónap duzzogás. A probléma az alkohol, amit nem tudok elfogadni. A férjem alkoholbeteg volt, 62 évesen halt meg. A barátomnak első találkozásunk alkalmával elmeséltem, valamint a dohányzást is , hogy nehezen viselem. A válasz az volt, hogy az alkohol nem probléma, a dohányzást pedig úgyis abba akarja hagyni. Sajnos ez akarat túl kevés és szerinte 3-4 üveg sör még nem alkoholizálás, azért a bor és a pálinka is lemegy. Sajnos 3 üveg sörnél már igen éles a kritikai érzéke és mindig vita lesz belóle, végül megsértődik és hazamegy. A legutóbbi szünet 2 hónap volt, egy hónapra új barátnőt talált, de közben nekem udvarolt és próbálkozott. Végül ismét megadtam magam, előadta, hogy mindössze 3 -szor találkoztak Katával és nem jött be neki. Kicsit később megtudtam Katától, hogy szinte naponta találkoztak és közelebbi kapcsolatuk is volt, amit Laci még ezután is letagadott. Sajnos az a baj, hogy a szex nagyon jól működik együtt és mindig addig udvarol míg újra bedőlök. Többször éreztem, sőt tudtam, hogy keresget más kapcsolatot, de mindig visszasírja magát nálam.
Szerinte bennem van a hiba, mert akkora ügyet csinálok a néhány üveg sörből.
Hát nem tudom .............
Kedves Sándor !
Mi lehet az oka , hogy a tudatom ormán fennen lobog a zászló , amiről lángoló betűkkel ragyog , hogy én társkapcsolatban akarok élni , meg akarok nősülni ,és ezért amikor a boldog nyugalmi időszakaim véget érnek , és újra elkap a szerelembe iránti szerelmi láz , és felbuzdulva ezen elkezdek párt keresni .... nos a vége mindig az lesz , hogy nem jön össze az oly vágyott frigy . Pedig olyankor az összes érzelmi , gondolati energiám feléje száll . Kisöpröm vele a képből ? Volt már úgy , hogy legszerelmesebb magamnak tettem orvul keresztbe , " öntudatlanul " tövig mártva a kést imádottam legfájóbb ( lelki ) pontjába .
Miért van az , hogy a feleségemmel való kapcsolatomból eredően remek szeretőnek tartom magam , de ha kicsit távolabbról nézem a tényleges cselekedeteimet , akkor inkább egy félimpotens lusta disznó képe bontakozik ki . Magányos időszakaimban pedig kényelmesebb két perc alatt lerendezni magam , aztán pedig foglalkozni a számomra izgalmasabb dolgokkal ? De hisz ez olyan , mint ha imádkozáskor csak a test borul le , és a száj gépiesen mormol , míg közben az érzelmek és a gondolatok messze máshol járnak .
Üdvözlettel : felacso
Egy cipőben járunk kedves Csongor, ezért kíváncsian várom én is a Sanyi válaszát.
Szerintem valahol ott lehet a gond amit írtál is, hogy a szerelembe vagyunk szerelmesek. Az érzés hiányzik és nem a másik ember. Egy kapcsolat felébreszti a békés időszakunkban oly szépen nyugvó egonkat és az kellemetlen, még akkor is, ha szeretjük a másikat. Ezért szerintem belülről szabotáljuk a kapcsolatot. Főleg ha utána (nálam így szokott lenni) olyan boldogság tölt el, hogy újra egyedűl vagyok, a béke és harmonia olyan hulláma önt el, hogy úgy érzem soha nem kell senki. Aztán eltelik 2-3 hónap és megmozdul bennem valami. Valamilyen hiány lép fel és úgy ahogy írtad szerelmes leszek a szerelembe. Vágyom rá, keresem. Azt figyeltem meg, hogy olyan férfiak felé irányul ez a vágy, akit ha akarnék sem tudnék megszerezni, és ez szerintem egy védelmi mechanizmus, hogy nehogy túl közel kerüljön bárki is hozzám. Ez kívülről nézve szomorú. Nem tudom a megoldást. Annyira jó egyedűl, olyan csodálatos a csend annyira más világ van odakint...
Sanyi, mi a megoldás?
Valahogy így vagyok én is.
Hogy hatalmas lendülettel belevágok egy kapcsolatba, a másik még nem kész erre és úgy ahogy van megölöm a kapcsolatot, majd vádaskodom valós vagy vélt hibákról és utána belátom, hogy ő nem is fér az életembe vagy nem fér bele a világomba és jobb egyedül.? De vajon jobb egyedül vagy csak menekülünk önmagunk elől, a küzdés elől és választjuk a de szerencsétlen vagyok én címet, mert jobb homokba dugni a fejem vagy csak még nem vagyok kész és még nem ő az igazi? Rengeteg a kérdés nagy a lendület előre és még nagyobb hátra. Vagy csak túl rég élek egyedül és jobban féltem azt amim van, mert az egyfajta biztonság, mert a bizonytalanságból már elég??É s mim is van???Házam, munkám, gyermekem, de hiányzik valami a társ, de miért nem fér bele az életembe??
szeretném ha megírnátok a véleményetek.
Üdv: Kriszti
, változni kell , változtatni szokásokon , életstíluson , véleményeken , időbeosztáson , döntési módokon stb .
Ennél - , ha már úgyis úgy alakult , - sokkal nyugisabb , kényelmesebb az egyedüli élet teljessége , otthonossága . Ha a " teljesebb " élet utáni vágyunk időnként a csitítgatások , az altatás ellenére fellángol , akkor rohammunkában könnyű létesíteni egy olyan kapcsolatot , ami a maga sajátosságaival megint ráébreszt arra , hogy egyedül jobb . Üdvözlettel : felacsó
Szerintetek a szex korfüggő-e? Meddig ildomos, ha egy asszony úgy érzi hiányzik a szex az életéből?
Én érzéseim szerint tudom, de azt hiszem ez mint tabutéma a 60-on túli férfiak egy részénél élő prob-
léma. Nem hiszem, hogy korfüggőnek kellene lennie. Szerintem bizonyos koron túl, mégha csökken is
az érdeklődés, ha van szeretet akkor a szex is része kell legyen az életnek. Az biztos a még olyan he-
ves szerelem is elkopik az évek sőt évtizedek alatt, de a tisztelet és a szeretet nem múlhat el nyomta-
lanul. Amennyiben mégis akkor az egyik vagy szenved, vagy tanácsot kér mit tegyen. Netán más irányú
kapcsolatban kell keresnie a boldogságot?
De én azt tapasztalom, elbeszélések, ismerősök elmondásából, ha az emberek aktívak, aktívak a szexualitásban még hatvanon túl is.
Bizony találkozom párokkal akiknél a szexuális aktivitás nem egyforma.
Tapasztalataim szerint a nők többsége lemond róla idősebb korban, ha a párja nem aktív ezen a téren. A férfiak pedig kifelé tekintenek a kapcsolatból. Házon kívül keresik az örömöket.
Ennek sokféle oka lehet.
Szex örömeiről, jótékony hatásáról nem kellene lemondani, hiszen energetikailag is nagyon pozitív hatásai vannak.
Tisztít, gyógyít és energetizál.
Na de nem magyarázom túl a dolgot, jó és kész.
Jó annak, aki jól csinálja! Sajnos nem mindenki élvezi a szexet, mert a partnere nem elég művelt.
Pont most mutattam Anyukámnak az egyik Igazság kérdései-nek az eredményét, hogy a válaszolók több mint harmadát rendszeresen nem elégíti ki a partnere. Gondolom nem elfelejti, hanem nem tudja! És ez akkora hiányosság, mintha egy feleség nem szeretné a férjét. Milyen kapcsolat az ilyen??
Sok Nő panaszkodik, hogy a partnere szexuális teljesítménye a minősíthetetlen szintet sem éri el. Talán ideje lenne megtanítani a férfiakat szexelni!?
Nyitok is egy fórum témát ehhez! Jól szexelnek a férfiak?
A megélésére való képesség és a vonzerő már igen . Kivétel talán az egymást szerető , régen összeszokott és ettől is egészséges párok .
Én pl. fiatalkorommal ellentétben , amikor a kecskét is megvirágoztam volna , most már többre értékelem a számomra vonzó személy ölelését , testi kedveskedését , mint annak a profi akrobatikáját , akiről tudom , hogy alkalmanként legalább két kielégülést / kielégítést elvár tőlem .
Meddig illdomos ? Ameddig jólesik . Része az életnek . Ha jól emlékszem valamikor láttam egy videót , egy haldokló elefántmatrónáról , akit a csordatársai próbáltak életben tartani . Még a nemiszervét is próbálták ingerelni , hátha attól visszatér az életbe .
Meddig illdomos ? A saját vágyával mindenkinek magával kell elszámolnia , ha külső véleményre hallgat , akkor az nem biztos , hogy saját maga legjobb , legboldogabb állapota elérésére indítja .
Először mindenképpen a saját szeretetkapcsolatán belül kell az embernek próbálkozni , felmérni a meglévő lehetőségeket , és ha kell és lehet , akkor változtatni a megszokásokon .
Ha feléleszthetetlenek a kapcsolaton belüli lehetőségek , akkor a másik iránti szeretetből még mindig el lehet izzadni a vágyat , vagy kifelé nyitva lehet próbálkozni , de mindkét lehetőség már egyfajta torzulása a meglévő kapcsolat lehetséges legjobbjának , teljességének , és a legjobb szándék mellet is magában hordja a hazugságok , a megtévesztés , a negatív érzelmek kialakulásának a lehetőségét . Üdvözlettel : felacsó
Sziasztok.
Szerintetek létezhet olyan, hogy valaki boldog házzasságban él, és bejön egy másik pasi az életébe,és onnantól kezdve ez így megy szinkronban.?! Ráadásul, ő így érzi, kereknek,és tökéletesnek az életét..??!!
Miért ne! Lehet hogy neki nem tudja a férje megadni mindazt amire szüksége van, de azért elég fontos ahhoz, hogy ne hagyja el!
Ha ez a többieket sem zavarja, akkor maradhat a legfőbb cél a teljesség elérése.
Teljesen igazad van. Nem vagyunk egyformák, valakinek kell ez a " plusz", hogy teljes legyen az élete.
Szerintem nagyon is sokan vagyunk így, csak nem mindenki meri bevállalni. Vagy felvállalni, ha szembe jön az a bizonyos másik..De, ez szerintem csak önámítás..Merjünk élni..!!
Én évekig éltem poligám természetem szerint, és már kezdtem azt hinni, hogy így telik el az egész életem! De igyekeztem mindent és mindenkit megélni, befogadni, tudatosítani és ennek az lett az eredménye, hogy már egy éve is van, hogy nem tapasztalom ezirányú késztetésemet.
Ráfoghatnám ezt a páromra is, hogy Ő annyi mindent megad Nekem, hogy nem szenvedek semmiben sem hiányt, de azt gondolom, hogy pontosan azért van ilyen párom, mert már nem hiszem azt, hogy egy partner nem adhatja meg a teljességet!
Ugyan, ha régen kérdeztek volna erről, akkor is azt mondtam volna, hogy hiszek a tökéletes kapcsolatban, a tökéletes partnerben, de azért az elmúlt 3 évben elég sok kételyemet kellett feloldanom, hogy mindez meg is valósuljon!
Vagyis szerintem mindannyian vágyunk az EGY kapcsolatra, de a sok kudarc (életek óta elszenvedett) miatt belül nem hiszünk benne, és amíg nem hiszünk, addig nem tudunk és nem is érdemeljük meg!
Ezen emlékek és kételyek feloldásával és a belső tökéletes partner felfedezésével lehet bevonzani a külső életben is mindig is vágyott EGYETLENT!
Ez ugyan még nem a Lélekpár, de elég jó ahhoz, hogy boldogok legyünk! ; )
Kedves Sanyi.
Lehet, hogy ez önmagam ellentmondása. Én is hiszek a tökéletes kapcsolatban, hisz magunk alakítjuk az életünket. Nem mellébeszélek, már több éve élek boldog házasságben, felnött gyerekeim vannak.
De, történhetnek az ember életébe, nagyon fura dolgok.
Én személy szerint 1 év alatt teljesen megváltoztam./ itt több tényező is szerepet játszott, / lefogytam, kb 16-18 kg, és végre kiteljesedhetett az a személyiségem akinek már rég lennem kellett volna..Ezek abszolut pozitív változások, nem csak én a családom is így látja.Na, és itt robbant be az életembe az a bizonyos másik.A helyzet abszolut kezelhető, és így érzem jónak.
De ez az én véleményem.
Szerintem nem mond ellent kettőnk tapasztalata. A bevonzott, vagy a mellettünk levő partnerünk mindig minket tükröz, így ha változunk, akkor Ő is változik, vagy jöhet egy újabb!
Én csupán ennek a folyamatnak a tudatos felhasználását tanítom, hogy ha elégedetlen valaki a jelenlegi helyzetével, akkor hogyan tudja bevonzani azt, akire vágyik és nem azt, akit egyelőre megérdemelne. Ehhez tudatos önismereti munkára, sok elengedésre és új dolgok felfedezésére van szükség, amin nyilván Te is végig mentél ez alatt az egy év alatt!
Teljesen megváltozni - még ha képletesen is gondoltad, akkor is nagy teljesítmény! Örülök, hogy kibírta a családod, ez róluk is vall!
Kedves Sanyi.
A családom tényleg fantasztikus. Tulajdonképpen eleinte ezért is nem értettem, hogy megy nekem ez a kettőség.?.De a személyiségem sokat változott.Ami szomorú, de tény, hogy a szülők elvesztése indította el a folyamatot./ Apósom, aztán az anyukám./.Utána jött, nagyon sok elengedés, önismereti munka , ahogy írtad .Amit én nagyrészt egyedúl vittem végíg. Volt egy-két tanfolyam, de főleg könyvek. Pl. elsőként a Mérgező szülők..Önismereti könyvek..pszichológia. Közeli ismerőseim csodálkoznak ezen, hogy más több alkalommal kell, hogy menjen terápiára, most akár önismereti tanfolyamról beszélünk/amit te is tanítasz/ vagy Hellinger módszer stb. Nekem , meg ez gyakorlatilag őnerőből, oldódik.
Ami azért így nyilván nem teljesen igaz, mert egy tanfolyamon rögtön kiderűlne, hogy még mennyi gátlás van bennem.De nyilván, rövid idő alatt óriási a fejlődés, azért azt látom,és látják mások is.
Lenne még sok kérdésem, de most az idén legalábbis, már nem fér bele, hogy tanfolyamot kezdjek, bár majd szeretnék..Lehetne tőled még kérdezni, más formában.? Már ugy értem, hogy nem jelenik meg itt az oldalon.
Válaszod előre is köszönöm.
Jobban örülök az itt megjelenő - akár Névtelenül beküldött - kérdéseknek, hiszen azokból a többiek is tanulhatnak!
De ha még az is kompromittálna valakit, akkor írj emailt, csak kérlek, röviden fogalmazd meg a kérdésedet, mert a hosszú emailektől írtózom!
De : ha nem őszintén , mindhármuk tudati és érzelmi beleegyezésével történik ,akkor az információhiányos féltől ellopják a valóságot , nem válaszolhat arra , mert egy megtévesztésből fakadó , hamis világban él .
A becsapásért jogos a harag . Ugyanakkor a titokban félrelépő fél is romlik lelkileg , mert olyan tulajdonságokat ( hazudozás , elhallgatás , megtévesztés ) fejleszt és gyakorol , amitől a lelki - érzelmi minősége romlani fog , és alkalmasabbá válik a hasonló rontó tulajdonságok befogadására is .
Természetesen ez csak az egymással minden szinten nagyjából kiegyensúlyozott párokra vonatkozik .
Ahol az egyik fél éretlen , gyermeki szerepet visz , él meg , játszik a kapcsolatban , ott megfontolható a terhelhetősége , hogy érett - e a valóságos helyzet földolgozására . De ki az aki ezt meg tudja ítélni ?
Üdvözlettel : felacsó
Kedves Sanyi!
Egy tantraszextanfolyam küszöbén állok.
Mielőtt azonban belevágnék meg szeretném kérdezni, hogy ártalmas-e a tantraszex az agyra és általában az idegműködésre? (Akkor a karrierem forogna veszélyben.)
Mi van olyankor, ha valakinek "nincs igénye" a nemi életre?
Sziasztok,
régóta foglalkozom spirituális, ezoterikus témákkal,
nem csak elméleti szinten, sokáig jógáztam is ( egészségügyi okok miatt, napi szinten).
Nemsokára 30 éves leszek, és úgy tűnik, most értem meg annyira,
hogy a párkapcsolat, de főleg a nemiség nem taszít annyira, hogy
még a gondolatától is irtózom.
Nem tudom, mennyire probléma, mert én csak relatíve érzem annak,
de én még egyáltalán nem voltam férfival, nem csak szex, még csók szintjén sem.
Egyetlen kapcsolatom sem volt, pedig nem nézek ki rosszul,
átlagos arcú, alkatú vagyok, egy kis pocakom van a sok ülő munkától, de bőven kisebb mint a mellbőségem :)
Gondolom az lehet az oka, hogy nem kezdeményezek, sőt gyakorlatilag teljesen elzárkózom mindenféle lehetőségtől, ami egy barátságnál több lehetne.
Részben azért nem érzem problémának, mert én úgy érzem, hogy jól elvagyok szex nélkül,
nem érzem úgy, hogy hiányzik, mivel még sosem éltem meg, és az egyéb tevékenységeim tökéletesen kitöltik a mindennapjaimat (néha túlságosan is, sokszor vagyok időhiányban), így sosem unatkozom annyira, hogy komolyan tegyek valamit azért, hogy "normális" legyek.
Másrészt viszont, az oka, hogy írok erről az, hogy a társadalom elvárja az embertől, pláne nőtől, hogy
előbb-utóbb legyen családja, de ha nem, akkor még mindig nem annyira probléma,
viszont elég furán néznek az emberre, ha ilyen korban nincs valamilyen párkapcsolata (bár most már mondhatom, hogy 'már' vagy 'most' nincs barátom....), és kissé kellemetlen vigyázni arra, amit mondok,
nehogy kiderüljön, hogy még egyáltalán nem voltam senkivel....
Szóval nem tudom eldönteni, hogy normális-e az, ahogy én viszonyulok az egész témához,
vagy ez az abnormalitás csak viszonylagos, és lehet úgy is teljes életet élni, ha valaki soha életében
nem él nemi életet?
(hozzáteszem, hogy semmi olyan betegségem nincs, ami ezt a csökkent libidót előidézné)
Ami érdekelne, hogy mit gondoltok, milyen nem anyagi jelentősége lehet annak,
ha valaki aszexuális?
Illetve alkalmazható-e ez a fogalom arra is, amikor valakinek van libidója,
de annyira kicsi, hogy rövid idő alatt szinte "magától" elmúlik a nemi vágy?
szomszédod átlagos libidójú és szexualitású , sőt a szemközti és a bal oldali is . Úgy kell - e élned és vélekedned a dolgokról , mint Ők akikről megtanultad , hogy NORMÁLISOK ? Elindít - e benned valami érzelemet , ha arra gondolsz , hogy HOZZÁJUK képest csökkent a libidód , esetleg aszexuális vagy ? Ha csak ezért fájdalmas , vagy kellemetlen , akkor meg kell próbálni elengedi ezt az gondolatsort , és leállítani az érzésmalmot .
Azokon az életterületeken kell lépni , cselekedni , amik NEKED okoznak örömet , élvezetet , és ha ott tevékenykedsz , az teljesíti ki az életed . Ha viszont magadba nézel , és azt találod , hogy egy nőies / férfias gesztus elindít , lázba hoz , akkor az nem aszexualitás , hanem hiány . Ha úgy érzed , hogy szerelemre születtél , akkor viszont keresd annak az elérésének a lehetőségét , mert csak akkor válik teljessé az életed , és a végső szembenézésnél kevesebb megvalósulatlan vágy hálójából fogsz kiröppenni . Üdvözlettel : felacsó
U.i :Teljes életet lehetetlen élni , csak viszonylag teljeset , vagy teljesnek érzettet , de már ezeknek az elérése is fölöttébb jó érzés .
Van aki azt vallja, hogy a szexet a gyereknemzésre "találta ki" az Isten, nem örömszerzésre, ezért erre nem is lenne szabad használni!
Lehet, hogy a kéjes élvezetek hajszolása már önmagában is "bűn"?
Ti mit gondoltok erről?
Lehet, hogy arra találta ki, de inkább hiszem azt, hogy ajándékba kaptuk Tőle a lehetőséget...:)
Amíg nem tudhatjuk biztosra, addig azért csak használom, ha nem is hajszolom az örömszerzésnek ezt a lehetőségét is.
De egyébként miért talált volna ki nekünk Isten unalmas Életet?
Soha nem adtam a gyermekeimnek olyan játékot, amivel aztán nem engedtem volna Őket játszani.
Nem hiszem, hogy Isten rosszabb lenne nálam. :D
Miért, hajszolni kell? :)
Ja, én nő vagyok...
Minden párkapcsolat elején nagy hangsúly van a testiségen. Van, amelyik kapcsolatról kiderül, nem működik, nem az igazi...
Nekem szerencsém van, megkaptam életem legcsodásabb ajándékát: a lelki páromat. Első látásra szerelem volt, sokáig nem kerültünk össze, de mindegyikőnk tudta, hogy ez be fog következni. Két gyönyörű közös gyermekünk van, telik-múlik az idő, a testiség ha nem is annyira hangsúlyos már, de azért működik és csodálatos.
Azon viszont Izi írásai után mélyen elgondolkodtam, hogy tulajdonképpen mi is szépen ellennénk már nélküle. Sokszor elég egy ölelés, mosoly, simogatás, puszi, közös nevetés - mi EGY-ek vagyunk.
Aki hajszolja a kéjes élvezeteket - ahogy nagyanyám mondaná: élvhajhász - az bizony belülről nagyon üres. Hiány(oka)t pótol(na) ezzel, na de mi van tovább, ha beüt a ménkő?
"Bűn"-e? Mindaddig, amíg társkapcsolatban követi el, és ezzel a társát lealacsonyítja, megalázza, sárba tiporja, fájdalmat okoz neki, addig bűn. Akkor is bűn, ha éppen aktuális élvezeti "tárgyának" hazudozik, majd "elegánsan" továbblép. Tökmindegy, hogy férfi vagy nő.
"Azon viszont Izi írásai után mélyen elgondolkodtam, hogy tulajdonképpen mi is szépen ellennénk már nélküle. Sokszor elég egy ölelés, mosoly, simogatás, puszi, közös nevetés - mi EGY-ek vagyunk. "
Megmondta már a Nagypapa is, hogy megárt Neked a sok gondolkozás...:D:D
Pedig nem az a baj szerintem, hanem hogy gyakran odacsapsz és csak utána gondolkozol...:D
Nehogy félreérts, mielőtt végigpofoznál a fórumon, gondolj arra amit úgyis tudsz, hogy ezt az észrevételt csupán szeretetből írtam.:)
Én meg csak viccoltam...:)